Hurrá!! Nyaraltunk

- TAXI -

Hosszas családi egyeztetés és kupaktanács után úgy döntöttünk, az elmúlt hét a családi ünnepek és közös nyaralás összekapcsolásával maradandó élményekkel gazdagodjunk valamennyien. Alapnak volt egy hosszú hétvége a feleségemmel a Siesta Üdülőszállóban Hajduszoboszlón. Ehhez jött a legkisebb unokám születésnapja, aki a maga 195 centijével legalább egy fejjel kimagaslik a családból és sámli nélkül szinte elérhetetlen...Ehhez képest a Mi 55. házassági évfordulónk szinte „eltörpült” minden vonatkozásban.

Hogy a család egy adott napon egy helyen lehessen, a heti programokat össze kellett hangolni.Legfiatalabb lányom vállalta a házigazda szerepét. Ehhez még a vőm is hazajött Irakból, megszakítva munkáját. Na nem a Mi két szép szemünkért, hanem az 52 fokos elviselhetetlen hőség meg a még elviselhetetlenebb főnöke miatt, aki a beosztottjaival való beszédében kötőszónak használta a legválogatottab szidalmakat és káromkodásokat.

Középső lányom szabadságát unokázással töltötte Debrecenben, a legidősebb családostul Hajduszoboszlán nyaralt. Így a nagy napra majdnem teljes létszámmal együtt volt a család. Korban nagy volt a szóródás, a két vénen kívül volt néhány korosztály: az érdeklődést a dédunoka váltotta ki. Mindenki Őt akarta „megenni”- pedig volt ennivaló bőven.

Valamyt a címben szereplő taxiról is. A hosszú hétvégén duplán szerepelt a repertoárban. Csütörtökön zökkenőmentesen megérkeztünk Szoboszlóra. A városba is, a busz bevitt.. De hol a Siesta? Erre vonatkozó útmutatásokat homlokegyenesen ellenkezőeket kaptunk. Csomagunk volt bőven, és amikor már majd egy kilométer után még halvány jele sem látszott, hogy saját erőből megtaláljuk, mégiscsak taxihoz kellett folyamodni..két perc alatt megérkezett, és 5 perc mulva ott voltunk.. (csak mellesleg jegyzem meg: Ha rögtön ezt választjuk, megússzuk féláron és egy órát nyertünk volna) De hát erről egy „asszonyt” meggyőzni – művészet lett volna, különösen aki ismeri a feleségem..

A szálloda csodálatosan szép helyen van és minden igényt kielégít. Kaja nem járt hozzá, de a feleségem elintézte, hogy reggelire és vacsorára /önköltségi áron/ felvágottat és kenyeret kaptunk a konyhafőnöktől.. Annak is örültünk, hogy a fürdő bejárata 200 m.-re volt a szállótól. Annak már kevésbé, hogy ez a „másik vége” volt a fürdőnek, és nekünk az elején volt találkozónk a lányunkkal, ami több, mint egy kilóméterre volt a hátsó bejárattól. Első nap azért odaértünk az előtt, mielőtt a nyelvünket kidobtuk volna...

A fürdő hatalmas területet ölel fel, számtalan medencével és látványossággal..A lányomék az orvosi kezelések miatt ragaszkodtak a fenti medencéhez csak azért is, mert ott volt a „pezsgőágy”, amire reggel rátelepedett és csak este szállt le róla.. (hogy nem égette le a nap a bőrét? - Ennek oka van: Volt rá krémje..Mi „jól jöttünk” Neki, hisz amíg Ő bent kezeltette magát, Mi „feküdtünk” a csíkon, nehogy más foglalja el. Ennek az lett az „ára”, hogy mindketten „leégtünk” úgy, hogy nekem a kedvem is elment a pezsgőzéstől. Arról nem beszélve, hogy a betonágy qrvára törte a derekam meg a hátam.

A gyaloglás már nem nekünk való: másnap már úgy értünk oda, hogy a nyelvünkkel a földet súroltuk és egymást támogatva épp hogy elértük a célt. Majd elfelejtettem, első nap a szárazon leülni sem volt hová, így másnapra már kivettünk egy nyugágyat, amire azonnal lefeküdtem.. Nagy rábeszélés kellett ahhoz, hogy a vízbe becsaljon a feleségem: de egy „pezsgőnél” tovább nem bírtam, és másik medencét választottam..

A régi pezsgő medencét, ahol ülve lehet élvezni a pezsgés gyógyító hatását.. Szóltam is a feleségemnek, hogy megtaláltam az „igazit”, jöjjön Ő is oda.. Megígérte, de a kimerítő séta + a napégés miatt inkább egy kis szunyókálást választott, amiből kiadós alvás lett. Hiába „fogtam a helyét”, jobb híján belekeveredtem egy kis politikai eszme-cserébe, ahol Orbán volt a téma. Ezt nem hagyhattam ki és rövidesen Én „vittem a szót” egészen addig, amíg a vőm nem jött az üzenetel: Irány haza! A feleségemnek semmi porcikája nem kívánta már a vizet. Mondanom se kell, a „hazavezető út” sokkal fárasztóbb volt és a lányom hiába próbált minket rábeszélni még egy napi fürdőzésre, semmi pénzért nem álltunk kötélnek. Így a szombatot már Nagyhegyesen töltöttük – pihenéssel. Hála az Olimpiának, fel sem kéltem a heverőről a közvetítés végéig.

A vasárnap ünnepi hangulatban telt, amiről részben beszámoltam és amit emelt az öröm, amit az első Aranyérem jelentett. Még a bosszúság sem tudta elrontani az örömömet, amit Orbán különböző megnyilvánulásai okoztak: ezt már ugyanis megszoktuk és nem okozott vele meglepetést. Erről majd egy másik alkalommal ejtek szót.

De a „taxinak” van még egy oldala, ami a mai közlekedési morállal összefügg. Hétfön korán keltünk, hogy időben érjünk haza. Egy buszjárat van, amire nem kell várni. Ám ez csak akkor igaz, ha a vonatok is tartják a menetrendet. Csakhogy ez a nyár ez alól is kivétel: Nem tartják. 10-re kellett volna Patakra érnünk, de vsak 10.30-ra értünk oda. A legközelebbi busz pedig csak 12.30-kor ment. Így a feleségem volt a kezdeményező, hogy hívjunk taxit! /naaagy szó/ Ha nem is zökkenőmentesen, de hazaértünk! Közben megállapodtunk (és egyetértettünk) abban: „Mindenütt jó, de legjobb otthon!”

Habár ez a mondás nem állt mindkettőnkre: Míg Én az Olimpiát néztem, neki voltak halaszthatatlan feladatai: Az uborkaszezon /szó szerint értendő/ kellős közepén mentünk. Hazaérkezéskor ott volt a temérdek termés, nem hagyta „pocsékba menni”, így le kellett szedni. Arra nem vállalkozott, hogy a termést berakja: elvitte a középső lányunknak, hogy Neki is legyen mivel foglalkoznia, ha már annyira szeretik a készterméket..

Egy jólsikerült hosszú, családi eseményekkel „terhelt” hétvégén vagyunk túl. Ami sok örömöt szolgáltatott, így az a néhány bosszúság, ami közé keveredett, nem rontotta le annyira az élmény hatását.. Habár ez a „hajtás” már nem nekünk való, de néha kell ez is.. Amíg vagyunk. Mert utána már nem lesz „kinek” megrendezni és élvezni.

A közmondást így módosítanám: „Mindenütt jó, de a család körében a legjobb”!