KARANTÉN

Nem ismeretlen a szó értelme: Az egészségügyben gyakran használják. Elszigetelni az egyént, aki valamilyen kóros betegséget hordoz magában, nehogy megfertőzze a társadalom egészséges egyedeit.

Egész más az értelme a „politikai karanténnak”:

Kirekeszteni azt az eszmét, ami az egész társadalmat veszélyezteti.

A Demokratikus Koalíció az az erő ma Magyarországon, aki felismerte a Jobbik gyűlölet-beszédeinek az egész társadalomra nézve káros voltát és megfelelő eszközt kíván alkalmazni a kór terjesztésének megakadályozására.

Molnár Csaba felhívása minden magyar ember számára követendő példa, ha nem akarjuk kiírni magunkat az európai kultúrnépek köréből.

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=603850#null

Nem csoda, ha a hasonló írások "elmerülnek" a feledés homályában.

Igaza van az előttem szólónak!

Tartsuk felszínen a "gondolatot", amit képviselnek, ha azt akarjuk,

hogy hazánk ne kerüljön a Világ szemében útálat tárgyává.

A hiányzó törvények okán az egyetlen járható út a karantén.

Tartsuk be Molnár Csaba javaslatát:

Sehol, - senki ne vegye "emberszámba" a nácizmust felélesztő Jobbikot!

Csak így lehet gátat vetni annak a gyűlöletnek,

amit már országszerte sikerült szítaniuk! 

Ne higyjük, hogy a "szó elszáll"!

A rasszizmus gyökerei olyan mélyek hazánkban,

hogy ezt csak széles társadalmi összefogással hosszú harc árán lehet kiírtani.

Erre az első alkalom ma a Kossuth-téren:

Mutassuk meg Magunkat, hogy nem kérünk a nácikból.
Sem a velük szövetséges, egy követ fújó, soha tőlük el nem határolódó Fideszből!

A DK vezetősége, tagjai és szimpatizánsai képviselik ma

Magyarországon az igazi demokratikus értékeket.

Erre az Amerikai Népszavában is felhívták a figyelmet,

itthon nem lehet "próféta" a frakció nélküli Párt, hála "barátainak" és ellenségeinek.

http://nepszava.com/2012/11/magyarorszag/egyetlen-ellenzeki-part-van-magyarorszagon.html
Úgy látszik messziről tisztább a kép: 
Az Amerikai Népszava rövid cikkében benne van a lényeg: 

"A köztársaság felszámolásában vétkes, államcsínyt végrehajtó,

a nyilas Nyirőt rehabilitáló Fidesz frakcióvezetőjével

igazi demokrata és ellenzéki politikus nem áll egy színpadra." 

Ha ezt Amerikából ilyen jól látják, illene itthon is felismerni a népnek: 
KI AZ IGAZI DEMOKRATA? Akit vagy nem hívtak meg, 
vagy nem állna oda "rehabilitálni" a rendszert. A Fidesz rendszerét. 

De elég egyetlen kommentet "kivenni" a sok közül,

hogy világosan lássuk, mi is a helyzet ma kishazánkban.. 

csatt 2012. november 30. péntek 20:41

Gyurcsánynak nem “rejtet programja” volt, hanem PROGRAMJA.
A program leglényegesebb része a közteherviselés igazságosabbá tétele volt,

melyet az állam működésének megreformálása feladatkör

meghirdetésével hozott nyilvánosságra.

Ne keverjük az őszödi (kizárólag saját frakciójának szóló) beszédét,

melyben kendőzetlenül szemükbe vágta párttársainak,

hogy az ország lakossága előtti eltitkolásnak ideje

az állam működtetésének finanszírozhatatlansága tárgykörben lejárt.

Az a tény, hogy választás előtt nem hozták nyilvánosságra

az állam működési kilátástalanságát, nem azt jelenti, hogy a programjuk hiányzott volna, hanem inkább a feladatra fókuszáltak helyzetértékelésre kitérés nélkül.
Gyurcsánynak nincsen oka semmiért bocsánatot kérni. Illetve azért kérhetne elnézést, mert felnőtt emberek bölcs gyülekezetének tekintette a választópolgárokat,

akikkel meg lehet osztani a problémát,

de valójában kiscsoportos óvodás mesén élő álmodozóival szembesült,

midőn hozzákezdett a reformjaihoz.

Ne felejtsük el, honnan indult az „új időszámítás”: A 2012 november 26.-i parlamenti ülésen elhangzott gyűlölet-beszéddel Gyöngyösi Márton

jobbikos képviselő elérte azt, amit az ellenzék évek óta nem tudott elérni..

"Egységbe rántotta" a demokrácia erőit.. 

Másnap az MSZP nyílt csatlakozási felhívására minden normális párt

és civil szervezet elméletileg IGENT mondott.. 
Még a sokat kritizált Juhász Péter sem utasította el "élből". 
Egyedül az LMP Shifferrel az élen köti az ebet a karóhoz, 
hogy "álláspontjuk változatlan".Nem politizálnak! Akkor mit ér a „nevük”?
Mert a becsületüket már az "Együtt 2014-ért" felkérésekor elvesztették.

De hogy "új időszámítás kezdődik", az biztos. 
Szeretném hinni, hogy 2014-ben az ellenzék egy oldalon fog állni: 
ORBÁNNAL SZEMBEN, az új Magyarországért.

Blogomat    vasárnap  reggel,  az  antifasiszta  tüntetés  előtt  írtam.                  A  kiegészítést  viszont  utána  tettem  be.

Kedves Barátaim!

Volt egy „érzésem”, ami beigazolódott:

ez a vasárnapi antifasiszta tüntetés inkább összehozta az embereket,

minthogy szétválasztotta volna.

Három politikusi vélemény és egy civil jól elfért

egymás mellett abban a sorban, hogy a NEM – ből

a tüntetés végére egy bizakodő IGEN szülessen!

Igen a Demokratikus Koalíció által kezdeményezett KARANTÉNRA,

igen a nácizmus szellemének visszaszorítására.

igen a félelemnélküli Magyarországra!

Holnap a tettek ideje következik.

Holnap vizsgázik a Demokrácia Magyarországon,

hogy amit ígért vagy kért, beteljesedik,

vagy megy minden a régi kerékvágásban.

Holnap minden kiderül: Merre indulunk tovább?

A demokrácia, vagy a fasizmus útján?

Teccett a lelkemnek, amit „láttam” a téren..

„Vétkesek közt cinkos, aki néma!”

Mai Vitanapunk inditó gondolatának ennél jobb címet nem találtam. A mai nap /azaz tegnap/ a politikai elit átlépett egy határt: Az emberi méltóság határát!

http://atv.hu/cikk/20121126_schmuck_andor_megjelent_a_fasizmus_a_parlamentben

Valóban megjelent a fasizmus! Persze ez nem tegnap történt! Már régen ott van a „szelleme”, mióta Orbán kiengedte a palackból 2002-ben a Kossuth-téren.

http://mandiner.hu/cikk/20121127_dk_oszlassak_fel_a_jobbikot

Egyedül a DK szólalt meg érdemben! A többi kussolt, mint a „cinkos” vagy mint a gyáva nyulak..

Hála segítőmnek, Andrea Beláknak, nem maradtam le semmirúől a hétvégén: Összegyűjtötte azokat a fontos eseményeket, amik a héten történtek. A szomorú az, hogy mindezeket „felülírta” a hétföi nap parlamenti eseménye. De azért erről is „érdemes beszélni”: Hazánk jövőjéről és megítéléséról van szó..

http://atv.hu/videotar/20121126_szabad_szemmel_2012_11_25

Kovács László és Pelczné Gáll Ildikó Az Unió költségvetéséről, a második Budapest költségvetéséről és Tarlós fizetésemeléséről, a harmadik Karácsony Gergővel az LMP-ről. Karácsony Debrecenben elejtette azt a véleményt, hogy inkább a Fidesz, mint az Mszp, mert azoktól rosszul van, és azért szeretne tárgyalni az "Együtt 2014"-gyel, hogy megtorpedózhassa Bajnai miniszterelnöki jelölését.

Ez utóbbi témáról ma reggel Schiffert is hallhattuk:

http://atv.hu/videotar/20121126_parterapia_vagy_szakitas

 Ma reggel Szűcs Erikát is hallhattuk. Az utazási kedvezményekről, valamint arról, hogy a DK megmozdulásai miért magányosak? Miért nem jön tüntetni az MSZP?

http://atv.hu/videotar/20121126_az_utazasi_kedvezmenyek_megvonasa_a_szegenyeket_sujtja

 A DK megy holnap a Sándor-palta elé. Mesterházynak csak Matolcsy uniós főtárgyalóságával van baja, viszont ebben a szerepben Orbán Viktort elfogadná.

Visszatérve a „jelenbe”: a mai nap „jeles” nap lesz: A fasizmus szellemének feltámadását jelentő nap. „Sárgacsillagos” nap. Egy hozzászólásom idézném: „Ma minden "magyarnak" ki kéne tűzni a SÁRGA CSILLAGOT. Akkor "talán" tisztán látnánk, ki az ellenség. A "férgeket" meg kíméletlenül el kell taposni! Ha nem tesszük, ők falnak fel Minket.”

Ezeket a témákat ajánlom megvitatásra. Ne menjünk el szó nélkül a dec. 7.-i Ünnepi találkozónk mellett. A korrekciókat, információt legyetek szívesek oda betenni. Nem látom biztosítottnak az eseményt anyagi oldalról. A MAG-klubunkban ma megbeszélést tartunk. Próbáljatok barátaitokra „hatni”, hogy ne legyünk veszteségesek. Az nem tenne jót senkinek.

A „kutya” nem ugat, de a „karaván” változatlanul halad...

Lélekben Én is ott voltam. Felemelő érzés volt "látni" azt a sok Embert, aki nem hagyta otthon a lelkét jelentő párt-logóját, hanem bátran vallotta hovatatrozását.

Örömömre szolgált "hallani" az időnként felharsanó "Orbán takaroggy" rigmust az egyébként méltóságteljesen álló, elveik mellett kiálló Emberek sokaságából. A DK akciói sorra megmutatták a világnak, mi folyik itt, az Ország Házában: A "kutya" kinn nem ugat, de a "karaván" benn halad! Bele a szakadékba.

Míg benn a hatalmat bitorló kétharmad képviselője, Rogán Antal éppen Bajnai karaktergyilkolásával volt elfoglalva, jövendőbeli szövetségese, Gaudi NagyTamás a Jobbik képviseletében Gyurcsányt szerette volna rács mögött látni. Díszletként Polt Péter asszisztált, megerősítve: A "kutyaugatás" nem talált süket fülekre, annak rendje és módja szerint a terrorcselekvés vádját Gyurcsányra fogják rábizonyítani.

Ez alatt a "harmadik szövetséges", az LMP kongresszusán elutasította az Együtt 2014-ért mozgalom felkérését az együttműködésre. Kibújni látszik a szög a zsákból, hogy honnan is nőtte ki a magát baloldalinak valló párt? Orbán bal zsebéből.

Amíg az egyedül "Tiszta kezek" politikáját valló DK-t az ellenzékiséget hírdetők nem fogadják el egyenrangú félnek, addig nem lesz összefogás! Marad Orbán rém-uralma. Ugyanez a helyzet az MSZP "egyedül is megy" gondolkodásmódjával. Már Hofik is megmondta: "Egyedül nem megy". És ha "eröltetjük", beszarás a vége..

Remélem, mire kell, az Élőlánc olyan erős lesz a diktatúra körül, mint amikor az anakonda rátekeredik áldozata testére és egyetlen roppantással kiszorítja belőle az életet. De ehhez előbb fel kell ébredni, be kell állni a sorba "egymás mellé" és egy akarattal kell kiállni az ország érdekeinek védelme mellett. Aminek első "lépése" Orbán rendszerének eltakarítása kell, hogy legyen.

Hogy utána mi legyen? Már szervezni kell, de a megoldás csak „utána" következhet. Azzal a Vezetővel, akiben az akkori erőviszonyok mellet a Nép meg fog bízni. Addig oda kell "állni", aki felvállalta az egyesítés "dolgát". Bajnai Gordon mellé.

http://greczy.blog.hu/2012/11/20/az_elolanc_uzenetei#comment-form

Mindezt Gréczy blogjának elolvasása után „oda” írtam. Azért, mert minden szavával egyetértettem és saját gondolataimmal akartam kiegészíteni olyan szemmel, ami „belülről” nem látható, de kívülről nagyonis! Az erőt sugározta a „lánc”, aki kétszer is körbeérte volna a Parlamentet. Meggyőződésem, akik kilátogattak az „élőlánchoz” és jelenlétükkel erősítették a hitet, hogy „Lesz még Magyar Köztársaság!” ha kell, maguk is részesei lesznek a „láncnak”, ami szükséges a ma még féldiktatúrának számító kormány megbuktatásához. Öröm volt „látni” a más logóval kijövő jövendőbeli szövetségeseket, - még ha a „logójukat” nem is hozták magukkal, de jelenlétükkel azt sugallták, hogy egyetértenek az összefogás elvével.

Külön örülök, hogy Klubunkból olyan sok ismerős arcot „láttam” felbukkanni. Köszönöm Nektek, kedves Barátaim, hogy engem is képviseltetek a helyszínen.

Egy számomra sikeres év utolsó versenyének margójára.

