A MINISZTERELNÖK SÍR, -az újságíró hülye.

A férfiember ne sírjon. Nyilvánosság előtt különösen ne.

Mert a férfiember nem arra van kitalálva.Hanem arra,

hogy erőt mutasson, határozottságot, macsó legyen a talpán.

Ha vannak is neki, rejtse el a könnyeit, legalábbis mások előtt. ”Ott fogsz te sírni, ahol senki se lát“. Ott lehet, ott tessék sírni.

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mégis sírt a tévében.

Na jó, nem sírt, csak szipogott. Meg volt rendülve, amikor bejelentette, hogy a kormány nevében együttérez a vonatbalesetben elhunytak családtagjaival.

Lehet,hogy csak úgy tett, mint aki a könnyeivel küszködik.

Nem tudjuk, nem ismerjük személyesen Gyurcsány Ferencet. Nem szoktunk vele egy társaságban örülni, sem pedig szomorkodni.

Van egy sejtésem, miszerint Szily László, az Index újságírója

sem ismeri személyesen a Magyar Köztársaság miniszterelnökét. Mégis, valamiért úgy gondolta, hogy a tévében látott meghatottság nem volt igazi. Hogy a miniszterelnök csak megjátszotta a szomorú embert.És ha Szily László ezt gondolta, akkor ezt azon nyomban meg is írta az Indexben.Nem nagyon szépen írta meg Szily újságíró, amit gondolt, már a címe is kissé különösre sikeredett. De hát istenem, nem vagyunk egyformák: van aki képes a tagolt beszédre, más meg még mindig a kőbaltánál tart.

Mondhatta volna szebben kis lovag, citálhatnánk Szily újságírónak, ha értené, honnan az idézet. Az Index bátor

cikkírója egyébiránt a következő címet adta dolgozatának:

Ágybavizelő Ferenc miniszterelnök lett a nemzet új színésze.

Szép,veretes cím, ami alatta olvasható, az sem piskóta.

Az a legmegdöbbentőbb, hogy ennek a cikknek,

ami a magyar újságírás legsötétebb és legmocskosabb

korszakát idézi fel a jóérzésű olvasóban, nincs semmi előzménye. Legalábbis Szily újságírónál nincs.Váratlanul jött nála,

mint az ágybaszarás: ő nem ilyeneket szokott írni.

Ha bayerzsolt írja ezt a cikket, vagy valaki más,

szintén Széles Gábor lapjához tartozó illető,

akkor az olvasó csak legyint: ja,így már értem,

ezek ezt tudják.Szilytől kicsivel több is elvárható lett volna.

Lehet, hogy le vagyunk maradva egy brosúrával,

de eddig nem ilyen volt.Ha mégis, ügyesen titkolta.

És most mutatta csak ki a foga fehérjét.

Vagy most jött el az idő: Végre kértek tőle valamit.

Mert idáig csak fenyegették: Pelikán-Szily elvtárs

,egyszer kérünk magától valamit!Tessék már kérni,

Virág elvtárs!

Szily újságírót nem ilyennek ismertük.

Valójában semmilyennek sem ismertük.

Legalábbis személyesen nem, de olvastuk néhány dolgozatát. Nem túl sokat, mert annyira soha nem volt fontos,

hogy sokat olvassunk tőle.És ennek alapján állíthatjuk,

hogy egy, a körülményekhez képest közepesen jó tollú sajtómunkás veszett el benne.

Nem tudni persze, hogyan történhetett,

mikor veszíthette el Szily újságíró a kontrollt.

De elveszítette, és a jelek szerint azóta sem találja.

Az ominózus cikk megjelenése után megszólaltatták

a Kontra című műsorban, ahol azzal magyarázta :

Sokaknak ez volt a véleménye, ezért ő fogta magát,

és megírta.

Ha valaki látott már közelről alkotói folyamatot,

és bele tudja magát képzelni abba, hogyan készül

egy újságcikk, az tudja, hogy nem így.  Nem az van,

hogy az ember meghallgatja a mások véleményét,

aztán megírja, mint a sajátját. Volt már az ötvenes években, amikor az üzemi lapok levelezői adtak témát az akkori sajtómunkásoknak. Akik aztán kapva kaptak a témán,

és rögvest megírták, hogy a gaz imperialisták támadásra készülnek a szocialista vívmányaink ellen. Aminek első jele,

hogy hiába közeleg a tél, sehol sem lehet NDK brikettet kapni.Szép idők voltak, jó, hogy elmúltak.Vagy mégsem.

Ilyen alapon azt is megírhatná bárki,

hogy a Vezénylő Tábornokot minden elveszített választás után komoly pszichiátriai kezeléseknek vetették alá,

s legutóbb is csak saját felelősségére engedték haza.

Ha Szily újságíró ilyet hall, rohanvást azt is megírja?
Vagy arról beszél két ember az utcán,

hogy Kossuth Lajos Reinkarnációja veri az asszonyt.

Nem mindig persze, csak akkor, amikor olyanja van.

Vagy- ezt már le sem írom,még Szily újságírót ez is megihleti.Nem kell mindig minden hülyeséget megírni.

Szily angolul azt jelenti: hülye.

Lehet, hogy ezt sem kellett volna megírni,

de úgyis sokan beszélnek mifelénk angolul,

fölösleges lett volna elhallgatni.Nem is akartam.
 

Ezt a cikket ajánlotta elolvasásra Lajos bácsi.

Köszönöm,-Lajos bácsi!
Egészen megnyugtattál.

Elolvasva a cikket,- amit egy ujságíró írt

A MÁSIKRÓL,- megértettem az egészet.

Kb úgy van, mint amikor a kábítószeres cukorka hatására került Walaki a PILLANATNYI ELMEZAVAR- hatása alá.

Most a mások véleménye váltotta ezt ki, csak éppen ez nem PILLANATNYIRA,- hanem elég hosszúra "sikeredett"...

Talán "fertőző is volt,-hiszen a FŐ- szerkesztő is elkapta!
Mert egyébként elkapta volna a pillanatnyi elmezavarában cikket író újságírót,-és megrázta volna,

mint Krisztus a "vargát":

-"Neked teljesen elment az eszed?"-kérdezhette volna.

" Ráadásul még meg is hülyültél?"
-Mire "szegény újságíró" -megkérdi a FŐNÖKÖT:

- "Nem ismersz meg?-Én a SZILI - vagyok"!-mondta volna..

-Ja ,-így már érthető:-és legyintett,-mert TUDOTT ANGOLUL. "szily"-angolul hülye,-csak "magyarul "Szili")

Csak épp a FŐ-okos??!!-elfelejtette bedobni

a szemétkosárba a cikket:- A SZERZŐVEL EGYÜTT! 
Lehet,-hogy ÍGY VOLT,- de nem hinném.

-Mert akkor a "bűn" talán bocsánatos lehetne.

-Így viszont MEGBOCSÁTHATATLAN!

Olvassátok el. Vannak még olyan újságírók,

- akik azt írják le,- amit látnak.

Nem azt,- amit MÁSOK LÁTNI SZERETNÉNEK!