A remény kongresszusa
2013 október 12 fontos dátum a XXI. századi Magyarország történelmében.
„Vagy bolondok vagyunk s elveszünk egy szálig; vagy ez a mi hitünk valósággá válik”.
Ez lehetne a mottója a Demokratikus Koalíció III. Kongresszusának.
Ezt a napot 7 év gyötrelem, harc és küzdelem, a karaktergyilkosságok sorozata előzte meg: De a Phőnix-madár haló poraiból feltámadt, és ma szebb, mint bármikor: Már látni az alagút végén a fényt, ami az Új Magyarországot, a Köztársaság újjászületését jelenti.
Hosszú volt az út Öszödtől máig és buktatókkal teli.
Az akkori közhangulatot hosszú, keserves munkával mára sikerült a fejéről a talpára visszaállítani.
Ez a munka nagyrészt egy Ember tragédiájának és egy gazember komédiájának a társadalom színe előtt játszódó szerepében mérhető. Nem mellékes azon szereplők tevékenysége, akik a két táborra szakadt ország sorsát különböző úton próbálták „jobbra” fordítani. Míg a gazemberek a Nemzeti Együttműködés nevében a maffia módszereivel lenyúlták az ország valamennyi vagyonát és tartalákát, addig a haza sorsát szem előtt tartó Emberek a demokrácia adta lehetőségek keretein belül próbáltak eredményt elérni. Ez a munka nem vezetett eredményre: A kétharmad hatalma ellen nem elég a jog és Igazság ereje.
Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a két tábor vezetői között semmiféle egyezségnek nincs lehetősége Míg Orbán Keresztény Magyarországot épít, ahol nincs helye a szabadságnak, addig Gyurcsány Szabad Magyarországot akar, ahol van helye a keresztény gondolatnak is.
Orbán kivezetné országunkat az Unióból – Ázsiába, míg Gyurcsány szerint a nyugatos piac-gazsaságot kínáló Európához vagyunk közelebb gazdasági és érzelmi alapon egyaránt.
„Két út van előttünk: Melyiken induljunk?”
Azt hiszem, erre legjobb válasz Gyurcsány Ferenc Kongresszusi beszéde.
https://www.youtube.com/watch?v=xBuer41i0MM&feature=c4-overview&list=UUvfTSiJL-sT_9yqCuXWwMvg
A DK a rendszerváltás óta a legmarkánsabban fogalmazta meg, hol a helyünk és mi a feladatunk az ország sorsának jobbrafordításában. Mindezt egy olyan párt mutatta meg, akinek nem elég, hogy ellenségei, de ellenséggel felérő „barátai és szövetségesei” is mindent elkövettek és követnek el a mai napig azért, hogy a hatalomból nehogy kiessenek.
A DK és Gyurcsány bízik, hogy sikerül összehozni az orbánváltó erőket egy táborba, külön zászlő alatt. EGY LISTÁVAL, egy listavezetővel, közös akarattal lehet leváltani az önkényuralmat kiépítő Fideszt.
Ez a harc nem a végső lesz: Hátravan a neheze. Rendbetenni az ezer sebből vérző országot, a megalázott, kisemmizett szegénységével együtt. Olyan embert kíván, aki egyszerre érzékeny szociálisan, ismeri a diplomácia szabályait, járatos az állam feladataiban, egy személyben Ember és Államférfi.
A Kongresszus végére kialakult egy kép, hogy milyennek képzeli el a gondolkodó ember a jövő Magyarországát. A jelenlevők 99 %-a egyet akart: Demokráciában fogant Köztársaságot, aminek az élén megfelelő Ember vezeti az országot: Gyurcsány Ferenc.
Ehhez minden feltéte adott. A DK tudott tulnyomórészt minden körzetben fiatalokból álló jelöltet állítani. Tudott reményt adni az elkövetkező hónapok nehéz küzdelmeikez, hogy a célt el lehet érni. Hitet adott a Tagságnak, hogy van értelme dolgozni a tudat átformálásában. Megmutatta, hogy a tagság kétszáma napról napra nő, mert az emberek megértik az üzeneteket.
A többi rajtunk múlik, szimpatizánsokon, önkénteseken, bízunk-e magunkban és vezetőinkben, képesek vagyunk áttörni a ma még kételkedők közönyén.
Nézzétek meg Polgári Laci barátunk képeit. Szívderítő, amit látunk. Erőt kell adjon az elkövetkező hónapok megfeszített munkájához. Baja példája is bizonyítja: A fidesz nem ismer határokat semmilyen téren. Nincsenek erkölcsi aggályaik, gátlástalan gazemberek minden szinten. Erre kell felkészülnünk, nem „eltartott kisujjal, úriemberként”, hanem harcos, megalkuvás nélküli küzdelemre és az egy oldalon álló felek segítsével.
Egy Új Magyarországért, a Köztársaságért!
A képek bizonyítják, hogy a tagság megértette a Kongresszus üzenetét és hajlandó tenni is a cél érdekében. Aki keres,”talál”, akár magát is benne.
„Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, azért a víz az úr!”
