VANNAK MÉG JÓBARÁTOK

Ez a hétvége meggyőzött arról: VANNAK MÉG barátai az Embernek,- akik meghallják segélykérő kiáltását,- ha azt kell,- vagy akik Együtt tudnak Örülni a Más boldogságának,- ha ezzel kimutathatják szeretetüket.Nem is olyan rossz ez a Világ,- mint amilyennek „lefestik” Nekünk sötéten látó Gonosz -emberek.

Mert vannak még BARÁTAINK!

-Akik akkor is mellettünk állnak,- ha „elestünk”- felsegítenek.

-Akkor is Velünk Éreznek,- ha „walami fáj Nekünk”!

-Akkor is Mellettünk állnak,- ha Mindenki ELHAGYOTT!

-És együtt sírnak Velünk”- ha nagy a bánatunk.

Mindezek a gondolatok akkor „támadtak meg”: amikor az utolsó „békebeli lakodalomra” került sor a családban. Valószínü,- nem lesz több: A MAIAK már „csak úgy” bútoroznak össze,- hogy HOLNAP már el is „válhassanak”!

Nem mai gyerekek már, régen megszokták Egymást, de Mára ELHATÁROZTÁK!

Életüket ÖSSZEKÖTIK Isten és Ember színe előtt, - MEGFOGADVÁN:

Soha nem hagyják el EGYMÁST! Szép élményben volt része a Tisztelt Egybegyűlteknek! Tanúi lehettek egy SZERELEM tisztaságának

és egy „Ünnep Bájának”,- ahol MINDENKI azt érezte:

EZ AZ ESKÜVŐ Neki Szól!

EZT AZ ESKÜT! Ő is letette már!

-És Ma is „letenné”- életét az elé,- akinek ezt egykoron MEGFOGADTA!

Mindez annak (is) köszönhető,- hogy négy „zenész” az eseményhez illő HANGULATOT „Varázsolt” a helyszínre,- ahol mindenki úgy érezte:

Az ESEMÉNY Neki szól!

A Zene is NEKI SZÓL!

A „Hely Szelleme” Hozzá szól!

-És akik „serénykednek Körülöttük”- Értük teszik a dolgukat!

Valódi XXI. századi LAGZI VOLT a javából!-Nem a „lajcsis,- majkás vagy győzikés” fajtából: Hanem ahol a LÉLEK MUZSIKÁL! És ahol a

„Barátok Egymásra Találnak”! Mindegy,- idős,- vagy FIATAL! Mindannyiunk Lelke ezen az éjszakán FIATAL VOLT! Vagy legalább „annak látszott!”!

Amúgy ez a hétvége is a kártya jegyében telt el:

Péntek: KOPASZTÁS! Maszületett „csupaszverébnek” éreztem Magam.

Szombat:SIKERÜLT bekerülnöm a döntőbe, ahol még az „utolsó” is aratni fog!

-Ez „megér” egy kis kitérőt: Ugyanis ahhoz,- hogy bejussak,-”elméletileg” tíz pontot kellett szereznem. Gyakorlatilag a kilenc is „bőven elég lett volna”.

Éppen két forduló után voltunk, amikor a sógor, az „örömapa” eligazított, merre, mivel, meddig kell mennem, hogy ODATALÁLJAK. Közben „rákérdett”:

-Hogy állsz?

-Éppen „ülök” és a folyó ügyeimmel vagyok elfoglalva!- feleltem.

Mellesleg két fordulót megnyertem,- nagy baj már nem történhet!

Kellett Nekem dicsekedni: -Onnan kezdve úgy „vertek”,- mint jég a határt!

De azért a szükséges pontok meglettek, - és harmadikként bejutottam.

