Az Ábrándozás - az Élet megrontója.
A SZERELEM?
Az Élet Legszentebb AJÁNDÉKA!
Ami Játék és Muzsika!
-De nem „csak” TÍZ percre!
Ami nem EGY napra szól!
EGY ÖRÖK ÉLETRE!
"Álmokat szőttem szüntelen,
de elkerült a szerelem.
Megtépet szívem zakatol,
várnak még rád valahol."
Ha nem csak álmodnál és folyton töprengenél, -Időnként Ide, - a Földre is lenéznél,
Meglátnád,- hogy ITT IS – van sok „magányos szív”,
Aki Vár Walakit,- lehet, - Pont téged Hív!
Nézem a fák levelét, amint lágyan hullnak elém.
Sárgák, pirosak, bíborok,
úgy fáj, hogy magam vagyok.
A fák levele minden évben lehullik. -A Sárga, - Piros, - Bíbor,- mind a porba hullik. Az „Igaz Szerelem” - SOHA EL MEM MÚLIK! De hogy Magad vagy! -Az csak Rajtad Múlik!
Halkan kopognak lépteim, arcomat mossák könnyeim.
Sírdogál az őszi szél,
az elmúlásról mesél.
Nem is tudtam- hogy az ANGYALOK facipőt hordnak!
Azt sem,- ha nem „töprengenek”- akkos csak SÍRNAK!
Ilyenkor Itt,- lenn a Földön Záporeső hullik,
Addig,- míg a Felhők közül a Nap ki nem bújik!
Lelkem hívja a messzeség, Ne múljon el, ne még!
Szaladni kéne, futni tán,
hinni azt, még az élet vár.
Hogy „oda ne rohanjak”! Mért kell úgy sietni?
Oda „futni”,- ahol Téged,- bizony nem vár Senki?
Szaladni arra kell, - hol az ÉLET vár Rád!
Mert „csak ott”! - találod meg az Igazi Mátkád!
Álmokat szőttem szüntelen, de elkerült a szerelem.
Megtépet szívem zakatol,
várnak még rád valahol.
Nem elég Álmot szőni! -SZERETNI KELL!
Nem elég SZERETNI! SZERELEMMEL KELL!
Ha nem téped szét a Szíved, és az még ZAKATOL,
Biztos lehetsz benne: Várnak Rád „walahol”!
Arcomra hull egy rőt levél, suttogva szól, - Ne félj.
Kinyújtom érte kezemet,
s a szívem fölé emelem.
Az ilyen „kifakult levelet” jobb ELFELEJTENI! Ha „vissza akar Hívni”- attól kell FÉLNI! Ha kinyújtott Kezed megfogja SZERELMED, Tőle nem kell Félned Magadhoz Emelned!
Megpendül egy dal a hurokon, hangjait magamban dúdolom.
Elindulok, futok Feléd,
szárnyaira kap, az őszi szél.
Közben,- ha lágy muzsika hangja csendül,
Szíved húrjain Szerelem dala zendül,
Ne Indulj,- ne fuss el Onnan Te Sehova!
Hiszen megérkeztél Oda,- hová vágytál, - Haza!
Vársz engem, most már tudom,
hogy egyszer átölelhessen karom.
Repülök hozzád Kedvesem,
hogy miénk legyen e megkésett szerelem.
Most már Te is TUDOD! -Mindig is Várt Téged! Repülnöd se kell Hozzá,- hisz Ő ölel Téged! De ha nem „Vigyázol arra”. - mi kicsit ELKÉSETT, A SZERELEM nem talál meg soha többé Téged!
