Egy találkozó előélete, története és tanulságai.
Klubunk törzsgárdája megszokta már, hogy kéthavonta vagy sűrűbben a heti virtuális vitaesteken felül élőben találkozik, ahol a felmerülő problémákat és feladatokat ki és megbeszéljük. Alaposan megbeszéltük, mi legyen a témája az április 27.-i Varju Lászlóval való találkozónak. Az Alapvetésből szemezgettünk: van benne nekünkvaló feladat bőven. Nem elég beszélni, tenni is kéne valamit: e köré csoportosatottuk a kérdéseinket. Ebben Leonóra főszerepet játszott: Az Életből merítette a kérdéseit.
Kérdéseink voltak, előadónk is lett, a hallgatóságról azonban érdemes szólni: Akik eljöttek,minden dicséretet megérdemelnek. Felmerül a kérdés: Lehet-e, szabad-e nyolc ember részvételével lekötni Vezetőt, amikor a munka dandárját kell végezniük 2014-ig azért, hogy addig a Párt megerősödjön annyira, hogy az Orbánt leváltani szándékozó ellenzékben szerepet játszhasson? Ennyi előkészítés után a jegyzőköny, amit tanulságért írok emlékezetből azért, hogy a jövőben ne forduljon elő hasonló eset. „Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó”.. Ha nem, az nagyon nem jó.
Összehangoltuk Drótos Imrével, hogy együtt utatazzunk Miskolctól, így hamarabb eltelik az idő. Volt egy utitársunk, akit bevontunk a beszélgetésbe, de nem volt szerencsés választás: A Sárospataki Római-katolikus hitközösség jegyzője volt a hölgy, akivel egész jól „elbeszélgettünk” egymás mellett úgy, hogy a gondolataink sem nagyon találkoztak. Eredménye döntetlen lett: egyik félnek sem sikerült a másikat „megtéríteni”. A DK székházban találkoztunk Leonórával, aki gyűjtötte az anyagot, legyen mit otthon hasznosítani a körzetében. Varga Mónika pedig Élő Norberttel együtt nagy munkában voltak: a Május elsejei Majálist készítették elő gőzerővel néhány segítőkész aktivistával.. Rájuk nem számíthattunk: - dolguk volt. Fél kettő sem volt, és máris voltunk - hárman.
Bizakodva vártam a többieket. 5 perc sem telt el, megérkezett egy naagy doboz házi pogácsával Marton Ottilia Győrből, lánykori nevén Lilla, majd „befutott” Rideg Katica, aki nem olyan fürge, mint a „déli gyors”, de vidámságot hozott, hiszen Ő már pesti, míg a többiek vidékiek. Aztán sokáig senki, pedig már két óra bőven elmult.
Ekkor lettem picit idegesebb a kelleténél, ekkor hívtam fel minden elérhető klubtársunkat, emlékezetve rá, hogy itt kéne lennie. Az eredmény lesujtó volt. Egy részük „elfelejtette”, és ha rögtön indult volna, se ér oda a végére.. Mások betegségről panaszkodtak. A többséget el sem tudtam érni. Egy „kapásom volt”, Gotthard Lajos, aki még ugyan messze járt, de ha később is, de félidőtől OTT VOLT, így nem maradtunk „heten, mint a gonoszok” - a nyolc pedig kerek szám. Csak nem annyira „szép” mint a várható 30. Majd elfelejtettem mondeni, hogy telefonálgatás közben megjött Pétervári Judit, aki először volt Találkozón, és Belák Andrea, aki a „Vénasszony” nevet egyedül bitorolja a csoportban, és akinek még fontos feledata volt előtte ellátni beteg férjét, de nagyobb késés nélkül odaért. Negyed háromra. Amikor megérkezett, azt kérdezte: „Hová kell menni? Hogy állunk”? - nem tudtam mást mondani, hogy „Le a pincébe, csak nehogy sírvafakadj”.. Mire leért, megértette.
Legalább jól kibeszélgettük magunkat heten, - hiszen bevontuk Juditot is, akinek temérdek dolga volt: ajándéktárgyakat csinált a Majálisra társadalmi munkában, amit a találkozó után is folytatott fenn Mónikáékkel együtt. Háromnegyed 3-kor befutott Laci is. (előre jelezte, késni fog) Kicsit meglepődött, de feltalálta magát: Üljünk körbe! Elsőnek egypeces néma felállással megemlékeztünk szeretett klubtársunk, Magyika haláláról. (remélem, akik jelezték részvételüket a temetésén, nem fogják elfelejteni) Elkezdtük. Hamar kiderült, hogy egy hullámhosszon vagyunk, hiszen amit Laci fő feladatunknak szabott, azt csináljuk már régen: Az Alapvetést tanuljuk, hogy megtanuljuk a módját, hogyan lehet HIT-tel megduplázni a létszámot.. Lajossal kiegészülve szinvonalas beszélgetés zajlott, amiből mindenki kivette a részét. Jól éreztük magunkat és megerősödött a hitünk abban, hogy „jó úton járunk”, mégsem voltunk maradéktalanul elégedettek. A hiányzók miatt..
Laci megmagyarázta az okot: Ki az, aki ezt az első jó időt nem a szabadban tölti el, hanem egy pincében politizálással? Van benne „walamy” na meg a hosszúúú hétvége és a Majálisra készülés. Neki is volt még aznapra „jelenése”- így el kellett mennie. Mi még maradtunk, amíg a „menetrend” engedte.. Beszélgettünk. Különösen arról, miért voltunk „csak ennyien”, és hogy kezeljük az ügyet.. Egy biztos: nem kaptunk dícséretet a létszámért! Első nekifutásra az volt a reakciója Mónikának és Norbinak is, hogy ilyen létszámban nem léphetjük át a székház küszöbét sem – legközelebb.. A végén azért nem volt ilyen naaagy a gond: Megoldottuk.
Azért az egy kicsit fájt, hogy ha már nem tudott ott lenni Walaky valamilyen ok miatt, miért nem szólt előre, talán nem okozott volna olyan csalódást. Persze még az is megoldás, hogy utólag megmagyarázzuk. Azt nem tudom elfogadni, ha sem előtte, sem utána nincs magyarázat. Emberek vagyunk, akik annyival „tartozunk” társainknak, hogy tájékoztassuk egymást, ha valami közbejön.
Túl vagyunk rajta. Lépjünk túl rajta, mert a feladatok sokasága vár ránk, nincs idő a hibákon rágódni. Itt van Május elseje! A DK hív bennünket a Majálisra! Nem a „pincében”, a természet lágy ölén kerül megrendezésre... Aki teheti, legyen ott, és örüljünk együtt annak, hogy még „látszatra” működik a demokrácia és lehet ünnepelni Május elsejét – oligarchák nélkül.
