Egy pártsemleges ultiverseny margójára.

Herendi Porcelán Kupa

Először jártam Herenden.

Igaz,- sokat nem láttam a városból:Nem azért mentünk. Hanem azért,- hogy a budapesti és környéki ultisok „legjobbjai” -összemérjék erejüket az országgyűlési képviselők „eme tevékenységet kedvelők” csapatával.

Herend kiváló házigazdának minősült:-Minden tekintetben elégedettek lehettünk, hiszen bebizonyosodott:a képviselő is ember. Örül,- ha nyer,-és bosszankodik”, ha veszít a kártyán. Közben megismerhettük Herendet. Igazgató úr bemutatta a gyár múltját,-jelenét és jövőjét. Közben Mi megszemlélhettük a díjakat,-amiért érdemes volt „csatába szállni”. A „felséges vendéglátásnak” a koronája volt az ebéd,-ami a főúri „lakomához” inkább hasonlított,- mint egy „mezei ultiverseny” étlapjához.

Egy szó,- mint száz:-Jól éreztük magunkat. Nekem nem „tisztem” a hivatalos eredményeket felsorolni:

Azt majd megteszik mások. Csak a véleményemet, na meg a hangulatot akarom rövid beszámolómmal érzékeltetni.Ha ezt a „rövid” szót meglátják ultis barátaim,a hideg kirázza Őket, hogy már megint végig kell olvasni az írásomat. Erre senki nem kötelezi Őket, nem is jelzik, csak éppen mindig mindenki mindent tud:

Honnan a „fenéből”,- ha el se olvassák?

A verseny olyan volt,- mint bármelyik másik.

Egyben azonban más volt.Nem a mindenáron való győzni akarás,hanem a sportszerűség szabályai domináltak. Ilyen is maradt végig, ami más ultiversenyekre nem jellemző.

Ebben nagy érdeme volt mindenkinek. Megfogadtuk a szervező Muzslai Róbert és a házigazda tanácsát,hogy ez a verseny a JÁTÉKRÓL  ÉS A BARÁTSÁGRÓL szóljon.

Arról is szólt. Szünetekben jó hangulatban elemeztük egymás játékát,ami a ha szócskával kezdődik. Most senki nem állított le senkit,mindenki kifejthette a véleményét, volt, aki meg is hallgatta! Még a képviselők is elfogadták, ha hibáztak. Még elnézést is kértek, ha a parti végén egy ejnye-bejnye elhangzott. Amit a hivatalos versenyeken   oly ritkán tapasztalni.

Hogy a verseny ilyen jó hangulatúra sikeredett, Muzslai Robinak még egy nagyszerű húzása volt. Csak az jöhetett, akiket meghívott a pestiek közül. Biztosította, hogy a nem korrekt játékosok, ne zavarják meg a „baráti légkört”.

Akik sajnos Pesten és vidéken elég szép számmal vannak!

A versenyt „Újbuda” csapata nyerte, huszáros hajrával.

Az összes résztvevő között egyetlen „kakukktojás” volt.   E  sorok írója.

Hogy kerül a csizma az asztalra?-kérdezhetitek: Egyszerű a magyarázat: Hivatalosan Sárospatakon versenyzek,de ez nem köti le a teljes kapacitásomat,így a maradék időben a Goldban élem ki az ulti iránti szenvedélyemet. Hivatalosan teszem. Itt is teljes értékű tag vagyok,végig játszottam a „teljes évadot”, sőt, a „félkezes edzéseket” is.

(már amikor az időmből kifutja)

Így kerültem be a Levente-csapatba,ahol Józsit „kivéve” mindenki derekasan helyt állt, vagy inkább ült. A kapitányt győzelem után vállukon viszi csapata,mi is csak ezt tettük. Mindannyian örültünk az értékes ajándékoknak, a szép kupának,-na meg a kellemes napnak,- amit hazaérve rögtön „megfejeltünk” egy „levezető edzésnek” számító „félkezes versennyel”.

Péntek délután 5 órától vasárnap „hajnali 3-ig” elég sok idő telt el alvás nélkül,-ez szerintem csúcsnak számítana. Akinek van kapcsolata a „giniss-rekordokkal”,-beprotezsálhatna:-lehet,- hogy ezzel a „teljesítménnyel” akár helyezést is érnék el.

Megköszönöm mindenkinek,- hogy ilyen szép élményben lehetett részem. A Rendezőknek a nagyszerű helyet és lebonyolítást,- a vendéglátást és az értékes ajándékokat.. A Résztvevőknek a kellemes ,-baráti hangulatot és a sportszerűséget. A „csapatomnak”,- hogy „bizalmat szavaztak” nekem. A „szállítóimnak”,- hogy mindig „hazajutottam” alkalmi,-és gyakran változó „szálláshelyemre”,-meg el is jutottam a versenyekre a „jóvoltukból”. (meg is szoktam hálálni,-egy-egy félkezes alkalmából,-amikor nekem jön ki a lépés. És amit rögtön „visszakapok”,-ha nem...)

Végül,- de nem utoljára feleségemnek,- aki 51 éve „tűri”??!! „Úri passziómat”,-és mivel kénytelen elfogadni,- az utóbbi időben ellenvetés nélkül „enged el”-a Világ végére is. Sokat gondolkodtam a változáson:-Van egy sejtésem. Lehet,- hogy még „örül is neki”,-mert legalább addig nem kell „elviselni” a hallgatásomat?

Lehet. Így mindenki jól jár. Én is,-és még néhány évig szeretném „járni az utam” Sárospataktól-Budapestig. Sehol olyan jól „nem esik az alvás”,- mint a vonaton. Egy eredményekben gazdag HOSSZÚ HÉTVÉGE után még az is „belefér,”- hogy az ajándékaimat,-és a nyereményemet ottfelejtettem Pesten,-Fülöp Józsi „barátom -és „megmentőm”-kocsijában. Nélküle a pályaudvaron tölthettem volna az éjszaka „hátralevő részét”,-ami még „következményekkel” is járhatott volna.

Mert ott elaludni életveszélyes. Talán soha se tudnám „megmutatni” feleségemnek az ajándékot. Így viszont „jó helyen van”,-és előbb-utóbb visszakerül hozzám. Lesz még verseny a Goldban, vidéken is találkozhatunk. Ott vagyok mindenütt, - ahol „az ördög bibliáját” kézbe veszik. Legalábbis addig,- amíg a Sors ezt „engedi”.

Ha valamit kihagytam,-nézzétek el nekem. „Rövidet” ígértem. Nem csalódtatok. Éppen annyi lett,- amilyet vártatok. Remélem,-akit „érdekel”,-az végigolvassa.

Szeretném, ha egyszer lenne rá „kapás”. A horgász is erre vár,-sokszor hiába. Én is „várom a kapást”,-de nekem nincs annyi időm és türelmem,- mint a horgásznak...