Barátság Kupa ultiverseny
Vajdácska, 2014. június 14
Hosszas vajúdás után végre megszületett! Nehéz szülés volt, de megérte: Olyanra sikeredett, amilyennek megálmodtam.
Hogy miért volt „nehéz szülés”? Mert volt benne gubanc éppen elég!
Az eredeti időpontról el kellett tolni egy hónappal, és ez egy egészséges babának is nehézséget okoz, hátmég ennyi szenvedélyes kártyásnál, akik ráadásul makacsabbak az öszvérnél és a bőrükből sem tudnak kibújni, habár szeretnék a szebb arcukat mutatni mindig, de az alól a qrva „álarc” mögül mindig kilátszik a való: Az igazi Énjük.
Na persze ez nem mindenkire igaz! De akire igen, arra nagyonis.
Aki nincs képben, olvassa el a beharangozó blogom az összes hozzászólással, amiket „mellesleg” /két kivételtől eltekintve/ mind én követtem el.
http://szilardba.blog.hu/2014/05/18/baratsag_ultiverseny
De ha csak a két Névsort hasonlítjuk össze, abból is látszik: Milyen az, amikor az „Ember tervez, Isten végez”.
EGOISTA VAGYOK: Így magamon kezdem, elvégre ez biztos, hacsak....
1. Várszegi Szilárd /házigazda/
2. Kiss János /Sárospatak/
3. MÉSZÁROS KÁROLY /Kisvárda/
4. Bacskai Gyula /Kisvárda/
5. Szalai Antal /Kisvárda/
6. Nagy Béla ?? /Kisvárda/
7. Dienes János?? /Kisvárda/
8. NAGY ISTVÁN /Debrecen/
9. Török Imre /Debrecen/
10. Ladányi Zoltán /Debrecen/
11. ???????????? /Debrecen/
12. ???????????? /Debrecen/
13. MUZSLAI RÓBERT /Budapest/
14. Tar János /Budapest/
15. Lovász Gyula + Judit /Budapest/
16. Boldizsár Gábor /Budapest/
17. Szász Annamária /Budapest/
18. Fülöp József /Budapest/
19. Bágyi Imre /Szeged/
20. Solti István /Soltvadkert/
21. Pusztai Péter /Szolnok/
22. Janek József /Szolnok/
23. BARTOS GÁBOR /Budapest/
24. Bartos Gergely /Budapest/
24. Petrik Tamás /Budapest/
25. Berdó Levente /Budapest/
26. Festorazzó András /Budapest/
27. LEVENTE JÓZSEF /Budapest/
28. Vass Pál /Budapest/
29. Sárközi István /Budapest/
30. Moskovits Sándor /Szigetszentmiklós/
31. Podruzsik József /Szigetszentmiklós/
32 "Bébi" /Szigetszentmiklós/
33. Haklár Jeromos /Budapest/
1. MUZSLAI RÓBERT /Budapest/
2. Tar János /Budapest/
3. Lovász Gyula + Judit /Budapest/
4. Boldizsár Gábor /Budapest/
5. Szász Annamária /Budapest/
6. Fülöp József /Budapest/
7. Bágyi Imre /Szeged/
8. Kenderes Ferenc /Szeged/
9. Solti István /Soltvadkert/
10. LEVENTE JÓZSEF /Budapest/
11. Vass Pál /Budapest/
12. Sárközi István /Budapest/
13. Moskovits Sándor /Szigetszentmiklós/
14. Podruzsik József /Szigetszentmiklós/
15. Frank „Bébi” /Szigetszentmiklós/
16. Mészáros Károly Kisvárda
17. Dr. szabó Imre Kisvárda
18. Nagy István Debrecen
19. Török Imre Debrecen
20. Nándi Debrecen
21. Gyuri Debrecen
22. Kiss János Sárospatak
23. Várhomoki Ambrus Sárospatak
24. Várszegi Szilárd Vajdácska
Tét nélkül: Barátságból – kupáért:
Haklár Jeromos Budapest
Selmeczi András Budapest
Fábián Bála Gyömrő
Hídvégi József Gyömrő
Első „ránézésre” csak annyi látszik, hogy a tervezett 33 az már „csak 24”, de amíg sikerült „összeboronálni”, ki melyik asztalnál, főleg milyen néven játszik, abba egy óra is beletelt, nekem meg percenként kellett volna hívnom EGY EMBERT, hogy most van rá szükség a „kerek létszám” kialakításánál, vagy nincs?
Mert az Istennek sem akart összeállni a két „lista”. A főverseny résztvevői lecsökkentek 23 főre, mivel Kenderes Feri barátunkról kiderült, hogy Ő is csak a „Barátság” frakcióba kíván beszállni. Így Ők lettek öten, az meg köztudomású, hogy ötnek nehéz egy asztalnál helyt foglalni, ahol csak 4 szék van.
