Egy hosszúúúú hétvége, aminek a célpontjában nem a kártya állt.
Ez Nálam olyen ritka, mint a károgó varjak között a fehér holló.Ugyanis közel hatvan éve nem fordult elő, hogy bármit fontosabbnk tartottam volna a kártyánál.
Úgy látszik, egy fordulóponthoz érkeztem:
ÚJ CÉLT TŰZTEM KI Magam elé: „Megváltani” a világot!
Még akkor is, ha a Világ nem akarja!
2010 Augusztus 27.-én Találkoztunk, úgy ézem:megtaláltuk önmagunkat, barátainkat.Akik eljöttek, lendületet fognak adni, hogy egyre többen higyjük: Él még a baloldal. Van közöttük is sok „jó Ember”, csak még nem találtak Egymásra! És vannak a „kisemberek” között is, akik tenni akarnak és mernek. Mert manapság bátorság is kell ahhoz, hogy bevallja valaki a hovatartozását. Nem véletlen az „arculatváltás” jelensége a Kapcsolaton. Az állása sokaknak függ a beazonosíthatóságtól, ezért húzódnak hátrább a közélettől.
TALÁLKOZÓNK rövid jellemzője:
Jó volt! Jó volt ott lenni, jó volt „baloldaliként” hitet tenni egy eszme mellett, amiben nagy segítségünkre volt Gréczy Zsolt mindenre kiterjedő tájékoztatása és közvetlen modora. Nagy élmény volt Vele egy asztalnál ülve vezetni egy beszélgetést, (vitának sem nevezném), aminek a „sorai között” sokkal több hangzott el, mint a valóságban. Kivehető volt a féltő szeretet, ami megnyilvánult egy Ember irányában, ebben egyhangú volt a véleménye a jelenlevőknek.
Amíg odaértünk, hosszú út vezetett Vajdácskától az Alma Materig. Mert elhoztam a eleségemet is, aki hű társam már 53 éve,-és aki szerint „már” nem fogok meghülyülni. Megnyugtató érzés.
Nem voltam teljesen nyogodt az indulásnál: Nem láttam „friss nyomot” hogy bárki jelezte volna részvételi szándékát. Az méginkább lelombozta a lelkesedésem,hogy bankszámlám sem gyarapodott egy centtel sem.
Aztán a cipekedés: Mert ha a feleségem útrakél, vinni kell ennek is egy kicsit, meg annak is. A meglévő négy „csomaghoz” a cukrászom jóvoltából még egy ötödik csatlakozott: a megrendelt sütemény.
Amit azért vittem- hogy ne menjek „üres kézzel”. Szerintem „Shivának” nincs annyi keze, - mint amennyire szükség lett volna.Be se fért sehová, le kellett enni belőle egy sort...Megoldottuk.
Az „érkezés” kissé macerásabb volt. A barátnőnk, (korban hozzánkillő „vénasszony”) kicsit elkésett, el is tájolta magát, a 13. helyett a HARMADIK vágánynál várt Minket. Mire átcaplatott, addigra tököm leszállt a cipekedéstől, amiből a feleségemnak is kijutott, mi a nyakcsigalya-sérvének kimondottan jót tett.
Azért megérkeztünk, időben. A sütemény sem olvadt el, és a berendezésnél is segédkeztünk, de a házigazda is segített: Ollót és papírt adott azokhoz névjegykártyákhoz, amiket sikerült otthon „elqrni”.
Aztán vártuk az első „fecskéket”, be is futottak: Az iwiwes Klubom két aktív tagja, akik két fiatalt hoztak, akik valahonnan kiszimatolták az eseményt és bekérezkedtek. Persze, hogy bejöhettek. Közben megjött a Díszvendég, akit annyira vártunk: Gréczy Zsolt és a barátnője.
Fél ötre mindenki ott volt, aki ott akart lenni. Zért voltak hiányzók, akik az anyagi helyzetembe vetett hitemet kicsit megingatták, mert azt a „pízt” a végén nekem kellett bepótolnom.
Több is veszett Mohácsnál! Annál jobban sikerült az ELŐADÁS!
Még a „gyülekezés alatt” elpróbáltuk a forradalmi indulónkat, amit „majd” el akartunk énekelni. Ere nem került sor. Ugyanis olyan élvezetes és tartalmas vita alakult ki, hogy még WC-re is elfelejtettünk kimenni. Hála Zsolt munkabírásának, minden kérdésre VÁLASZT kaptunk, még arra is, amit meg se kérdeztünk. De a sorok közötti „olvasást” már rágen gyakoroljuk Gyurcsány Ferenc blogjainak olvasásakor.
Így nagy meglepetés nem ért Minket, talán csak két esetben:
Amikor megtudtuk, milyen „mostoha körülmények” között kellett kormányoznia, és miért a Körcsarnokban volt a Magyar Charta által szervezett III. öszödi beszédként emlegetett nagy sikerű Gyurcsány évértékelő beszéd.
Előbbire egy „mondás”: ami elnyerte mindannyiunk tetszését.
Az Ember nem fekszik az ellenségével eg ágyba.
Hála az MSZP elavult Alapszabályának, Gyurcsánynak ezt is be kellett vállalnia. Ugyanis a „munkatársait” nem Maga válogatta meg, hanem a Pártja választotta ki Neki.
