Megállt az idő.

Nem húzták az órát se előre,-se hátra.

Mindössze az Operaházban volt egy megemlékezés 1956-ról. Erre az időre gondolok .

Akik ott voltak,- és akik „csak lélekben”

-azok számára ott, -és akkor állt neg az idő.

-Nem tartott tovább egy óránál.

-De egy Életről szólt: A MIÉNKRŐL.

Azokéról,- akik átélték: -Hősökkén,- vagy áldozatként.

Felnőttként,- vagy gyerekként,-teljesen mindegy.

-De azokról is,- akik „csak utána születtek”,

és a legfiatalabbakról is,

akik már az „új köztársaság gyermekei”.

Három generáció volt együtt:

A mult,- jelen és a jövendő nemzedék,

és együtt emlékeztünk a multról.

Úgy ,- hogy közben átéltük eddigi életünket:

Ki OTT,- ki itthon a TV képernyőjét „nézve”,

de nem mindig látva:

Mert a könnyeinken át nem láttuk tisztán az előadást, viszont a lelkünk most érezte először azt 18 év után:

EZ VOLT AZ ÉLETÜNK!

Hallottuk beszélni Gyurcsány Ferencet,

és mi is magyarnak éreztük magunkat.

Pedig már sokszor mondták,

hogy „mi-nem is vagyunk azok”. Elhittük, amit mond: Őszintén mondta,-és nem ígért semmit:

Csak bíztatott minket,- hogy ERŐSEK LEGYÜNK,

mert ha nem kapaszkodunk egymásba,

a vihar elsodorhat bennünket.

Akik ott voltak,-és akik távolról hallgatták,

megértettük,- a folytatásban pedig „átéltük”,

mit jelentett 56-ban,utána és MA MAGYARNAK LENNI!

Ma Magyarország egyik fele „Felnőtté vált”:

Hiszen a 18 év a a felnőtté válás ideje.

Azt sajnálom, hogy „az a fele”,- akik ma is,

mint minden ünnepünkön az utcán politizáltak,

felbőszítve azokat,-akik csak az alkalmat várják,

mikor lehet egy kis utcai rendbontást elkövetni.

Ami be is következett,

hiszen a „patkányok este támadnak”.

”Randalírozók” lepték el az utcákat,

akik nem tudtak,

de talán soha se fognak FELNŐTTÉ VÁLNI..

Ha ebben az írásomban a szokásosnál több a hiba,

az nem véletlen:-néha „összefutott szemem előtt”

a billentyűzet,-és javítani sem volt kedvem.

Szilágyi Erzsébet se szégyellte,

ha levele olykor „elmosódott”..

Ma este nem én voltam az egyetlen,

akinek elhomályosult a szeme:

De remélem,- sokkal több olyan ember akadt,

akinek TISZTÁBB LETT A LÁTÁSA!