A 2012-es év utolsó versenyét Kisvárda rendezte meg a Sportulti szakágban. A rendezés, a lebonyolítás, a vendéglátás első osztályú volt. Ilyen erős mezőny még egy döntőben sem szerepelt, majdminden esélyes versenyző bejutott. Az elsőnapi selejtező verseny után elvérzett náhány nagynevű játélos, de a bejutottak között ott voltak a legjobbak, akik közül bárki megszerezhette volna a győzelmet.A megnyitó és az eredményhirdetés is ünnepélyes keretek között zajlott. Minden versenyző kapott valamit Kisvárdától a szponzorok és a polgármesteri hivatal jóvoltából.

Az alábbi 21 játékos vágott neki a napnak, a végére kialakult az eredmény. Gratulálok a versenyzőknek, a Rendezőknek, köszönöm a résztvevők rászéről a szponzori támogatást, a szövetségtől a díjakat.

Nemzeti Ulti Bajnokság 2012 Sport Ulti végeredmény

Hogy mégis van bennem némi némi szomorúság a végeredményt illetően, az nem az eredményem okán, hanem a „hogyan” miatt van. Soha rosszabb évem ne legyen. Nem is lesz, mert ennyi versenyt a jövőben nem fogok felvállalni. Ezért adom beszámolómnak a „Hattyúdal” címet.

HATTYÚDAL

Amit ezen az éven ultiban elértem, nem hiszem, hogy még egyszer sikerüne. Ezért kell a csúcson abbahagyni. Legalábbis azt, amit többet nem kívánok folytatni.

1. Csapat-bajnokságban való részvételt

2. Sportultiban való részvételt.

Előbbinek nagyon egyszerű a magyarázata: Nincs csapatom.

Utóbbinak még egyszerübb: Nincs kedvem hozzá.

Ha „elmesélem” - meg fogjátok érteni.

A selejtezőből nehezen jutottam tovább. Nem mintha elfelejtettem volna játszani, de az ulti társasjáték,ahol a partner tudásának döntő szerepe van a játék eredményessége tekintetében. Ilyen alapon a döntőben könnyebb helyt állni, mint a sejejtezőből továbbjutni. Feltéve, ha a küzdelem végig a sportszerűség keretei között zajlik.

A játék úgy indult, mint a mesében: Minden szituációban kedvezően alakult, amit 50 %-ban meg lehetett nyerni, megnyertem, és amit el lehetett buktatni, a partnerrel elbuktattunk. 87 %-os eredménnyel zártam a kört. Ez akkora ”felháborodást” váltott ki, hogy legalább 15-en kétségbe vonták az eredményt, amit egyik csapattársam még hazafelé menet sem bírt megemészteni, matematikai képtelenségnek tartotta. Ez magyarra „lefordítva” kb. azt jelenti, mintha „loptam, csaltam” volna, vagy összejátszottam volna a partnerekkel. Nem esett jól, hogy enyhén fejezzem ki magam. Az meg pláne, amilyen „megjegyzéseket” hallottam.

Én sem akartam elhinni, hogy ennyire jól sikerült a kör, Szabó Imre barátom, aki a versenyt bonyolította le a számítógépen, - megnyugtatott: A 9 partit egyenként kielemezve azt mutatta a „gép”, hogy 6-ból az Én pontom volt a legmagasabb, és a másik három is közepes volt. Meg kell jegyeznem, ez az eredmény nem szokványos: ehhez az is kell, hogy minden esetben a javamra dőljön el az a „kérdés”- hogy megkaptam vagy nem azt a lapot, ami a nagyobb bemondás vagy a több pont eléréséhez szükséges. Az első fordulóban megkaptam.

Ez az eredmény egyfelől sokkolta az ellenfeleket, ami természetes Mindenki úgy védekezett ellenem, hogy a következő fordulókban eccerse kaptam meg a hiányzó lapot, amit más asztaloknál szereplők megkaptak. Így hiába nem követtem el hibát, nem tudtam kimagasló eredményt elérni a fokozott védekezés okán.

A másik ok, a partnerek játékában sok hiba volt: Amit elfoghattunk volna, a hibás játék miatt megnyert a felvevő, így ezekben a partikban inkább a „0”-k száma volt jellemző. Egy betli elfogása vagy megnyerése között általában 10 – 12 pont a különbség. Már két betli elfogásával /20 pont a 0 helyett/ akár megynyerhettem volna a versenyt. De csak ebből a műfajból „elqrtunk” vagy ötöt.

Volt a II. fordulóban egy baki, amit Imre követett el: A játszmalapon szereplő 4 pont helyett 40 pontot írt a eljesítményemhez. Sokan megreklamálták, Én is szóvá tettem a tévedést, amit Imre ki is javított. Így a korrekció után Nálam már 4 pont szerepelt. A sportulti elszámolását nagyban befolyásolják a renonszok. Ebben a körben pedig sok volt, és a „Vétlen” játékos megkapja a legtöbb pontot szerző pontszámát. Így az előzőleg nekem elszámolt 40 pontokat kapták meg sokan. Kérdés? Vajon a „renonszolóknál” is kijavította-e Imre a beírt 40 pontokat 4-re? Vagy maradt? Mert ha igen, nagyonis megváltoztatta az eredményt!

Ami még visszatetsző volt: Az első fordulóbeli eredményemhez hasonló kimagasló pontszám sokszor megismétlődött, kölönösen az utolsó fordulókban. Érdekes módon ezt senki nem kérte felülvizsgálni, pedig voltak „érdekes pontok”, amiket csak „segítséggel” lehet elérni. Kölönösen, ha két egy helyről való játékos közül az egyik „felcsinálja” a másikat. Ultis berkekben ismert fogalom a „belekontrázás”. Ennál is csúnyább szokások is vannak, amiket jó lenne „kiszűrni”..

1. Vannak, akik a legalapvetőbb szabályokat nem hajlandók magukra nézve kötelezőnek elfogadni: Hangoskodnak, ezzel „elárulják a lapot” - és nem hagyják el a termet, amivel zavarják a még játszókat.

2. Súlyosabb sportszerűtlenségnek tartom a „renonszra játszást”. Van sok fajtája. Ha történetesen két játékos állít valótlanságot, a „bíró” kénytelen elfogadni a többségi véleményt. /ami legtöbbször nem fedi az igazságot/

A sportszerűség minden játékban alapfeltétel. Kölönösen igaz a sportultira, ahol a „renonszok” amúgy is irreálissá teszik az eredményt. Véleményem szerint nem a berenonszolt játékost kéne elmarasztalni, büntetni, henem a szándékosan renonszra játszót! Érdemes lenne a Vezetőségnek elgondolkodni. Előbb-utóbb a sportszerűen játszó emberek fogják otthagyni a Sportultit pont ezért. Hogy csak egyet említsek: Soós Bálint egyik szenvedő alanya volt az efajta „trükknek”- nem először. Kilátásba helyezte, hogy többet nem kíván ebben a műfajban szerepelni.

Megértem felháborodását. Egy ilyen esettel el lehet venni a kedvét az embernek a játéktól. Én miért döntöttem úgy, ahogy? Ennek több oka va. Már részleteztem fentebb. De a legdöntőb szempont az, ahogy „viszonyult” a csapattársam az eredményemhez.Ezért a jövőben nem kívánok Sárospatak színeiben szerepelni. És azt is „elfelejtem”, hogy valaha Én tanítottam „emberségre”..

Azt tudtam, hogy „senki nem próféta a hazájában”, de hogy ennyire „bunkón” viselkedjen valaki, azt nem gondoltam volna. Nekem az Élet már megadta azt, amit kapni lehet. Jót is, rosszat is. Nem hiányzik, hogy olyan környezetben üssem agyon a szabad időmet, ahol a tisztelet legcsekélyebb jelét sem tapasztalom.

Emlék – Kupa

Minden évben, idén is  nagy  létszámban  voltunk  jelen  november  első  szombatján  megemlékezni elhumyt ultis  barátainról, akikkel  egykoron  még  együtt  élveztük  a  játék  örömét.  Sajnos,  a  névsor  egyre  hosszabb,  nem  is  fért  bele  az  egyperces  néma  megemlékezésbe, amíg  az  Elnök  felolvasta  azok  nevét,  akik  már  a  túlvilági  kártyaasztalokon  „verik  a  blattot” - és  akikről  jó  volt  megemlékezni.

Voltak  olyan  pesti  barátaim,  akik  ebben  a  nem  örömteli  névsorban  szerepeltek. Csak  2007-től kapcsolódtam be  versenyeikbe, akkor ismerkedtem  meg  a  MUOE  versenyzőivel. Ahogy csökken a versenyeken  szereplők  száma, úgy  nő  e  szomorú  névsorban  szereplőké. Mégis  minden  évben  egyszer  megemlékezünk  róluk.

A másik  szervezetnél,  a  Mausznál  nem  ez  a  divat:  Személyenként  rendeznek  Emlékversenyt, így fennáll a veszély, hogy  a  „sok  bába  között  elvész  a  gyerek”, magyarul a sok versenyre nem jut elegendő versenyző. De  ha  belegondolunk, annyi  „veszteség”  érte  már  az  ultis  társadalmat,  hogyha  minden  hétvégén  lenne  egy  „Emlékverseny”,  akkor  is  csak  a  fele  barátainknak  lenne  helye  a  naptárban..    És  egy  másik  szempont:  Mennyivel  „rosszabbak”  azok  az  eltávozott  Barátaink, akikről  már  Emlékversenyen  sem  tudunk /helyszűke  miatt/  megemlékezni?

Ezek után felmerül  a  kérdés:  Mi  az  igazságosabb?  Egyet  rendezni  mindenkinek, vagy  sokszor  sokat  keveseknek? Ha  rajtam  állna,  az  egyszer  mellett  tenném  le  a  voksom. De  nem  rajtam áll.  Ezért  fullad  érdektelenségbe  vagy  marad  el  egyik-másik  eltávozott  barátunk  tiszteletére  rendezett  Emlékverseny.

Vannak  kivételek, amik erősítik  a szabályt. Kivételes  képességű, nem  mindennapi  körülmények miatt meghalt társaink más  elbírálás  alá  esnek. Van  létjogosultsága  a  Hauer - Nagy emlékversenynek, Őket az ultis társadalom hősi halottjainak is  tarthat: Versenyre menet, balesetben vesztették  életüket. Vagy  a  Szikszai-Emlékversenynek,  amely már  régen  „él”,  és  debreceni  sporttársaink  életében  mély  nyomot  hagyott. Ez a verseny különleges lebonyolításával és szabályaival  belefér a versenynaptárba.

Mint a pesti régióban a Huszti-Emlékverseny, amivel minden évben megemlékeznek  az Emberről, Barátról,aki sokat tett a játék  népszerűsítéséért. Van egy másik verseny,  a Fedák Sári kupa, az ultiról  szól, habár a híres színésznő talán  soha  nem  játszotta,  neve  mégis  bekerült  az  ultis  könyvekbe,  mint  a  legmagasabb  értékű  kontra..

De beszéljünk a  2012.  évi  Emlékversenyről. A  Gulliverben  került  lebonyolításra,  mert a tulaj is az ultis társadalom elismert tagja. Habár  bezárt  a  vendéglő,  erre  az  alkalomra helyet adott az ultisoknak a megemlékezésre. Összejöttünk vagy ötvenen.

Az ultis két célból vesz részt ilyen versenyen. Hogy  megemlékezzen  eltávozott  barátairől és megmutassa tudását: Nyerni szeretne. Ez  csak egynek  sikerülhet: Aki  mellett ott van a  „tudás”  és Fortuna egyaránt. Na  meg  nem  árt  a  koncentrálás  is, hiszen elég egy  figyelmetlenség vagy  egy  felelőtlen  letétel,  és  a  kártya  „büntet”.

Erre legjobb példa saját teljesítményem boncolása. Jól indult a napom! Első  partiban  jött egy nagy lapom, 5 piros ász király hetessel és 5 tök, ász tizessel. Amire többszöri  licitálás után piros ulti négy ászt licitáltam, el sem bukhattam, C  játékosnál  volt  a  piros  tízes  a  filkóval, így  a  tökben  kiálló  ütést  neki  aduval  kellett /volna/  ütnie..  E helyett megkontrázta a négy ászt és belekent a tökbe  egy  ászt.  Aztán  észrevette  a   hibát, a renonszot és bedobta a lapját.  Ez  számomra  olyan  előnyt  jelentett  /volna/, hogy  simán  meg  kellett  /volna/  nyernem  a  kört.  Hogy  mégsem  így  történt,  azt  a  következő  „elqrt”  partim  igazolja.Lapjaim: Tök:  K, F, A, 10, 7  Makk:  Á,  10,  8   Zöld: Á,  8  Piros:  8, 7    Ebből  /többszöri  passz  után/  azt  szűrtem  le, hogy  nincs  benyúlójuk  a  partnereknek. Egyre  nem  gondoltam, hogy  pont  piros  negyvenszázra  fog  majd  rányúlni  az  egyik,  és  végül  piros  húsz-száz  ultit  fog  tudni  mondani..  Ugyanis  bemondtam  a  tök  negyven-száz  ultit -  és  letettem  a  pirosakat.  Ez  volt  az  a  pont,  amikor  „megfordult  a  lapjárásom” /büntetett  a  kártya/  és  innentől  kezdve  nem  nyertem  egy  partit  sem  abban  a  körben  és       +  100  pontról  -65 – re  „tornáztam  le”  magam,  ami  az  utolsó  helyet  jelentette.

Ilyen első kör után nem csoda, hogy később sem  „rúgtam labdába”, hiszen  akiknek kijött a lépés, ebédig a dupláját szerezték pontjaimnak. Ekkor még  Dr. Punyi István  vezette a mezőnyt, veretlenül várta a folytatást,  de  szorosan  a nyomában  voltak  az esélyesek, akik általában  ott  vannak  az  élbolyban. Az  ulti kiszámíthatatlan  játék, mert  bárkit  támogathat  Fortuna, de  elég  egy  kihagyás, és  „elpártol  a  szerencse”  az  addigi  kiválasztottól. Így  történt  ez  a  dokival  is, és  bejött  a  „papírforma”: Nagy  Pista  barátom, a  debreceniek  kiválósága  lett  az  első,  a  II.  asztalnál  győztes  a  második  és  az  örök  rivális  Ihász  Sanyi  bátyám  a  III.

