Egy kisérlet margójára.

Tegnap „rendkívüli vitanap” volt a szűkebb klubunkban. Több szempontból volt az:
1. Kíváncsi voltam, mennyit ér a „szalmaláng”, amit a fiatalok lendülete vizionált.
2. Arra is, milyen fogadtatást vált ki, ha csak időlegesen is, de visszavonulok egy lépéssel.
3. A „témaválasztás” milyen érzelmeket és reakciókat szabadít fel.
A kisérlet sikerült: Bebizonyosodott, hogy úgy FENT, mint LENT „fej nélkül” nem úgy mennek a dolgok, ahogy kívánatos lenne. Egy dologban teljesen biztos vagyok: A DK Gyurcsány Ferenc nélkül létre sem jön és nélküle még 2014-re sem érte volna el a parlamenti küszöböt.

De az is igaz, hogy a széles támogatottság nélkül Gyurcsány Ferenc „egyedül” semmire se menne. EGYÜTT viszont megvan rá a reális esély, hogy mire kell, a DK megkerülhetetlen tényező legyen a baloldali összefogásban. Ma egyetlen pártnak nincs „átlátható gazdálkodása” a DK-n kívül. Nem véletlenül nem tudta a Platform az MSZP-n belül megvalósítani a „tiszta kezek” elvét és a tagreviziót. Ez vezetett a pártszakadáshoz, amiben az MSZP „őskövületei” megakadályozták a jövendőbeli szövetséges frakcióalapítási törekvéseit.

A DK rövid fennállása alatt olyan sikereket ért el, amelyet eddig egyetlen újonnan alakult párt nem produkált. Ennek egyetlen oka, hogy az általa hírdetett eszmék sok logikusan gondolkodó embernek elfogadhatók a politikai palette mindkét oldalán. Nem véletlen, hogy a párt vezetői, (alelnökei) jobbról és balról egyeránt széles támogatói réteget tudhatnak maguk mögött.

Van még egy fontos különbség a többi párttal szemben: A DK nem mennyiségre, hanem minőségre törekszik a tagság bővítése terén! Nem az egyszemélyi vezérlés uralkodó, hanem a csapatmunka! Amit jó érzékkel fog össze Gyurcsány, akinek van elképzelése és tapasztalata a jövőt illetően, és aki kritikus, egyben „önkritikus” szemmel képes volt SZEMBENÉZNI A HIBÁKKAL, és megmutatni az előrevezető utat! Ez volt az „öszödi beszéd” lényege. Amit ellenfelei és „elv-társai” egyaránt ellene használtak fel, félrevezetve a magyar társadalom széles rétegeit.

A Fidesz nem rejtette véka alá, milyen sorsot szánna legveszélyesebbnek ítélt ellenfelének: „Inkább halva, mint sebesülten”! Navracsics és Semjén mindent megtett ennek érdekében, mégsem sikerült a karaktergyilkosság. Ma az elszámoltatás időszakában még aljasabb módszereket vetnek be. De még egyetlen „koholt vád”, koncepciós per nem érte el a célt: A baloldal prominens politikusainak teljes leamortizálását, beleértve Gyurcsányt is. Ezért állítom azt, hogy ha a teljes baloldal összefog és együtt próbálja legyőzni a Fideszt, van rá remény! Ezt a szövetséget nem lehet az utolsó pillanatra hagyni! A Hatalom képviselői a törvényhozás segítségével megakadályozzák a demokratikus úton való győzelem lehetőségét! Látni kell, hogy a Fidesz mindent megtesz azért, hogy a totális diktatúrát bebetonozza, minden vezető pozicióba Fidesz pártkatonát állítson. Ennek megakadályozására még van esély. De csak közös fellépéssel, szövetségben egymással.

Még egy megállapítás a DK-ról. Hiába jó a csapat, ha nem lenne olyan vezetője, mint Gyurcsány, „fejnélküli lovasként” nem tudná azt az eredményt elérni. Háborúban és békében egyaránt kell egy Vezető, akiben megbíznak a társak és a szimpatizánsok. Bizalom nélkül nincs siker. Ezért tesz meg mindent a mai hatalom (akár az ellenzék soraiban megbújó „bennfenteseket” felhasználva) az egység megbontása érdekében. Júdások és Brutusok mindig voltak, vannak és lesznek minden párt „holdudvarában”.. Nagy Judit cikke kb. ezt a célt szolgálja. Elültetni a kétely gondolatát – párton belül. Csakhogy ez így nagyon egyszerű volna: Nem csak „belülről”, kívülről is lehet a gyanú árnyékát rávetíteni ártatlan emberekre. És még egy: Minden „falkában” előfordulnak fekete bárányok, de a becsületes emberek között is lehetnek „gazemberek”. Ezt is érdemes mérlegre tenni, amikor a „bennfenteseket” keressük.

