Egy ateista imája
Uram,aki a mennyben trónolsz, mindent látsz, tudod,
hogy nem szoktam gyakran imádkozni!
Legutoljára gyermekként tettem,
amikor azért imádkoztam, hogy Édesapámat
épségben egészságben hozd vissza Nekem,-
meg Anyámnak. Hiszen Én még nem is láttam addig.
Megtetted,- hazavezetted:
Gyalog tette meg az utat,- de akkor is vigyáztál Rá,-
amikor katonaszökevényként otthon húzta meg Magát
az ágy alatti veremben.
Köszönöm,- Uram!
Most újra Hozzád fordulok segítségért.
Nem Magamnak kérem,Hazámnak,
ennek a sokat szenvedett kis országnak a sorsáért aggódok.
Ez az Ország a Te országod is!
Hiszen Mária Országa vagyunk!
Szent Fiad Anyjáé, SZŰZ Máriáé!
Ma is élnek Máriák e Földön, de azt, hogy „szűz”,-
nehéz lenne Rájuk bizonyítani.
Ma a celebek, a Mónikák és a szinglik korát éljük.
A mai „máriák” pénzért bármire kahatók!
Ha fiatal, erre, ha öreg, arra.
Pénzért eladja akár a lelkét is az Ördögnek.
Ezért fordul elő, hogy nemzeti ünnepeinken nem tudjuk
meghallgatni a Himnuszt, hogy
„ÁLDD MEG ISTEN a Magyart!”
És a temetők hűs fái alatt az emlékezés idején
„járókeretes” Máriák skandálják: „Gyurcsány ta-ka-RODJ”!
Eltakarodott: Most libaként gágogják ugyanezt:
Csak a Név változott! Ma Bajnai a soros.
De hogy HOLNAP ki lesz? NEM TUDOM.
Uram! Ki a mennyben ülsz Trónodon, mindent látsz,
mindent tudsz Rólunk,
erről a sokat szenvedett Országról,
ahová még Te vezetted be ezt a népet Árpád vezetésével,-
és ahol Te alapítottál Új hazát István Királlyal!
Hisz István Tőled kért tanácsot,
mit csináljon Pogány Testvéreivel!
Nem Te sugalltad Neki?
Tegya azt, amit Mózes tett az „aranyborjú imádóival”?
Megtette.
Fele Népét kiírtotta,
hogy a Másik fele élhessen e szép Hazában gondtalanul.
Hogy ne süllyedjünk el a Népek Tengerében nyomtalanul.
Megkeresztelted Vajkot, csináltál belőle Országalapító Szentet
I. István Kirány képében, akit még ma is TISZTELÜNK.
„Hajh,- de bűneink miatt gyúlt harag kebledben,
S elsujtád villámaidat dörgő fellegedben!”
Megérdemeltük ,- Uram!
Mert bűnünk volt sok.
De szenvedésekben is volt részünk bőven!
Felsorolni is SOKKK!- nem „végigélni!”
-Német,- tatár,- török, - majd belső „Háborúk”,
- Budai Nagy Antal, - Dózsa György, - Rákóczy Ferenc,
majd a Szabadságharc és a VilágHÁBORÚK!
-
és II. Világháború!
És mind VESZTESKÉNT!
Megcsonkítva Hazánkat,
- ami amúgy is „ezer sebből vérzett”!
De ez még mind nem volt elég:
-Jött a „vörös diktatúra”,
majd 56', a Kádár-korszak és végül a
RENDSZERVÁLTÁS! Felsóhajtottunk!
-Végre SZABADOK LETTÜNK!
És most már Európa keblére ölelheti rég elvesztett Gyermekét!
Tévedtünk:
Nem lett JOBB az életünk, sőt ROSSZABB!
Szabadok lettünk, de ebben a nagy szabadságban
RABKÉNT lettünk BEZÁRVA!
És nem akárhová, - a lelkünk BÖRTÖNÉBE!
Ma,- amikor személyi igazolvánnyal a kézben
beutazhatnánk a fél Világot,a régi kor szelleme,
amit felelőtlen emberek kiengedtek a palackból,
vissza akarja hozni a MULTAT.
A XX. század legsötétebb korszaát, a Nácizmust.
Amit a Világon mindenütt ÜLDÖZNEK,
Nálunk viszont HAZÁRA lelt.
A mai „nácik” nem elégszenek meg „kishazánkkal”,
Naaaagy- Magarországot AKARNAK, - 64 VÁRMEGYÉNYIT,
EZZEL MAGUNKRA HARAGÍTVA
MINDEN SZOMSZÉDUNKAT.
