Nyugat vagy Kelet? Ez a kérdés, válasszatok!
Régen érlelődik bennem a gondolat, hogy elmondjam a véleményem a választás eredményéről. Ezt már mindenki megtette, aki számít valamit a politika színpadán: Politikusok, elemzők, újságírók és egyszerű emberek, akiknek van mondanivalójuk.
Ha rövid akarok lenni, nagy kudarcnak ítélem meg. Le kellett volna vonni a konzekvenciát és feltárni a vereség okait. E helyett azt látom, hogy a pártok nem a saját portájukon sepregetnek, hanem a másikban keresik a bűnbakot. Ezzel a hozzáállással eredményt elérni nem lehet. Amíg mindegyik nem néz szembe önmaga múltjával és az elkövetett hibákkal, nem várható a széles néprétegek szimpátiájának elnyerése. Támogatottság nélkül pedig nincs esély a győzelemre.
Már elég idős vagyok ahhoz, hogy újabb négy évet szenteljek pártépítésre, ennyi időm lehet, hogy már nincs is. De ez csak az egyik oka, hogy az utóbbi időben passzív vagyok. Murphy törvénye szerint ami elromolhat, az el is fog romlani: Abban a korban vagyok, hogy sorban veszítem el a képességeim, már semmi nem műxik úgy, mint régen. Mozgás-korlátozott lettem, olvasni, írni már csak rövid ideig tudok, ha meg akarom hallgatni a híreket, „tolmács” kell a megértéshez. Egy szó, mint száz: Lejárt a szavatosságom.
Persze nem kezdek hozzá a saját szociális temetésemhez, szeretnék még egy élhető, szabad magyar köztársasságban élni, vagy legalább ebben meghalni. Ezért amíg látok reményt arra, hogy van értelme „szólni”, teszem a dolgom amit tudok segíteni. Ezért is írom ezt a blogom.
Mostanában azt tapasztalom, a baloldal a sebei nyalogatásával van elfoglalva és közben keresi a megoldás kulcsát. Ami tulajdonképpen ott van minden szavazópolgár kezében, csak nem élt vele és azt gondolom, most sem fog: A voksa. Hogy elmenjen szavazni és olyan pártra adja voksát, akiben megbízik, hogy az Ő ügyét fogja támogatni Brüsszelben az EU Parlamentjében.
Nem igaz, hogy épeszű ember nem tud választani a kínálatból olyan pártot, amelyik normális programot kínál, a szegények érdekeit kívánja szolgálni az oligarchák helyett. És amelyik már rendet rakott saját portáján, átláthatóvá tette működését és elkötelezte magát Európa mellett. Mert Mi ugyan Ázsiából jöttünk, de Európához tartozónak akartunk lenni mindig.
A történelmünk tele van kudarcokkal, amik hosszú távra meghatározták hazánk sorsát. Ha két lehetőségünk volt választani, mi mindig a rossz lóra tettünk. Voltak szép emlékeink is, de ezeket soha nem sikerült győzelemre vinni, vagy a hatalom vérbe fojtotta, vagy akadtak árulók, akik pénzért bármire kaphatók voltak.
Voltak hőseink és példaképeink, akiknek a becsületét a későbbi korok érdeküknek megfelelően meghamisították vagy kiforgatták. Ma itt állunk Európa közepén hamis példaképeket állítva a felnövő ifjúság elé és Európa nem érti: Hová akarunk tartozni? Mert a jelek szerint a „keletre nyitás” politikáját képviseli a kormány.
Sokat olvastam az utóbbi időben nekem tetsző blogokat és elemzéseket. Nem tudom, ki honnan tájékozódik, de ajánlani tudom azokat a blogírókat, akik nyíltan felvállalják véleményüket, attól függetlenül, tetszik vagy nem az olvasótáboruknak. Két nevet említenék, akikkel többnyire egyetértek, és akik úgy írják meg az igazságot, hogy nem mérlegelnek. Szabó Gábor „TUAREG” és PuPu blogjai mindig időszerű és aktuális témát vesznek górcső alá. Persze sokan mások is írnak jó írásokat, amiket érdemes elolvasni. „Aki keres, talál” mondja a közmondás is. Ahhoz, hogy az egyszerű ember tájékozódni tudjon a politika útvesztőjében, nem árt meghallgatni az arra hivatottak véleményét.
A TV, Rádió és a Net rengeteg anyagot szolgáltat a tájékozódáshoz.. Aki ebben ésszel válogat, nagy valószínűséggel rátalál az Igazságra is. Vannak ajánlásaim: A DK politikusainak különböző videói, különösen Gyurcsány Ferenc beszédei sokat segíthetnek az igazsághoz vezető út megtalálásában. Ha összevetjük a Fidesz és Orbán beszédeivel, rögtön kilóg a lóláb: Ki mond igazat és ki hazudik? Az öszödi beszéd óta eltelt már jó néhány év, ami arra elég volt, hogy aki akarta, megértette annak tartalmát és mondanivalóját. Aki ma is „kurcsányt” emlegeti, meg „libázik”, az soha nem fogja megérteni, ki van hasznára az országnak és ki, aki csak kárt okoz.
Nekünk, akik megtanultuk akár saját kárunkon, mi az Igazság, van még feladatunk: Meg kell ismertetnünk azokkal, akik még a „hitetlenek, kételkedők, távolmaradók” táborát erősítik. Azt a közel négymilliónyi bizonytalant kell megszólítani. És erre az EU Parlamenti választás jó lehetőség. Egyetértek Gyurcsány Ferenccel az alábbiakban: Ha az EU-s választáson nem sikerül átlépni a küszöböt, - nem sikerül jelöltet juttatni Brüsszelbe – lemond elnöki posztjáról. Világos beszéd. Annyit, mint a DK és külön Gyurcsány tett a sikerért, az összes többi nem tett! A DK-hoz hű szavazók, ha nem tartják KÖTELESSÉGÜKNEK támogatni vezetőiket, akkor ez a nép nem érdemli meg, hogy érte bárki kitegye a lelkét.
Szolidáris vagyok Gyurcsány Ferenccel. Ha most is kudarccal végződik a választás, én is szögre akasztom a politikai ambiciómat. Nincs újabb négy évem kivárni, hogy a Nép észheztérjen: Egye meg, amit főzött, de nélkülem.
Remélem, erre nem kerül sor. Nem szeretnék Orbanisztánban meghalni.
