Kísérleti nyúl voltam
Nem egyedül:-Egy „korosztály”- akik roszkor,-rossz időben születtek. Beleszülettünk az iskolarendszer ÁTALAKÍTÁSÁBA! A négy elemi után nagy volt a „tanácskozás”- otthon: -Hová irassanak be iskolába! A „mesterség-beli” tudásom nem ütötte meg a kívánt szintet,- teháta POLGÁRI ISKOLA- ugrott! Maradt a GIMNÁZIUM. -Anyám még mindig táplált bizonyos reményeket az iránt,- hátha mégis PAP LESZ- belőlem! Én biztos voltam benne, hogy BÁRMI,- csak az nem.. Már ismertem sok közmondást,- egy épp ide illett:
KUTYÁBÓL NEM LESZ SZALONNA!- Pláne,- ha nem is akarja!
Így kezdtem el a tanulást a sátoraljaújhelyi Piarista Gimnázium 1. OSZTÁLYÁBAN!
Ennek azért van „jelentősége”,-mert „másodikos”- soha nem lett belőlem!
Nem hagytam ott az iskolát, ki se rúgtak. ÁLLAMOSÍTOTTÁK az iskolákat (is). Meg mindent. Nagy változások KÖVETKEZTEK! Míg a gimnáziumban latint és németet tanultam,(amiből egy KUKK-se maradt meg) és a legjobb jegy az EGYES- osztályzat volt!-addig a VI. általánosban!- már a HETES VOLT A JÓ.
Engem ugyan nem zavart:Tanulni otthon úgyse tanultam soha, (a verset kivéve) az elég volt,- amit az órán hallottam. De ott odafigyeltem: Nem hagytam magam „átverni”- ha később a „tanár” (lehet,- hogy „csak helyettes volt”)-másképp mondta,- Én KIIGAZÍTOTTAM! -”TANÁR NÉNI”- nem így magyarázta!
-Aztán kisült,- hogy nekem volt igazam... Ami nem mindig jó,- mert akinek „soxor van igaza”- SOXOR TÖRIK BE- a feje! -És soha nem csak úgy,- magától! -De erre mindig csak „utólag jöttem rá”-aztán a legközelebbi alkalomkor már el is felejtettem! Ezért SOXOR TÖRT BE!
Aztán „rájöttek”- hogy a HÉT NEM PÁROS,- és fölösleges annyi mindenféle osztályzat,- így visszatértek az ÖTHÖZ! (igaz,- az se „páros)- de azt már megszokta a „TANULÓ-ifjuság!” -Meg a NEMTANULÓ IS!
Régen,-elemista korunkban 5 ös volt a „szekunda”, ez az osztályzat már „csillagos ÖTÖS”- lett! (talán az „ötágú Vörös Csillag”-hatására)Nem okozott „nehézséget” az ÁTÁLLÁS! Mert aki TUDOTT,- olyanmindegy,- mit írnak a NAPLÓBA!- Aki meg nem, úgyis olyan szekundát vágtak be Neki,- hogy KILÓGOTT – a naplóból!
Ebből a szempontból a tanárnak könnyebb volt az 1-est kilógatni, mert azt hoszúra lehetett írni!- az 5-öst a nagy hasa miatt- meg nem tudta volna akkorára nagyítani.
Sikerült a nyolc osztályt (majnemvégig)- kitűnővel elvégezni. Ezzel nem volt baj,-mert akár EGYES,- akár ÖTÖS volt a jó, mindkettőre azt írták, hogy KITŰNŐ!
CSAK ARRA NEM EMLÉKSZEM,- milyen osztályzatok voltak a „hetes időben”!
