MI JÖHET MÉG?
At elmult hónap számunkra nem alakult túl szerencsésnek: Sőt, egyenesen gyalázatosra sikeredett.
-
Kezdődött azzal, hogy egyik pesti utam során a feleségem azzal örvendeztetett meg, mikor hazaértem: Három napig nem volt TV-nk! Kiderült, hogy a távirányító felmondta a szolgálatot, és a Telecom /betartva az ígéretét/ 72 óra után KICSERÉLTE. Addig, /természetesen/ Én voltam a hibás! Minek járok annyit Pestre? Mert MINDIG akkor romlik el „walamy”...
-
Aztán együtt voltunk Pesten, a Szabadság-hídon. De külön mentünk haza, Ő már Vasárnap, én csak hétfön. Persze volt érvényes gyorsvonati pótjegyünk, de az enyémet a „süsü” kalauz nem találta elég érvényesnek, ezért halmazati büntetésül 8000 Ft-ra + jegyváltásra büntetett. Erről már írtam, itt olvashatjátok. http://szilardba.blog.hu/2013/09/18/kalandos_utazas_659
-
A héten megint egyedül voltam, a Kongresszuson. Feleségem gyengélkedett, ezért maradt otthon. Na mi történt? Alighogy kitettem a lábom, elromlott a TV! Most a TV előtti elosztó doboz mondta fel a szolgálatot! Naná, hogy megkaptam a magamét, amikor felhívtam! A 72 óra erre az esetre is érvényes volt: Vasárnap reggel jött ki az „illetékes” szerelő, akit ha kiküldtek volna, már pénteken elháríthatta volna a bajt: De „Szabály, az szabály”! Nehogymá az ügyfél jól érezze magát!
-
Hazaérve kiderült, hogy hangulatának romlásába több más „családi probléma” is besegített, amit én is nehezen emésztettem meg. De ez „magánügy”.
-
Az viszont már nem az, hogy a büntetésemből „kifolyólag” hétfön megkaptam a MÁV-tól a várt levelet: Mit vártam? Hogy bocsánatot kérnek a „süsü kalauz” tevékenységét illetően. Ennek az ellenkezője történt! Olyan levelet kaptam, amitól majdnam megütött a guta! Hasonló érzése lehetett Viktornak is a 8 : 1 után. Kérték, hogy a JEGYEMET! / fénymásolva / küldjem el, igazolandó, hogy VOLT, hogy az ügyet ki tudják vizsgálni!
Képzelhetitek, milyen „hangulatban” voltam... Felhívtam a MÁV Start ügyintézését, ée ELMONDTAM DIÓHÉJBAN, mi a panaszom! /a feleségem azon aggódott, hogy megúszom-e agyvérzés nélkül?/ Megúsztam. Én „elküldtam a …...........-ba”- ő ajánlotta, hogy Sárospatakon próbáljam meg „elintézni”. Az egész azért volt felháborító, mert a VÉGZÉSBEN EZ ÁLLT. „Ha nem intézkedek, igazolom állításom igazát, az ügyet lezárják”. Azaz MARAD A BÜNTETÉS. Na de hogy másoljam le a már NÁLUK LEVŐ „pótjegyet”? - Hiszen eccer már ELKÜLDTÉK! Vagy mégse?
Bementem Sárospatakra. Persze hogy nem ugyanaz a pénztáros volt, aki elsőre intézte a dolgot. De kedves volt, harmadikra meg is értette a „tényállást” és intézkedni kezdett. Rövid egy óra alatt kiderültek a „dolgok”.
Kiderült, hogy az illető kalauz tényleg süsü volt! De ez csak az egyik: A „hivatalos büntető-papíron” rajta volt az azonosítója!v 13834492-2-44 Az „aláírás” helyére mégis más számot írt! 84080750 Ezt a nyilvánvaló „tévedést” nem én, a pénztárosnő fedezte fel.
