A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT
Politikai vitafórum Vadai Ágnes ls Szanyi Tibor közreműködésével
2012 szeptember 7.-e jelentős dátum két párt életében. A szétválás óta az első eset, hogy MSZP-s és DK-s politikus egy asztal mellett vitakozzon a jövőnket érintő kérdésekről. Vezető helyet foglalt el az összefogás gondolata, amit mindketten elkerülhetetlennek itéltek meg, mindössze a formában voltak nézet-különbségek, de nem kibékíthetelenek.
Mottónak azt mondanám: A vitapartnerek, de a közönség is /néhány kivételtől eltekintve/ azt kereste és hangsúlyozta, ami összeköt bennünket, nem azt, ami szétválaszt. A cél közös: Orbán rendszerének leváltása. Lehetnek különbségek, de ha a szó és a tett erejével közösen küzdünk a cél eléréséért, nagyobb az esély, mintha külün utakat járnánk.
A találkozót a Demokatikus Koalíciót Támogatók Klubja kezdeményezte és szervezte. Mi csak „csepp” vagyunk a tengerben, de a tenger erejét a vízcseppek sokasága és akarata adja. Magunk nem mentünk volna semmire, hiszen se „pénz, paripa, fegyver” nem áll rendelkezésünkre. A Demokratikus Koalíció /mint párt/ felkarolta rendezvényünket és biztosította hozzá a szervező apparátusát és a technikai feltételeket.
Megköszönöm tagtársaimnak az aktív részvételt az előkészületekben, segítségetekkel a Politikai vitafórumot „tető alá hoztuk”. Köszönöm a segítséget a DK vezetőségének és aktívistáinak a szervezésben és a profi lebonyolitásban. Köszönöm a jelenlevőknek, meghívott vendégeinknek, hogy szavaikkal tartalmassá, jövőt formálóvá tették a találkozót.
A pártvezetés meghívta a TV-ket a fórumra, amire egyedül az Echo TV küldött ki stábot. Megköszönjük érdeklődésüket. A felvétel korrekt, egy szépséghibája volt. Nem mutatta az érdeklődés mértékét. Igaz, csak a két meghívott vendég „bevezetője” volt sajtónyilvános.
A DK belső munkatársai voltak kedvesek felvenni a kétórás anyagot, amit rendelkezésünkre bocsájtottak. Külön köszönet érte a Paál házaspárnak, Gézának és Gabinak a profi hang és képanyagért. Akit érdekel, meghallgathatja. Ez a videó „ütőkártya” lesz a kezünkben abban a felvilágosító munkában, amit el kell végeznünk ahhoz, hogy 2014-ben „eltakaríthassuk az útból” ezt a dilettánsokból és hazaárulókból álló fidesz-bagázst.
Aki olvasni szeret, nyugodtan megteheti: Belefér a két órába. Blogom akkor írtam, amikor nem tudtam, hogy lesz teljes felvétel. Ebben benne vannak a saját gondolataim is.
A csilláron is lógtak volna, ha lenne csillár. Így csak zsúfolásig telt meg a terem. A hetven ülőhely kevésnek bizonyult.Szerencsére a büfé padjai kéznél voltak, így csak néhány tucat embernek kellet jótállnia a sikerért. Vadai Ági „rátapintott a lényegre”, amikor azt kérte: Vagy bekapcsolják a szellőztetőt, vagy nem lesz ellenzéki összefogás!
A találkozót végigkisérte az érdeklődés. A zsúfoltság ellenére alig volt idő előtt távozó. Mindenki egyetértett, hogy PÁRBESZÉD NÉLKÜL NINCS DEMOKRÁCIA. Abban is, hogy demokráciát csak pártokkal lehet építeni, működtetni és hogy az Orbán-kormányt el kell takarítani az előrehaladás útjából. Ezt pedig csak összefogással lehet elérni. Ennek mikéntjéről megoszlottak a vélemények, de reméljük: A JÖVŐ ELKEZDŐDÖTT.