Hosszas fejtörés után Vass Pali barátom csatlakozott hozzájuk: Így Ők „elméletileg” megvoltak hatan, ami már alkalmas létszám 2 asztalnál való versenyzéshez. Nade mi lesz a főversennyel, két „hiányzóval”? Némi rábeszélés után két játékos vállalta a megmérettetést, visszajött Pali és Jeromos is átült, hogy kilegyen a létszám.
Végre egyórás késéssel elkezdődött! Az első „baki” az volt, hogy a számítógép 25 játékost „számolt”, valójában csak 24-en voltunk, de egy kósza „név” bentmaradt, így sikerült megzavarni az agyát a gépnek, ami a későbbiek során ütött vissza.
Maga a játék végig a sportszerűség keretein belül zajlott, csak egyszer „súrolta” a határait, de ez törvényszerü: A bőréből még a „barátság” kedvéért sem tud kibújni az, aki már megszokta a stílust. De a többség már megszokta és nem okozott csalódást senkinek ez a kis „incidens”. Hogy ez a Verseny nem hasonlítható össze semelyik másikkal, azt az asztalokon kitett helyi Szabályzat bizonyítja, amit mindenki tudomásul vett. Arra nem vennék mérget, hogy el is olvasta.
Barátság Ultiverseny Vajdácska
Játék: A MUOE és az Ultiszövetség szabályai szerint,
kiegészítve a „renonszra” írt javaslataimmal.
Lebonyolítás: 5 X18 leosztás.
Díjazás: Első 3 helyezett kupát, Első 6 helyezett pénzdíjat kap.
Szeretek ultizni. Szeretem az embereket, keresem a Barátokat. Kerülöm azokat, akik versenyeken célul tűzik maguk elé, hogy a tisztességesen játszóktól elvegyék a játék örömét. Miattuk szokott balhé kitörni a Barátinak nevezett versenyeken is. Néhány fogalommal nem árt megismerkedni.
Renonsz: ha a játékos nem a szabályok szerint tesz lapot. Ez lehet vétlen és szándékos. A sportszerű játékos ha tévedett, maga jelenti be, ha más figyelmezteti rá, nem kér bizonyítási eljárást, elismeri és fizeti a következményeket. Ha az ellenérdekelt félnek kára származhat, /nem teljesül a csendes 100, 4 ász vagy ulti/ kérheti a renonsz korrigálását. Ugyanez a helyzet Szándékos renonsznál. kötelező korrigálnia és elviselni a várható + következményeket.
„Én még nem passzoltam”. Ha a bemondónak elfogy a türelme és kijátszik, joggal gondolta, senki nem akar licitálni. Nem renonsz . Ha fel akarja venni a „gondolkodó”, vegye fel. Ezek a szabályok éltek, amikor a „négyszines” ulti volt a domináns, és voltak Kártyatermek. Színváltás: Gyakran előfordul, hogy az induló szín után mást hív a játékos és a csapdába beleesik valaki: Négyszínesnél ilyenkor „új szín” figyelmeztetéssel éltek a játékosok. Nem renonsz: Mint ahogy az sem, ha nem mondja be az adu színét. Rákérdezünk. Vagy 20-at jelent 40-100-nál. Nem vesszük komolyan Viszont a talon felvétele utáni „Hová készülsz?” „Már ennyi az idő”? figyelemfelhívási mondatokat sportszerűtlennek tartom. Egyszer figyelmeztessük Ismétlődés esetén nyugodtan jelenthetünk renonszot – lapelárulás okán.
Sportszerűség. Részben pedagógus múltamból, részben sportvezetői tevékenységemből ragadt rám. Ezért vagyok olyan hülye, hogy sokadszorra is megpróbálom összeegyeztetni a szinte lehetetlent: egy asztalhoz ültetni a Barátnak számító ultisok minél nagyobb számát, de SPORTSZERŰ JÁTÉKRA BÍRNI azokat is, akiknek ez qrvára nehéz feladat.
Optimista vagyok: Eccer csak sikerülni fog! Voltak már próbálkozásaim több- kevesebb sikerrel. Most reménykedem. Azokat hívom és várom, akik el tudják fogadni a játékról alkotott elképzelésemet, és akik hozzám hasonlóan szeretik a TÉTRE menő játékot.
De szép lenne, ha minden versenyen zökkenőmentesen, renonsz nélkül, baráti légkörben folyna ez a szép játék, ami egyébként HUNGARIKUM/
Voltam mindenütt, ahová jó versenyre hívtatok Jogos elvárás részemről, hogy egyszer Ti is elgyertek hozzám. Szeretném a baráti gesztust viszonozni, amivel fogadtatok. Ha sikerül, remélem, Barátaimnak maradandó emlék lesz a Barátság Ultiverseny.