A szerencse kereke forgandó: egyszer  lent,  egyszer  fent  van  az  ember  „csillaga”. Habár  Én  a  vert  mezőnyben  végeztem, mégsem  volt  okom  panaszra, hiszen  előző  nap  a  Goldban  a  szokásos  „félkezesben”  nem  végeztem  rosszul.

Az a véleményem,  érdemes  lenne  a  Mausz  vezetőségének  megfontolnia,  hogyan  szervezi a jövőben  versenyeit? Rászervez egy MUOE-s  versenyre, vagy figyelembe  veszi  pesti  barátaink  Versenynaptárát?  Mert  így  szokott  érdektelenségbe  fulladni  egy-egy Mausz által szervezett bármilyen  verseny. Ebben  az  időpontban  lett  volna Sárospatakon a Szüreti Kupa, ami elmaradt. Hogy miért? Írásomból a vak számára is  világosan  „látható”:   „Egy  seggel  nem  lehet  egyszerre  két  lovat  megülni..” Nagyon  sok  Mausz-tag  volt  ott  a  Gulliverben  a  halottaknapi Emlék-kupán.      Ha  a  két  verseny  nem  egy  napra  lett  volna  kitűzve,  itt  is,  ott  is  lettek  volna  érdeklődők! Mert  az  ultis  szeret  játszani,  ha  van  hol.

Egyet  nem  szeret:  Ha  dilemma  elé  állítják, hogy  hová  menjen?

És  ha  az  érdekeit  semmibe  veszik, vagyis  „hülyének  nézik”.

Mi  dolgunk  a  Világban?

Ezt a  kérdést  már  sokszor  feltették,  leginkább  a  költők  és  írók, akiknek  feladata  lenne  „lámpás vagy fáklyaként”  bevilágítani az utat, ami  a  jövőbe  vezeti  a  Népet.  Csakhogy  az  úton  „menni  kell”,  különben  soha  nem  érünk  el  Kánaánba.

Vannak  költők,  akik  a  „Néppel  tűzön  vízen  át”  vezetik  és  lelkesítik  a  népet,  és  vannak, akik  eladják  a  lelki  üdvösségüket  egy  tál  lencséért.

Magyarország ma  tart  ott,  ahol  a  civilizált  államok  tartottak  már  a  XX  század  közepén. Kimaradt az életünkből a polgi átalakulás, ami azt eredményezte, hogy nem  tanultuk meg sorsunk felelős irányítását, mindent a hatalom bitorlóitól vártunk,  mit  és  hogyan  kell  csinálni, elfelejtettünk  gondolkodni  és  vártuk  a  sültgalambot.

Míg Amerika megtanult együttélni kisebbségeivel és ma a néger egyenértékű  Ember,  nálunk dúl a rasszizmus, nem tudunk mit kezdeni zsidó és  cigány  kisebbségeinkkel,  de  még  egymással  sem. Egy  olyan  egyszerű  cél,  mint  az  összefogás  a  diktatúra  ellen,  nem  működik,  mert  inkább  egymást  ölik  az  ellenzék  erői, mint  hogy  közösen  harcolnának  a  zsarnoki  önkény  kialakulása  ellen.

A történelem számos példán mutatta meg, hogy  a  diktatúrák  és  diktátorok  hatalma  véges, kitermeli  a  saját  sírásóit, akik  ha  üt  az  óra,  véget  vetnek  a  legjobban  megszervezett  diktatúrának  is..  Még  egyetlen  diktátor  sem  tudta  hatalmát  átörökíteni  utódjára! A  diktátor  halálávak  összeomlott  az  addig  működőképesnek  látszó  gépezet. Sőt!  A  halálukat  rendszerint  nem  a  végelgyengülés  okozta.

Julius  Ceasartól  kezdve  Bonaparte  Napóleonon  és  Hitleren  át – Sztálint  sem  kihagyva – Rákosiig  minden  diktátor  hatalmával  a  diktatúra  addigi  formája  is  véget ért. Rendszerint  erőszak  következtében.

Ma  hazánkban  van  egy  csoport,  akik  a  történelem  kerekét  szándékoznak  viasszaforgatni,  ami  eddig  senkinek  nem  sikerült.  Nekik  sem  fog! Hogy  mégis  vannak  követőik,  annak  két  oka  van:  egyik  az  „érdekeltségi  kör”,  amibe  az  egykulcsos  adó  kedvezményezettjei  tartoznak,  a  másik  az  agymosott  birkának  minősített,  érzelmileg  megfogott  és  Orbánt  bálványként  imádó, templomban  művelődő  tömegek,  akiket  a  tények  nem  érdekelnek,  az  érzelmek  irányítanak.

Ez  a  két  „tábor”  akkor  is  ki  fog  tartani, amikor  az  összes  többi  azt  üvölti:  

ORBÁN  TAKA ROGGY!

Ezért kell ezt a „munkát” elvégezni, aminek segítségével be lehet mutatni  az  Ember  és  Ember  közötti  különbséget  és  sutba  lehet  dobni  az  „egyik  kutya, másik  eb”  mondás  hazugságát. Ezt  a  „munkát”  kell  a  XXI.  századi  íróknak,  költőknek, művészeknek felvállalni! Ezt pedig csak szívvel, lélekkel, nem  félve  lehet  hírdetni.  Aki  ezt  nem  vállalja  fel,  beáll  a  bértollnokok  sorába,  az  utókor  a  megfelelő  helyen  fog  róluk  „megemlékezni”:  a  történelem  szemétdombjára  kerülnek.

Hogy  ebben  a  felelős  „munkában”  mi  a  feladatunk,  az nem  kétséges:                    Az  Igazságot  kell  mondanunk  mindig  mindenhol  és  félelem  nélkül  élni.               Mert  a  félelem  megöli  a  lelket  és  pokollá  teszi  az  életet.

A  ma  költőit,  íróit  az  fogja  minősíteni,  melyik  oldalt  támogatták?  Az  Embert  vagy  a  gazembert?  Az  Igazságot  vagy  a  hazugságot?  Hazudni  lehet,  de  nem  vég  nélkül, mert  a hazug  embert  hamarabb  utolérni, mint  a sánta  kutyát.

Európa már jól ismeri a magyar valóságot. Ideje lenne már nekünk is  „tisztán  látni”.

Alaptörvények.

Egyetlen állam nem engedheti meg magának,hogy ne legyen valamilyen rendszerbe foglalt alap-dokumentum, ami biztosítja az állam működését, beleértve a jogokat és kötelességeket is. Természetesen az államformát is ebben rögzítik, ami lehet sokféle, a hagyományokat figyelembe véve. A királyok ideje lejárt, de sok helyen tiszteletből megmaradt az „alkotmányos királyság” intézménye, ahol a király gyakorolja a Köztársasági Elnök jogait. A diktátoroké nem járt le: Bármilyen államforma, ha erre hajló egyén kerül hatalomba, kialakul a diktatúrára jellemző egyszemélyi hatalom.

Míg az angol királynő világszerte tisztelt személy épp úgy, mint a spanyol király, addig egy diktatórikusan berendezkedő állam Köztársasági Elnöke, Miniszterelnöke akár „Persona non grata”-nak minősül a normálisan működő államok világában. Erre hazánknál jobb példát keresve se találnánk világszerte.

A Rendszerváltás óta minden kormány építette a demokráciát és a Köztársaságot, vele együtt az emberi jogokat és kötelességeket is tiszteletben tartotta, a II. Orbán kormány szakított a hagyomámyok tiszteletével. Megszüntette a Köztársaságot és az Alkotmányt, helyette elkezde lebontani a jogállamiság alapjait és intézményeit, mindezt egy „tákolmányba” sűritve, amit Alaptörvénynek nevezett el, de amit napról napra úgy formál, ahogy a hatalom gyakorlása megkívánja.

Míg az előző húsz év államférfiait minden kormány elfogadta, a jelenleg regnálókat be se engedik a civilizált országok világába. Vannak kivételes helyzetek, amikor nem lehet elkerülni a találkozást, mint Angela Merkelnek Orbánt, hiszen ezzel a magyar népet sujtotta volna. De emlékezzünk Sólyom László visszafordítására vagy Smidt Pál plágium-botránya utáni helyzetekre, hová hívták? Sehová. Mint ahogy Orbánnal sem áll szóba egyetlen ország államfője, miniszterelnöke sem.

Az emberi és szabadságjogokkal már nagyon régen elkezdtek foglalkozni a világ szebbik felén. Angliában az 1215-ben kiadott Magna charta libertatum foglalkozott először a világon az embert megillető jogokkal.

Amerikában az 1776-ban elfogadott Függetlenségi Nyilatkozattól  kezdve harcoltak jogaikért a kisemmizettek, ami nem máról-holnapra született meg, hanem hosszú harcok eredménye hozta meg azt a változást, hogy most az USA elnöke Obama, senki nem tudja megmondani ma, hogy egy hét mulva is nem Ő lesz e? De ott a demokrácia elvei szerint folyik a harc és a győztes mellé beáll az ország érdekeit szolgálni a vesztes is!

Franciaország is élenjárt az emberi és szabadságjogok kivívása területén. Az 1789  augusztusában létrejött  Emberi és polgári jogok nyilatkozata  jelmondatnak beillő nyitómondata szerint „Minden ember szabadnak és jogokban egyenlőnek születik és marad; a társadalmi különbségek csakis a közösség szempontjából való hasznosságon alapulnak.”

Hazánkban kimaradt egy korszak: A polgári átalakulás . Magyarországon  a  Kiegyezés után lendült fel az emberi jogok védelme. 1878-ban a  Büntető törvénykönyv módosításával bevezették a személyes szabadság és sérthetetlenség elvét. 1895-ben törvény született a vallásszabadságról,  1914-ben pedig a sajtószabadságról. A II. világháború után az 1946. évi I. törvény, a köztársasági törvény foglalkozik az emberi jogok védelmével. Az 1949-ben elfogadott szovjet típusú alkotmány általánosítva tartalmazta a legfontosabb szabadságjogokat.

A nemzetek saját maguk számára próbálták deklarálni az emberi jogokat, később megjelent a törekvés a nemzetköziségre. Ez a világháborúk miatt visszaesett, azok befejeztével azonban még erőteljesebben folytatódott. Ezen folyamat legfontosabb pontja az ENSZ 1945-ös alapokmánya illetve az 1950. november 4-én aláírt Római egyezmény.

2010 óta hazánkban elszabadult a pokol: A Fidesz a kétharmados győzelemtől megittasulva azt hitte, eljött számára a pillanat: Megalkotni azt az államformát, amit a „Vezír” gyerekkora óta tápálál magában: ORBANISZTÁNT. Ehhez elég volt „elmultnyócévezni”, program nélkül, dilettáns módjára kezdték el az előző kormányok által eddig felépített intézmények, független szervezetek leépítését és saját párt-katonáikat ültették be a szakértelmet követelő funkciókba.

Nem csoda, mára semmi nem teljesült, amit ígértek, mindenkit duplán sarcoltak meg, akinek segítséget ígértek. Így lettünk Európa szégyenére éllovasokból sereghajtók, a négymillió koldus országa. Elvesztettük az ország becsületét szinte minden téren.

Ilyen előzmények után az a kérdés: Van-e élet Orbánon túl is ebben a hazában? Kell, hogy legyen. Ez a fold a Mi országunk, nem csak a hatalmat bitorló oligarháké! Az a kérdés, megtalálja-e egymást az ellenzék? Ezt a fogas kérdést együtt, egymás kezét fogva lehet megoldani. Ha kiesik egyetlen lácszem, oda a siker lehetősége! A választás nem holnap lesz: De az összefogást szorgalmazni már tegnap is késő volt!

Még behozható a lemaradás, ha mindenki, akinek elege van a Fidesz ámokfutásából félre tudja tenni személyes sérelmeit a közös ügy érdekében. Széleskörű összefogás szükséges a demokráciát, jogállamiságot visszaállítani óhajtók táborában.lényegtelen, a végén ki lesz az az egy, aki szembeszáll Orbánnal a győzelem reményében. Az a nem mindegy, hogy most mindenki beálljon az alá az ernyő alá, amit Bajnai ajánlott fel minden tenni akaró embernek: Az Együtt 2014-ért mozgalom mögé.

Klubunk elkötelezett híve a DK-nak, ezzel együtt minden tiszteletünk Gyurcsány Ferencé, aki erejét meghaladó energiával próbálj megértetni az emberekkel, itt nem az Ö személye a fontos, hanem az elv, amit képvisel: Az összefogás létrejöttének elősegítése! Ezt a munkát felvállaltuk és szeretnénk sikerre vinni. De ehhez nem anyámasszony katonáira, harcos kiállásra van szükség ott, ahol nagy a sötétség a fejekben. A mi munkánk világosságot gyújtani ott, ahol az agymosás eredményes volt. Ehhez viszont hinnünk kell abban, hogy képesek vagyunk megfelelni a ránk váró feladatra. A felvilágosítás nehéz munkájára. Ma /és még soxor/ fogunk ennek mikéntjéről beszélni. Akkor tudunk hitelesek lenni, ha mi is hiszünk benne. Hiszünk a győzelem lehetőségében, hiszünk a DK célkitűzéseinek megvalósulásában és hiszünk Gyurcsány Ferenc emberi és államférfiui kvalitásában.