Az első kis lépést klubunk kezdeményezésére az ellenzék két prominens képviselője megtette. Vadai Ági és Szanyi Tibor minden kérdésre adott válaszát egyetértés és taps fogadta. Ezen a fórumon azt kerestük, ami összeköt bennünket és megtaláltuk. Vannak persze gennyes gócok, amiket ha megfelelően kezelünk, a sebek begyógyulnak. Mindketten azon a véleményen voltak, van ki ellen harcolni, nem szükséges egymást „ölni”. A közeledést egymás állásaihoz egyik párt képviselője sem zárta ki, fontos feladatnak tekintette. A „jövendőneli Híd” első két pillérjét levertük. Ez sokkal jobban „áll”, mint az a „cövek”, amit Orbán a kétharmadról képzel.
Már vannak és lesznek képek a Vadai - Szanyi Fórumunkról. Kérem a résztvevőket, tegyék hozzá képeiket, beszámolójukat a találkozóról és osszák meg barátaikkal, hogy érezhessék a hangulatot, akik bármi okból nem tudtak részt venni, de szeretnének tudni róla.
Ha egy mondattal akarom kifejezni, azt kell mondjam: elindultunk az úton, amin végig kell menni a célig. Az út rögös, tele van akadályokkal, aki lemarad vagy megfordul, nem jut át a tulsó partra. Pedig oda igyekszünk: A nyugati, demokratikusan működő civilizált európai országok világába. Aki ezt az utat nem tartja jónak, az menjen Orbán után Ázsiána, hiszen szerinte úgyis „félázsiai származékok” vagyunk és ikább Azerbajdzsénban szeretnénk megtalálni a boldogulást, minhogy elfogadjuk az Unió kinyújtott kezét.
„Két út van előttünk”. Kelet vagy Nyugat. Eddig a Nép mindig a rosszat választotta. Ideje lenne megtörni a turáni átkot, észérvek mentén gondolkodni jelenünkről és jövőnkről. Legfőbb ideje lenne elzavarni Orbánt és bandáját pereputtyával együtt és felépíteni az Új Magyar Köztársaságot, ahol minden ember otthon érzi magát, van munkája és becsülete, ahol nem az „egyik” mondja meg, mit csinálhat a „másik”, ahol nem vív a kormány szabadságharcor saját népe ellen és ahol ÉLNI LEHET emberhez méltó életet.
Nehéz feladat lesz „Orbán után” visszaállítani a működőképes államot független intézményeivel és helyreállítani a megcsappant bizalmat a Világgal szemben. Ehhez kell minden megválasztott vezető, kormányzóképes párt és ellenzék konstruktív együttműködése az országot érintő kérdésekben. Ehhez kell a nép aktív részvétele a választásban, mert aki lemond arról a jogáról, hogy beleszóljon előljáróik választásába, annak nincs joga a demokratikusan megválsztott kormányt bírálni.
Erről szólt a „vita”, ami békés mederben zajlott és inkább beszélgetés volt a jövőbeni együttműködés lehetőségeiről. Ez a lépés egymás felé az első volt, amit követ a többi úgy, hogy akár szélesebbre nyitjuk a kaput. Remélem, mire az idő megérik a választásra, az a HÍD amelyiknek első két pillérjét levertük, megépül. És ha ezen a hídon sikerül „összehozni” egy táborba az ellenzéki erőket, a cél, Orbánék eltakarítása sikerülni fog.
Az nem lehet, hogy ész, erő És oly szent akarat Hiába sorvadozzanak Egy átoksúly alatt.
Még jőni kell, még jőni fog Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán.
A kérdés csak az: Mikor jön el a cselekvés órája? Erre azt mondják előljáróink, „Mindent a maga idejében!” Vadai Ági, de Szanyi Tibor sem akar vérfürdőt. Amíg a demokrácia él, a remény is él, hogy békésen oldjuk meg „közös dolgainkat”.
