ÚJRA A KALANDOZÁSOK KORÁBA ÉRTEM.
Egy kis félreértés,-meg nem értés után jutottam arra az elhatározásra,- hogy jobb lesz „új helyszínt választanom”-a versengésre.Választottam is! Minél messzebb,- annál jobb!-Hiszen úgyis Pesthez köt ezernyi szál,- versenyforma és BARÁT! -Nem véletlenűl írtam nagybetűvel,-mert itt tényleg van sok „önzetlen barátom”- pedig még egyiknek se ásóztam fel a kertjét! -Előrelárhatólag nem is fogom.
Hogy csak néhányat említsek, a Fülöp Józsi, aki a kihasználatlanul heverő irodáját ajánlotta fel főhadiszállásul, vagy a Bartos-Muzslai „páros”,- akik mindenhová elvisznek magukkal,- csak IDŐBEN LEGYEK OTT!- mert ha +eltévedek,- „rámszólnak”- Hol jársz már MEGINT?- és én „rohanok ki”- „walamelyik kocsmából”- nehogy ott hagyjanak..-Na nem mintha „inni tértem volna be”...
ELINDULT az évi versenysorozat! Első állomás : GYÖMRŐ! Régi,- szép emlékek fűződnek hozzá! ”A Vízi Béla” és természetesen a „Vali” nélkül ez el se képzelhető!
De haladjunk sorban: Nekem a hétvége már pénteken délután kezdődik! 17 órakor már ott kellett lennem Óbudán, a RENDELŐINTÉZET bejáratánál! Nem akartam én rendelésre menni, csak a Robi ott szokott felvenni, hogy elvigyen a szokásos félkezes helyszínére a III.kerületi TTVE pálya sörözőjébe, ahol már a partnerek gyülekeztek.
Ez a parti hajnali 3-ig szokott tartani:-Utána Walaki hazavisz, pl. a Fülöp Józsi és aztán ALVÁS 6-ig. Utána menni kellett Muzslai Robiékhoz, ahová épp időben értem, amikor Bartos Gabi is odaért. Persze álmosan és mérgesen, mert még mindig nem emésztette meg az éjszakai félkezes okozta sérelmeket. Persze én se, hiszen végig a „citromdíjért hajtottam” a MACSKAASZTALON!
Az úton végig az volt a „téma”- ami a közzétett szabályzatból kimaradt! -És sikerült is jól „eltévednünk”- a végén mégis a TÁVIRÁNYÍTÁSRA KELLETT áttérni! -A Béla „navigált minket,- hogy MINDIG CSAK BALRA MENJÜNK! (mindig is „hangoztattam”- hogy szerintem is ez a JÓ IRÁNY!)- dE NAGY „MEGKÖNNYEBBÜLÉST JELENTETT,- amikor már „láttuk is a célt”- és ott integetett a „Béla”- hogy ERRE GYERE,- ne menj arra!
Meg is érkeztünk a Fábián-teázóba,- ahol minden „várt minket”: Malac sült a kemencében,- „akiről kiderült,- hogy DISZNÓ! És az egyik ultistárs fínom „hazai pálinkával” invitált minket,- amiről kiderült,- hogy nagyon jó!- De „walami lehetett benne”- mert aki ivott belőle,- az mind a „végén végzett”-(ha nem is annyira)- de a HELYIEK- ezt kihagyták,- (vagy éppen hogy TÖBBSZÖR IS MEGHÚZTÁK (ezt utólag már nehéz „kibogozni”)- de tény az,- hogy ez a verseny TELJES SIKERT- hozott a hazai színek képviselőinek!
Nekem az jelentette a „felüdülést”- amikor a szünetekben Fülöp Józsival és Bartos Gabival „félkezeztünk”. A Gabi még mindig a „sebeit nyalogatta”,nem is ment neki a játék,- így már előre mondogatta:- ELEGE VAN A JÁTÉKBÓL! Végül az „utolsó szünet előtt”- BEDOBTA A TÖRÜLKÖZŐT,- AMIT MÉG SOHA NEM TAPASZTALTAM TŐLE! -Nem is lehetett „rávenni”- hogy még egy kis RÁADÁST játsszunk „walahol”,- de azért egészen a Metró állomásig elvitt a végén! -Pedig nem is arra kellett volna mennie...
Azért a versenyről is néhány szót! Végig sportszerű verseny volt,ahol a nyúl vitte a puskát,a vadászok meg tehetetlenül nézték: Ez a pálinka hatása lehetett. A Béla profi módon bíráskodott: Ennek a legfőbb oka az volt, hogy NEM VOLT SEMMI DOLGA!Legfeljebb összeszedni a lapokat,- amit mindenki igyekezett „időre lejátszani”!
Nagyon hiányoltam Solti Pista barátunkat,hogy nem volt ott! Most megtanulta volna,
mennyi 30 perc!Biztos maradt volna benn partija,Béla szigorúan betartotta az időt!
