Egy számomra jólsikerült hétvége margójára.

Ez  a hétvége számomra a Homo Ludens jegyében telt el:

Péntek  délután ültem le a Goldban „verni a blattot”

és vasárnap reggel fél hatkor álltam  fel.

Közben azért aludtam is kb 5 órát, volt helyszínváltozás is:

A Gulliverben volt az országos csapatdöntője az ultisoknak,

Sárospatak színeiben Én is ott voltam – és harmadik helyet szereztünk.

Ezzel a bevezetővel indítottam a maszületett másik blogom is,

de ennek témája merőben más attól.

Ez csakis az ultiról szól, az Én szemszögemből nézve.

Hogy a Goldban mostanában gyakran fordulok meg,

az annak tudható be, hogy most vannak a felmenő remdszerű

országos versenyeknek a döntői – szombatonként, de én már

pénteken itt vagyok egy kis előzetes erőfelmérésre,

a „félkezes” ulti számomra izgalmas versenyein.

Ez az ága az ultinak nem kezdőknek való szórakozás

és nem is babra megy. De nagyon jó időtöltés annak,

aki ezt a játékot életelemének tartja és ki nem hagyná addig,

amíg bírja a lapokat kézben tartani.

Már elég régen nem volt sikerélményem,

hiszen vagy a lapok döglöttek ki a kezemből,

vagy a szerencse pártolt el mellőlem.

Erre csak egyetlen partit említek meg:

A multhetit, amikor elég jó kezdés után jött egy olyan lap,

amiből 100-ból 99 – X jól jövök ki, eccer ráfázok.

Első kézból lett 6 tököm Á - 10-zel és négy pirosam

Á , K ,10, 9. Hogy ne lehessen „összepakolni”,

egyből bemondtam a piros terített durkmarsot.

Pechem volt. Egy helyen volt a másik 4 piros

és kontrával buktam el. Így a helyett,

hogy magasan első lettem volna, tökutolsó lettem.

Ezen a héten ugyan nem ment a lapom, de legalább ami jött,

meg tudtam játszani és a végén (hosszú idő után először)

második lettem, ami nyerő poziciót jelent.

Mindig maradunk „túlórázni” néhány buli erejéig,

ott is csurrant-cseppent valami. Hogy mindig van egy barát,

aki „hazavisz”, /na nem Vajdácskára – csak a pesti szálláshelyemre/

az azt eredményezi, hogy legalább három órát tudok

aludni is a másnapi verseny előtt..

Így volt ez szombaton is. Sárospatak is bejutott a döntőbe.

Én ott voltam időben, de a vonattal jövő két társamra várni kellett.

A pályafelújítás miatt a vonatok mostanság legalább félórát késnek. Szerencsésen megérkeztek és egész jól indult részünkről a verseny.

Az első fordulóban győztem,

Szépréti Laci és Gyöngyössi Géza másodikak voltak.

A 2. fordulót akadálytalanul, 100 %-ban hoztuk.

Ekkor mi álltunk az élen. A 3. a „vegyes” kategóriába sorolható:

50 %-os teljesítményt nyújtottunk. Géza győzött,

Laci kikapott, Én meg 2. lettem. Leestünk a II. helyre.

A negyedikben is jól álltunk: Most ugyan Géza vesztett,

de Laci és Én győztünk és tartottuk a II. helyet.

A debreceniek álltak előttünk – mindössze 2 ponttal.

Ezt annak köszönhették, hogy Keksz Kálmán barátunk megtáltosodott,

nem talált legyőzőre és 100 %-os teljesítménye sokat nyomott a latban.

Ebéd után jött a „feketeleves”, legalábbis a szereplésemet illetve.

Még az 5. fordulót csak-csak megúsztuk úgy,

hogy az Én „buktám” ellenére a két társam „hozta magát”.

Így továbbra is tartottuk a 2. helyet. De a 6.-ban csak Laci gyózött,

mi Gézával alulmaradtunk. Itt volt egy partim,

ami „megér egy misét”. Utolsó partiként „fel volt adva a lecke”:

Játszanom kellett valamit, hogy ne legyek utolsó.

Ehhez nem sok esélyem volt, amúgy is az utolsó helyen álltam,

ha megnyerek egy betlit, lehettem 2., ha bukom, maradok utolsó.