Ami nem jelenti, hogy a mi Ferink 2014-ben odaérhet a Miniszterelnöki pozicióba. Az a véleményem, az idő nekünk dolgozik! Az emberek alapjában véve nem hülyék, ejön az idő, amikor rájönnek: Ki az igaz Ember és ki a hazug disznó. Lesz még magyar Köztársasság, lesz Gyurcsány Ferenc a Magyar Köztársaság Miniszterelnöke!

Ehhez csak egy kell: HINNI BENNE! és BELEHÚZNI.

A holnapi Vitatémát ebből a posztból tartjuk.

Linkeket nem tettem be - MINEK? Mindenki megtalálja, olvashatta, tudja. A vélemények a lényegesek. Ezek ütköztetése folytán alakul a világról és a helyzetünkről alkotott képünk. Azért egy alapos felkészülés az aktuális témákról nem árt. ÉLŐLÁNC, „Tiszta Kezek” ÉS AMI MÉG BELEFÉRT A HÉTBE.

„JÖJJÖN EL A MI ORSZÁGUNK”

-Amen-

Kedves  Tagtársak!  -  és  Tiszteletbeli  Tagjaink!

 Az utóbbi időkben rendezvényeinknek „neve és híre” lett, ami arra engedett  következtetni,  hogy a Munkánknak  van  Eredménye  is.  Mert  ebben  benne  van  a  Ti  munkátok  is!

Konkrétan a két sikeres Politikai Vitafórumunkra gondolok. Amihez kellett a  DK  hathatós  támogatása és a mi szervezőmunkánk egyaránt. Azért  tartom  fontosnak  az  ehhez  hasonló  programok szervezését, mert ezzel lehet  igazán  megmutatni  az  egyszerű  embereknek, mi  az,  amit  meg  tudunk  tenni  annak  érdekében,  hogy  ez  az  ország  szerethető  és  élhető  legyen  mindenki  számára.  Ha  bárki  meghallgatja  a  két  találkozónkon  elhangzottakat  és  közben  napi  szinten  „benne  van”  a  politika  sűrűjében,  el  sem  tévedhet  a  mai  Magyarországon  létező  pártok  és  eszmék  világában. Ehhez  nem  kell,  csak  megfelelő  tisztánlátás  és  érzék  az  Igazság  és  a  hazugság  megkülönböztetésére.

Klubunk hároméves  fennállása  idején  arra  törekedett  és  ma  is  azt  teszi, hogy  közösen  tanuljuk meg megismerni az Igazságot és küzdjünk a hazugságok  ellen.  Már  Lenin  is  azt  mondta /és  mennyire  igaza  volt/  A  tudás  alapja:  TANULNI,  TANULNI,  TANULNI!  A szocializmusból úgy „csöppentünk bele” a kapitalizmusba, mint a légy a  mézesbödönbe. BELE  IS  RAGADTUNK  rendesen! Azt  senki  nem   „tanította  meg”  az  emberekkel,  mi  a  különbség  a  kettő  között.   Nagyon  sok! - Amit  mára  a  többség  a  saját  bőrén  tapasztalt  meg, de  egyáltalán  nem  örül  neki.

Klubunk  tevékenysége  többek  között  ezt  a célt  is  szolgálta. A  másik  pedig  az  volt,  hogy  „emberközelbe”  hozzuk  a  politikát  és  annak  meghatározó  szereplőit. A  három  év  alatt  két  tucatnyi  neves  politikussal  és  politikacsinálóval  ismerkedtünk  meg. Közben  mi  is  fejlődtünk  és  „tettük  a  dolgunk”. /jól – vagy  rosszul/ Többnyire jól.

Ezért is van  okunk  egy  éven  egyszer  ünnepelni. És ez az  ÜNNEP  egybeesik  választott  pártunk, a Demokratikus Koalíció születésnapjával.Mi háromévesek lettünk, a DK csak egy: De  így    EGYÜTT    erősnek  érezzük  magunkat. Ezért szervezzük „hármas ünneppé” a Gulliverbe, kiegészítve Gyurcsány Ferenc „pót-névnapjával”.

Klubunk szegény, mint a templom egere, de eccer az évben megengedjök magunknak, hogy fehér asztal mellett lássuk vendégül Egymást és Barátainkat. Mindezt a „közteherviselés” elve mellett, amit a Becsületkassza módszerével eddig is jól tudtunk kezelni. Ez úton hívom körünkbe ünnepelni mindazon DK-s vezetőinket, akik voltak kedvesek eddig is segíteni munkánkat és akik elfogadják meghívásunkat.

Külön tisztelettel említem meg a három Embert, akiket feltétlenül várunk, habár velük közvetlen kapcsolatunk nincs: Gyurcsány Ferencet, Molnár Csabát és Vadai Ágit. A „többiek” - többnyire betekinthetnek klubunk működésébe, hiszen a „Tiszteletbeli Tagok” státuszában vannak, és onnan bármit megtudhatnak ténykedésünkről.

Ez az Ünnep csak DKTK-s tagjainkra és a DK vezetőségére vonatkozik. Természetesen rájuk is, akikkel személyesen nem találkoztunk, de munkájukat ismerjük és személyüket tiszteljük. Vannak terveink a jövőre nézve is: A megkezdett „hídverést” az ellenzéki összefogás érdekében tovább kívánjuk végezni. Ehhez kaptam egy különös ötletet, amit jelentősége miatt közreadok: Én jónak tartom.

Judit Péterváry
Szia! Az volna nagy durranás ha össze tudnád hozni: Molnár Csabát, az MSZP valamelyik alelnökét, Kónya Pétert a Szolidarítástól,Juhászt a Millától, LMP-től Vágó Gábort vagy Jávort vagy mást nem a Schiffert és a Vágó István lenne a moderátor, arra biztosan lennének 3-400 Hungária szálloda nagy terem. Összes sajtó orgánum. Ezt mint MAG klub és a DÉKÁ rendezvény Kft megbízni a szervezéssel.

A válaszon rágódtam egy darabig. Túl nagy falatnak éreztem! Ha ezt meg akarjuk valósítani, megéri a ráfordított energiát! De csak EGYÜTT leszünk képesek megoldani, kedves Barátaim!

Szilárd Várszegi
Az ötletet jónak tartom és még fogunk róla beszélgetni. Szeretném a "kapcsolat módját"-megkapni. /Email-cím, Facebook megtalálhatóság, Nevek - kikre gondoltok/
A civilek mellé pártok meghatározó személyeit kéne hívni: Mesterházy - Gyurcsány
Ha ezt így meg lehet oldani, - lehet róla szó.
Beszéljétek meg Tóth Andrással, és ha van benne "fantázia", belevághatunk.

Mindezek ismeretében azt kérdem: Láttok benne „fantáziát”? Mert ha igen, részemről és a klub részéről oké. De ehhez kell a Ti segítségetek és részvételetek is. Hogy ez tényleg „naagy durranás” lenne a DK életében is, arról meg vagyok győződve.

Véleményem szerint ez lehetne 2013 első rendezvénye részünkről és ha a DK teljes mellszélességgel odaáll a „feladat” mellé, a siker sem maradhat el. Természetesen ez csak egy „kisember” véleménye: De ne felejtsük el. A Tenger is cseppekből áll össze, és ha nincsenek meg az utánpótlás feltételei, akár elpárologhat az Óceán is.

Szerintem az ötlet megér egy misét: A „minisztránsi feladatot” vállaljuk, de a PRÉDIKÁCIÓT az arra hivatottaknak kell elmondani.

Várom az „Ünnepi találkozónkra szóló Meghívásra” a válaszokat

és a továbbiakra a véleményeiteket.

Demokratikus Koalíció Támogatók Klubja nevében

Várszegi Szilárd klubvezertő

2012 október 23. - a három dimenzióban.

1956 eszméjét ma minden magát valamire taksáló politikus magáénak vallja. De vajon melyik az igazi követője 56' szellemének?

Ehhez nem árt meghallgatni egy csokorban a három Miniszterelnök

ünnepi beszédét. Mindegyiküknek vannak támogatói és ellenzői.

Nem mindegyikkel lehet egyetérteni. Egyiküknél nagyon „kilóg a lóláb”: Nem a haza javát szolgálja, csak a haza „javaira” fáj a foga.

Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon nem egyeztetett, mit fognak mondani: Mégis úgy tűnik, szavak nélkül is egyet gondoltak: EGYSÉGBEN AZ ERŐ!

Gyurcsány beszéde:

https://www.youtube.com/watch?v=Z6XORDw5RIU

Bajnai beszéde:

https://www.youtube.com/watch?v=4Rz78DDBibQ

Orbán beszéde:

https://www.youtube.com/watch?v=BibDOeaFoF8

Senki nem tudja jobban minősíteni Őket, mint saját magukat.

Kommentár nélkül hallgassátok meg mindhármat és hallgassatok a józan észre:

Ki „lóg ki” a sorból?

Ha erre a könnyű kérdésre megvan a válasz,

nem elképzelhetetlen a 2014-es választási győzelem akár kétharmaddal is..

Ünnepnapok

„Itt  van  az  ösz,  itt  van  újra,  szép, mint  mindig  Énnekem”

Hogy  mi  okból?  Itt  láthatod!  Erről  szól  az  „énekem"

      Aki  ismer tudja, hogy csak két dolog érdekel igazán  már  az  élet  dolgaiból: Ha  jól kibeszélhetem magam a  napi  politik  eseményei  kapcsán  és  a  játék.  Amit  nálam  az  ulti  testesít  meg. Ezért van  az, hogy  egyik  napot  a politikának, a másikat  a  kártyának  szentelem. Hogy  közben  van-e  időm  aludni? Az  nem  kérdés. Ha  2 – 3  óra  jut,  az  már  szinte  sok.

Ez a hétvége emlékezetes  marad  számomra. De  ezt mondhatom  a  hónapról  is ,hiszen október azon kívül, hogy tartalmaz két ünnepet is,egyik sem örömteli, nekem  örömöt  okozott  a  két  döntő  megnyerése.  A Mausz  által  rendezett,  most  pedig  a  MUOE  döntője  a  Stefánia  palotában.  Hogy  a  kettő  között  mi  a  különbség, azt  nehéz  lenne  „lezongorázni”  még  Liszt Ferencnek  is.

Ez  tényleg  ünnep  volt,  az  Ulti  ünnepe.  Ahol  legalább  100  ultis  van  jelen  azért, hogy  kiderüljön,  ki lesz az idei bajnok,  az már  ünnepnek  számít  ebben  az  inséges  időben. Míg  a  15  „kiválasztott”  külön  teremben  vívja  meg  a  nagy  csatát, addig  a  többi, - hogy  ne  unatkozzon – a  Köztársasági  Kupáért  játszik.  Mert  az  ulti  játék, szenvedély  és  sport  egyszerre! 

Ez a verseny az  éves  „munka”  gyümölcsének  betakarítását  jelenti  a döntőbe  jutotta  számára.  Ami nem könnyű feladat,  amit bizonyít, hogy az Elnöknek, Muzslai Róbertnek egyszerse  sikerült bejutnia. Az  év  abból  a szempontból  is  kivételesnek számít, hogy  először  jutott  be  női  versenyző  Fülöpné Köves Éva  személyében. Hogy  Én hogy  éltem meg, ebből a szempontból  próbálom  meg  visszaadni  azt  a  hangulatot, izgalmat  és  ünnepélyességet, ahogy Én  éreztem.

A Megnyitó  is  felemelő  érzés  volt. Ritka  esemény, ahol ilyen fegyelmezetten  hallgatja  száz  mindenre elszánt  ultis  a Himnuszt:  A  betévedt  egyetlen  légy  zümmögését is lehetett hallani. Aztán  a  hagyományoknak  megfelelően  jött  a  Kék Duna  keringő, amire két profi pár ropta a  táncot  mindannyiunk  örömére. Végül  jött   a  sorsolás,  ki  milyen  számot  húz,  amivel  besorolja  magát  a  versenybe: Nekem a  12  jutott. Nyugodt voltam,  rögtön  az  jutott  eszembe, hogy  2012-t  írunk, és  a  másik  kupámon  az  évszám  is  rajta  van.

Bevonultunk, elkezdődött  a  verseny. Számomra  jól. Könnyen  vettem  az  első  akadályt, pedig az ellenfelek egyáltalán nem voltak könnyűek. Így ment  három  fordulón keresztül, na nem  könnyen, mert  helyenként  „vért  izzadva”  tudtam  megfordítani az eredményt, mert egyre  rosszabb  lapok jöttek. A  negyedikben  egyetlen  partit  nem  nyertem, csak  azt  buktam el, amit bemondtam.

Az  utolsó  hármat  sikerült  megnyernem  és  ezzel   először  állhattam  fel  a képzeletbeli  dobogó  tetejére. De  hogy  az  út  addig  milyen  „rögös  volt”,  ahhoz  néhány  partit  elmesélek. Hogy  melyik  hanyadik  fordulóban  volt,  azt  nem  tudnám  mgmondani, de  hogy  mi  volt,  azt  igen.

