TANMESE
Elolvastam és megértettem a nekünk szánt mesét,
Tanító nénink nem sajnálta ránk drága idejét.
Mesét írt, hogy eltévedt báránykáit jó útra térítse,
Hogy Tanmeséjével a haragos feleket összebékítse.
Megtanultam belőle, remélem,hogy más is, Nemcsak Mi ketten,-a hozzászólók is.
Nem mindegyik hozzászóló a békét kereste, Volt olyan is, aki a sulykot elvetette.
Nem látta az okát nézeteltérésünknek, amit csak egy félreértés alapozott meg!
Mert tévedni, emberi dolog! -ezt mindenki tudja.
De mikor észrevettem,-akkor rögtön tudtam
Mit kell tennem,hogy a félreértést helyrehozzam:
Kovács nénitől kell elnézést kérnem,-elsősorban.
Bocsánatot kértem, ezt még Dodreka meséje előtt
kitettem, ott kértem elnézést - ország-világ előtt.
Haragomat Rajta töltöttem ki, aki nem érdemelte tőlem, Ártatlan volt abban ,-amire rosszul emlékeztem.
Nem volt tagja soha ismerőseim körének, Csak ez volt az oka nézeteltérésünknek, Ami tisztázódott,-hála az Istennek
Ezért örülök, hogy visszatért faliújságunkra a béke!
Bár még friss a seb,- és fáj még az a tüske,
Kiket írásommal fölöslegesen megszúrtam,
Olyan barátot is, akit nem is akartam.
Most úgy érzem,-a "régi kerékvágásban vagyunk". A történtekre akár "fátylat is boríthatunk".
Mert soha nem a múltba kell visszanézni! Inkább a jövőbe vezető utat kell keresni!
Itt térek vissza egy régi ajánlásomra, szükség lenne itt is egy moderátorra, ha gépünk egy üzenetből tízet küldött el, ha ezt látja,"kitöröl" abból kilencet..
Faliújságunk jelenlegi formájában átláthatatlan, akárki keres egy szép írást, megtalálhatatlan.
Pedig a szép írásnak, versnek és képnek , helye van a falon minden szereplőnek.
A feladatunk, olyan faliújságot csinálni,
Hogy azon minden nap elférjen mindenki
Írása és képe, hisz ezzel mutatjuk:
Egy a véleményünk,és példát is mutatunk