Mi is a jelenlegi tényállás? Hogy JEGYET követelt tőlem a MÁV Start! Pedig még a „süsü” szerint is csak „Gyorsvonati pótjegy hiánya” volt okként feltüntetve. Ami persze nem fedi a valóságot. Hiszen VOLT, csak a SZABÁLYOK ISMERETE HIÁNYÁBAN nem fogadta el a három napig érvényes „visszaútra” szóló jegyet – a kiállítást jelző 15-17-ig szóló időtartamra.
A sárospataki pénztárosnő megnyugtatott: Újraindul az „eljárás”, mert a RENDSZER nem érzékelte, hogy nekem nincs szükségem JEGYváltásra. Megnyugtatott, hogy a MÁV Start egy hónap mulva fog küldeni egy másik levelet, aminek a tartalmával már messzemenőleg elégedett lehetek.
Ami azt illeti, szarok rá, küld vagy nem a Máv levelet: De hogy egy balfasz, „süsü” vasutas le tudja járatni a MÁV amúgy sem fényes tekintélyét és kellemetlenséget okoz az utazóközönségnek, az már felháborító! Amit az is bizonyít, hogy előző blogomnál SZÁZÁVAL írtak hasonló esetekről kedves olvasóim. Ezért gondoltam azt, hogy EZT IS KÖZZÉTESZEM, ha másért nem, „példának”: Ha mással is előfordul hasonló eset, tudja magát mihez tartani.
De a megpróbáltatások sorozata még nem ért véget: Dolgom végeztével itthon is „elvégeztem”.. Igaz, ez már másnap, kedden történt, de „megér egy misét”..
-
A feleségemé még „lement”.. Igaz, nem „messzire”, - csak amennyi hely volt még az eldugult csőben. Az enyém már nem. Na most mi lesz? Első gondolatom az volt, hogy csak „kicsi a baj”, hiszen eddig /ha nehezen is! / de nem volt „fennakadás”.. biztosan tele van a derítő, és nem tud lefolyni. TÉVEDTEM. A csatorna befolyólya bőven kint volt a szennyvíz szintje fölött. Akkor döbbentem rá, hogy itt NAGYABAJ! 15 méter hosszan van DUGULÁS! Ide szakember kell, megfelelő eszközökkel felszerelve!
-
A feleségemet nem olyan fából faragták, hogy megfutamodik a „feladatok” elől. MAJD MI LESURPÁLJUK! Mondta, és komolyan gondolta. Azt hitte, hogy egy silány, ócska WC pumpával le lehet „surpálni” 15 méteren egybeállt sz@rt.. Értünk el „részeredményt”: Majd három órai „munka” eredménye a következő volt: Amit „lesurpáltunk” az egyik helyen, duplán jött fel a másikon. Az akció végére sz@rban úszott a fördőszoba padlója, a fürdőkád és a mosdő együttesen. Közben természetesen egymást „cikiztük”: Ki a hibás?
-
Végül is „Mestert” kellett hívni. Aki már volt eccer, de akkor nem volt ilyen súlyos a helyzet. Először Ő is próbálkozott, eredménytelenül. De amikor rájött, milyen hosszú a dugulás, egyéb technikához folyamodott. HÁTULRÓL kell „megbontani”. Ezt én is tudtam, csak eszköz nem volt rá. Cső-görény lett volna az ideális, de nem volt. Minden bedughatót kipróbáltunk, de nem használt. Rövid és nem elég kemény volt. Aztán hozott egy HOSSZÚ, kb 10 m-es kemény műanyag csövet, amit sikerült feltolni: Ezzel ha nem is, de egy picit sikerült megbontani a „masszát”.
-
Még kétszeri „surpálás” után aztán megindult a dugó! Mint a Niagara vízesés, olyan hangot adott! MEGKÖNNYEBBÜLTÜNK. Nem kell majd egész télen kijárni az udvariba. Fel is szenteltük! MŰKÖDIK!
MOST CSAK AZON GONDOLKODOK: Mi jöhet még ezek után?
Remélem, a „többit” már gyerekjáték lesz - átvészelni..