1. Hol az egyik, hol a másik versenyző  vezetett, Én tartósan  „tartottam”  az  utolsó helyet. A végefelé, a  15. táján  jött  egy  lapom: Zöld  7, 8, 9, F  Tök  7, 8  Makk  Á,  7, 8  Piros  F. Nagy  Pista  piros  ultit  mondott. Rányúltam, kaptam  a  zöld  A, K –t.  Piros  betlit kellett  mondani,  de az  a  kérdés, mit  tegyek  le?  Ha  a  zöld  oszlik, jó  vagyok,  ha  nem, semmiképp  nincs  meg. Tehát  oszlásra  játszottam. Így  a  makk  Á-t  és piros F-t tettem  le. Zölddel indultam, Pista kontrázott,  mivel  oszlott  a  zöld,  rekontráztam.  Ezzel  az  egy  partival  nyertem  meg a kört.
2. Felvevőként ez volt a lapom: Piros: Á, A, 8, 7  Makk: Á, 10, 8  Zöld: Á, K, A  Tök:  A, 9. Gyengén  álltam  a  II. helyen, ha  bemondom  az  ultit, esetleg  semmit nem kapok, hiszen  kiállt 60  mondás, /ami  meg  is  volt/. Ezért  a  két tököt tettem le, csak  pász  pirosat  licitáltam.Így  volt  reményem  a  4  Ászra, esetleg ultira  is, ha kedvezően alakul. Nem nagyon akart  alakulni, mert a makk  indulásra  egyiknél  40  kontra  partit kaptam, amit  a másik  20-szal  segített. A  harmadik  makkal  eltaláltam  a  „negyvenet”  és  tök  ásszal jött le, amibe beleesett a tizes  is. Zőld  ásszal  folytattam, amire  a  „40”-es  a zöld  filkót tette. Az  alsóba  a tizest  és  jött  tökkel. Ebből  arra  következtetem,  csak  két  zöldje  van,  a  harmadikat  aduval fogja  ütni.  De hány aduja van? Ha három. akkor ultim van. Ha meg a  piros tízes van  a másiknál, még partim is.  Szerencsém  volt.  A be  nem  mondott  piros  ultimó  helyett, ami „ablakos” lett volna, hiszen a két  tököt  kellett  volna  meghagynom,  egy  partiból  lett  partim - kontrával,  ultim és  négy  ászom, ami  12  pontot  ért  fejenként, amivel  megnyertem  az  asztalt.
3. Ennél is  furcsább  eset,  amikor  tudtam, hogy  nem  lehet  partim, sőt  százuk  lesz,  mégis  bemondtam  a  piros  ultit, /volt  benne  rizikó, mert  akár  el  is  veszthettem volna/  de  így  a  „0”  ponttal  megőriztem  a  vezető  helyem. Ha   viszont  bárki  játszik  bármit,  megelőz, olyan  kicsi  volt  a különbség.  Ez  különben  az  utolsó  parti  volt  a  körben, amit  a  legkisebb  arányban  nyertem  meg. 9 Ft  ellen  -3  és -6  volt  az  álás.
4. A  legnagyobb  izgalom  mégis az utolsó  körre  maradt. Egy  ponttal  és  nagyon  jó  segédponttal  vezettem  Ihász  Sanyi bá’  ellen,  amikor  Ő  kiváló ellenfelek ellen, Én  pedig a két  „sereghajtóval”  ültünk  asztalhoz. Míg Sanyinak ömlött a lapja,  nekem  döglött  lapok  jártak:  16  osztáson  keresztül  egyetlen paszt nem  nyertem. Hogy  nagyon  nem  húztak  el  a társak, annak  köszönhető, hol  az  egyik, hol  a  másik  is bukott valamit. Így  tartósan  ott  voltam  az  utolsó  helyen. Miközben  a  „szomszédban”  Sanyibá’ tarolt: 150  pont  körül  állt  már.  Muzslai  ott  járt  körülöttünk, és  azt  figyelte:  Melyikünk  a  kettő  közül?  - viszi  el  a pálmát. Addigra  kétesélyes lett az eredmény. Én csak úgy  lehettem  első, ha  megnyerem az asztalt. Sanyi annyira megjavította a gólarányát, hogy  pontegyenlőség  esetén Ő nyer. Következett  a  17.  leosztás: Megjegyeztem:  Karcsi!  Már  oszthatnál  eccer  egy  lapot  is! /az  előzőeket  rendre  bedobtam/  Mire  Hajdu  Karcsi megjegyezte: Megfogadta, hogy ha senkit nem,  de  engem  ki fog osztani.  Havay  Tibi  is  megerősítette,  hogy  nem  ígértek  könnyű  menetet. Leosztotta a lapokat. Nem akartam  hinni  szememnek!  Makk:  Á, K, F  10  Tök: Á,  K,  10. 8  Zöld: Á,  A   Piros:  Á, 10. Ebben a körben még  nem láttam hasonlót. A negyvenszáz  terített  durkmars  elég  volt  az, ezt választottam.Minden más esetben bemondtam volna a 20-100 terítettet,  és ráfázok! Mert a négy tök egy kézben volt!  Így  ezzel az egy mondással megynyertem az asztalt és a versenyt. A verseny  sportszerűsége mellett  izgalmas partik és a végeredmény miatt  emlékezetes marad  számomra.  Egy évben megnyerni a két országos döntőt nem kis teljesítmény. Nekem jött ki a lépés. Muzslai megjegyezte:  drukkolt mindkettőnknek,  mert  „nekünk állt”  a  verseny,  de  az  én  győzelmemnek  jobban  örült, mert  Sanyibá’  már  volt, én  még  nem  bajnok.

Azt  hiszem,  amit  ígértem  már  sokszor, meg  fogom  tartani:  Addig szeretnék  játszani, amíg a Sors  megengedi  és  ameddig  a  lap  ki  nem  hull  a  kezemből.  Köszönöm  a  Sorsnak, hogy  ez az  idő  még  nem  jött  el  és  az  ultistársaknak,  hogy  annyian  gratuláltak. Köszönöm  a  Vezetésnek  a  nagyszerű  rendezést.  Egyetértek  Muzslaival, amikor azt  kifogásolta:Egy  országos versenyen  illett  volna ott lenni a főtitkárnak vagy az elnöknek. Legalább megtudták volna, hogy  lehet ünnepi körülmények között  valódi  ünnepi  hangulati  versenyt  rendezni. Hogy  mit hoz  a  „holnap”?  Azt  nem  tudhatja  senki.  De  ha  bárhol „verni  fogják  a  blattot”  és  Én még  ott  tudok  lenni,  számíthattok  a  jelenlétemre. 

Köszönöm,  hogy  köztetek  lehetek, kedves Barátaim!                                      Gratulálok minden döntősnek a teljesítményéhez. Évikének, hogy  sokáig  helyt  „ült” az asztalnál. Ne feledjétek!  Az ulti elsősorban játék, ahol  a sportszerűség  szabályait illik betartani. Ami  a  jövőt  illeti:  A  szerencse  kereke  forgandó, Fortuna  sem áll örökké  egy ember mellett, így  jövőre  lehet,  hogy  bekerül,  aki  még  soha: Muzslai  Robi  barátom. 

Sok szerencsét  hozzá – mindenkinek.

A  verseny  képeit  itt  láthatjátok.

https://www.dropbox.com/sh/6mmxx90fmsp0e96/hubTrmXEhs

Ami  még  hozzátartozik:  A  MUOE  részéről  is  készült  beszámoló.                                                                   Azt  hiszem  a  kettő  szervesen  kiegészíti  egymást.

http://magyarultiszovetseg.hu/muoe-donto-2012/

Egy számomra jólsikerült hétvége margójára.

Ez  a hétvége számomra a Homo Ludens jegyében telt el:

Péntek  délután ültem le a Goldban „verni a blattot”

és vasárnap reggel fél hatkor álltam  fel.

Közben azért aludtam is kb 5 órát, volt helyszínváltozás is:

A Gulliverben volt az országos csapatdöntője az ultisoknak,

Sárospatak színeiben Én is ott voltam – és harmadik helyet szereztünk.

Ezzel a bevezetővel indítottam a maszületett másik blogom is,

de ennek témája merőben más attól.

Ez csakis az ultiról szól, az Én szemszögemből nézve.

Hogy a Goldban mostanában gyakran fordulok meg,

az annak tudható be, hogy most vannak a felmenő remdszerű

országos versenyeknek a döntői – szombatonként, de én már

pénteken itt vagyok egy kis előzetes erőfelmérésre,

a „félkezes” ulti számomra izgalmas versenyein.

Ez az ága az ultinak nem kezdőknek való szórakozás

és nem is babra megy. De nagyon jó időtöltés annak,

aki ezt a játékot életelemének tartja és ki nem hagyná addig,

amíg bírja a lapokat kézben tartani.

Már elég régen nem volt sikerélményem,

hiszen vagy a lapok döglöttek ki a kezemből,

vagy a szerencse pártolt el mellőlem.

Erre csak egyetlen partit említek meg:

A multhetit, amikor elég jó kezdés után jött egy olyan lap,

amiből 100-ból 99 – X jól jövök ki, eccer ráfázok.

Első kézból lett 6 tököm Á - 10-zel és négy pirosam

Á , K ,10, 9. Hogy ne lehessen „összepakolni”,

egyből bemondtam a piros terített durkmarsot.

Pechem volt. Egy helyen volt a másik 4 piros

és kontrával buktam el. Így a helyett,

hogy magasan első lettem volna, tökutolsó lettem.

Ezen a héten ugyan nem ment a lapom, de legalább ami jött,

meg tudtam játszani és a végén (hosszú idő után először)

második lettem, ami nyerő poziciót jelent.

Mindig maradunk „túlórázni” néhány buli erejéig,

ott is csurrant-cseppent valami. Hogy mindig van egy barát,

aki „hazavisz”, /na nem Vajdácskára – csak a pesti szálláshelyemre/

az azt eredményezi, hogy legalább három órát tudok

aludni is a másnapi verseny előtt..

Így volt ez szombaton is. Sárospatak is bejutott a döntőbe.

Én ott voltam időben, de a vonattal jövő két társamra várni kellett.

A pályafelújítás miatt a vonatok mostanság legalább félórát késnek. Szerencsésen megérkeztek és egész jól indult részünkről a verseny.

Az első fordulóban győztem,

Szépréti Laci és Gyöngyössi Géza másodikak voltak.

A 2. fordulót akadálytalanul, 100 %-ban hoztuk.

Ekkor mi álltunk az élen. A 3. a „vegyes” kategóriába sorolható:

50 %-os teljesítményt nyújtottunk. Géza győzött,

Laci kikapott, Én meg 2. lettem. Leestünk a II. helyre.

A negyedikben is jól álltunk: Most ugyan Géza vesztett,

de Laci és Én győztünk és tartottuk a II. helyet.

A debreceniek álltak előttünk – mindössze 2 ponttal.

Ezt annak köszönhették, hogy Keksz Kálmán barátunk megtáltosodott,

nem talált legyőzőre és 100 %-os teljesítménye sokat nyomott a latban.

Ebéd után jött a „feketeleves”, legalábbis a szereplésemet illetve.

Még az 5. fordulót csak-csak megúsztuk úgy,

hogy az Én „buktám” ellenére a két társam „hozta magát”.

Így továbbra is tartottuk a 2. helyet. De a 6.-ban csak Laci gyózött,

mi Gézával alulmaradtunk. Itt volt egy partim,

ami „megér egy misét”. Utolsó partiként „fel volt adva a lecke”:

Játszanom kellett valamit, hogy ne legyek utolsó.

Ehhez nem sok esélyem volt, amúgy is az utolsó helyen álltam,

ha megnyerek egy betlit, lehettem 2., ha bukom, maradok utolsó.

Ha viszont terítetten nyertem volna, első is,

és a csapatban is feljöttünk volna az első helyre.

Az utolsó hellyel viszonrt harmadikok lehettünk.

Kockáztattam, ami majdnem bejött.

Ezt máskor nem mondtam volna be,

de ebben az esetben volt benne ráció.

Végül is egy piros 7 - 9 „lyukkal” fogtak el.

Az utolső fordulóban egymás ellen mondták a partnerek

a nagy momdásokat. Nekem is volt „lapom”,

de másnak mindig NAGYOBB és meg is lett..

Úgy értünk el az utolsó partihoz, hogy utolsó helyen álltam,

de ha bármit be tudok mondani lehettem volna 2.

Ha nagyot, akár első is.

Volt 5 pirosam A K 10-zel, 4 zöldem K, 10, 8, 7-tel.

Amire ultit mondtam, ha megvan, 2. vagyok.

Ezt Dienes Jani elvette terített betlire.

Ha hagyom, utolsó vagyok. Ha netán a zöld Á a talonban van,

piros terített durchmarssal első vagyok és megnyerjük a csapatot is.

Nem volt zöld ásza. Maradtam tökutolsó,

de csapatban így is megcsíptük a bronzérmet.

Keksz Kálmán mellett végig ott „ült” Fortuna,

így Ő nyerte az egyénit, amivel egy kupa járt.

A másik debreceni csapat lett a II.,

nekünk meg kellett elégedni a harmadik hellyel.

Ha csak Én tudok szerezni a két utolsó partiban 4 pontot,

elsők  vagyunk. Nem sikerült.  Utólag  látva  az  eredményt,

a  2  pont  sem  segített  volna,  azzal  is  csak  harmadikok vagyunk.

Jó hangulatú, sportszerű verseny volt, jó szervezés mellett.

A Gulliver is jó házigazdának bizonyult,

habár nem tart nyitva, de alkalmanként rendezvényekre kinyit.

Nagy bánatomra ott nem maradhattunk,

mert csak addig volt nyitva, amíg a verseny tartott.

Nekem meg még volt ígényem egy kis plusz játékra,

amire nagyon nehezen sikerül két embert beszervezni.

Végül sikerült a „Jocót” meg a „Palit” beszerveznem:

Este 8-tól reggel ötigre a Goldba. Azért eddig,

mert ekkor már haza tudunk menni a tömegközlekedési járművekkel.

Egy kicsit nehezen telt az idő, de csak összeverődött

a csapat negyed kilencre és nekivágtunk.

