Önéletrajz? Végrendelet?
Egyik sem: Csakazértis ulti! Mindhalálig
Van egy fájó pontja az életemnek, e nélkül nehéz megérteni, miért vagyok néha letört, pesszimista és miért fáj jobban az Élet, mint másoknak.
http://szilardba.blog.hu/2009/02/09/eletem_legszomorubb_napja
Néhány szót szednék össze, amiből összeáll a kép: Ki vagyok én? Lámpás. Homo Sapiens. Homo Ludens. Angyal vagy ördög? Szerintem Ember. Aki keresi a helyét a világban, keresi a Barátokat, hogy életét megossza velük mindkét vonatkozásban. Gondolkodóként és játékosként egyaránt.
Mindig szerettem olvasni. Különösen Gárdonyi Lámpás címü önéletrajzi regénye fogott meg. Úgy éreztem, mintha rólam is szólna. Hiszen én is hivatásként éltem meg 42 évet a pedagóguspályán.
Közösségben gondolkodtam és építettem a „csapatot”. Életemhez a sport és a játék szorosan hozzátartozott. A sportszerűséget normaként kezeltem és tanítványaimtól is megköveteltem. Pályám befejezése után sem tudtam kibújni a bőrömből: Tanítani, szervezni szerettem a körülöttem levő embereket, legyen az politikai közösség vagy éppen a kártyás barátaim.
Pedagógusi múltamból két csapatra vagyok büszke: Az iskolai focicsapatra, megyei 2. helyet értünk el és az Énekkarra, azóta emlegetik tanítványaim: És folytatják a megkezdett munkát. Azóta van énekkar Bodroghalomban. Említésre méltó a községi focicsapat szereplése is. A semmiből hoztam fel őket 15 év alatt a mezitlábas kategóriából a megyei I. osztályba. Innen a sportszerűség szeretete, ami meghatározója lett életemnek.
Erről írtam már régebben blogot, aki nem olvasta, megnézheti.
http://szilardba.blog.hu/2012/02/13/bemutatkozok_11
Másodszor is „megszülettem”, a játék iránt érzett szeretetem segített a továbbélésben. Volt 3 év az életemben, szeretném kitörölni, de nem megy: Szomorú emlékek fűződnek ehhez az időhöz. Először csapott meg a Halál szele. Ennek majd 20 éve. Minden képességem elvesztettem, ami azelőtt volt, elsősorban az egészségemet. Élni sem akartam. Az ulti iránt érzett vágyam hozott ki a bezártságból és kezdtem újragondolni az életet. Bekapcsolódtam a politika világába, csatlakoztam az ultisok táborához. Talpraálltam és túltettem magam, mit nem vagyok képes és azt csináltam, amit addig is szerettem, csak nem volt rá elég időm. Nyugdíjasként viszont időmilliomos vagyok.
Irásom arról szól, hogy érzem magam az ultis Barátaim társaságában?
http://szilardba.blog.hu/2013/06/10/amikor_homo_ludenskent_vagyok_pesten
2008-tól, mióta a számítógép segítségével kinyílt előttem a világ és bekapcsolódtam a politikába is, a Homo Sapiens és a Homo Ludens együtt jár a jelenlétemben itt is, ott is. Pesti útjaimat úgy szervezem, hogy ha megyek, a politikának is, az ultinak is szentelek időt. Akik ismernek, tudják a szokásaim és tiszteletben tartják az érzéseimet is.
Egy időben, amikor a számítógépet tanultam, versírásra adtam a fejem. De azt sem akármilyen formában: Politikai felhangja is volt a mellett, hogy rólam szólt. Ez a „vers” a kezdeti próbálkozások egyike, amire büszke vagyok. Na nem a versformára, inkább a mondanivalójára. Ez is azt mutatja, hogy a köpönyeget ha felvettem, nem szoktam kifordítani.
http://szilardba.blog.hu/2009/01/01/gyurcsany_vagy_orban
Ma már csak egy dolog érdekel: Az ulti. Ehhez a szenvedélyemhez hű szeretnék maradni egészen az utolsó percig. Megszerveztem magamnak egy Baráti kört, ahol jól érzem magam. És ha egészségem megengedi, minden évben rendezek néhány „Szilárd Barátság Kupát”, amire az ereklyéim közül minden alkalomra egyet feláldozok.
így célja és értelme is van az életemnek. Remélem, Barátok is akadnak hozzá, akik segítenek elviselni azt a kis időt, ami még hátravan. Municióm van hozzá: De ha szükséges, beszerzek néhány kupát. Olyan ez, mint amikor a katona már a szolgálati idő végefelé a centit végja: Annyi különbséggel, hogy Ő tudja, mennyi van még hátra, én viszont nem.
Voltak kellemetlen emlékeim is a „baráti” versenyekkel kapcsolatban. Tulajdonképpen egy ilyen kellemetlen partner beszólásai miatt estem ki egy hónapra a forgalomból. Azóta az ágyat nyomtam és várta, hogy legalább erkölcsi támogatást kapjak az ultis társaktól. Ez a napokban megtörtént. Ugyan még egészségileg nem vagyok rendben, de a lelkem már újra a régi és remélem, mihamarabb visszatérek a régi kerékvágásba.
Aki a Barátomnak számít, az érti, miről van szó: Újra versenyt szervezek. Úgy látszik a fejem lágya soha nem fog benőni.
Aki kíváncsi és érdekelt, az be tud nézni a következő verseny Eseményébe. Aki meg nem, elégedjen meg azzal: Az élet nem áll meg ultis szinten.
https://www.facebook.com/events/612374185563058/?pnref=story
Nem csak a húszéveseké a világ! Remélem, a tiszteletreméltó játékot még sokáig űzhetjük jókedvvel, sportszerű keretek között baráti körben.
