Egy „rendhagyó ultiverseny” margójára
Március 11.-e nevezetes nap Nekem: Akkor van a Névnapom. -De nem minden évben sikerül „egyformán megünnepelni”!-Van,- amikor „csak elmúlik”,- van,- amikor alig emlékeznek meg róla,- de ezen az éven ez egy FONTOS NAPPÁ nőtte ki magát!
-Már az is „rendhagyó volt”,- hogy nem 11.-én,-hanem 12.-én TARTOTTAM! Ugyanis ezzel nem akartam „felrúgni”- a megszokott csütörtöki „játéknapot”- mert JÁTÉKKAL AKARTAM „elbúcsúzni” (persze nem végleg) Sárospataktól.
Ezért azt találtam ki,- hogy egy „baráti ultiversennyel”- lepem meg a klubomban levő barátaimat meg a „régióban levőket is”! Nagy terveket szőttem és lelki szemeim előtt a 21-es szám jelent meg: -Hisz ennyi ULTIS - már akár „országos döntőt” (is) játszhat!
Meg is csináltuk „Dinóval” -(-van,-aki e nevet nem ismeri?) a SORSOLÁST! 21 főre!
-Aztán „nemsokára”- módosítottuk 18-ra! -Aztán „vártuk a nyíregyháziakat” (5 fő ÍGÉRET) -de valahol „elvesztek”- hisz senki nem tudott róluk „felvilágosítást” adni.
Így lettünk 12-en,- ami nem „rossz arány”- hiszen a VÁRT LÉTSZÁMNAK
„több,- mint a fele”,- 50% ! 1 Fő! Ez akár már „határozatképes többség!”
Íme a NÉV-sor: (-érkezési sorrendben) Somossy Laci + „Dinó” (-alias Kovács Csabi), Tarr Gyuri,-Tuza Lali,-(-aki volt szíves a laptopját is elhozni,- hogy a VERSENY méltó keretek között folyhasson) -Thury Gabi, -Gyöngyössy Géza, -Tóth „Patya”.
-Szépréti Laci (az ELNÖKÜNK ). -Aztán megérkezett az első VENDÉG ,-Mészáros Karcsi -(aki a Szövetség ELNÖKE),- végül Stekli Gyuszi és Szántó Bandi is!
Így lettünk (velem együtt) 12-en,- ami épp „egy tucat”- de ami a „minőséget illeti”- ANNÁL JÓVAL TÖBB!
-Igaz,- hogy volt még „kibicként” Ambrus,- akinek az előző héten úgy elvettük a „kedvét”- hogy semmi pénzért nem akart játszani!-Lett volna + 1 „jelentkező”-de Ő se gondolta komolyan,- így hát azt mondtam,- ha nem akarsz,- nem „muszály”-így otthon maradt a „ Fakla Gabi”.
A program IRODALOM-órával indult! Köszöntöttem a vendégeket,- majd „elszavaltam” a BARÁTSÁGRÓL szóló versemet. Amire Géza „hasonlóval válaszolt” ,-pedig nem beszéltünk össze! -Mielőtt „elfajult volna a dolog”- Csabi kisorsolta az első fordulót, csak még előtte megittuk az odakészített nedüt,- ki mit kívánt,- illetve ihatott alapon „felköszöntöttük” Egymást. -A továbbiakban a JÁTÉKÉ VOLT A FŐSZEREP!
Ádáz csaták dúltak,-a „nagyok” sorra véreztek el,- viszont nekem „qrvamázlim” volt! -Már az első fordulóban is,- amikor Szántó Bandinak már BEHOZHATATLANNAK LÁTSZÓ ELŐNYE VOLT,- valahogy sikerült „megfordítanom”! Igaz,- ehhez kellett a Somossy Laci „renonsza”- meg a végén egy TERÍTETT BETLI,- ami úgy lett meg,- hogy Szántó Bandi nem tudta az ütést átadni!
Ez a „momentum” olyan lökést adott,- hogy meg sem álltam a végső győzelemig!
De azért Szépréti Lacinak is meglett az „öröme”, mert sikerült Neki (saját szavaival élve) LEMOSNI A PÁLYÁRÓL! -Ezzel meg is szerezte a III. helyet. Egyedül Patya volt egy kicsit „csalódott”,- hiszen hiába nyert az utolsó fordulóban,- „csak második lett,” pedig igen „fente rám a fogát”! Hiszen tavaly is egy „hasonló versenyen” NYERT! -Igaz,- akkor Tőlem nem kellett tartania,- mert azon utolsó lettem.
Azért éhen se maradtunk,- mert a negyedik fordulóra megérkezett a „várva-várt” pizza, - amiből jóízüen lakmároztunk. Különösen Mészáros Karcsi várta már „türelmetlenül”- mert már IDŐ VOLT,- amikor meg kellett kapni a szokásos inzulinját. Szerencsére a kaja „időben érkezett!”
Mivel a verseny hamarabb fejeződött be a vártnál,-két asztalon még egy órát „rátettünk”- ha már ilyen szépen „összejöttünk”. Így a BARÁTSÁGOT sikerült még jobban „elmélyíteni”,- aminek mindannyian örültünk.
Én leginkább annak,- hogy habár a versenyeim színhelyét áttettem Pestre,- nem kellett „keserű szájízzel búcsúznom”. -Na meg nem is „örökre mentem”- csak egy „fél évre”- hiszen,- ha ott továbbjutok,- akkor már ITTHONRÓL IS FOLYTATHATOM..
Még sok „örömteli meglepetés” ért ezen a héten! Kaptam „jókívánságokat” olyanoktól,- akiktől nem is vártam! -Meghívást is VERSENYRE,- amit el is fogadtam! -De a legjobban annak örülök,- hogy azért „maradtak barátaim”- akik ki is fejezték jókívánságaikkal,- hogy „visszavárnak”- és számítanak rám!
Igaz,- hogy a „végén a Somossy Laci”- viccesen megjegyezte: IGAZÁN ELHÚZHATTAM VOLNA! -Mert akkor Ő nyerte volna! -Amiben volt „némi igazság” csak a KIINDULÓPONT VOLT ROSSZ! -Mert akkor „ki rendezte volna?”
Minden jó,- ha jó a VÉGE!- szokták mondani. Én is ezt mondom: Maradtak BARÁTAIM,- akik meg nem tartottak erre ígényt,- nem is sajnálom! -Hiszen ott vannak a „pesti barátaim” , meg akik szerte az országban annak tartanak.
Megköszönöm minden résztvevőnek és barátoknak azt,- hogy „megemlékeztek Rólam”.
Igyekszem megfelelni az „elvárásoknak”,- habár azt nem igérem,- hogy a „bőrömből is ki fogok bújni”- legfeljebb azt,- hogy mikor ki akarom nyitni a szám,- elszámolok 10-ig,- aztán lehet,- hogy BECSUKOM. -Vagy nem,- ez „attól függ”:
SZABÁLYOS VOLT-E- az ütés, vagy „mély”- mert arra azért „qrváraharagudniszoktam”!
Minden Versenyzőnek Eredményes szereplést kívánok!
Remélem,- a „továbbiakban”- még találkozni fogunk!