Minannyian JÓL ÉREZTÜK MAGUNK! Különösen a „malac” (akarom mondani) DISZNÓSÜLT UTÁN nem győztünk eleget inni a fínom falatokra!
A verseny végére mindenki a megérdemelt helyére került! Valika „értékelt”- és dícsérte a résztvevők sportszerűségét,- amiből magát se hagyta ki: Nem akarta a „jó helyezéseket elvenni”- senki elől,- így hát a citromdíj Neki jutott!- Amivel meg is volt elégedve,- mondván: Majd lesz jobb is! Úgy legyen! Hiszen Gyömrő kitett magáért „vendéglátás és szervezés” tekintetében egyaránt!
Végig jól éreztem magam. Mindig hívtak, hol a helyem, hisz a félkezes elhúzódása miatt sose tudtam. De mindenki nagyon kedves volt! Csak a skalpomat igyekeztek megszerezni, ami (sajnos) többször is sikerült. Aminek (rajtam kívül) mindenki örült. Engem se bántott a dolog,- hiszen sok új ismeretlen arccal találkoztam,- akik mind ISMERŐSKÉNT KÖSZÖNTÖTTEK,- és mondhatnám barátilag fogadtak.
Hazafelé menet azért sikerült még „eltévednünk”: Ugyanis megfogadtuk a helyiek tanácsát, hogy csak egyenesen menjünk. Mikor már a BÚZATÁBLA következett, kicsit gyanus lett, hogy talán mégse jó az irány,- de azért HAZATALÁLTUNK! -Minden jó,- ha jó a vége! -De ennek a versenynek nem csak a VÉGE,- az eleje,- és a közepe is jó volt!
Soha rosszabb ne legyen! Én sem bántam meg, habár nekem a 24 órából 36 lett EGY NAP,- hiszen a 8 óra MUNKA, 8 óra PIHENÉS,- 8 óra SZÓRAKOZÁSHOZ hozzájött a 8 óra UTAZÁS! Igaz, hogy Nálam a munka és a szórakozás” EGYET JELENT, a „pihenés” meg elhanyagolható, így a 36 óra BELEFÉRT A 24- be!
HOGY A FELESÉGEM MIT FOG SZÓLNI,- AMIKOR minden hét végén „kalandozásra indulok”- az a jövő zenéje. Annak örült,- amikor azt mondtam: -A tököm tele van a helybeliekkel! -Ezek után,-(remélem)- kifogása se lehet,- hogy a hétvégeket távol töltöm. (legalább megpihen)
De azért a helyiekkel is jó maradt a kapcsolatom. -Miután „elsőfelindulásbóltett” megjegyzéseimre eludtam egyet (vagy kettőt), mindenkitől elnézést kértem, akit OK NÉLKÜL MEGBÁNTOTTAM! Még azoktól is,akiket okkal. Mert MINDENKI ELJÖTT, aki messziről jelentkezett, akinek meg itt volt, „egy köpésre”,
sorra mondták le a résztvételt,- ez ROSSZÚL ESETT!
Mindig azt gondoltam, hogy az „adott szó” jelent valamit.
Tévedtem.-Van,- akinél ez nem jelent semmit.
Végül essék szó egy „rendkívüli szavazásról”, ami a sorsomat illetett eldönteni:
Hová is tartozok végül is? Mert lehet,- hogy FÉLREÉRTHETŐ VOLT,- amit először írtam: De nem állt szándékomban MÁS EGYESÜLETHEZ IGAZOLNI, mindössze a versenyzésemhez választottam más RÉGIÓT!
Így Sárospatakon arról szavaztak, hogy mivel nem szándékozok „elhagyni Őket”, kirúgjanak-e, vagy sem! Végül egy IGEN ellenében „maradhattam”- Sárospatak színeiben, de azon az egyen egyáltalán nem ütköztem meg. Erre számítottam. Elvégre egy 67 éve ismert „baráttól”!?!?- mit is várhatna mást az ember.
Mindenkivel KIBÉKÜLTEM egyik klubtársunk 59. születésnapján tartott BULIN, ami nagyon jó hangulatban zajlott le. Mindenki jól érezte magát Ezen a héten pedig én tartom meg hasonló körülmények között a névnapomat. -Egy kicsit „kibővítve” a régiós barátaimmal, akiket személyesen hívtam meg, és akiknek egy kis HÁZIVERSENYT IS- rendezek a vendéglátás mellé.
Mindössze egy „ember”-akinek nem számítok a jelenlétére. -De ezt,-(azt hiszem) nem kell megmagyaráznom. Nem is tudnám: Ezt legfeljebb Ő tudná,- ha akarná? A lehetőség Neki is meg volt adva...-Nem élt vele,- inkább VISSZAÉLT.
Mindenkit szeretettel várok csütörtökön 17 órára a Somossy-koccintóba!
Remélem, nem HIÁBA! Nem szeretném,- ha még egyszer „cserben hagynának”!
Szilárd