Hogy miért tartom „sikeresnek” a tegnapi vitanapot?
Semmi esetre sem a résztvevők száma miatt, mert az inkább siralmasnak mondható.
Bebizonyította a tegnapi vitanap, hogy még egy ilyen kis közösségben is, ha kiesik egy „láncszem”, akadozik a gépezet. Szándékosan „vontam ki magam” a vitából. Szándékosan nem tájékoztattam senkit arról, hol és miről beszélgetünk. Az „eredmény” ismert. A tagság nagyobb része nem annyira tájékozott, hogy magától megtalálja a megfelelő helyet. Ez volt az egyik oka a létszámhiánynak. A másik a nyár – és a nyári munkák. De volt egy harmadik is: Az erdektelenség. A fásultság, hogy hiába „mondjuk a magunkét” nem történik semmi..

És ez baj. Mert ha Mi feladjuk, „ki viszi át a szerelmet a tulsó partra”?
Tanulsága a tegnapi napnak több is van:
1. Becsüljük meg egymás munkáját, ezzel erőt, hitet adunk egymásnak a további munkához.
2. Segítsük egymást, mert „egyedül nem megy”..
3. A vélemények ütköztetése folytán TANULUNK egymástól.
4. Annyi tiszteletet várhatunk egymástól, amennyit megadunk egymásnak.

Nem állítom magamról, hogy mindig, mindenben igazam lenne. De azt igen, hogy megteszem azt, ami tőlem elvárható, - de sokszor pont ez nem teccik sokaknak, „zaklatásnak” veszik, he segítséget kérek vagy csak tájékoztatást adok valamiről. Nekem is jól esik, ha nem „lebaszást” kapok.. Az viszont egyáltalán nem, ha sokszori kérésem süket fülekre talál még akkor is, amikor fontos „kérdés” van napirenden. Azt eléggé nehezen emésztettem meg, hogy HÚSZ privát levélből NÉGYRE kaptam „felemás” választ. Ha meg EGYEDÜL DÖNTENÉK „fontos kérdésekben” (volt rá példa) megkapom a magamét a pofámra..

Mit „szűrtem le” magamnak a tegnapi napból?
1. Hogy nyáron „hanyagolni kéne” a beszélgetéseket.
2. Hogy nem mehetek „szabadságra” (egyesek szerint úgysem bírom ki, hogy ne szóljak bele) mert helyettem nem fogja csinálni senki, hiába ígérte meg 100 X. (van kivétel, aki erősíti a szabályt: Vénasszony, aki számtalan baja ellenére még eccerse hagyott cserben)
3. Egy időben kitett íráshoz „szakszerű vélemények” már a Vita előtt odakerülnek. Ha másért nem, ezért érdemes a Vitaposztot utána áttanulmányozni. Nem a SOK adja meg egy téma sava-borsát, hanem a MINŐSÉG. És ebben azt látom, hogy kialakult egy „mag”, akik érdemben lehetőleg mindig hozzáteszik a véleményüket, amiből mindenki csak tanulhat.

Volt egy sajnálatos eset: Három tagtársunk is „bedobta a törölközőt”. Sajnálom mindhármat, lehet, hogy Én is szerepet játszottam benne, talán túl sokat „vártam”. De erőszakkal senkit nem lehet ittartani. Mégis azt mondom: Az, hogy ki megy el, mindenki maga dönti el. Hogy ki milyen részt vállal a közösség életéböl? Azt is. Vannak közöttünk „csendes szemlélődők”, akiket elfogadunk annak, és örülünk neki, ha időnként szólnak. Azt ajánlom a távozni szándékozóknak: Aludjanak rá néhány napot. Azt szeretném, ha ezt a mondandómat a tagság véleményezné. Már csak „miheztartás végett” is. Nem mindegy, milyen intenzitással fogok a jövőben tevékenykedni. Terveim vannak, amit egyedül biztosan nem fogok tudni megvalósítani. De talán közösen igen. Ehhez kérem a segítségeteket. MINDENKIÉT