A Noszty fiú esete Tóth Marival
avagy egy „analfabéta” Klubvezető első önálló klubalapítási kisérlete
A kettő olyan messze van egymástól, mint anno Makó vitéz volt Jeruzsálemtől, mégis hasonlóság is felfedezhető. Egyikse sült el jól. Az előbbi megért egy regényt Mikszáthnak, az utóbbi mindössze „tanulságul szolgál” arra nézvést, „Suszter maradjon a kaptafánál”.
A történet röviden: hosszas megelőző tárgyalások után arra az elhatározásra jutottam: KELL EGY OLYAN KLUB, ahol az intim, másra nem tartozó dolgainkat ki és megbeszélhetjük Egymással. Ugyanis a törzstagjaink már majd két éve „kénytelenek” eltűrni a jó és rossz tulajdonságaimat egyaránt.. Előbbieket nem nehéz, mert kevés is van belőle, meg jól is „esik” Nekik.. A „rosszat” annál inkább... Mert nem szoktam véka alá rejteni a gondolataimat és számolni sem tanultam meg „sokáig”. /nem csoda: Nem tartozik a SZÁMTAN a kedvenceim közé/ Így elég hamar szoktam „felkapni a vizet” - és ilyenkor „Walakynek” a fejére szoktam borítani...Az idők folyamán azért fejlődtem: Ma már ritkán fordul elő, hogy „hirteledfelindulásból” cselekedek. Így nagyobb nézeteltérések nélkül - egész jól „elvagyunk”...
Két év alatt kialakult egy baráti társaság, többnyire egyformán gondolkozunk és egyirányba megyünk: A demokrácia, a jogrend és a Köztársaság felé. Aki ezt az irányt nem tudja, vagy nem akarja tartani, azt „ellenfélnek”, nem ellenségnek tekintjük és próbáljuk érvekkel meggyőzni az igazunkról. Ezért vannak köztünk „barátként” olyanok is, akik mem mindenben értenek velünk egyet.. De ha nem lennének, kivel VITÁZNÁNK?
Minden héten megvitatjuk a napi eseményeket és a személyes problémáinkat egyaránt. Személyes kontaktust tartunk fenn egymás között, rendszeres találkozókat szervezünk, aminek a formáját hosszas munka után a „Szervezti Szabályzatban” foglaltuk írásba. Egy klub működésének anyagi vonzata is van, amit mára senki nem vitat.
Ezért szántam rá magam „egyedül” a klubalapításra. /eddig mindig volt segítségem egy unoka személyében/ Úgy gondoltam, mindent tudok, ám kiderült, mégse. A számítógéphez annyit értek, mint a tyúk az ABC-hez, pláne ha minden útmutató angolul vagyon írva. Így hát egyet akartam, „kettő” lett belőle! Mentségemre szolgáljon: Minden profi tagtársat kerestem, de egyetse találtam „kéznél”. SEBAJ, gondoltam, fog ez menni! Ám az Istennek sem akarta a számítógép ördöge, hogy sikerüljön.. Már kész volt az első, csak el kellett menteni. Rákattantam: BETÖLTÉS semmi mozgás. 5 percet vártam! Még mindig semmi. FRISSÍTETTEM! semmi. Ez „elszállt”, gondoltam, /máskor is előfordult/ hát nekiláttam másodszor is. Ez már szinte játszva sikerül és néhány perc alatt KÉSZ VOLT A MŰ!
Demokratikus Koalíció Támogatók Klubja
http://www.facebook.com/groups/164292913673730/
A „meglepetés” akkor ért, amikor kiderült: VAN MÁSIK!
Demokratikus Koalíciót Támogatók Klubja (DKTK)
http://www.facebook.com/groups/271369869594237/members/
Amelyik az után „született”, miután azt hittem ELVETÉLT.
Az igazi meglepetés ez után következett: A helyett, hogy megköveztek volna a Barátaim, akiket kellemetlen helyzetbe hoztam analfabétaságommal, hiszen a „félig kész” Másikban adminok sem voltak kijelölve. Amikor a társak jelezték, hogy azt ki kéne „üríteni” akkor magától megszűnik, mások után Én is KILÉPTEM. Na ez volt az est „fénypontja”.. Ezek után úgy nézett ki a „halálra itélt klub”, mint egy szellem-hajó, amelyik Kapitány és tisztek nélkül hánykódik a nyilt tengeren irányítás nélkül. Hála egyik leghűbb segítőmnek, nagynehezen visszakapaszkodtam a „hajóra”, csakhogy elvesztettem a „jogosítványomat”. Ezzel csak azt értem el, hogy TUDOM, kiknek kell még sürgősen elhagyni a „hajót”...
Őket siettem "értesíteni, de ebben segítségül hívtam segítőrársaimat is.
akik ha nem is örömmel, - hiszen éjjel volt - de "helytálltak"...
Ők 12 - en még „hajótöröttek”, akiknek saját magukat kell kimenteni, mert nincs más, aki ezt meg tudná tenni. Legalábbis ezt mondja Sárkánykánk. Aki tudja ÉRTESÍTSE ŐKET!
Hogy miért írtam meg a történetet? Tanulságul. Elsősorban magamnak. De másoknak is! Azért, hogy tudják, mire számíthatnak, ha mégis a Klub tagjai akarnak lenni. Köszönet mindazoknak, akik segítségemre siettek ebben a szorult helyzetben. Nélkületek talán el is süllyedtem volna klubostól együtt, ha nem másért, szégyenemben, hogy még ennyit sem tudok megcsinálni. Tanulságos este volt: Megtapasztaltam, mennyit ér a „Barátság”...
Aki mindezek ellenére a klub tagja kíván lenni, szeretettel várjuk!
Baráti üdvözlettel: Váraszegi Szilárd Szilárdbá' - kinek hogy teccik