Jocó is a „belevalóak” közül való, Ő is pénteken délutántól

„verte a blattot”, hiszen szombaton is játszott Dombóváron,

onnan jött egyenesen a Goldba. Egyedül a Pali volt kipihenve:

Ő sem pénteken, sem szombaton nem jáccott,

egyenesen erre az éjszakai partira jött le a hegyről, ahol lakik.

Ez különben az eredményen nem látszott meg,

mert bár Jocó és Én is néha „elszunyókáltunk” parti közben

hajnalfelé, de a „pálmát” mégis Jocó vitte el.

Nem is tudom, „mit csinálnék” - ha megszünne az ulti, mint játék.

Remélem, ez az időszak még az életemben nem fog bekövetkezni.

Már a következő hétre is be vagyok jelentkezve

péntekre is – meg szombatra is.

Remélem, a szombati MUOE által rendezendő

versenyen sem fogok nagyon szégyent vallani.

Habár ott még az utolsó is „kaszálni fog”, nem erre pályázok.

Nem tudom, a Sors meddig engedi meg,

hogy részt vegyek az ultijáték örömeiben,

de bízok benne, hogy még egy kis időm van.

Köszönöm ultis Barátaimnak, hogy „köztetek lehetek”

és a Klub-barátomnak, hogy ezt a szórakozásom

korlátozások nélkül űzhetem. Hogy meddig?

Az a jövő zenéje. Amihez a kottát szeretném addig írni,

amíg a lapokat kézben tudom tartani..

Szabad Szemmel Együttműködés Október 23-án

Szabad Szemmel Együttműködés Október 23-án

Ez  a hétvége számomra a Homo Ludens jegyében telt el:

Péntek  délután ültem le a Goldban „verni a blattot”

és vasárnap reggel fél hatkor álltam  fel.

Közben azért aludtam is kb 5 órát, volt helyszínváltozás is:

A Gulliverben volt az országos csapatdöntője az ultisoknak,

Sárospatak színeiben Én is ott voltam – és harmadik helyet szereztünk.

De erről majd egy másik írásomban számolok be.

Most arról szeretnék számot adni, „mire” ébredtem fel

este fél kilenckor.   Egy kerekasztal mellett Mészáros Antónia

asszisztálása mellett hárman beszéltek. Egy nő és két férfi.

Kettőnek ismerős volt a hangja, hiszen nemrég pont Ők beszéltek

egy rendezvényünkön az ellenzéki összefogás   szükségességéről

a Népszínház utcában legalább 150 érdeklődő előtt.  

Kíváncsi lettem: Egyik szememmel, a ballal

megnéztem,  ki a harmadik, aki nem illett a képbe.

Nem voltam meglepve, hogy éppen Juhász Péter volt,  

aki újabban „osztja az észt”, hogy ki lehet,

ki nem lehet civil ma Magyarországon?

Az utóbbi hét köszönt vissza a Szabad szemmel vitaműsorában.

Egész héten azon ment a vita, ki kívánatos

és kinek nincs helye  a MILLA október 23.-i tüntetésén?

Itt is ez volt a téma. De míg Vadai Ági, aki a „harcos Amazon”

szerepében vívja harcait az ellenzéki karaktergyilkosok ellen,

most szelíd galambként próbált meg „hatni”

a MILLA – nyájat jelenleg terelő „juhászra” - eredménytelenül.

Szanyi Tibor sem a harcos Énjét mutatta. Inkább a „barátságos” arcát.

E közben a „juhász” annyira elragadtatta magát, hogy ami szó

elhagyta a száját, vagy becsmérlő, vagy „szitok” kategóriában

hangzott el az „elmultnyócév” tekintetében.  

Az  volt az érzésem, hogy két Emberrel szemben

egy „vadbarom” akarja meggyőzni   az ország népét,

hogy nála van a Bölcsek Köve és Ő tudja,    ki a „civil”

és ki a politikus, akiknek KUSS az Ő rendezvényükön szerepelni. 

Egy jellemző kép ragadott meg: Vadai Ági az egyik kezébe

támasztott állal   hallgatta azt a sok baromságot, amit Juhász Péter

hablatyolt össze   az elmultnyócévi kormányok teljesítményéről.  

Mintha a Fidesz prominenseit vagy fizetett szócsöveit hallottuk volna!  

Megjegyeztem a feleségemnek: Mire gondolhat,

amikor ilyen mélyen elgondolkodik?  

Hol él ez az embernek se tekinthető, juhásznak (el)csapnivaló Péter,

akinek egy igaz szava nincs, közben habzó szájjal szidja a politikusokat,

majd Ő, a CIVIL fogja megszervezni az országban a RENDET

és mondja meg, ki lesz /legyen/ az ország első embere.

Bejött! Szinte ugyanezt mondta! Szanyi is ráerősített, hiába:

Aki érzelemből „politizál”, nem lehet meggyőzni,

hogy az Igazság nem az Ő oldalán van.

Választópolgár van nyolcmillió. A nyolcmillió

egyénenként mind civil, csak ha egy Pártba szerveződnek,

lesz belőlük választható politikus,

akire a fülke magányában leadhatjuk voksunkat.  

Aki pedig Ma „veszi a bátorságot” osztani az észt,  

valamennyi POLITIKUS, akárminek nevezi magát.  

Ez utóbbi gondolat-menettel tökéletesen egyetértek

úgy is mint „civil”   de úgy meg pláne, mint DK-tag.

De ha MSZP-s lennék is ez lenne a véleményem!  

Kell a tömeg, hogy leválhassuk az Orbán-rezsimet,

de pártok kellenek,    akik a bukása után

kézbe veszik az ország sorsának irányítását.  

Ebben minden civilnek van egy, azaz EGYETLEN szavazata,

ki legyen az az Erő, akiben megbízik és RÁBÍZZA az ország sorsát?

Hogy ez ma még nem látszik, az természetes:  

De hogy e cél érdekében nem fog össze az ellenzék,

az több, mint bűn!A lehetőség elszalasztása.

„Egységben az erő”! hangoztatják a pártok,  

közben azon tökölnek, kivel IGEN és kivel NEM?  

Ide kívánkozik a II. Világháború emblematikus figurájának bölcs mondása: „Ha azon múlik a győzelem, akár az ördöggel is összefogunk

Hitler fasizmusának megdöntéséért!” /Churchill/

A mai helyzet kísértetiesen hasonlít az akkorihoz,

hiszen „kis sértett” járja be Európát és ha nem talál meghallgatásra,

akár Ázsiába is elmegy vélt igazát bizonygatni.

Azerbajdzsán egy ilyen hely, ahol „tárt karokkal” fogadnák

és még nemzeti hőst is faragnának belőle.    

Végül ki hova megy és mit fog ünnepelni 23.- án,

az egyén szíve-joga.  Hogy Bajnai mit mond a Milla színpadán,

az majd elválik.  De hogy a volt Miniszterelnökről azt állítani:

NEM POLITIKUS, a legnagyobb baromság.  

Bajnait a világon mindenütt megkülönböztetett figyelemmel,

az ország első Embereként fogadták. Miként nagy elődeit,  

Horn Gyulát, Medgyessy Pétert és Gyurcsány Ferencet is.

Egyetlen kivétel, aki  előtt  zárva maradtak a rezidenciák,   

Orbán Viktor volt és ez tart a mai napig.

Hogy Angela Merkel most fogadta, az nem „viktorunknak”,

hanem Magyarország érdekeiről szólt.  

Az Uniónak nem célja az országot büntetni!    

Orbánt ettől függetlenül „persona non grata”-ként kezeli    

minden magát demokratikusnak tartó állam.

Ha már félázsiai származékok vagyunk, ott van számukra hely.

De Nekünk ez a Hazánk, itt élnünk vagy halnunk kell.    

Vörösmarty Mihály a Szózatban megírta szebben,

mint bárki megfogalmazhatná. Ezért kell megtennünk,

amit a józan ész megkövetel: az összefogást.

Hogy nem „álmodtam” az egészet, arra bizonyíték

a Szabad Szemmel adás felvétele.    

Ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

https://www.youtube.com/watch?v=8KhQe6Ih1ys&feature=youtu.be

2012 október 23. - a elé

Hogy „áll” az ellenzéki összefogás kérdése?

Nem vagyok sem politológus, sem elemző, de azt állítom: Bármelyikkel szemben megállna a véleményem a realitás talaján. Ugyanis véleményt mondani könnyű, reálisat viszont qrvanehéz. Ahhoz már kell némi „rálátás” és ismeret, megspékelve némi előrelátással. Ebben segíti az embert a logikus gondolkodás és a tényekhez való ragaszkodás szem előtt tartása. Erre nem sokan képesek a mai politikai elit palettáján szereplő számtalan „önjelölt” politikus közül.

Egyre azonban felhívnám a figyelmet: Gyurcsány Ferencre. Ő képes levonni a konzekvenciát épp úgy, mint helyes következtetésre jutni a dolgok „állásából”.

Persze tévedni emberi dolog: De micsoda különbség van a „szándékos tévedés”, /hazugság vagy csúsztatás/ és az egyszerű tévedés között!

Ma, amikor a „gondolkodó ember” azon töri a fejét, miként lehet(ne) leváltani az országot anyagi és erkölcsi csődbevivő Orbán-rezsimet, úton-útfélen belebotlik egyik másik civil szerveződés prominens képviselőjébe, akiről mindig kiderül: Nem akarja a „megoldást keresni”, mert sokkal inkább az egyéni boldogulás lehetőségeit keresi, mintsem az ország érdekeit nézné. A másik baj meg ott kezdődik, amikor hajlandó „egy tál lencséért” elárulni az ügyet és faképnél hagyni addigi társait.

Van egy nagy baj a magyar közélettel: Még gyermekcipőben jár a Demokrácia és sok időnek kell eltelnie, hogy megtanuljunk élni vele. Sajnos, a Fidesz már megtanult „visszaélni vele”. Volt rá nyolcévi ellenzékben eltöltött „tanulási ideje”, amikor minden aljasságot kitanult arra nézve, hogy lehet elhülyíteni a Népet, „akit” utána az orránál fogva oda vezet, ahová akar. Leginkább az árokba.

Érdemes meghallgatni az Embert, akit politikai ellenfelei Öszöd óta folyamatosan próbálnak lejáratni, de mindezideig nem sikerült. Az biztos, hogy 2014-ben nem lesz Miniszterelnök! Nem azért, mert nem választanák meg, hanem mert reálisan látva a helyzetet, nem is pályázik rá! De egy biztos: Lesz még az ország első Embere!

http://atv.hu/cikk/20121008_gyurcsany_a_milla_tobbet_art_mint_hasznal

Különös egybeesés, hogy egy politikától „távollevő” ember véleménye annyira egybeessen a mai politikát meghatározó Emberével. Ezt az utóbbi időben ide – oda írt véleményemmel próbálom alátámasztani. Ezzel „csak azt” akarom igazolni: A logikus gondolkodás útján el lehet jutni az Igazsághoz a nélkül, hogy mélyebben benne „élnénk” a politika sűrűjében. Ezt a „módszert” ajánlom mindenkinek.

Klubunkban mindent meg szoktunk beszélni.

A legutóbbi „spontán” megbeszélést itt bonyolítottuk le: Csákó Erzsike blogjában. Érdemes elolvasni az itt betett írásokat. Mindez azt bizonyítja, hogy ha SOK VÉLEMÉNY egy dolgot bizonyít, akkor annak Igaznak kell lennie. Én most „csak” az enyémekkel bizonyítom: Mennyire EGY VÉLEMÉNYEN VAGYUNK /sokan!/ Gyurcsány Ferenccel! Pedig egyikünk sem vallja magát „fan”-nak!

Van néhány „más” témához fűzött vélemény is, de a TÉMA azonos.

Erzsebet Csako

EGY LIKE a 99870-ből keresi a képviselőjét!

„Miért a "kételkedés", kedves Vénasszony? Minél nagyobb a CIRKUSZ, annál többet ér a Fidesznek. És ha még a "titkos terve" /a megosztás politikája/ is teljesül, ENNYIT A BOLONDNAK IS MEGÉR! Na és mit gondoltok:

MIBŰL TELIK? Hát a "baltásért" kapott pézbül.. Amire /szerény vélemémyem szerint/ a VASUTI FELÚJITÁSOKRA is telik! Miből "telne" a MÁV-nak, /amelyik csődben van/ ECCERRE legalább húsz vonalon PÁLYAFELÚJÍTÁSRA, ha nem ebbül? Kutya legyek, ha TÉVEDNÉK. ..

„Ica! Ha és amennyiben változik a leányzó fekvése, úgy változhat az ÁLLÁSPONTUNK. Természetesen a NÉP nyomására még Juhász Péter is változhat. Hogy a "Kónya" csak a bólogató János szerepét kapta, azt bizonyítja: A szolidaritás is MEGVEHETŐ. Csak elég suskát kell ígérni.”

Judit Péterváry

http://hvg.hu/itthon/20121008_Bajnai_visszater_Milla_oktober_23

„Bár "Angyal szólna" belőled. Ez teljesen új helyzetet teremtene a baloldali összefogás területén. Amit MINDENKI elfogadhatna. Az kérdés, mit akar Bajnai? Ha van esze, EZT.”

László Vince Polgári

Október 23-án nem megyek el a Milla-Szolidaritás tüntetésre,mert diszkriminálja politikusokat. A képviseleti demokráciákban márpedig pártpolitikusok indulnak a parlamenti választásokon, ahol minden állampolgárt képviselnek. Elég "politikusokcigányozásábólzsidózásából".

„Egyetértek! Tényleg elég a "paraszt-vakításból"..”