A másodikra pedig az, mert az MSZP vezérkara nem adta oda helyszinűl a dupla befogadóképességű Syma-csarnokot a Magyar Charta rendezvényére, ahonnan így a résztvevők fele kiszorulva kint, kivetítőn „nézhette” az eseményt, de a HANGJÁT hallani lehetett máshol is. A „hatását is”, mert e nélkül a választáson az MSZP úgy vérzett volna el, hogy remény sem marad a továbbélésre.
Ami késik, nem múlik: a parlmentbe jutott „képviselők” (akiknek nagy részeki tudja, KIT képvisel) elérték, hogy mára eamortizálódjon a Párt.
Egyöntetű vélemény született: A Phőnixmadárnak meg kell halnia ahhoz, hogy haló porából újjá tudjon születni.
Erről „bővebbet” a Közösségünkben az érdekeltek olvashatnak, másra meg nem tartozik. Abból a „magból”, akik ott voltunk, úgy értékelem: MEGSZÜLETTÜNK. Egymásr találtunk, és egy élő klub alapításának a gondolata vetődött fel bennem. Amiből vagy lesz „walami” - vagy halvaszületett ötletként fog elhamvadni. Én az előbbt szeretném.
Este 8-kor úgy váltunk el egymástól, akik végig kitartottunk, hogy jól éreztük magunkat, és ha lehetett volna, még tovább maradunk.
Az „ég” nem volt kegyes hozzánk: Átfutó záporesőben mentünk ki a trolihoz, bőrig ázva. A feleségem azt mondta:
-Na többet se szedsz rá a hülyeségre!
De tudom, hogy he Gyurcsány ferenc közli velünk, hogy mikor szán ránk egy délutánt, Ő lesz az első, aki megkérdi:
-Mikor indulunk?
Már akkor körvonalazódott bennem,
hogy ebből a MAGBÓL még születhet „walami”.
Pl ez: Terveink a jövőre nézve.
Ami egyelőre az Én tervem, de szeretném, ha a terv valósággá válna. Tekintettel arra, hogy a jelenlevők egyhangú véleménye szerint hasznos volt a találkozó, a jövőben meg kéne rendszeresen ismételni, havi vagy kéthavi sűrűséggel. Bármilyen jól el lehet vitázni egy „Vitanapon” a számítógép előtt ülve, nem pótolja a személyes varázst, amit az élő beszéd, a találkozás, a baráti légkör eredményez.Mi lenne, ha Baloldaliak baráti köre címen Klúbbá formálnánk át a közösséget, akik igénylik a személyes találkozást, a klubfoglalkozásokra eljönnének megismerni egymást és meghallgatni alkalmanként egy meghívandó politukus véleményét?
Ígéretünk van Gyurcsány Ferenc részéről egy szeptemberire. Ennek a feltétele, ha létrejönne egy mag, akiknek idejük, energiájuk, mondanivalójuk (és pénzük) van egy rendszeres találkozóra. Ennek feltételeit a keddi vitanapon megtárgyalhatjuk, ha ilyen igény felmerül. A technikai lebonyolítás és szervezés kérdését megoldom, helyszínről is gondoskodom. Ha lenne igény, megoldható az időbeosztás kérdése. Előtte megtárgyalnánk, mit meddig húzzunk el, milyen időközönként tartsunk szünetet, hogy a dohányosok és ínni szándékozók is kielégíthessék igényeiket,személyes beszélgetésekre is sor kerülhesen.
A beszélgetés hőfoka olyan volt, hogy KIBÍRTUK egyszuszra a majd négyórát. Zsolt is bírta szuflával. És ha közben nem teszik ki a „szűrünket”, még néhányan maradtunk volna.
Jött a „másnap”, az ulti ideje. De úgy látszik, ha az „egyik jól sikerül” a másikon biztosan nem megy úgy semmi. -Őt fordulót játszorrunk, abból csak egyszer nyertem, kétszer 2. kétszer 3. lettem.
-Ez nem kerül fel a dicsőségtáblára. De még nincs minden veszve:Ha két hét mulva egy kicsivel jobban megy, (a 9-hez szerzek 12 pontot), továbbjuthatok. Ha nem, az sem tragádia.
Lesz Másik! Amin bekerülhetek.
Egy viszont igaz: ami „rosszul indul” rosszul is szokott befejeződni. A vonat megint a 13. vágányról indult. Az eleje szokott végigmenni. Tájékoztatás egy szál se, így elmentünk a csomagokkal (visszafele is volt) az elejére, ahol közölték: Az első kettő FOGLALT. Megkérdeztük a kalauzt, hová üljünk. A NEGYEDIKBE! Mire lepakoltam a holmit, „hírnök jött” menjünk hátrább.
Szerencsénk volt: Még volt két hely. De az utasok nagy része állni kényszerült csak azért, mert nem csatoltak hozzá egy-két kocsit, amikor megtudták, mennyi hely lesz lefoglalva.
Azért a „Vége” mégis jó lett: Egy korunkbeli hölgy és egy fiatalember volt az utitársunk,- és megragadtam az alkalmat:
Kiosztottam Nekik majdminden írásomat, amit a Találkozóra nyomtattam ki. Nem azért, hogy könnyebb legyen a csomag, hanem hogy leteszteljem, milyen a „hangulat”. A leszállásnál már sokkl jobb volt, mint felszálláskor.
Bebizonyoodott, hogy olykor a közmondás is tévedhet.Akkor is lehet sikerélményünk, ha nem csak a „vége jó”, hanem a közepe is.
De az NAGYON!