Voltak a versenynek megható pillanatai: Részemről a Megnyitó beszéd és azt követő ajándékok és hozzászólások bizonyították, mégis szép az Élet, érdemes volt annyi energiát belefektetni, mert sokaknak a Barátság oda-vissza jelent még valamit. Fábián Béla gyömrői pólója, Boldizsár Gabi mini számítógépe vagy Muzslai Robi Barátsák-kupája meg a beszéde mind azt bizonyították: Valahol az ulti mélyen a Barátságról szól, és a játékosok annak ellenére, hogy a látszat sokszor csal, érző szívvel és lélekkel bíró igazi Emberként is tudnak Egymáshoz közeledni.
Ami nem a játékhoz tartozott, az emberi kapcsolatok ápolását jól szolgálta az a málna, amit a feleségem hozott kóstolóba, és amitől a hálás vendégek a „Családlátogatás” alkalmából megszabadították, megspórolva ezzel egy piaci utat. Ma már sokkal jobban érzi magát, hiszen annyi elismerést kapott a társaságtól a kertért és a kis házunk „rendjéért”, hogy azóta egy méterrel a föld felett közlekedik és a dícsérettől fel is szedett néhány kilót.
Van még min javítani, ha netán lenne még alkalmam hasonló versenyt rendezni a legkedvesebb Barátaimnak, amire ígéret van, hogy eljönnek: Négy év múlva. Akkor lennék 80 éves /ha megérem, és még mindig ilyen hülye leszek, hogy ennyire hiányoznak a Barátok, hogy idecsődítsem Őket az ország sok pontjáról/ Ha mégis, akkor biztosan jobban odafigyelnék, hogy ne legyen hideg a leves és az legyen az Étlapon, amit meg lehet rendelni – de ez most sem az én hibám volt, talán a helység gazdájának is van még mit tanulnia a vendéglátás szabályaiból. Legalább annyit, hogy ha vannak ígényes vendégek, legyen kellő számú figyelmes felszolgáló személyzet. Mert „egy fecske nem csinál nyarat”, pedig Attilának majdnem sikerült.
Hogy a vendégek jól érezték magukat, arra bizonyíték több is van. Az egyik: a számítógép ugyan megbolondult, „elvesztette” az összes bejegyzést, és amíg két profi helyrepofozta, addig mindenki talált magának megfelelő szórakozást. KÁRTYÁZTAK.
Akinek még nem volt elege az egész napos „gyűrődésből”, ottmaradtunk egy kis ráadás-partira. A szomorú az volt, hogy 7-kor „bezár a bazár”, de mi rávettük a tulajt, hogy a nyitvatartást hosszabbítsa meg legalább fél nyolcig. Na de micsoda dolog fél nyolckor „hazamenni”? - amikor Pesten mindig hajnali ötig kell „kitartani”? És különben is: ez a társaság még nem volt „családlátogatáson” Nálunk és a feleségem megsértődne, ha kihagynák!
Este nyolckor elhívtam Őket is, hogy ki ne maradjanak valami jóból. Szigetszentmiklós nem itt van a szomszédban, valahol szerettek volna megvacsorázni. Egy jó pörköltet. A feleségem /nem tudom, említettem-e már? / egy Skorpió, aki tud Angyalként is viselkedni. Felajánlotta, hogy megfőzi azt a pörköltet, csak maradjanak megnézni a bírtokot, de én is invitáltam Őket, hogy akkor belefér még két buli. Hiszen még alig játszottunk valamit.
A lakás átrendezése után a kis szobába összpontosítottam az asztalt a székekkel, a kísérő hölgynek felajánlottam a számítógépet szórakozásul mi meg nekiálltunk játszani. Némi célzóvíz elfogyasztása után egész jó hangulatban folyt a játék, számomra a megszokott módon: Tök utolsó lettem. Ami az egésznapos verseny folyamán már megszokott volt.
A feleségem este tízre reprezentálta a megrendelt csirkepörköltöt galuskával, amit jó étvággyal befalt a társaság és miután megnyalta mind a tíz újját, 11 órakor útnak indultak haza.
Habár tök utolsó lettem, mégis azt mondom: Megérte a fáradságot és a belefektetett munkát! Soha rosszabb versenyen ne vegyek részt.
Még a feleségem is elégedett volt most kivételesen, pedig Nála ez ritkaságszámba megy. De látta, hogy amikor nem vagyok itthon, „jó kezekben vagyok” a Barátoknál. Ahol szállásom van, ahol etetnek-itatnak, a „tenyerükön hordanak”, egyszóval nem hagynak az „út szélén” az „árokban”.
Köszönöm a Sorsnak, hogy megélhettem!
Köszönöm a Barátaimnak, hogy megtiszteltek a jelenlétükkel
És ha élek még, NÉGY ÉV MULVA szeretettel várlak Benneteket.
Ahol élek, ahol "dolgozok" és ahová szórakozni jöttek a Barátaim.
Hogy mi lett a végeredménye a versenynek?
Az a Barátság és Sportszerűség szempontjából nem bír jelentőséggel.
Azért szomorú vagyok. Nem sikerült az utolsó helyet bebiztosítanom.
Aki kíváncsi, tekintsen bele.