Erzsebet Csako

http://tilos.hu/index.php?form=artist&id=853

„Belenéztem: amit "láttam-hallottam", éppen elég ahhoz, hogy levonjam a konzekvenciát: Ezek a "fijjuk" sem ma kezdték! És aki továbbra is bennük "látja a jövőt", az minimum VAK. De szerintem hülye..”

Ezeket a hozzászólásaimat a Tevékenységi Naplómból szedtem össze – még tegnap. A mai Összefoglalóm csak megerősíti mindazt, amit már fentebb leírtam: Mindenki eljuthat az Igazsághoz, csak meg kell tanulni a Demokrácia szellemében logikusan gondolkodni.

Átolvastam az egész Vita anyagát és arra a megállapításra jutottam,

mint Gyurcsány tegnap az Egyenes Beszédbem.

Ezt már Ottilia Marton betette, amit Én is helyeslek.

Tulajdonképpen megerősítette Feri mindazt, amit kifogásként felhoztunk

a Milla és a többi ma még képlékeny civil szerveződés ellen:

Nem SEGÍTI, hanem GÁTOLJA az Orbán-rezsim elleni ellenzéki összefogást!

Egy véleményen vagyok Gyurcsány Ferenccel:

NEM SZABAD "odamenni" és ezzel tovább rontani az összefogás esélyét!

Ez a készülő "naaaagy demonstráció" a

KÉSZ ÁTVERÉS SHOW kategóriába sorolandó,

ami egyenesen a Fideszt, érintőlegesen pedig az LMP-t,

leginkább Shiffer András "irányvonalát" támogatja.

Hogy ebben a szereposztásban KI SHIFFER,

azt minden józanul gondolkodónak illene tudni! ORBÁN BÁBJA.

Ha ebbe a "katyvaszba" mégis szerepet vállal Bajnai,

az nem fog jót tenni sem Neki, sem a Pártoknak,

akik kezében van /lehetne/ az összefogás kulcsa.

Hogy mi van ezzel szemben a "civilek" kezében?

Legfeljebb annak a döglött dakota lónak egy bizonyos "része",

amit arról a szintről, ahol ma állnak, elérhetnek.

Összefoglalva: Amit Gyurcsány mondott és ami egybeesik a véleményemmel is SEMMI KERESNIVALÓNK NINCS A MILLA DEMONSTRÁCIÓJÁN.

Ezt javaslom és kérem minden magát Demokratának érző embertől.

Ugyanezt kéri Feri is! Egy kivételt tudok elképzelni:

Ha addig gyökeres fordulat áll be.

De ezt meg fogjuk tudni a legilletékesebbtől időben:

GYURCSÁNY FERENCTŐL.

Az  egyik  szemem  sír,  amásik  nevet

Hogy ez mennyire igaz rám, azt ez éven tapasztaltam meg közelebbről, amikor egész évben sírtam. Eldugultak a könny-csatornáim. A könny, ami  termelődik, hogy ne  száradjon ki  a szem,  az  Én  esetemben nem  a természetes  úton  távozott, hanem  könnycsepp  formájában  legördült  az  arcomon.

Ez napközben csak kellemetlen volt,  éjjel katasztrófális:  Minden  reggelre  úgy   becsipásodott  a  szemem, hogy  ki  se  tudtam  nyitni,  míg   ki  nem  mostam. Végül orvosnál kötöttem ki, aki  megállapíotta a baj okát:  Ki  kell tisztítani,  azaz átmosni a könny-csatornát.Ez félig sikerült:  A balt igen, a jobbot  nem  sikerült. Ezért még ma is az  egyik  sír, a  másik  ha  nem  is  „nevet”  rajta, de  legalább a  balszememmel „látom”  a  prolémákat. Orvosom szerint néhány  próbálkozás után akár ezt is  sikerül  átmosni  és   a könnyeimmel nem  lesz  gondom, de  ha  mégsem, akár életem végéig  lesz  módom  „sírni”  akkor  is, ha  nincs  rá  okom.

Az Ember alapjában véve  abban  különbözik az  Állattól, hogy tud  gondolkodni.  Már Rhoden megmintázta az ókorban  a Gondolkodó  szobrát.  Űl  szerecsétlen  ember egy kövön és azon töri a fejét, hogyan tudná megváltani a világot. Nem  csak Homo Sapiensekből  áll  a Világ,  vannak szép számmal Homo Ludensek is. Rájuk az jellemző: Soha nem nő be a fejük lágya, megmaradnak gyereknek és  a Játékot, ami közel áll a szívükhöz, nem hagynák  abba,  ha  bele  döglenek  sem.

Így  vagyok  ezzel  Én  is. Addig  fogok  „jáccani”, amíg  eccer  nem  lesz  tovább. Bemondom az utolsó ultimót. Habár  azt már a  Sors tartja  kézben.  Amíg  élek, remélem, hogy  minél  később jön  el és  addig  Ember  tudok  maradni.

Hogy  honnan  van  ez  a  nagy játékszeretet  bennem?  Amikor  gyerek  voltam, a játékra vajmi  kevés  lehetőségem  és okom volt. A korosztályom-beliek tudják  igazolni: 1940- 45  között  a  „gondtalan gyermekkorban” sok lehetőségem erre  nem volt sem a pincében, sem a bunkerben, ahol a legtöbb időt töltöttem. Ja és  nagyon jáccani sem volt kivel, a testvéreim csak azután születhettek meg, mikor apám hazaszökött a Don-kanyarból. Tovább rontotta  esélyeimet, hogy  amikor  már  a”nagyokhoz” húzott  a  szívem, a  „kicsikkel”  kellett  foglalkoznom.

Ebben nagy köszönet nem volt, mert ha  otthagytam Őket, az egész utca tudta,  már megint a „labdát rúgom” ringatás helyett, amit soha  nem úsztam  meg.  Ha úgy  ringattam,  hogy kiesett a kocsiból,  azért kaptam  meg  a  magamét.

Valamikor  be  ke pótolni  a játékmennyiséget, amit  az  ember  gyerkkora  óta  nem  tud  bepótolni. Ezért  vagyok  Én  mindkét „fajtának”  különleges  egyede.

Az ultiban találtam  meg  azt a játékot, ahol gondolkodva lehet játszani. Hatvan éve játszom és  soha nem úntam meg. Még ma is mindenhová elmegyek, ahol „verik a blattot” a hozzám  hasonló emberek, akik azt  vallják:                                  Játék nélkül az Élet  olyan lenne, mint  az  étel só  nélkül.

Nyomós oka  van, hogy  pont  ma  írom ezt az eszme-futtatásomat. Ugyanis  tegnap  sikerült „beverekednem”  magam  a másik  nagy  ultiszervezet   éves  felmenő  rendszerben zajló  versenyén  a  döntőbe.  Pedig  ez  nem  ment  zökkenőmentesen. Ugyanis az  utolsó  elődöntőn  mindenki  azért  „harcolt”, hogy  a számára  hiányzó pontokat megszerezze. Ebben  néha  sportszerűtlen  eszközöket  is bevetettek  egyes  játékosok. Annak,  akinek  lapja nincs, az  ne  azzal próbálja meg  „berenonszolni”  társát,  hogy  Ő  még nem passzolt, amikor számtalanszor megtette minden formában. Milyen  „jól  hangzana”, ha  játék  nélkül  tehetne  szert olyan  pontokra, amihez  köze nem  volt  a  partiban.

Szerintem a Verseny a játékról és a sportszerűségről  egyaránt  szól. Akinek  van  „lapja”,a  jogosan kér időt  arra, hogy  meggondolja, vállalja  a  kockázatot vagy  sem  belenyúlni. Egy  piros negyvenszáz ulti után akinek  olyan  lapja  van,  amit  „csak  tartani  lehet”  a  kézben és fizetni  azt, amit  a  licitálók  bemondtak, az  a  „játékos”- aki  ebből  renonszot  akar  kicsikarni, az minimum  nem  a  Fair  Play  szellemében  cselekszik. Mire  idág  jutottunk  a licitben, volt hat  felvétel:

1. „B”  játékos: Passz.
2. „A”  játékos: Piros passz
3. „B” :  Ultimó
4. „A” : Piros  ultimó
5. „B” : Piros betli
6. „A” : Piros negyvenszáz ultimó

 „C”  játékos passzolt, és gusztustalanul megjegyezte:  „Hányadik” piros  ultimót  játszom abban a körben!  E közben, míg kényszeredetten  vigyorgott és mondta  a magáét, legalább  egy  percet  vártam  a kijátszással, és  amikor letettem  az  első  lapot.  Felderült a képe és renonszot jelentett: Hogy Ő még  nem  passzolt!

Bírót  hívott.  Muzslai Róbert  jött  „igazságot  tenni”. Nem az első  eset, amikor  játékosok így akarnak előnyt szerezni. Érdeklődött a játék menetéről. Megnézte  „C” lapját. Megállapította, hogy  „C”-nek nem volt lapja hozzá, hogy  egyáltalán  legyen  min „gondolkodnia” és  mehet  tovább  a  játék,  nem  volt  renonsz. Hogy miért írok  erről?  Azért,  mert  az ilyen  „játékosok”teszik  sokszor  a játék  szellemében  ellentétes  magatartásukkal  a  baráti  légkört  ellenségessé.

Végül bejutottam annak ellenére, hogy  a  „négyes  asztalnál”  az  utolsó  helyen végeztem, annak  köszönhető, hogy nem  adtam  fel. Ez  az  év  számomra  az  eddigi  legsikeresebb  évem, mióta  a  versenyzésbe  bekapcsolódtam.                    Még  soha nem fordult elő, hogy  egy  éven négy  döntőben  szerepeljek:

1. Megnyertem  a Mausz által  Monoron rendezett országos  bajnokságot.
2. Bejutottam  a  MUOE által  rendezett bajnokság döntőjébe.
3. Részt  veszek  a Gulliverben  rendezendő  Csapat-döntőn.
4. Ott  leszek  a Kisvárdán  rendezendő  Sportrulti  kétnapos  viadalán.

Köszönöm  a  Sorsnak, hogy  mindezt megélhettem. Szeretném  „barátok  közt”  megélni  még  azt  a kis  időt, ami  az  életemből  hátravan  a  fentebb  említett  incidensek  nélkül. Az  ulti, - mint  az összes  többi  sport   - a  versenyen kívül a Barátságról  szól  elsősorban. Addig  szeretném  ezt  a szép  játékot  jáccani, amíg  van  értelme  ott  lennem  Köztetek, kedves Barátaim.  Remélem,az  ulti  nem  kerül  feledésbe. Kár lenne  érte.

 A  viszont  látásra  a  hátralevőkön  és  jövöre  is,  ha a  Sors  úgy  akarja!

u.i:

Szokásomhoz híven felolvastam a feleségemnek a történetet, „óvást” nyújtott be ellene. Az óvás több, mint a „renonsz”: Az csak egy partira vonatkozik, míg az óvás az egészre.

A „tárgya” arra vonatkozott, hogy kihagytam belőle egy fontos tényezőt: Őt!

Az óvásnak helyt adtam: Ezennel kijelentem, Nélküle nem lennék itt, mert a „feltételt”, hogy köztetek lehetek, Ő biztosítja számomra. Már akár 17 éve távozhattam volna az élők sorából, ha „elengedi a kezem”. Nem engedte el. Azóta is „fogja” és segít a hosszú hétvégeim zavartalan szervezésében, nem állítva akadályt a játékszenvedélyem útjába.

KÖSZÖNÖM!

Egy jólsikerült Vitaest margójára

Kedves Tagtársak, Barátaim!

Felemelő érzés volt olvasni a hozzászólásokat, amik távozásom után születtek

és mind a tenniakarást, a „hogyant” és a REMÉNYT sugározták.

A tegnapi „zűrös nap” után nagyon jól esett, hogy ilyen sokan

„érdemben” szóltatok hozzá és konkrét javaslataitokkal a megoldást kerestétek. Köszönöm mindőtöknek, akik bírtátok a „tempót”.. Én sajnos már kevésbé:

Hiába a drága szemüveg, ettől az ember nem lesz se fiatalabb,

se „éleskátóbb”. Pláne, ha ez nem is „olvasásra” szolgál.

Ahogy ma elolvastam minden hsz-t, az az érzésem támadt:

Igenis NEKÜNK DOLGOZIK AZ IDŐ! Csak „tenni kell a dolgunkat!”

Judit „jól látja”, hiszen közel van a tűzhöz, mennyit változott és fog

különösen a „vidék Magyarországának” a véleménye, akár Gyurcsányról is!

Osztom azt a véleményt, hogy az emberek alapvetően nem hülyék,

a „saját bőrükön” tapasztaltakat jól ítélik meg.. „Tisztelet” a kivételnek,

az érzelmileg Orbánhoz kötődő „agymosott birkák” esetében.

Ha mindenütt és MINDIG „hallatjuk a hangunk”, azt tapasztaljuk:

MA MÁR nem hördülnek fel emberek Gyurcsány neve hallatán!

Különösen igaz ez az Éhségsztrájk óta.

Ez a „bagatellnek tűnő” akció MEGMUTATTA a hétköznap emberének,

hogy az a sokat szidott, megalázott, „bűnbaknak” kikiáltott Gyurcsány

az Ő ÉRDEKEIT KÉPVISELTE ott, a Kossuth-téren felállított sátorban.

Nem véletlen a „közvélemény-kutatók” mérése sem!

Az volt a „félrevezető” az előző méréseknél, hogy Fidesz megrendelésre,

a Kubatov-lista alapján készült. Ez sem az „igazi még”,

arra maaagyösszegű fogadást kötnék, ha HOLNAP lenne a választás,

AKKOR IS LENNE minimum 10 %-on a DK-ra leadott szavazatok aránya!

