Karácsony, a béke és szeretet ünnepe.
De szép is lenne, ha egyszerre el lehetne feledni minden bánatunkat, helyette öröm és béke honolna a szívekben, ilyenkor decemberben.
Nagy költőink is valami ilyesmiről álmodtak.
József Attila
Tél
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.
Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska!
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.
Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.
Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!
Ha erre a tűzre rá lehetne rakni a világ összes baját, bűnét és rossz tulajdonságát, mennyivel boldogabban élhetnénk e földön békében, szeretetben.
Mennyivel szerethetőbbek lennének politikusaink is, ha a nagyravágyást, pökhendiséget, hazudozást, gyűlölködést, aljasságot és hogy az „izmusokat” se hagyjuk ki, nacionalizmust, rasszizmust, sovinizmust, nácizmust, „kommunizmust”
(ésatöbbit,nem véletlen az idézőjel: mert ez soha nem volt) mind a tűzre dobnánk, talán megtisztulva a szennytől, egyött énekelhetnénk azt az Örömódát, amit a Zene Császára már félig süketen adott a Világnak az az öröm kifejezésére.
Mert annál nagyobb ÖRÖM nem érhetne minket, mint ha egyik percről a másikra, mint egy „varázsütésre” megváltozna a Világ. A szeretet, a testvériség, a segítőkészség hatná át az emberiséget.
https://www.youtube.com/watch?v=5MOqGc81wII
A mai helyzetet alapul véve ez ma fényévnyire van a megvalósulástól. Pedig a lehetőség adott lenne. Itt van a Karácsony, a szeretet és a béke ünnepe, amikor a családok elfelejtik egész évi gondjaikat, bajaikat, azon igyekeznek, hogy megtalálják a módját, miként tudnának örömöt okozni szeretteiknek?
Mi lenne, ha politikusaink is követnék ezt a példát? A Világ biztos nem dűlne össze, ha januárban más hangnemben kezdenék az új évet. Nem a „mocskos” jelző lenne a domináns, és az ellenfél nem megsemmísítendő, hanem csak meggyőzendő lenne a viták során.A kölcsönös tiszteletadás hatására az elvadult nép is megtanulna viselkedni: Nem lenne az utca „csatatér”, ha különböző nézetű Emberek összetalálkoznának, hanem békésen kicserélnék gondolataikat, mit képzelnek el a jövőnket illetően?
Lehet, hogy elszunyókáltam egy kicsit? Nem LEHET: BIZTOS. Mert erre az elkövetkező időkben biztosan nem kerül sor. Addig legalábbis nem, amíg az Emberek rá nem jönnek: Jobb lenne békében élni egymással, mint háborúban. Mert békeidőben „fejlődik az ország” HÁBORÚBAN pusztulnak az értékek.
Arról már nem is szólva:Milyen képet festünk magunkról Európa szemében, amikor épp a kirakatban leszünk, és nem vagyunk képesek félretenni kisded játékainkat: az „Ereszd el a hajamat”, és az „Enyém a vár, tied a lekvár”! című magyar gyermekjátékokat.
Fel kéne már nőni ennek a társadalomnak a civilizációhoz, a XXI. századi igényekhez. Ahol a különböző pártok bár különböző értékrend alapján politizálnak, de a hazát érintő fontos kérdésekben tudnak kompromisszumot kötni, együttműködni azért, hogy több évtizedes lemaradásunkat minél előbb behozzuk.
Ellenkező esetben évszázados lesz a lemaradásunk, ha minden kormány az előző eredményeit semmibe véve, a fördővízzel mindig kiönti a gyereket is. Az ország előrehaladása csak az egymást követő kormányok eredményeire való építkezés útján képzelhető el. Amíg erre nem jönnek rá vezetőink, nem jutunk előre, hanem mindig „hátracsúszunk”. Ezért lettünk élcsapatból sereghajtók.
Most a pihenés ideje alatt jó lenne átgondolni: Jó – e ez az országnak?
Nem jó. Kívánom, hogy ezt az egyszerű következtetést az egyszerű emberektől a nagy-politika képviselőiig mindenki érezze át. Ha csak kicsit is nagobb felelősséggel fogunk belépni az új évbe, az eredmény nem maradhat el.
Kívánom, hogy mindenkinek ez a kis szünet hozza el a Karácsony hangulatát!
Ezzel a saját verssel kívánok minden Kapcsolat-társamnak Békés Karácsonyt!
http://szilardba.blog.hu/2008/12/23/gondolatok_karacsony_elott
