Hogy kerültem kapcsolatba

a tanítói pályával

Már beszéltem a „Keresztapámról”,- aki egyben nagybátyám is volt.

Ő személyesítette meg számomra a TANÍTÓT! Majdnem minden nyáron megfordultam Náluk:-És mindig jól éreztem magam. Nem „csak azért”- mert különleges varázsa volt a tanyai életnek, (először Lápló-tanyán látogattam meg)

hanem azért is, mert megismertem a tanyán élő EMBEREKET,- de főleg állatokat!

Legjobban a „gyerekekkel szerettem ismerkedni”- mert egészen más tulajdonságaik voltak,- mint a „városi betyároknak”! A játékaik is mások voltak! Azaz,- „nem voltak” BOLTBAN VETT értékes, de haszontalan játékaik!

Voltak viszont játszható és semmibe nem kerülő „sporthoz hasonló”- játékaik!

Ilyen volt a BIGE! Ehhez csak egy bot kellett,- meg egy két végén „kihegyezett” 15, -20 cm-es botocska, (ez volt a „bige”) amire ha a bottal ráütöttek,-felszállt a levgőbe, aztán amilyen messzire csak lehetett, elütötték, amikor már „lefele esett!”

Volt olyan „ügyes gyerek”- aki olyan messzire elütötte,- hogy meg se találtuk!

-Ebből probléma nem lett: -Faragtunk MÁSIKAT!

ELŐSZÖR NAGYON ÜGYETLEN VOLTAM! Fel se „repült”! (talán azért, mert „szárnya nem volt”,-gondoltam) De nem ez volt a BAJ! A közepére ütöttem!

Ezért maradt a „helyén”. Aztán amikor „megmagyarázták”- hogy a VÉGÉRE ÜSSEK,- akkor meg majd a szemem „verte ki”,- mert rosszul álltam hozzá!

De mire „kijártam az iskolát”,- bigézni is megtanultam. De nem „csak azt”!

„Fogócskázni is”- szerettem! Voltak lányok is, az egyik különösen teccett:

Talán „kölcsönös lehetett”,- mert ha fogócskáztunk,- (volt,- hogy „csak ketten”)

-akkor ha MEGFOGTAM, el se akartam engedni! Hát „megfogtam”- itt is, meg ott is,- még AMOTT IS,- és nem is nagyon ellenkezett. De semmi rosszat nem követtünk el! (nem is igen tudtunk volna) Mintha csak a”kisgyerekkori szomszéd Mari”- lett volna,- de már egy „fokkal nagyobb”- kiadásban!

De a kártyában is további ismereteket gyűjtöttem!

-Laci bátyám (így hívtam mindig a „Kersztapámat”)- meg a felesége,- Elvira néni „nagy kártyások voltak”- szintén! Mit is lehetett volna csinálni a „hosszú estéken” amikor villany se volt! Petróleum -lámpával világítottak,- és az összes gyerek

(az unokatestvéreim) tudtak kártyázni,- amikor már elég nagyok voltak!

Csaba,Erika és Duckó (Ő volt a legkisebb és nem véletlenűl kapta a DUCKÓ nevet!)

„felváltva” egészítették ki a RAMSLI- partit,- amit öten kellett játszani. Ez nekem ÚJ VOLT,- de hamar „belejöttem”-.Ezt „gyufaszálra,- vagy babra”- játszottuk.

Jobban szerettem a másik „új játékot”-a LÓRUM-KÖRT!

Ezt négyen lehetett játszni,- és egész sor „feladatot”-kellett teljesíteni! Egyik legviccesebb feladat volt a PIROS KIRÁLY! -Ezt aki „bekapta”- egyedül az kapott rossz pontot! Később nálunk is ez lett a „családi kártyapartik”- egyik kedvence!

Itt tanulzam meg sakkozni is! Laci bátyám aránylag jól tudott: Az első SZÁZ PARTIT -”zsinórban” elbuktam! De már akkor is azt vallottam: 1-x-csak SIKERÜL MEGVERNEM! És eljött a „nagy nap!” A 101. PARTIT – Én nyertem!

Utána már „felváltva” vertük el egymást...-De ez az „állapot” nem tartott sokáig! Amikor már sokkal többször győztem Én,- Laci bátyámnak úgy elment a kedve a „játéktól”- hogy csak nagynéha tudtam játékra bírni!

De megismertem az emberek „életkörülményeit” is!Itt láttam a „cseléd-lakásokat”

egész sor volt belőlük! Nagyon hasonlítottak a „későbbi” nagyüzemi ISTÁLLÓKRA!

Egy házban 6 család lakott. -Középen volt egy „közös folyosó”-és mindkét oldalon három szoba, de NAGY! Abban lakott az egész család! Volt ahol 10 gyerek is volt! Egyik oldalban is három, a másikban is 3 „szoba”- és a folyosón volt a KONYHA szabad-kéménnyel,- két családnak egy. Be kellett „osztani”- mikor melyik főz..

Ettől függetlenűl „jól elfértek:” Sokan laktak együtt,- de igaz a közmondás:

„Sok jó ember- kis helyen is elfér”! Akik ezekben a házakban laktak,- nagyon szegények voltak! De nem „panaszkodtak”- dolgoztak LÁTÁSTÓL -vakulásig, még a nagyobb gyerekek is!

De a másik oldalon, ahol a NAGYGAZDÁK laktak,- szép családi házakban éltek, és sok-sok állat volt a portán! Akkor láttam először PULYKÁT! Meg is ijedtem, amikor „rámkiáltottak”- és meg akartak „csípni”! „rudrudrudrudrud!” A többi gyerek úgy röhögött,- hogy a hasát fogta!-mikor- „megfutamodtam”. Aztán megértettem,- hogy „aki ilyen hangosan kiabál”,- az nem bánt! -Mint a kutya,- amelyik ugat,- AZ SE! Igaz,- a kutyáktól nem féltem,- mert nagy tapasztalattal rendelkeztem:-A Bodri- ebben jó „tanítómester” volt.

Voltak még „birkák” , (ma egész másokat szoktam így nevezni) ökrök,-bikát is akkor láttam először, gyöngytyúk, -majdnem olyan,- mint az „Anyám tyúkja”.

És még sok mást is megismertem.

Voltak akiknek „külön tanyájuk volt”,- és a NEVÉT IS- a tulajdonosról kapta!

Az én kiválasztottam is ilyen tanyán lakott! Ez még nagyobb „rangot jelentett”! Hiszen nekik az Őket körülvevő föld -a tulajdonuk volt! Hát innen „származott” az a kislány,-aki már nem is volt olyan „kicsi Kati”,- a Pitti- tanyáról!

(nehogy „Walaki” az operaénekesre gondojon!) Viszont később „együtt tanítottunk” egy másik tanyán,- ahol szintén Laci bátyám volt az IGAZGATÓ!

De ez már sokkal később volt.

Erről majd „idejében” fogok beszámolni...