De nehéz az iskolatáska!
Mindannyian voltunk gyerekek, emlékeink között kutatva inkább kellemes, mint kellemetlen élmények jutnak eszünkbe a szeptemberi iskolakezdésről. Szinte „békeidőknek” számítanak a régi iskolakezdések, amikor a „nehéz” jelzőt nem kellett komolyan venni, hiszen a gyerekek is akig várták, hogy pajtásaikkal találkozhassanak, de a szülők is, hogy végre egy kis „nyugalom legyen” a ház körül és kipihenhessék a szünidő fáradalmait.
A rendszerváltás óta egyre „nehezebb” az iskolatáska. Nem azért, mert többet kell tanulni a gyereknek, inkább azért, mert többe kerül a szülőnek. Amióta a négymillió koldus országa lettünk, szinte elviselhetetlen anyagi terhet jelent a hátrányos helyzetű csládoknak a beiskolázás. „Kis gyerek - kis gond, nagy „gyerek” . NAAAGY GOND” a családnak. Olyannyira, hogy napjainkban egy szegénysorsu család reménységének szinte lehetelen egyetemre bekerülni az anyagi feltételek hiánya miatt.
Anno a Fidesz volt az, aki Népszavazással „megfúrta” az oktatási reformot – éppen a „tandíj” bevezetése okán. Akkor ez megfizethető lett volna minden családnak, épp úgy, mint a „vizitdíj” néven elhíresült 300 Ft-os Népszavazás az egészségügy átalakítása céljából. Ma nincs TANDÍJ, van „költségtérítés”: Félmilliós nagyságrendü. A 47000-ből, de a létminimum határán élők részéről megfizethetetlen.
Ami a 2012. évi tanévnyitó apropója: Nem elég, hogy anyagilag teszi nehézzé a „táskát” a regnáló kormány, de kiveszi az iskolát abból a közegből, ahová tartozik, ráadásul a működési feltételeket sem biztosítja hozzá. Az iskola soha nem volt az államé. A gyerekeké, a szülőké, a pedagógusoké, a Miénk. Az az állam, amelyik épp a napokban „adta el a Haza becsületét” 30 ezüstpénzért, az ne akarjon gyermekeinknek ERKÖLCSTANT tanítani..
De erről inkább hallgassátok meg egy tőlem okosabb Ember véleményét.
Az a véleményem, hogy ahhoz, hogy az ország megindulhasson a felemelkedés útján,
sok ilyen Ember egyhangú akaratára lesz szükség.
Ezt viszont csak az ÖSSZEFOGÁS ÚTJÁN érhetjük el.
