Történelmi tudathasadás
Hogy mikor történt az első árokásás, azt nem árt a Honfoglalás előtti időktől kezdve megvizsgálni. Már a legendák korában sem volt egységes a magyar. Így lett Hunor fiaiból Hunnia, a hun birodalom, amely Attila halálával be is fejezte dicső multját.
És így szereztünk Árpád vezetésével új hazát, ahol I. Szent István királyunk „vaskézzel” megalapította Magyarországot. Itt talált hazára Hunnia „maradéka”, Csaba királyfi nemzetsége Erdélyben. De hogy történelmünk során soha nem volt egy akaraton a „magyar”, arra maga a történelem a bizonyíték.
Talán e két dal meghallgatása segít a megvilágosodásban...
https://www.youtube.com/watch?v=zdIlfrW0N3g
https://www.youtube.com/watch?v=u_jpcwpq5l8
Mindig, minden korban voltak, akik a jövő nemzedék érdekében „tették a dolguk”, és voltak, akiknek ez nem teccett, ellene voltak. Álmos nélkül nincs Honfoglalás, IV. Béla nélkül nincs II. Honalapítás, II. Rákóczy Ferenc nélkül nincs Szabadságharc a Habsburgok ellen, Kossuth és Széchenyi nélkül nincs 1848-as Szabadságharc és még ma is „röghözkötött” jobbágyok lennének hazánkban a földet művelők.. /habár ez utóbbi rossz hasonlat, mert ennek ellenére ma ott tartunk, ahol 1848 előtt, csak kicsit más értelmezésben/ És ne feledjük el, hogy ma nincs Magyarország az 1919-es Tanácsköztársaság honvédő harca nélkül..
Erre álljon itt egy a PuPu blogjából vett idézet: De nézzük
„Itt az a népszerű, aki a Ludovika Akadémiát népszerűsíti, melynek tisztjei és hallgatói akkor, mikor a Tanácsköztársaság az országot védve élet-halál harcot folytatott, akkor hátbatámadták az országot.”
Nézzük azokat, akik ellene voltak. A „kalandozó magyarok” miatt veszélybe került az ország léte. Ha Lehel, Botond és a többiek sorra odavesznek az akkor már civilizált Európa hadszinterein, elfogy a magyar. Ha Koppány pogánylázadása győz, Magyarországot elsöpri a civilizált népek haragja.. Hogy bekövetkezett a tatárjárás, vagy a „mohácsi vész”, annak tudható be, hogy a hűbérurak nem tartották fontosnak a haza védelmét, magára hagyták a királyt, védje meg Ő a hazát.. Mohácsnál erre még rájátszott az a tény, hogy Szapolyai János erdélyi fejedelem szövetséget kötött a törökkel Erdély függetlensége fejében, ezért a közeli dombokon „állva” tétlenül nézte, hogy semmisíti meg a török sereg a maroknyi magyar tábort, ezzel 150 évi török uralomra ítélve az országot.
Ezzel még nincs vége a negatív „hősök” ténykedésének. Rákóczy szabadságharca nem győzhetett, mert a főnemesek inkább kiegyeztek a Habsburgokkal hatalmuk fenntartása érdekében, minthogy felszabadítsák jobbágyaikat a röghözkötéstől. Így elárulták a szabadságharc eszméjét. Hogy 1848-ban sem sikerült, az a nemzetközi összefogás eredménye folytán következett be. De a nemzetben „példaként élt” a szabadság gondolata, amit az elnyomó rendszer tűzzel-vassal sem tudott kiírtani. Néhányszor megpróbálta kivívni a nép a függetlenségét. / 1919, 1956 / Nem sikerült, a jobboldali árokásásnak volt köszönhető. Az „Oszd meg és uralkodj rajta!” elvet sikeresen alkalmazták, ami egészen napjainkig kiválóan működik.
Erre a legjobb bizonyíték az 1989-es „Rendszerváltás”, amikor ölünkbe hullt a Szabadság és mégsem sikerült „élni vele”.. Hogy miért? Az külön megér egy misét. De tény az, hogy ma hazánkban azt tartják „igaznak”, aki a legtöbbet hazudik, és azt „hazugnak”, aki kimondja az Igazságot.
Sok bevallatlan bűnünk van. Szembenézni a sajátjainkkal sem szeretünk, nem csoda, hogy évszázadok óta fennálló bűnök sokaságáról jobb elfelejtkezni, elhallgatni azokat, hátha azok is elfelejtik, akik ellen elkövettük. Csakhogy az „áldozat” ritkán felejt és könnyen nem bocsájtja meg a bűnöket az ellene vétőknek. Pláne akkor, ha még el sem ismerjük azokat, és restellünk bocsánatot kérni azokért.
Ahhoz, hogy egy Nemzet becsülni tudja önmagát, szembe kell tudni néznie Magával. Amíg ez a történelmi pillanat be nem következik, nincs okunk féltéglával verni a mellünket történelmi multunk okán. A hülyítését a népnek, különösen a fiataloknak, ideje lenne befejezni, amíg nem leszünk Európa számára közutálat tárgyává.
Hogy világos legyen a kép, amit felvázolni szerettem volna, „kommentár nélkül” itt van egy összehasonlítási felmérés a Rendszerváltás óta a Miniszterelnökökről. Mielőtt bármelyik mellett békemenettel vagy más módon letennénk a voksunkat, tekintsünk bele: A SZÁMOK nem hazudnak.. Érdemes megnéznünk, ki milyen tulajdonságokban „kiváló”, és ki melyikben „csapnivaló”.
http://www.veresegyhazi-hirhatar.hu/hirek/miniszterelnokeink-1990-2013-osszehasonlito-tablazattal
Sok mindent kihagytam, de aki a teljességre törekszik,
olvassa el hozzá PuPu blogját. A kettő kiegészíti egymást..
http://www.pupublogja.hu/2013/03/nezzunk-szembe-berencsvary-hadnaggyal.html