Ha viszont terítetten nyertem volna, első is,

és a csapatban is feljöttünk volna az első helyre.

Az utolsó hellyel viszonrt harmadikok lehettünk.

Kockáztattam, ami majdnem bejött.

Ezt máskor nem mondtam volna be,

de ebben az esetben volt benne ráció.

Végül is egy piros 7 - 9 „lyukkal” fogtak el.

Az utolső fordulóban egymás ellen mondták a partnerek

a nagy momdásokat. Nekem is volt „lapom”,

de másnak mindig NAGYOBB és meg is lett..

Úgy értünk el az utolsó partihoz, hogy utolsó helyen álltam,

de ha bármit be tudok mondani lehettem volna 2.

Ha nagyot, akár első is.

Volt 5 pirosam A K 10-zel, 4 zöldem K, 10, 8, 7-tel.

Amire ultit mondtam, ha megvan, 2. vagyok.

Ezt Dienes Jani elvette terített betlire.

Ha hagyom, utolsó vagyok. Ha netán a zöld Á a talonban van,

piros terített durchmarssal első vagyok és megnyerjük a csapatot is.

Nem volt zöld ásza. Maradtam tökutolsó,

de csapatban így is megcsíptük a bronzérmet.

Keksz Kálmán mellett végig ott „ült” Fortuna,

így Ő nyerte az egyénit, amivel egy kupa járt.

A másik debreceni csapat lett a II.,

nekünk meg kellett elégedni a harmadik hellyel.

Ha csak Én tudok szerezni a két utolsó partiban 4 pontot,

elsők  vagyunk. Nem sikerült.  Utólag  látva  az  eredményt,

a  2  pont  sem  segített  volna,  azzal  is  csak  harmadikok vagyunk.

 

Jó hangulatú, sportszerű verseny volt, jó szervezés mellett.

A Gulliver is jó házigazdának bizonyult,

habár nem tart nyitva, de alkalmanként rendezvényekre kinyit.

Nagy bánatomra ott nem maradhattunk,

mert csak addig volt nyitva, amíg a verseny tartott.

Nekem meg még volt ígényem egy kis plusz játékra,

amire nagyon nehezen sikerül két embert beszervezni.

Végül sikerült a „Jocót” meg a „Palit” beszerveznem:

Este 8-tól reggel ötigre a Goldba. Azért eddig,

mert ekkor már haza tudunk menni a tömegközlekedési járművekkel.

Egy kicsit nehezen telt az idő, de csak összeverődött

a csapat negyed kilencre és nekivágtunk.

Jocó is a „belevalóak” közül való, Ő is pénteken délutántól

verte a blattot”, hiszen szombaton is játszott Dombóváron,

onnan jött egyenesen a Goldba. Egyedül a Pali volt kipihenve:

Ő sem pénteken, sem szombaton nem jáccott,

egyenesen erre az éjszakai partira jött le a hegyről, ahol lakik.

Ez különben az eredményen nem látszott meg,

mert bár Jocó és Én is néha „elszunyókáltunk” parti közben

hajnalfelé, de a „pálmát” mégis Jocó vitte el.

Nem is tudom, „mit csinálnék” - ha megszünne az ulti, mint játék.

Remélem, ez az időszak még az életemben nem fog bekövetkezni.

Már a következő hétre is be vagyok jelentkezve

péntekre is – meg szombatra is.

Remélem, a szombati MUOE által rendezendő

versenyen sem fogok nagyon szégyent vallani.

Habár ott még az utolsó is „kaszálni fog”, nem erre pályázok.

Nem tudom, a Sors meddig engedi meg,

hogy részt vegyek az ultijáték örömeiben,

de bízok benne, hogy még egy kis időm van.

Köszönöm ultis Barátaimnak, hogy „köztetek lehetek”

és a Klub-barátomnak, hogy ezt a szórakozásom

korlátozások nélkül űzhetem. Hogy meddig?

Az a jövő zenéje. Amihez a kottát szeretném addig írni,

amíg a lapokat kézben tudom tartani..

Szerző: Szilárd bácsi  2012.10.15. 15:09 Szólj hozzá!

Címkék: barátság elemzés ulti

A bejegyzés trackback címe:

https://szilardba.blog.hu/api/trackback/id/tr534849990

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.