Ez nem minden: Hatalmukat vesztett,
Magukat kiskirálynak képzelő „politikusok”
elhintették a GYŰLÖLET MAGVAIT,
ÁRKOKAT HÚZVA ember és ember közé,
ezzel szétválasztottak CSALÁDOKAT, - barátokat egymástól.
Ma az „Árok két oldalán állók” képesek a „másikat”
megfojtani egy kanál vízben!
Képesek a „faluszéli házban lakót” megölni,
- mert más a bőre színe!
És még mi mindenre képesek egyesek a hatalomért!
Még a HAZAÁRULÁSRA IS!
URAM!
Te, -aki a Mennyben trónolsz és aki mindent tudsz Rólunk:
Még nem ELÉG?
SZÁNJ MEG MINKET,
gyarló földi halandókat, világosítsd meg elménket,
mert ha Így folytatjuk, még a közelébe se jutunk a DEMOKRÁCIÁNAK, nem érünk el a XXII. századba soha!
Világosítsd meg az elménket, hogy Szép Hazánkért,
amelyért Apáink vére folyt és ahol Dunának, Oltnak egy a hangja,
nem érdemes egymásnak esnünk vélt vagy valós igazunkért,
hanem békésen, Egymás mellet élve, Egymást kézen fogva:
Magyarnak, Cigánynak, Zsidónak, Tótnak, Sokácnak, Szerbnek, Horvátnak, Ruszinnak, Minden NÁCIÓNAK menni kéne Előre,
a DEMOKRÁCIÁBA!
Oda,- ahol majd:
„A Bőség Kosarából mindenki egyformán vehet,
És a Jognak Asztalánál Mind egyformán foglal Helyet!”
Uram! Ki a Mennyben ülsz,
Trónusodról minent látsz és mindent tudsz,
azt is, hogy gyakran nem szoktam kérni Tőled.
Ezt a kérésemet kivételesen Hallgasd meg,
Legyen meg a Te akaratod ott a Mennyben
és a Mi békességünk itt, a FÖLDÖN!
AMEN
KEDVESEIM!
Nem -tom',- mi történt velem:
A héten másodszor is "imára ragadtattam magam".
De ez "magánjellegű" volt,- ellentétben az EREDETIVEL!
Ebben KÖSZÖNETET MONDTAM.
Szerintem az Úr jobban olvas a "sorok között"- mint Ti!
Ő Megértette mondandómat,
még AZT IS,- amit le se írtam,- nem is KÉRTEM:
Mégis teljesítette!
Ma "hajnalban" megköszöntem - még Pestről,
de már itthon vagyok. Minden kérdésetekre világos,
érthető választ fogok adni, ha erre van ígény.
Szeretnék aRRa is választ kapni:
Meghülyültem már TELJESEN,
- vagy még van "remény" a fokozására is?
Néhány „válaszból” az derült ki:
- Van! - Hiszen a „Reményhal...”
-Mivel ez megnyugtatott,- köszönetet adtam az Úrnak!
|
|
|
|
|
Uram,- köszönöm,- hogy Meghallgattál!
Tudom, hogy mint a "kutyaugatás,"
az IMA se szokott legtöbbször az Égig hallatszani.
Most mégis úgy érzem,- eljutott.
-Bár Imám különleges volt, hiszen az ateisták nem szoktak.
Én se túl gyakran,hiszen egy Életben kétszer,
- az biztosan "átlag alattinak" bizonyul.
-Hogy miért Köszönöm?
-Mikor még fogalmam sincs arról,
hogy Kérésem, ami Országunk iránti aggódásom okán
lett megfogalmazva "Feléd", teljesül-e vagy sem,
de ami a sorok közt elrejtve
személyes problémáimat is feltárta Előtted,
arra azt mondom: Köszönöm, Uram, hogy kiolvastad belőle.
Segítettél kimászni a gödörből,- amibe részint saját hibámból,
de a körülmények szerencsétlen egybeesése következtében beleestem.
De amiből ezen a hétvégén hathatós segítségeddel kimásztam.
Két Angyalodat is elküldted Hozzám, hogy ezt a Vén Hülyét
segítsenek "távoltartani" a Gonosz csábításától, aki mellesleg Én vagyok. Hiszen Ketten is álltak Mellettem, mikor "kipróbáltam"
a Szerencsémet szokásos pihenőhelyemen,
ahonnan el szoktam indulni a heti kártyapartik helyére,
csak "előbb" meg szoktam szabadulni
pénzem "fölöslegesnek vélt” hányadától.
Most is "pont erre" -készültem,
amikor az ELSŐ "seggberúgást" kaptam:
-Na, Kedves Vendég! Megint el fogja "qrni ' a szokásos összeget?
-Kérdezte a "pultoslány", aki megszólalásig hasonlított egy a
"felhőablakán kinéző Töprengő Angyalra".