Már az Út is örömteli volt a „helyszint” illetően! Hiszen csak az uton jutott „eszembe” a vendéglő neve! ROZMARING! De hogy hol kell „leszállni”,azt magamtól soha nem tudtam volna meg: De ült a HÉV-en egy „mindentudónak látszó” hajléktalan.Ez az Én Emberem! Ő biztosan tudja: Hol lehet az étterem!

Leűltem Vele szemben:

-Ugye,- Te tudod,- hol a Rozmaring?

-Rögtön felderült a képe,- és vidáman válaszolt: -Én ne tudnám?- és nevetett:

-Valaha Én is ott fogadtam Örök Hűséget!

-Na és mi lett az „örök hűségből?”- kérdeztem érdeklődve,- és láttam: Elszomorodott, és két pici gömböcske elindult bozontos szakállán – lefelé.

-Ez: -Ha nem karol fel a Barátom, - akkor most az utcán lennék.

Közben „megérkeztünk:” Segítőkészen meg is mutatta: -Az a ROZMARING!

-Átmész,- és már BENN IS VAGY! Jó Mulatást!

-Kösz, Haver!Neked pedig azt kívánom , sokáig legyen Hozzád jó a BARÁTOD!

Bementem: Már tartott a „ceremónia”, rengeteg ember: -Ismerős egy SZÁL SE!

-Kinek az Esküvőjére „csöppentem be”?- kérdem az egyik vendéglátót.

-Mondja: - Ez nem stimmel!- mondom én,- nekem Másik kell!

-Nem kell „bex@rni”- mondja Ő- biztos ITT lesz az is!

Csak kerüljem meg az épületet,- és HÁTULRÓL - „hatoljak be”!

Behatoltam:

A Földszinten már épp Pohárköszöntőt mondtak az Ifjú Pár tiszteletére.

Már épp a „pohárért” nyúltam volna,- mikor GYANÚS lett a dolog!

-Hisz Itt se láttam ismerős arcokat! /- még a Főszereplőket se láttam eddig!/

Aztán útbaigazítottak: Itt, Öreg, egy hétvégén akár öt ESKÜVŐT IS Rendezünk! -Ma szerencsére „csak három a Kislány”,- akiből Holnapra asszony lesz!

Megnyugodtam: Már „csak egy helyen”- az emeleten nem jártam!

-Feltérképeztem a terepet,- és megállapítottam:

A „hely Szelleme” miatt járnak ide Örök Hűséget fogadni a Párok.

Mert a KILÁTÁS pazar, a Dunára legalábbis, a „többit” meg mindenki Maga alakítja olyanra,- amilyenre sikerül.

Azért előkerültek az Enyéim is!

Ennyi vidám,- bizakodó EMBERT már rég nem láttam együtt.

Ennyi „gyermeket együtt”- a szülökkel se láttam rég!

Minden „korosztály” képviseltette Magát!

-És amikor kellett,- ODATETTE MAGÁT, és a kedvük

„elkapta az öregebb legényeket és lányokat”,

hogy MEGMUTASSÁK! -NemcsakaHÚSZÉVESEKÉ a Világ!

Ami a „poroszkálást illeti”, kivette belőle a részét a Vének Tanácsába bőven beleillők társasága is! Nem is AKÁRHOGY!

Egyik Sógrom eddig sosem hagyta ki az ASZTALON-táncolás „lehetőségét”!

-A Feleségem,- aki lakodalomban nem szokott „semmi jónak elrontója” - lenni, addig KÉSZÍTETTE Neki a Helyet,- amíg MEGMUTATTA!

„ÖregEMBER,- nemVÉNEMBER!”-

Felmászott az asztalra, nemisolyanRÉG még UGROTT VÓNA,

és mindenki megelégedésére ADDIG JÁRTA,- amíg a zene tartott!

-Míg a „sógor” FENN JÁRTA,- felesége -”lenn leste”- mikor esik le!

Szerencsére „hiába várta” - nem következett be! KITARTOTT

a „lendület is,- a szufla is”. -De a „leszállást” már mem reszkírozta meg! -Ezt az utat már „ölben tete meg”! Mindenki „megkönnyebbülésére!”