De hát az „csak egy évig volt”-mint a MESÉBEN!A „nyelvekkel is” baj volt!-Mert a „németet”,- meg a latint úgy elfelejtettem,- mintha nem is tanultam volna. (pedig „akkoriban”- nagyon szerettem,) hiszen még Én-se döntöttem el: Mi leszek,- ha nagy leszek!-Akár a PAP- is szóba jöhetett volna! És voltam a „gimnáziumban” KISCSERKÉSZ! De a HATIDIK OSZTÁLYBAN,- már Úttörő!
A fene se értette ezeket az „elnevezéseket”! Gyerek voltam ITT IS,- meg ott is!
Most jut eszembe: Egy dolog KIMARADT AZ ÉLETEMBŐL! „Kisdobos”- az nem voltam! Valahogy nem is hiányzott! Igaz,- meg lettem volna a „cserkészet,- meg az útöősdi”- nélkül is! De azért az AKCIÓKAT- élveztem!
Ilyen volt a hulladékdyűjts! Még rigmus is volt rá! Biztosan ezt is Rákosi Elvtárs (nekünk Pajtás) találta ki: GYŰJTSD a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!
Gyűjtöttem is! De nem azért,- hogy a BÉKÉT VÉDJEM,- hanem azért,- hogy egy „kis pénzem legyen”! Mert abban az időben nem kaptak a gyerekek annyi zsebpénzt! Sőt, semennyit! (én legalábbis) Nem mondom,- néha „megspóroltam walamit” a bevásárlás után, ha Anyám elfelejtette elkérni. Én „nem erőltettem”.
Aztán volt még az évnek két napja,- amikor biztosan lehetet pénzt keresni! Ez volta Húsvét,- és Karácsony Viliája!-A locsolkodás,- és kántálás! Mind a két napra már jó előre „készültünk”. Locsolkodni nem szerettem „nagy falkában járni”- mert akkor KIS PÉNZT KAPTUNK! Ezért csak ketten mentünk,- mert így „legalább” 1 Ft-ra számíthattunk! (Ha nem tojást adtak,- Mi biztos nem kértük)
Nekem volt egy „útvonalam”-ami a lakásunktól apai Nagymamámig tartott.Ez jó két km. volt. Ami ház „beleesett”,- mindenüvé bementünk.Ha nem volt lány,- jó volt a Mama, de még a Nagymama is! Sőt, itt még nagyobb megbecsülésben volt részünk! Hiszen ide nem ment be a többi fiú, akik tudták, hogy ott nem lakik lány!
A „kántálás” az egész más volt: Nem mentünk sok helyre,- de nagy falkában jártunk! Persze,- nem mindegyikümk tudott szépen énekelni:-Így azok,- akik tudtak, (én is)- előnyt élveztünk. Mert nélkülünk a többi -semmit se ért volna: Legfeljebb „dünnyögő kórust”- alakíthattak volna. Így a „javakból se”- egyformán részesült a társaság! A „szólistáknak”-(általában ketten voltunk) a FELE,- a többinek a „másik fele” jutott. De amikor „felszólaltak”- hogy nekik mért „csak annyi”?
-Csak annyit mondtunk Nekik: -Menjetek KÜLÖN!- az MIND- a tiétek lesz!
De ezt nem vállalták:- mert még a végén a „bilit”-öntötték volna a fejükre..
Aztán pályát kellett választani: Akkoriban a „papi pálya”- már nem volt annyira vonzó! Nem is vágytam rá. Az „iparosságtól is”- elvették a kedvem a kezdeti sikertelen próbálkozások. Viszont nyaralásaim alkalmával „megismerkedtem a tanítói munka szépségeivel”. Laci bátyámnál,- aki egyben Keresztapám is volt,- sokszor jártam szünidőben. És tetszett,- ahogy éltek,- és ahogy a tanyasi gyerekek és szülők még nyáron is kimutatták szeretetüket.
Ezért választottam a TANÍTÓKÉPZŐT- a továbbtanulásra,-és nem bántam meg.
De erről az időszakról majd még beszámolok „más szemszögből is”,
- ha megint „elkap az ihlet”...
