A társadalom felelőssége

Abban, hogy ma Magyarországnak sikerült éllovasból sereghajtóvá válnia a rendszerváltás óta, nincs egyetlen ember kishazánkban, akinek a felelőssége nem mutatható ki! Persze a „felelősség súlya” nem egyforma nagy. Mindig a politikai elit a meghatározó, abból is az az oldal, amelyik éppen a kormányrudat fogja. De a Nép sem vonhatja ki magát a felelősség súlya alól. Hiszen demokráciában a Népfelség határozza meg, ki vezesse az országot?

Csakhogy hazánkban a Nép nem gyakorolta ezt a jogot és évszázadokon át leszoktatták róla urai, hogy eszükbe jusson saját kezükbe venni sorsuk irányítását. Mindig volt „Walaky”, aki megmondja: Mi a „jó” nekünk! Magyarországon kimaradt egy korszak: A polgári átalakulás kora! Megmaradt az ország a feudalizmus alapjainál. Az a szűk réteg, aki az ipart képviselte volna, pénz hiányában eleve kudarcra volt ítélve.

Ha ehhez hozzászámoljuk az „identitásunkat”, az idegengyűlölettől, nacionalizmustól, antiszemitizmustól terhelt „magyarságtudatunkat”, kész a recept, miben kereste a politikai vezető elit a megoldást. Háborúkban. Az csak hab a tortán, hogy eccerse sikerült „jó lóra” tennünk, a két Világháborút elvesztettük úgy,hogy végsőkig kitartottunk a „Vesztes” mellett.

Ennek az öngyilkos politikának nem lehetett más eredménye, mint TRIANON. Nem volt elég eccer, rátettünk még néhány lapáttal a II. Világháborúban is. A tisztánlátás érdekében nem árt leszögezni, ki volt hatalmon mindkét vesztes háború idején, ki vitte bele az országot a bukásba? Ehhez elég történelmünk ismerete: Nem a kiforgatott, rendszerfüggő, mindig az uralkodó elit szájaíze szerint átírt történelem, hanem a valódi tényeken alapuló IGAZSÁG!

Nem kétséges, mindkét esetben a jobboldali elit volt olyan helyzetben, hogy dönthetett. Az Ő kezükben volt a gyeplő, az irányítás lehetősége! A Népet soha nem kérdezték meg „Nemzeti Konzultációval” vagy a nélkül, hogy „Akarod-e megtámadni a Szovjetúniót és az USA-t?” Vagy azt: „Akarsz-e papírtalpú bakancsban, biciklivel kimenni a Don-kanyarba a -42 fokos hidegben harcolni és meghalni a Hazáért?”

A mai „uralkodó elit” (tévedések elkerülése végett a Fideszre gondolok) ma mégis azt szajkózza:„A baloldal időnként rárontott nemzetére.” Azon csodálkozok, hogy ekkora hazugság okán még nem szakadt rájuk az ég. De ez nem minden: Vissza akarják „terelni” a Népet Horthy világába. Ma a Fidesz vezető politikusainak megnyilvánulásai kétség nélkül ezt támasztják alá. Csokorba lehet szedni Kövér László, Balsai István, Hoffmann Rózsa nyilatkozataait: Mind azt mutatják, egyenes úton haladunk a Horthy-kultusz felé.

Ez a folyamat nem ma kezdődött: 2010-ben. Amikor „kiöntötték a fürdővízzel együtt a gyereket” (a demokráciát) és a különböző eszement tervekkel (Széll Kálmán, Darányi, Kúria) és a törvények sokaságával elkezdték lebontani a Köztársaság és a Jogállamiság alapjait. A munka kétévi ámokfutás alatt meghozta gyümölcsét. Készen áll Orbanisztán alapja. Már csak a „formát” kell hozzá megtalálniuk: Királyság? Vagy Kormányzóság?

Szerintem nem kérdés, mára eldőlt: Marad a KORMÁNYZÓSÁG. Erre nagyon eccerű a magyarázat. A királyi korona + a hozzáillő palást nem illik Orbánhoz. Úgy állna rajta, mint tehénen a gatya.. A kormányzósághoz mem szükséges a „méretben megfelelés”, a Ló is adott, a dakota, habár döglött, de az nem számít, úgyis fordítva szokott ülni rajta..

De nézzük a másik oldal felelősségét! Miért kerülhetett a teljhatalom egy ilyen dilettáns, a Haza és Haladás szempontjait figyelmen kívül hagyó kiskirály és bandája kezébe? Mert „elqrták”. Nem azt, amit akartak csinálni, hanem ahogy próbálkoztak vele..És mégegy nem mellékes szempont: A kommunikáció és a tájékoztatás hiányosságai. Az hiba, hogy tizenkétévi szocialista kormányzás alatt nem sikerült baloldali erős médiát kialakítani. Ennek hiánya bosszulta meg magát a bizalomvesztésben, eredményeképpen kerültek széles néprétegek az ordas eszméket hírdető „szélsőjobb” vonzáskörébe, a Jobbik parlamenti párttá erősödésére! Ebben vastagon benne van a Népakarat is. „Aki” elvesztette a bizalmát a Pártja iránt és felült a felelőtlen és betarthatatlan ígéreteknek! És aki „megbüntette” pártját azzal, hogy távolmaradt a szavazástól! Az a közel négymillió állampolgár, aki nem szavazott, ezzel a Fideszt emelte teljhatalomba! Ha annak idején a „felvilágosító munka” eredményeképpen tudta volna a Nép, mi lesz a passzívitás eredménye, a Fidesz nem nyert volna kétharmaddal és az ország nem kerül Európa szégyenpadjára.

Ezt ma már ragozni fölösleges, mint „eső után köpönyeget” venni. De azért tenni kell valamit, amivel meg lehet akadályozni a végső pusztulást. Hogy mi lehet ez a „fegyver”? Az alábbi hozzászólásomban ezt fejtettem ki, amit változtatás nélkül mellékelek.