Napszúrás helyett...

Veszélyes évszak a nyár. Ilyenkor könnyen kap hőgutát az ember, és azt a maradék eszét is elveszti, ami még Lepsénynél megvolt, de mára elolvadt, mint a tavalyi hó.

Mivel lehetne mással magyarázni a sok baromságot,amit épelméjűnek látszó emberek követnek el nap mint nap a politikai uborkaszezon kellős közepén, unalmukban.

Csak két esetet ragadnék ki a sok közül.

1. Csoportszavazás arról a Tölgyesi Péter nevével fémjelzett közösségben, hogy van, vagy nincs helye ott Szabó Gábor /Tuereg/ írásainak?

2. Dési János írása a Népszavában a diktatúráról.

Két egyszerű ügy, mégis ok arra, hogy vihart kavarjon szélcsendben a biliben.

Miről van szó? Van, akinek van véleménye dolgokról, másoknak meg ez a vélemény qrvára nemteccik. És akkor a demokráciára hivatkozva gymást túllicitálva „osztják az észt” egy hülye kérdésben, amikor 100 más értelmes dolgot lehetne csinálni.

Nem igaz, hogy egy csoport Adminjai nem tudják eldönteni, Walaky írásai legyenek, vagy ne olvashatók a csoportban. Az más kérdés, hogy demokratikus-e csak azért eltávolítani írásokat, mert a csoport vezetőinek nem tetszik az író személye és mondanivalója. Ma még van szólás-szabadság. Nem kéne egymást basztatni a különböző vélemények miatt, mikor ott van a közös ellenség, aki azt szeretné: egyedül Ő maradjon, a többire meg nincs szükség. Nem az lenne az üdvözítő, ha összefogva együtt próbálnánk eredményt elérni az uralkodó elit felett? Kinek jó ez, ha egymásra lövünk, és nem marad municiónk a közös ellenfélre?

Az is megér egy misét, amikor az egy táborba tartozók kipécéznek egy célpontot, arra „lőnek”. Mint Dési János esetében. Miről is van szó? Désinek van véleménye a Diktatúráról, le is írja. Erre mindenki, aki amúgy baloldalinak vallja magát, ellene fordul és védi a diktátort, Orbánt. Csak azt nem értem: Aki tudományos alapon bebizonyította, hogy Orbán milyen úton jutott el a „nép fiától” a Cézárarcmásig, az miért nem szégyelli akkori önmagát ma meghazudtolva támadni Désit?

Én senki vagyok a nagy gondolkodókhoz és blogírókhoz képest. De nekem is van klubom, igaz, már a vezetését átadtam az utódomnak, de nem férne a pofámra meghazudtolni egykori önmagamat csak azért, hogy jobb színben fessem le magam a jelenleg regnáló hatalomnak és netán előnyöket szerezzek a politika útvesztőiben.

Nem hiszem, hogy van értelme akkor, amikor számtalan dologban kéne együttműködnünk a Fidesz diktatúra kialakulása ellen, érdemes egymást ölnünk csak azért, hogy bebizonyítsuk: ki az erősebb kutya a saját szemétdombunkon?

Itt a nyár, mindenkinek megvan a maga baja, mi mégis egymást basztatjuk a helyett, hogy közös erővel próbálnánk a Fideszt megállítani a diktatúra bebetonozásában. Mert ha már bevégeztetett a nagy mű, más dolgunk nem lesz, mint nyakunkba venni az igát, amit az alattvalók nyakába szántak. Szeretném életem utolsó éveit nyugalomban leélni egy demokratikus berendezkedésű Magyar Köztársaságban. Ehhez mindössze annyi kéne, hogy a demokrácia híveinek egy akaratot kéne képviselni: A jogállam, a szabadság és a demokrácia védelmét.

Ehhez pedig minden tisztességes ember munkájára szükség van.

Nem kéne egymást marni, van közös ellenég épp elég.

Mi lenne, ha összefognánk? A demokráciáért, a Köztársaságért!

A diktatúra kialakulása ellen.

Ez lenne a közös érdeke az ország minden demokráciáért aggódó emberének.