Amikor az ember rájön arra, hogy végesek a határai...
https://www.youtube.com/watch?v=86tUhIlbOMc
Ez a nóta ugrott be elsőnek, amikor vasárnap hajnali négykor
a partnereim már sokadszorra figyelmeztettek:
„Te következel, Szilárd!”
És valóban: Rám kellett várniuk, hogy végre teszek lapot vagy sem,
mert kettő már volt az asztalon, míg én már szinte ott se voltam,
„álmomban” már valahol messze jártam...
Hogy érthető legyek:
Én találtam ki a szombat délelőtt tíztől vasárnap hajnali ötig tartó
maratoni kártyapartit azon praktikus okból kifolyólag,
hogy ne kelljen még egyet aludni a hazaindulás előtt,
mert akkor az is előfordulhat, hogy lekésem a hatos vonatot.
Vajdácskára pedig hazajutni vasárnap busszal elég macerás dolog.
10.10-kor indul az egyetlen busz, amire nem kell sokat várni
és ami egészen „hazáig” visz.
Tehát az ötlet alapjában véve jó, csak a teljesítőképesség határait súrolja.
Azaz eddig súrolta, mára elérkezett ahhoz, hogy átlépje.
„Ami nem megy, nem szabad erőltetni” - mondja a közmondás is.
„Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” - ennek is igaza van.
Ilyen szégyen még nem esett meg velem, hogy elszunyókáljak parti közben.
Éppen ezért sürgősen változtatni kell a rendszeren.
Na nem azon, hogy kevesebbet fogok kártyázni,
hanem azon, hogy az időbeosztást úgy korrigáljam,
legyen kártyapartner is, meg időm is egy kis pihenésre – hazaindulás előtt.
Ez tulajdonképpen mindenkinek jó lesz.
Hiszen a partnerek színe – java eddig sem tartott ki hajnali ötig,
már éjfélkor vagy két órakor „kereket oldottak”,
csak néhány igaz Barát maradt kényszerűségből 5 óráig,
hogy engem szórakoztassanak, míg itt nincs az idő az indulásra.
Csakhogy egyre nehezebb volt megfelelő partnereket toborozni
az ilyen „emberpróbáló” maratoni kártyacsatákra.
Mert aki minőséget is képvisel, az nem bírja a strapát.
Aki bírná, az meg nem biztos, hogy nekem megfelelő,
mert fáradtan, - „félpénzen” már én nem vagyok megfelelő partner.
Volt a múlt héten egy sikeres vajdácskai verseny, a „Barátság Ultiverseny”,
ahol a legjobb Barátaim meglátogattak és egy emlékezetes napot
töltöttünk el a Gólya -tavi vendéglőben az ultiszenvedélyünknek áldozva.
A hétvégén is ezek a Barátok tiszteltek meg azzal,
hogy most a Goldban csapjuk agyon az időt kedvenc játékunkkal.
Csakhogy ez a hétvége egész más alapról indult.
Máskor kipihenten érkeztem, most, a málnaszezon kellős közepén
na meg a foci VB is rátett egy lapáttal, hullafáradtan kezdtem.
Így nem csoda, hogy a végét már nem bírtam.
Még szerencse, hogy a vonat nem tudott elvinni, mert kivételesen Sátoraljaújhelyen kellett leszállnom, hiszen a feleségem
málnát vitt a piacra és engem ott vett fel.
Be kell látnom, nem vagyok már képes arra, amire még „tegnap”,
hiszen már benne vagyok a 77-ben, de ez nem „mese”, ez az igazság.
Vissza kell venni a tempóból, ha még szeretném
ezt az életmódot kis ideig megtartani.
Márpedig szeretném.
Azt is, hogy Pestre járjak,
meg azt is, hogy a Barátaim időnként felkeressenek otthonomban.
Én már sokat nem fogok változni.
Itt fogom az asztal mellett feldobni a talpam.
De addig, amíg vannak Barátaim, akik Pesten és Vajdácskán
ha netán úgy alakul, hogy „partyt rendezek”, ehhez partnerek,
addig szeretném ezt az életmódot folytatni.
Ehhez minden segítséget megkapok az én drága Aranykámtól,
aki belátta: Ez jelenti számomra az Életet.
Remélem, hogy az ígéretet, amit a múlt héten kaptam,
Barátaim be is tartják. „Találkozunk Vajdácskán ugyanitt négy év múlva”.
Ha másért nem, ezért érdemes visszavennem a tempóból,
hogy megérhessem a 80-at. Milyen szép lenne, ha négy év múlva
egy csomó Barát köszöntene itthon, a kertünk aljánál levő Gólya tónál
egy hangulatos ultiverseny alkalmával a születésnapomon.
Ez ma még az álom kategóriába tartozik,
és nem lenne belőle valóság, ha nem váltok takarékos üzemmódra.
Ezért szántam rá magam a következő lépésre:
Megalapítom a „Szilárd Baráti Ulti Klubot”.
Ehhez mindjárt alapul szolgál az a fajta játékstílus,
amit én vezettem be és amire rá szeretném szoktatni
a tisztességesen játszókat. A renonszmentes játékra.
Volt már Klubom itt a Facén is.
Bedöglött. De bízok benne, hogy ezt most sikerül beüzemelnem.
Nem kell hozzá sok ember, csak néhány segítőkész Barát.
Annyi meg van, amennyi egy szűk versenyhez elegendő:
Hat fővel már lehet egy hosszú estét tervezni.
Elképzelésem a következő:
Amikor jelenésem van Pesten,
utána a Goldban folytatjuk azokkal, akik
„emberszámba vesznek”, akiket Barátaimnak tudhatok,
akik hajlandók egy hosszú estét velem eltölteni
és akik az én igényeimnek megfelelő feltételek mellett
Partnerek ebben a szép játékban.
Vannak jelöltjeim, akikhez ragaszkodnék: Ők azok, akik eddig is kitartottak.
Levente Józsi, Bartos Gabi, Moskovits Sanyi, Vass Pali. Ők az „alap”.
És vannak, akikre számítok: Podruzsik Józsi, Fülöp Józsi, Sárközi Laci.
Ők a „Pesti Csapat”, akiktől azt várom, hogy további
megbízható partnereket hoznak a „Szilárd napok”
keretében rendezendő ultiversenyre,
ahol 5 X 24-es Verseny keretében megtoldjuk a napot.
Vannak jelöltjeim a vidékiek körében is. Tőlük azt várom, hogy ha Vajdácskán lesz esedékes megrendeznem, legyenek segítségemre a szervezésben. Mészáros Károly, Nagy István és Bágyi Imre.
Várom a jelöltek visszaigazolását, hogy „benne vannak”,
és azt, hogy kit tudnak pluszban behozni a partiba.
Én benne vagyok. Nem vagyok semmi jónak elrontója,
ezért tervezek olyan távra, amire úgy vélem, még alkalmas vagyok.
Tehát: A Goldban rendezendő „különverseny” időpontja:
Szombatonként 6 órától maximum éjjel kettőig.
De ha az alapverseny végetér 11-re, aki akar, leléphet.
Ezt akár meg is beszélhetjük. Minden formációra vevő vagyok.
Utána „buli” formában maradhatunk.
A jelentkezőket a fentiek figyelembevétele mellett
szívesen látott Vendégként várom Klubomba.
Ami hamarosan meglesz, ha igény mutatkozik rá.
Baráti üdvözlettel: Szilárdbá'
A Klub, ahová a jelentkezéseket várom.
https://www.facebook.com/groups/243153682551053/
