A pénz és a kártya összefüggései.
Serdülőkorom egyik legfontosabb kérdése az volt,- honnan lehetne egy kis pénzhez jutni! Abban az időben még nem volt szokás a „gyereket” -ellátni zsebpénzzel. Ezért különféle „technikákat”- kellett kidokgozni.
De hogy mire is kellett a pénz EGYÁLTALÁN?
Arra,- hogy „legyen mit elkártyázni”!
Mert már akkor is „szerettem”- csak sokszor nem volt miből!
Pedig volt hol „összejönnünk”- suhancoknak: Az MHSZ irodában volt egy ping-pong-asztal, ahol ha volt labdánk, játszottunk, ha nem volt, KÁRTYÁZTUNK!
Annyi pénz ugyanis egyikünknél sem volt, hogy vegyünk másikat! Aztán amikor az egyik elnyerte az összes pénzt,- vett másik labdát,- és megint volt mivel játszani!
De nem mindig voltunk ilyen „sóherok”:- Hiszen volt sok „kereseti lehetőség” annak idején,- aki pénzszűkiben volt. -Mi meg állandóan abban voltunk.
HA VASGYŰJTÉST HÍRDETTEK,- arra mindig „vevők” voltunk! Nagyon sok vas,- meg „egyéb „hulladék”- keletkezett a háborúban! Így volt mit gyűjteni! De volt közöttük sok „veszélyes hulladék” is! Akkor még nem a „szemét”- jelentette ezt,- hanem a BOMBÁK,- LÖVEDÉKEK,- fegyverek,- „roncsok”... Annyi volt belőlük néha, (ha rátaláltunk walami jó helyre)-hogy nem győztük elhordani!
De hamar rájöttünk,- hogy „nem minden hulladékot” szabad összegyűjteni! Néhány társunk „drágán fizetett” ezért a felfedezésért!
Voltak „békésebb” kereseti források is! Ilyenek voltak a már említett
ÜNNEPEK: A Húsvét,- és a Karácsony! Aztán a nyári szünetekre szervezett MUNKÁK! Erdőt „takarítottunk”,- facsemetét ültettünk,-és ha már elég „nagyok voltunk”- lehetett kubikos-munkát is vállalni! A Kőbánya tetejéről Mi szedtük le a „meddőt”. Ez jól fizető munka volt,- de mégse szívesen vállaltunk hosszú időt belőle: Ugyanis úgy ki lehetet benne „fáradni”- hogy utána már kedvünk se volt se „játszani,- se kártyázni”! -Akkor meg minek törjük magunkat...
Nekem voltak ettől sokkal „könnyebb” bevételi lehetőségeim is.
Nagyapa is eljárt az Ipartestületbe- egy kicsit „szórakozni”. Ilyenkor én is elkísértem.
Volt kinn KUGLIPÁLYA, mindig szükség volt bábu-állítóra. Erre mindig kapható voltam,- hiszen ha elég pénzt „gyűjtöttem”- akár szerencsét is próbálhattam a nagyok között. Persze csak akkor,- amikor valamelyik állandó partner hiányzott!
Olyankor jó voltam én is,- hiszen már volt,- amikor „beszálltam”- és nem találtak nagyon rossznak,- meg különben is: Ha „ló nincs,- a szamár is jó”!
(hiszen otthon már ÁLLANDÓ TAGJA VOLTAM a családi partiknak!)
Nagyapa is „köztük volt”-így hamar „gyökeret vertem” a falkában. Ha HIÁNYZÓ VOLT már kerestek is: -Hol van a „kölyök”?- és szóltak,- hogy bent várnak rám!
Aztán együtt mentünk haza az „öreggel”, akinek akkorra már elég „virágos kedve volt”- és néha nem ártott,- ha „irányítottam”- hogy merre is van az ARRA!
Volt még a „bevásárlás”! Ez is hozott valamit a házhoz, csak az nem volt mindegy, ki küldött el! Mert Nagyapám „gavallér volt”- soha nem kérte el a „visszajárót! (hiszen tudta,- mire kell..) Anyám az más volt: -Ha „eszébe jutott”- az utolsó fillérig elszámoltatott! Az igaz,- hogy sokszor „elfelejtette” és az is,- hogy én soha nem juttattam az eszébe! Sőt! -Amikor „sorozatosan” elszámoltatott,- ki kellett „walamit találnom”- hogy megússzam,- hiszen előfordult olyan,
- hogy „járt volna vissza”- de hol volt az már!
Ilyenkor „kilyukadt a zsebem”- (én „lyukasztottam ki)- és azon a „lyukon”- kihullott a pénz! De ezt nemlehetett „soxor”- eljátszani! Hiszen mindig BEVARRTA A ZSEBEM,- és feltűnő lett volna,- ha gyakran „lyukad ki!”
De hát nem mindig „buktam el”,- így néha nem kellett kilyukadnia!
Ettől függetlenűl szép idők voltak!
Talán azért,- mert FIATAL VOLTAM- és nem értékeltem túl a pénz „jelentőségét”: Ha volt,- jó volt,- ha nem volt,- akkor azon „mesterkedtem”,
honnan a fenéből kéne „szerezni”.
Még az „üvegvisszaváltás is”- jól jövedelmezett: De sajnos,- nem volt elég üveg, amit el lehetett vinni: -Leginkább ünnepnapok után,- de ilyenkor meg Nagymama zsörtölődött, hogy hol van az a sok üveg,- amibe a paradicsomot akarta „befőzni”. Ilyenkor jobb volt „távol tartani magam”- az eseményektől...
Így léptem át a „serdülőkorból”- az ifjúkorba.
És pályámul a TANÍTÓSÁGOT- választottam.
-Hogy miért?-Arról legközelebb számolok be...
