EPILÓGUS

Tudom,- hogy a PROLÓG nem a "végét" jelenti.

Nem is azért adtam EZT a címét írásomnak: -Hanem azért,- hogy ELJUSSAK a "végéig" annak a megismerési folyamatnak,- hogy ELDÖNTSEM:

ÉRDEMES-E MARADNOM még egy kis ideig, vagy akár már HOLNAP dobjam be a "törölközőt".

Nem kell holnapig várnom: Már Ma bebizonyosodott Számomra:

VANNAK MÉG Barátaim! Van,- aki még "számít Rám",- és van,- aki még "aggódik Értem"!

Megérlelődött bennem az ELHATÁROZÁS: Maradok,- és "felveszem" az elém dobott KESZTYŰT!

Ehhez sokat segített az a sok "baráti szó", - amit ITT,- és amit "csak priviben" kaptam.

Azért "hiányérzetem" is van: AKIKTŐL legjobban "vártam", - azt Várom TOVÁBBRA IS!

-Talán sikerül "kivárnom",- talán VAN még annyi időm.

Nem tudhatom. De   REMÉLEM!

Eccer végetérnek a hosszú éjszakák, eccer Nekem nyílik majd a sok virág, eccer feljön még a NAP,- és messze az alkonyat, -és Rámköszönt még sok boldog NAP!

ECCER ÚGYIS MINDEN MAJD VÉGET ÉR! Eccer az Élet is a végéhez ér, Addig járom az utamat,- és Várom Azokat akik nélkül az Élet semmitse ér!

-Akkor vége lesz az ELŐADÁSNAK. A "függöny is legördül" ,- de megy minden Tovább! -NÉLKÜLEM.

-És addig? Maradok,- hogy SZERETHESSETEK!