-Nem,- feleltem megszeppenve, most csak eggyel próbálok "szerencsét”..
-Bájosan "rámkacsintott",- és azt mondta: -No,- Azért!
Aztán mikor elment -nem vadászni, és a II.-at épp "bedugni próbáltam", megkaptam a MÁSODIK seggberúgást is!
MIT ÍGÉRTÉL?- szólt Rám Keményen,- de ekkor Csoda történt!
Megjelent egy II. Angyal "Fortuna képében",
és a "Töprengőnek súgott Walamit",
hogy mit,el se tudom képzelni!
De ettől MEGENYHÜLT:
-Na,- ezt az egyet még bedughatod!
Bedugtam,- de ha már lúd,- legyen KÖVÉR!
-alapon eggyel feljebbvittem a tétet!
Alig nyomtam kettőt - hármat, egyszer csak BEVITT!
-Egyelőre "csak a közepére",
de hisz annyiszor jártam már OTT és mindig az ERDŐBEN!
kötöttem ki, hogy most se BÍZTAM!
Amikor már fel akartam írni a nem túl nagy nyereményt,
kaptam meg a III. seggberúgást!
De ezt Kitől? - nézek,-de senkitse láttam!
Csak a "pultoslány " nézett Rám,- és megkérdezte:
Kockáztatunk?- Kockáztatunk?- és kacsintott EGYET!
Akkor "nézem", hogy ez nem is UGYANAZ,
aki az előbb AZÉRT RÚGOTT, - hogy NEHOGYMÁ'!
Mert ennek e kezében ott LÁTTAM A "NAAAAGY bőségszarut"!
Ebből RÖGTÖN RÁJÖTTEM- hogy ez bizony a MÁSIK!
És Naaaagy - levegőt véve ráütöttem a GOMBRA!
EDDIG - minden esetben "ötöst" forgatott ki a GÉP,
amit valószínűleg LUCI FERKÓ nevű Fő - ördög IRÁNYÍTOTT.
De most ollan "SOKÁIG" FORGOTT
és a "várt ötös helyett" HATOST FORGATOTT!
Hiszen Most Fortuna állt mellettem és hallottam is,
amikor belerúgott abba a "Qrvagépbe".
Mikorra leszedtem nyereményem "gyümölcsét",
két ANGYAL fogott karon.
Kitessékelt a helységből és Aló Mars!- felkiáltással
indítottak utamra,- a kártyaasztal felé.
Ez a hétvége -VÉGRE! "megoldotta"
A már majd egy féléve tartó anyagi gondjaimat:
MEG TUDTAM ADNI TARTOZÁSAIMAT,
és még némi kp. is maradt a zsebemben!
Köszönöm,- Uram!Hogy Te,- aki a Mennyben ülsz
és onnan figyeled a földi "halandók" minden lépését,
elküldted hozzám KÉT ANGYALODAT IS!
Mindketten nagy segítséget nyújtottak ABBAN,
- hogy VÉGRE - fellélegezhessek!
Nem tartozok SENKINEK!
Csak Néked,- Uram,
mert te a TÉKOZLÓ FIÚT is Nyájad tagjának tekinted,
és Te a sorok közt is ki tudtad OLVASNI:
-Milyen nagy bajban vagyok.
Habár nem vagyok méltó,- Uram,- hogy hajlékomba jöjj,
de hálásan köszönöm,hogy ennek ellenére megtetted,
magaddal hoztad Két Angyalodat is,
akik aBBan "versengtek " Egymással,
- Melyikük tud TÖBBET segíteni:
-DÖNTETLENRE állnak.
Megígérem,- hogy ez után gyakrabban fogok Hozzád fordulni imámmal.
Kiruccanásaim előtt KÉRNI,- hogy küldd el segítőidet,
utána pedig "megköszönni",- ha megtetted.
Hálás vagyok,- Uram,
hogy meghallgattad imámat és teljesítetted azt a kérésemet is,
amit nem is kértem.
-De a Te bölcsességed MINDENT tud,
a szemed mindent LÁT.
NÉHA MÉG AZT IS,- AMIT NEM KÉNE. 
De ígérem,- ezentúl "Jó kisfiú" leszek,- aki eddig is tisztelt Téged,
és aki ez után is bátran fordulok Hozzád segítségért!
Mert Te az ELVESZETT BÁRÁNYOKAT is visszafogadod nyájadba
és a TÉKOZLÓ FIÚKNAK is megbocsájtol.
Legyen meg a Te akaratod ott a mennyben,
valamint jöjjön el a Te Országod /és a Mi boldogságunk /
- ITT A FÖLDÖN.
ÁMEN
