Barátság ultiverseny
Ez a két fogalom messze esik egymástól. Már csak a különböző „érdekek” miatt is. A barátság a szeretet egyfajta megnyilvánulása, míg az ultiverseny az egy szórakozást űzők versengése, hogy eldöntsék: az adott időszakban ki a legjobb a versenyzők között?
Van egy másik fontos dolog: A sportszerűség, ami összeköti a két előbb említett fogalom ellentétes érdekeit. Olyan ez, mint a törvények és szabályok között az írott érvényessége, amit mindig fölülír az íratlan, erkölcsi szabályok emberi, „baráti” légköre. Olyan baráti légkör, ahol az írott és íratlan szabályok egyszerre érvényesülnek, csak baráti társaságban alakulhat ki, ahol az Ember áll a játék középpontjában és a sportszerűség dominál.
Hogy kerülök ebbe a történetbe, az külön megér egy misét. Szeretek ultizni. Szeretem az embereket, keresem a Barátokat és kerülöm azokat, akik a versenyeken azt a célt tűzik maguk elé, hogy a tisztességesen játszóktól elvegyék a „játék örömét”, a mindenáron való nyerési kényszert kihasználva jogosulatlan előnyt harcoljanak ki maguknak. Ezek miatt szokott balhé kitörni még a Barátinak nevezett versenyeken is. Néhány fogalommal nem árt megismerkedni, a szó szerinti értelmezése ok lehet a baráti légkör megmérgezésére.
RENONSZ, ha bármelyik játékos nem a szabályok szerint tesz lapot a játék folyamán. Ez a fajta cselekvés lehet vétlen és lehet szándékos.A sportszerű játékost az különbözteti meg a „másiktól”, hogy ha észreveszi, hogy tévedett, maga jelenti be, vagy ha más figyelmezteti rá, nem kér bizonyítási eljárást, elismeri és fizeti a következményeket.
Nade! Nem mindegy, mikor, milyen célból követ el bárki renonszot? Ha tévedett, /elnézte/ az vétlen. Az ellenérdekelt félnek kára származhat. /nem teljesül a csendes 100, 4 ász vagy ulti/ kérheti a renonsz korrigálását, ha időben észleli. Ha a renonszot szándékosan követi el bármelyik fél, hogy mentesüljön a következményektől és erre ígény mutatkozik az ellenérdekelt fél /felektől/, kötelező korrigálnia és elviselni a várható + következményeket.
Ez csak egy a sok közül, amivel a sportszerűtlen játékosok megkeseríteni próbálják a játékot sportszerűen játszó társaik életét. Ismerős fogalom ultis berkekben: én még nem passzoltam” című játék az idegekkel. Ezt akkor követik el aljas indokból, amikor semmi lapjuk nincs, mégis húzzák az időt egészen addig, míg a bemondónak elfogy a türelme és „kijátszik”, joggal érzékelte, hogy senki nem akar licitálni. A „renonszra játszó” ekkor dobja be a lapját, hogy „Ő még nem passzolt”.. Számtalan esetet tudnék említeni /és természetesen neveket/ akik ebből az aljas módszerből „élnek”, ezzel pótolják játékbani hiányosságaikat és ezzel kergetik őrületbe sportszerűen játszó ultistársaikat.
Ezek a szabályok nemrég még éltek. Amikor a „négyszines” /pankrációs/ ulti volt a domináns, és még voltak Kártyatermek, ahol a „kártyamester” szervezte a játékot, állította össze az asztalokat – érdeklődési és anyagi ígényeket figyelembe véve. Na ott az ilyen „játékosok” csak egyszer ülhettek asztalhoz: Először és UTOLJÁRA.
Életemet meghatározta a „játék szeretete” és a sportszerűség. Ez részben pedagógus múltamból, részben sportvezetői tevékenységemből ragadt rám. Ezért vagyok olyan hülye, hogy sokadszorra is megpróbálom összeegyeztetni a szinte lehetetlent: egy asztalhoz ültetni a számomra Barátnak számító ultisok minél nagyobb számát, de SPORTSZERŰ JÁTÉKRA BÍRNI azokat is, akiknek ez qrvára nehéz feladat.
Optimista vagyok: Eccer csak sikerülni fog! Voltak már próbálkozásaim több- kevesebb sikerrel, /leginkább a létszám sántított/ mert vagy az EGYIK, vagy a másik szempontot nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Most reménykedem, mert „csak” azokat hívom és várom, akik el tudják fogadni a JÁTÉKRÓL alkotott elképzelésemet, /de szép is lenne, ha mindenütt, minden versenyen zökkenőmentesen, RENONSZ nélkül, baráti légkörben folyna ez a szép játék, ami egyébként HUNGARIKUM/ - és akik hozzám hasonlóan szeretik a TÉTRE menő játékot.
Annyit tettem már az ulti asztalára, hogy véleményemmel is hozzájáruljak e szép játék jövőjének felvirágzásához. Azt gondolom: A sportszerűség térnyerése csak segítheti a játék népszerűségét, elsősorban a fiatalok körében. Ahhoz képest, hogy a sokat szidott Kádár-korszakban millióknak nyújtott szórakozást az ulti, most, felmenő rendszerben országos lefedettségben versenyek biztosítanak játéklehetőséget az ultizni kívánók számára, a rendszerben résztvevők száma nem éri el ORSZÁGOSAN az ezer főt!
Ez szomorú, mert ezt a sportot űzhetné a kispénzű embertől mindenki, aki megtalálja a számára megfelelő baráti kört, kulturált körülmények között kiélheti játékszenvedélyét a nélkül, hogy ennek káros kihatása lenne a családra vagy a társadalomra nézve.
Annyit kéne tenni az illetékeseknek, megfelelő versenyeket biztosítsanak minden igénynek és tartsák távol a versenyektől az oda nem illő bajkeverőket, akik tevékenysége elriasztja a játékot szeretők sokaságát. Ezért vágok neki /sok csalódás után/ újra meg újra egy BARÁTI ULTIVERSENY megszervezésének. De van más okom is rá.
Én már voltam mindenütt, ahol szerveztek nekem megfelelő minőségű versenyt az ország majdminden pontján. Jogos elvárás részemről, hogy legalább EGYSZER Ti is elgyertek hozzám, hogy nem kelljen fáradnom, hiszen már nem vagyok mai gyerek. És szeretném azt a baráti gesztust viszonozni, amivel bárhol jártam, fogadtatok.
Ha minden úgy sikerül, ahogy terveztem, akkor remélem, a hozzám látogató Barátaimnak maradandó emlékül fog szolgálni a Barátság Ultiverseny.
A hely, ahová várlak benneteket:
https://www.youtube.com/watch?v=nriG53Cnbsk
Szeretettel várok mindenkit, akit Barátomnak tekintek.