Egy szép nyári délelőttön történt, hogy....

-hogy benéztem a Skypébe, mit ír egy régi barát, aki valaha klubunkban is megfordult, több néven is. A legismertebb a „Kanizsai Sáska”, amivel sikerült kivívnia több törzstagunk ellenszenvét egészen odáig, hogy kiutálták a klubból.

Én a mai napig tartom vele /is/ a kapcsolatot, van úgy, hogy egy éven kétszer is „megszólítjuk egymást”..Most derült ki, hogy a Facén is jelen van, aki kíváncsi, bekukkanthat hozzá ezen a linken.

https://www.facebook.com/laszlo.csak.9083

„Nem mind arany, ami fénylik”. Ez igaz.

De igaz az ellenkezője is: Nem mindenki „sz@r”, akiről azt gondoljuk.

Az alábbi írását ma küldte, annyira megtetszett, hogy közreadom.

Egy szép nyár eleji napra ébredt. A nap első sugarának simogatására nyitotta ki kecsesen szemét. Még nyújtózkodott egyet az ágyban, mielőtt beleugrott a fürdőkádba egy reggeli lazulásra. Teltek, múltak a percek, míg ő nyugodtan feküdt a pezsgő víz nyugtató karjában, de egyszer csak megszólal a telefon. Meztelen ment a telefonhoz, felemeli a kagylót és operába illő tehetséggel szól bele:

- haló... igen ... tízre ott leszek... gyógyszert kell fogyasztanom előtte?...

- rendben, akkor tízkor – majd visszarakta a kagylót és sietett készülődni a nagy találkozásra.

Sürgött-forgott, már egy óra is eltelt amikorra elkészült. Ekkor megállt a tükör előtt. Olvadt a tükör a gyönyörű nőies látványtól; göndör, tenger hullámos hajából egy fürt lógott mosolygó arcára. Még egy igazítás és máris útnak eredt. Amint kilépet az ajtón elfogta a szorongás, az izgalom letörölte arcáról a mosolyt, lába remegett, hangja megrekedt, csak a gondolat hasogatta, hogy vajon milyen lehet az első alkalom.

„Biztosan nagyon fáj”- gondolta, „rengeteg vér lesz”- folytatta magában.

Oh, szegény kislány, oly sárga színre váltott kreol bőre, mint a citrom. Elkeseredve érkezett tíz órára célállomása ajtajába. Felemelte remegő karját, hogy csöngessen, de alighogy sikerült neki. Kinyílt az ajtó és egy mély férfihang szólalt meg:

- búj beljebb

A kislány bizonytalan léptekkel haladt a szobába, ekkor ismételten megszólalt a mély férfihang:

- add a kabátod, majd dőlj oda hátra és lazíts

A kislány remegve levette kabátját és átadta a férfinak, majd beljebb ment a szobába. Libabőrösen dőlt hátra, vagy azért mert hűvös volt a szoba és rajta már csak egy csipkés felső volt, mely alighogy elfedte vérvörös melltartóját, vagy azért mert félt az első alkalomtól. Idegesen hátradőlt, majd rögtön, szemérmes lányhoz hasonlóan, kezével szoknyájához kapott, hogy kelletlen szemek elöl rejtve maradjon titka.

Ekkor oda lépett mellé a férfi, valamit kenegetve tenyerén és így szolt:

- nyisd szét

A kislány egész testével remegve szétnyitotta és a férfi oda nyúlt arra a helyre.

Szegény kislány! Alig tizenöt éves, nem csoda, hogy a félelem minden fajtája megnyilvánulni látszott rajta.

A férfi közelebb hajolt, elővette bütykös szerszámját és megközelítette azt a helyet

- ne félj! – szólalt meg – nem fog fájni – nyugtatta a kislányt.

Ekkor a férfi erőteljesen bedugta bütykös szerszámját. A kislány felnyögött, hirtelen erős fájdalmat érzett és elkezdett vérezni.

- na még egyszer – szólt a férfi

A kislány majd visított fájdalmában, két kezével szorosan megkapaszkodott a heverő kartámlájában és várta, hogy a férfi még egyszer bedugja a bütykös szerszámot.

- ne félj – nyugtatta a férfi – kérlek nyisd jobban szét, hogy könnyebben odaférjek.

A kislány szót fogadott, a férfi meg újra bedugta bütykös szerszámját. A kislány ekkor felvisított, hisz kibírhatatlan fájdalmat érzett, olyat, amilyent csak egy tizenöt éves kislány érezhet az első alkalommal.

- már kész is vagyunk – szólt a férfi.

A kislány remegve felállt, letörölte magáról a vért és lassú, bizonytalan léptekkel, könnyes szemmel elindult hazafele. Nem csoda, hogy sírt, remegett és jajongott fájdalmában, hisz csak tizenöt éves volt és életében először húzták ki a fogát.