Ez bizonyította FÉNYESEN: Tényleg igaz a MONDÁS,- miszerint:

Nem CSAK! A húszéveseké a Világ!

Meg kell említenem,- hogy a „szórakoztatók” profi módon látták el feladatukat!A „Nagyvőfély” - különbül vezette a Lakodalmi Játékokat,- mint bármelyik falusi lakodalomban szokás!

Egymás után „születtek” a jobbnál jobb különszámok,- amiben a három énekes „alkotó Partner volt” a siker tekintetében.Az „Eggy fiú - két lányból álló trió”- úgy énekelt egész éjjel,- mintha SZÁZAN lettek volna: MINDIG „szívhez szólóan énekelt „Walaki” közülük,- de együttes produkciójuk Művészi fokon előadva MAGÁVAL RAGADTA az amúgy se rest közönséget.

-Nekem mégis az a „szám tetszett”- amikor az ifjú Pár

már FÉRJ – FELESÉGKÉNT megnyitotta éjfél utn a TÁNCOT - az

„Azért vannak a Jóbarátok”!- című dallal,-amit a násznép az Ifjú Párt köbenállva lelkesen énekelt - jó hosszan.

-Azért Vannak a jóbarátok,-hogy a megnemvalósult Álmok Végre megvalósuljanak!

-Kellenek a Barátok,- akik Melletted állnak,- akkor is,- ha -Mindenki elhagyott!

-És kell akkor is. hogy meg vígasztalja , - megtört ,- vérző szívedet!

Mert Vannak a Barátok, -akkor is ha Várod, - és akkor is ha sírni volna jó...

Kellenek a Barátok , kikkel a Boldogságot Sírva megosztani jó!

Azért is Kellenek a Barátok, hogy az Élet rögös útján, ha elesel, felsegítsenek...

Ha nehéz az Út már és nem tudsz haladni...-Kézenfogva Ők vezessenek.

Ha utad végére értél, utolsó utadra tértél,- ott is Ők kísérjenek...

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nem álltam be a körbe: Képtelen lettem volna,- hisz a Dalt „végigsírtam Én”.

Feleségem Vigasztalva, magához ölelve halkan súgta:

Ne sírj: Mert még Most is Szeretlek Én!

-Tudom! -feleltem halkan,- jól esik sírnom halkan,

az Ifjúságomat siratom Én!

Ha ehhez a „dallamot” hozzáképzelitek,- a hangulatom is elképzelhetitek:

Van,- amikor SÍRVA VIGAD A MAGYAR!

Ez történt egy hosszú hétvége „majdnem végén”- de volt még egy jelenésem HAJDÚSZOBOSZLÓN,- a Zőld Békában:

Ultiversenyre hívtak,- és Én MENTEM.

Az „alvásszintem” szinte minden szinten a fáradtság jeleit mutatta:

Nem csoda: Ezen a Vasárnap „kifogott Rajtam a ZŐDBÉKA!”

Talán háromszor is „majdLEESTEM. Székről,- és arról Álmodtam:

Kellenek a BARÁTOK, akik az ÁLLOMÁSRÓL a „helyszínre” el – el vigyenek!

-És amikor azt hallom: Szilárdbá'! - Te jössz! -AKKOR ÉN FELÉBREDEK!

Ehhez kellenek a BARÁTOK,- akik akkor is Mellettem állnak,

ha éppen holt-fáradt vagyok,

De kivisznek az Állomásra, fel is tesznek a Vonatra! Ott már bátran aludhatok!

Nagy örömömre szolgált,- hogy az a BARÁTOM nyerte a Versenyt,

akiben még sohase kellett CSALÓDNOM!

Gratulálok Karcsi!

Szép volt, a BARÁTSÁGODRA / meg az autódra/ MINDIG SZÁMÍTOK!