MAJÁLIS
Szinnyei Merse Pál idejében egészen mást jelentett ez a szó. A festménye hűen ábrázolja jelentését. Később nemzetközivé válva lett a Munka Ünnepe, ahol az elnyomott proletár ezen a napon Embernek érezhette magát. A szocializmus bukása után mára ledegradálódott simán egy ünneppé, amin lehet szónokolni különféle pártok mellett és ellen, de a legfőbb attrakció: Ingyen virsli és sör, amivel a rendező párt szeretné megvenni a szimpatizánsokat a bizonytalanok táborából.
Ebben a politikailag kialakult káoszban eligazodni sem könnyű, hiszen minden párt magának akarja a hatalmat megszerezni, aminek érdekében a „másikat” akár megölni is képes. Ha az Embert nem tudja, legalább a „karakterét” igyekszik leamortizálni.
A mai ünnepnek már semmi köze a munkához, mert az nincs. Munkás még lenne, „munka nélkül” viszont mit ér az ember? 22800 Ft-ot. És „munkával”? 47000 Ft-ot.
Ezt vallja (és állítja!) a Fidesz valamennyi „szakbarbár” vezető politiKUSSS-a.
Jó lenne ketrecbe zárva látni, miként boldogulnak ezekből a szép kerek összegekből.
A DK Majálisának volt egy diszkrét bája. Az időszerűséget tekintve arról szólt, ami ma az országban élőket pártállástól függetlenül foglalkoztatja: Van, vagy nincs Gyurcsánynak takargatnivalója szakdolgozata ügyében? Tudtam, hogy erre a választ a legilletékesebbtől lehet megtudni: Magától a Miniszterelnöktől. Nem a mostanira gondolok, nekem Gyurcsány volt és marad az az Ember, aki erre a posztra alkalmas és méltó. Orbán mellette olyan messze áll tudásban, mint Makó vitéz állt anno Jeruzsálemhez távol. Nem szándékoztam eredetileg részt venni a Majálison, de az események miatt meg egyébként is megváltoztattam a döntésem.
Volt célja, hogy mégis felmentem a DK Majálisára.
Hogy tájékozódjak a „hangulatról”, ami a „plágium”-vád nyomán kialakult.
Találkozzak a Tagsággal „azon melegében”, mielőtt elszállna a boszúságom.
Új „kapcsolatokat” szerezzek.
Persze volt „hátsó szándékom” is: Összekötni a kellemest a hasznossal.
-Hogy ezt fogja-e mindenki „érteni”, nem foglalkozok vele..
Sikerült találkoznom sok ismerőssel. Volt, akit Én „fedeztem fel”, volt, aki engem talált meg. Végülis egyremegy: TALÁLKOZTUNK. Volt egy furcsaság: A „nép” (a járókelők) mintha tudatosan „terelték volna” az érdeklődőket más irányba, nehogy odataláljanak a helyszínre. Ez alól még az MSZP-sek sem voltak kivételek, pedig a két rendezvény nem volt messzebb 300 m-re egymástól.
Találkoztam szinte a teljes Vezérkarral, ott szorgoskodtak a sikerért. Élő Norbert, Varju László, Gréczy Zsolt és Niedermüller Péter volt az első „fogás”, Pétert beszerveztem a klubunkba + megszereztem a tel. számát. Varga Mónika a sátorban „gyűjtötte az adományokat” Pétervári Judittal. Varga Ferenc, Gotthard Lajos, Horváth István és Hazai András engem talált meg. Bach Szilviába és Kis Ildikóba „belebotlottam”. Szilvia frenetikus sikert aratott produkciójával. Múmia egy naagy táblával hívta fel a DK-ra meg magára a figyelmet. Alízka és párja is meglett, Bolla Zsuzsa (Kacu) rámismert. Volt még a Julcsi, Tóth Kata + a Jani is ott voltak. A „Tóthok” kitettek magukért, megtalált Nelli is. Csonka Beától megszereztem Vadai Ági telefonszámát.. Kb ez volt a névsor, akikkel összefutottam.
Feri ünnepi beszéde tegnap eltért a szokásostól. Nem volt „gyáva nyul”, aki megijedne az árnyékától. Felvette a kesztyüt, amit a Fidesz dobott a képébe.
Ez volt a tegnapi nap üzenete számunkra: Nem kell beszarni. Hogy ki mint értékeli, lelke rajta: Én így. Félelemben nem lehet élni, sem dolgozni. Az igazságért ki kell állnunk. Magunkért és a hitünkért. Egymásért. De a játszadozás ideje lejárt:
Ha kell, megvédjük magunk! Ezt üzente Feri. Nem fél, és mi se dőljünk be a rágalmaknak, amelyekkel oly sokszor akarták meggyilkolni erkölcsilag.
Ha egységesek lennénk, szót se érdemelne az ügy. De amíg a baloldal nem tér észhez, Orbán építi Orbanisztánt a gazember kormányával és maffia-társaival együtt..
