Jöttem, láttam, győztem!
Mondta valamelyik római császár egy sikeres hadjárata után.
Én viszont „vesztettem”... Sokat...Lehet,- hogy MINDENT!-
December 14.-e „szomorú vasárnap”- a számomra. Elvesztettem a „hitemet”,- hogy hinni lehet az emberekben. A kedvemet,- hogy érdemes harcolni az igazunkért. Talán barátokat is,- akikről azt hittem,- azok.
Most megint „válaszút” előtt állok: Be,- vagy kiforduljak. A kérdés csak az: Érdemes? Van még olyan,- aki hajlandó akár a KISUJJÁT MOZDÍTANI,- amikor szükségem lenne a segítségére?
Szerintem nincs. Mindig is magányos farkas voltam, amikor valamit „kiharcoltam”, a koncért már voltak „tülekedők”- akik még a vonyításból se vették ki a részüket!
Elfáradtam az értelmetlen küzdelemben. Nem értenek meg,-félremagyarázzák mondanivalómat,- nem azt olvassák ki írásaimból,- amit leírok. Be kell látnom,- hogy „Szél ellen nem lehet pisálni”!
Ők többen vannak! -Akik nem akarják,- hogy én is OTT LEGYEK,- mert akkor lesz,- aki „kavarja”- és már nem is lesz érdekes az,- hogy Ki x@rta! Talán igazuk is van. Nélkülem jobban megy minden. Hiszen jól érzik magukat ,- ha nyakig ülnek a x@rban. Mert az jó meleg. Kavarás nélkül meg sokáig ki se hül.
NEM AKAROK DEBRECENI DIÁK LENNI!
-Talán ismerős a kép: Nyilas Misi mondta az után,- hogy hazug,-tolvaj,-csalónak bélyegezték meg tanárai a fegyelmi tárgyaláson. Amikor kiderült az „ártatlansága”,
csak néhány tanár „vígasztalta”,- a többi úgy tett,
mintha semmi se történt volna.
Körülbelül ezt éreztem én is azon a vasárnapon.
Cserbenhagytak a barátaim. Barátaim? -Ki tudja.
Lehet,- hogy Pistinek van igaza: (Ivaskó,
ha Walaki nem tudná) -Az a BARÁT,- aki a kertet ásózza!
Lehet benne walami:-Pláne,- ha „önzetlenűl” csinálja.
Mert akivel „nap-mint-nap kártyázik az ember,
az PARTNER. -És ami neki jó,- az nekem nem.
Persze fordítva is igaz.
Hát ezért nem akarok olyan közösségbe tartozni,
amelyik a tagjait nem védi meg.
És mennél több közösségbe tartozik az ember,
annál több „seggberúgást”- lehet begyűjteni.
Mert lehet kapni a SZÖVETSÉGTŐL,- a MUOÉTÓL,
aztán „személyektől is”-akik ki tudja miért a fórumon
élik ki szadista hajlamaikat.
Itt van például koszorús költőnk,- Richard von Burghnagel,
aki háborítatlanul írja szebbnél szebb verseit.
A kutya se ugatja meg. Igaz,- ahhoz „szimatot kéne fogni”,
de aki nem „néz be sehová”- nem is lát SEMMIT!
Ez az igazi politika! Nem lát,- nem hall,- nem beszél!
Mintha csak a bíróságon lennénk,- ahol az
igazságszolgáltatás szimbóluma ez a „három majom”.
A stuccpolitika egyébként is hatásos: Nem idekeskedik,
legfeljebb másnak megy fel a vérnyomása.
És így intézni se kell semmit. Mert amiről nem tudunk,
az nincs is. Ezért lesz olyan „rózsás a kép”.
Ami valójában jobban hasonlít egy bűzös mocsárra,
ahol a békák ülnek a sárban,- és jól érzik magukat.
Hát én nem akarok „bűzös mocsárban élni”,
szeretem a tiszta viszonyokat. Ahol a számok
nem hazudnak,- ahol a kétszer kettő mindig négy,
és ahol a 21 a nyerő! Mert 19-re még lehet,
de olykor KELL- lapot húzni!- Hogy 21 legyen.
Ha már arra van „kitalálva” az egész...Vagy 15-re.
Mindegy. Lehet,- hogy 2008-ban „Új időszámítás kezdődött”,
ahol nem a „szabályok dominálnak”- hanem az érdekek.
Minden szinten szinte minden „sántít”. De az is lehet,
hogy csak én vagyok vak.
Vagy „csak vén hülye”. Mondták már sokan.
Biztos igazuk is van. Legutóbb a feleségem mondta,
hogy ebbe fogok belebolondulni. Szerintem nem fogok,
mert ha már „hülye” vagyok,- nem lehetek „duplán” az!
Na mindegy. Legfeljebb itthon töltöm a „szabad időmet”,
úgyis el vagyok maradva sok mindennel.
Meg kell számolnom,- hány barátom maradt.
Erre elég lesz talán az „egyik kezem”.
A másikon meg azt számolom meg,
ki van még a „családban”- aki érdeklődik a felől,
mit csinál a Vén Hülye?
Erre talán még sok is a „másik kezem”.
Ha találok annyi „számolnivalót”,
hogy minden ujjamra jut egy,
akkor még „talán” érdemes élnem,
talán rámnyitja Walaki néha az ajtót.
Ezért nem zárom be. Mert ha bezárnám,- hogy jönne be?
Most „ülök a szobámban,- némán,- egyedül”- és azt várom:
Ki az,- aki még a „barátjának tart”. (ásózni nem megyek)
-És ki az,- aki még kíváncsi arra a vén,
hülye apjára,-nagyapjára...
Sürgős!- jeligére várom a jelentkezőket!
„Karácsony után már késő kántálni!”
-egy vén hülye”
aki még bízik...
csak azt nem tudja,- MIBEN!