Hogy ezt mire alapozom? Arra, kedves Barátaim,

hogy a FÉLELEM naaagy úr és nem engedi meg

a „szabad vélemény.nyilvánítást”, akiknek VAN FÉLNIVALÓJUK!.

De a „fülke magánya” leveszi róluk ezt a TERHET,

és OTT fog megmutatkozni, mennyire „olvad már a jég”

és mennyire útálják már Orbánt.

/még azok is, akik Ma a megélhetésért „nyalják a seggét”/

Pont Ők lesznek azok, akik elsőként mártják

„tőrüket” a vesztes DIKTÁTORBA, mint anno a „Brutusok” tették.

Orbán napjai meg vannak számlálva: A kérdés csak az,

meddig TŰRI A NÉP az ámokfutását

és mennyi KÁRT okoz még az eszement ötleteivel?

Van másik kérdés is: Mi a JOBB az országnak?

Egy „szakértő kormány”- aki rendbeteszi az ország szénáját,

vagy egy szociálisan érzékeny politikusi vezetés,

akit féléven belül megutál a nép?

Szerintem is az előbbi. Megszorításokban már egyébként is

„otthon vagyunk” - egy két évet „féllábon is” kibír még a legszegényebb is,

ha látja: VAN FÉNY AZ ALAGÚT VÉGÉN!

Ha ezt az időt jól használja ki a „szakértő kormány”,

mint ahogy MENET KÖZBEN lehetett „váltani” Medgyessyt Gyurcsányra , Gyurcsányt Bajbaira, ez az út fordítva is járható.

Emlékezzünk a Horn-kormányra! Két év kegyetlen MEGSZORÍTÁS

/Bokros csomag/ után jött a szociális HÁLÓ,

aminek következtében a Nép „jól érezte magát!”

Ha Hornék a „két választás között” nem ÜLNEK A BABÉRJAIKON,

/4 %-kal vezettek a Fidesz előtt/ simán NYERNEK,.

A fidesz már akkor ODAKERÜLT VOLNA, AHOVÁ VALÓ!

A történelem szemétdombjára!

Nem vették észre, hogy mire készül az akkori ellenzék:

A rendszerváltás LEGNAGYOBB választási „trükkjére”:

/csalásnak azért nem nevezném, mert ez a LEHETŐSÉG meg volt

az MSZP és az SZDSZ számára is, csak nem „élt vele”.

A Kisgazdák lepaktáltak a Fidesszel és Torgyán 150 képviselőjét

„léptette vissza a II. fordulóban” a Fidesz-jelölt javára!

Így hiába volt az MSZP – SZDSZ-nek együtt mindenütt TÖBBSÉGE,

a „nevető harmadik” elvitte a mandátumot és megfordította az eredményt!

Ezért „találták ki” az egyfordulós választást,

hogy ESÉLY SE LEGYEN megfordítani többet az eredményt!

És ezért nehezítik a „regisztrációs törvénnyel” az ellenzék esélyeit.

Az „oszd meg és uralkodj rajta” elv alapján a 200 fő ajánlási elv

mentén műkodő VÁLASZTÁSI JELÖLTEK arra valók,

hogy szétforgácsolják és lehetetlené tegyék bármelyik,

de akár az EGYÜTTESEN fellépő pártok esélyeit.

Aki nézte a tegnapi Vitát a parlamentben ÉJJEL,

az látta, „mire megy ki a játék”

A „megosztás” máris eredményes volt: Az ellenzék egyik fele BENT,

a másik KINT harcolt a szabad választás jogáért..

Ha MIND a bojkottot választotta volna, mára ország-világ látná:

A választási törvényt nem lehet LEGITIMNEK TEKINTENI,

hiszen egyetlen PÁRT szavazta meg!

Hogy a KDNP miért nem vett részt a vitán? Az rejtély.

Talán a „keresztényi érzés” feltámadt bennük,

vagy csak szégyellték magukat „odatenni”

Köszönöm az aktív részvételt mindazoknak,

akik értékes hozzászólásiikkal emelték a vita színvonalát.

Úgy érzem tegnapi vitánk az eddigi legsikeresebbnek tekinthető.

Ezért szántam rá több időt – és ezért osztom meg Testvérklubunkkal.

Kérem a résztvevőket, értékesnek ítélt véleményüket másolják át oda is..

AZ IDŐ NEKÜNK DOLGOZIK!

Kedves Klubtagok, Barátaim!

„Az idő Nekünk dolgozik”!

Ezzel az örökérvényű mondással hívlak benneteket a mai virtuális beszélgetésre.

Miből gondolom, hogy pont most ídőszerű az időről beszélni?

Akár több „jelből ítélve”.. Orbán puszteszeri beszédéből

és Bitó László „magyarázatából” egyaránt ezt lehet kiolvasni.

A Hatalomvágy és a Szeretetvágy különös keveréke egy emberen belül

nagyon érdekes következtetésre készteti az embereket.

„A haza nem lehet ellenzékben!” „Aki nincs velünk, ellenünk van”!

és a hasonló jelszavak sulykolása mind arra volt jó,

hogy Orbán elérje híveinél: a Jövő Messiásaként „szeressék”

és mindenben kövessék. Az, hogy ebben a „pávatáncként” emlegetett

baromságban keverednek a keresztényi és a pogány elemek,

az nem zavarja abban, hogy a „maradék híveinek”

/mint Hitler a bunkerben/ magyarázza meg:

A Turul és a Vérszövetség tartja össze a Magyar Nemzetet.

Szent István és a pogány jelképek összekeverése azt szolgálja,

hogy bebizonyítsa: Nélküle nem lesz MAGYAR FELTÁMADÁS!

Természetesen szüksége van a „saját támogatóinak” megbecsülésére.

Az „oligarchákat” eccer már kifizette az egykulcsossal,

de hogy további előnyökben részesíthesse, kitalálta az új államot.

Orbanisztánt, aminek az államformája KORRUPTOKRÁCIA.

Ajánlom meghallgatásra az Egyenes beszédet Bitó Lászlóval .

http://atv.hu/cikk/video-20121001_bito_laszlo

Hogy közben mi a „feladatunk”?

Azt megtudhatjuk Gyurcsány Ferendtől

Kedves Barátom!

Két programra hívnám még fel a figyelmed:

Október 5-én, 11 órakor a Rákóczi út 90. alatt a Best Western Hotel Hungáriában konferenciát rendezünk a választási regisztrációról. Mindenkit szeretettel várunk.

Október 23-án pedig ismét ünnepel az ország.

Számunkra ez a nap azért is fontos lesz, mert a DK elfogadta

a Szolidaritás Mozgalom meghívását, és részt veszünk az általuk,

az Operaház elé szervezett tüntetésen. Arra kérlek Benneteket,

hogy aki teheti, jöjjön el az ország minden pontjáról,

beszéljétek rá erre a lehető legtöbb ismerősötöket.

Nagyon fontos lenne, hogy több tízezren legyünk együtt,

sok-sok DK-s táblával, hogy megmutassuk a hatalomnak: l

eváltásuk egyre közeledik.

Kedves Barátom!

A DK egyre nagyobb és elkötelezettebb tábora

ösztökéljen minket még több munkára. Ez az ország így nem maradhat,

és a Demokratikus Koalíció nélkül nincs kormányváltás,

és az ország rendbetételéhez is szükség van ránk. Mindannyiunkra.

Dolgozzunk tovább Magyarországért, a Köztársaságért!

Barátsággal Gyurcsány Ferenc

De nem elég „leváltani” a rombolás kormányát, utána fel kell építeni

egy élhető országot, visszaállítani a törnényes „rendet”..

Erről Majtényi Lászlótól jobban senki nem tudná felvilágosítani

a sokévi agymosás után elhülyített népet.

Ajánlom figyelmetekbe meghallgatni, mit mond erről Olgánál.

http://atv.hu/cikk/video-20121001_majtenyi_laszlo

Természetesen mindenről szó eshet, ami az elmult héten megesett:

Akár az első „nem fideszes” győzelemmel végződött

polgármesterválasztásválasztásról vagy bármiről.

Kiváncsian várom, vajon érzitek-e azt, hogy

az IDŐ NEKÜNK DOLGOZIK? Ami nem jelenti azt,

hogy Mi nyugodtan ülhetünk a seggünkön kedvenc karosszékünkben..

2012 szeptember 29 a győztes szemszögéből nézve

Ez a nap nevezetes számomra több szempontból nézve.

Beszámolóm a Nemzeti Ultibajnokságról ezért lett „rendhagyó”,

mert ez volt a második győzelmem, ami az elsőhöz semmiben nem hasonlított,

de annál több benne az egyezés.

Amiben különbözik a 2006-os Valhallában rendezett I. országos döntőtől,

hogy akkor „zöldfülü” újoncként ismeretlenül kerültem be

és a 7. fordulóig veretlenül, 100 %-os teljesítménnyel vezettem

és végül biztosan, 34 ponttal nyertem meg a versenyt.

Míg most egy alapos „verést” kaptam már az első fordulóban

és onnan sikerült a 7. fordulóra felzárkóznom a 4. helyre.

Egyáltalán nem bíztam a sikerben,

hiszen az előttem levők mind kiváló játékosok voltak,

ráadásul egy ponttal eőttem jártak.

Akkor foghattam be Őket, ha Én a hátralevőkben nyerek,

Ők pedig vesztenek pontokat. Ez benne volt a pakliban,

hiszen meg volt hátra egymás elleni játék is, így akármi is lehetett.

Nem sikerült „hoznom” a lehetséges 12 pontból csak 8-at.

Mivel játék közben nem figyeltem az ellenfelek teljesítményére,

meg voltam győződve róla, hogy ez kevés lesz a végső győzelemre.

A meglepetés akkor ért, amikor a végén a játékosok

elkezdtek sorra gratulálni a „győztesnek”, Nekem.

Kiderült, hogy a nyolc pont bőven elég volt a sikerhez,

hiszen az előttem állók mind „betliztek” az utolsó fordulókban

az Én nyolc szerzett pontomhoz képest:

Így a 31 ponttal 3 pont előnnyel és jó Ft-tal nyertem,

hiszen a 2. helyezett „csak” 28 pontig jutott.

Ami meg az „egyezést illeti”: Az a Vízi Béla celebrálta mindkét döntőt,

és a mostani helyszínhez is kellemes emlékek fűzódnek.

Még 2006-ban volt Monoron egy 24 órás „maratoni verseny”,

amit szintén „a Béla” rendezett, és amit szintén megnyertem.

De az első döntőben ismertem meg az egyik legjobb ultis barátomat,

akivel a mai napig a legjobb viszonyban vagyok: Muzslai Róbertet.

A Szabad Föld kupa mellé, - amit a Mausz nevében Regőczi Miklós adott át,

Tőle kaptam a MUOE különdíját. Ennek köszönhető, hogy „kétlaki” lettem:

Nem csak a Mausz, hanem a MUOE versenyeit is rendszeresen látogatom.

Monoron pedig egy „másik” barátomat (is) megismertem a rosszabbik oldaláról.

Már akkor is! - arról volt nevezetes, hogy a kákán is „kereste a csomót”,

de meg is magyarázta! - hogy miért nem találja!

Az Istennek nem akart belenyugodni a kiírásba, miért kell „folytatni”

a 24 órás versenyt onnan, ahol a „Monor banokát” abbahagytuk.

Akkor fogadást ajánlott, hogy nem merek Vele „kiállni” egy rövid menetre,

mert csak szerencsém volt „addig”, és Ő majd megtanít ultizni.

Mertem. Volt egy „vállalkozó”- aki a hecc kedvéért beáldozta magát

és nekiláttunk a „naaagy bizonyításnak”, miszerint Tőle jobb a világon nincs.

Az eredmény „magáért beszélt”: Utolsó lett..

Naaagy bánatában nem is maradt a továbbiakra,

hazament nyalogatni az önbizalmás esett sebeket..

Hogy változott-e azóta? Rengeteget!

Hátrányára. Ő tartja az ultijáték lassúsági világcsúcsát

és természetesen a szófosásét is..

Ettől függetlenül kedves ember, csak ne ültesd be a kocsidba,

mert attól fogva nem fogsz tudni „szóhozjutni”.

A „találós kérdést” nyitvahagyom, hogy „vajh Ki Ő?”

A verseny eredményéről helyettem beszéljen a lista.

http://magyarultiszovetseg.hu/nemzeti-ulti-bajnoksag-2012-vegeredmenye/

Ha összevetjük a 2006-ossal, ott hat, itt három ponttal győztem.

Megmondom őszintén, ezt a II.-at nagyobb sikernek érzem.

Mert akkor „jó évet” zártam, és a győztes versenyeimen

előtte is a 34 pont volt a gyakori eredményem.

Az év folyamán talán négyszer sikerült ennyit gyűjtenem,

benne az emlékezetes Kőkapun rendezett elődöntővel,

ahol 117 versenyzőt előztem meg ezzel a pontszámmal.

A 2006-os évnek van egy szomorú és tragikus emléke az ultis társadalomnak:

A szegedi II. elődöntőre nem érkezett meg 4 kisvárdai játépos.

Az odafelé vezető úton súlyos karambolt szenvedtek,

aminek következtében két játékos a helyszanen meghalt:

Heuer Ferenc és Nagy László.

Róluk minden év első versenyén emlékezünk meg.

http://magyarultiszovetseg.hu/beszamolo-a-dontorol/

Amit Én hozzá tudok tenni, az a magánvéleményem.

Soha rosszabb versenyt és helyszínt nem kívánok az ultis társadalomnak.

Nem azért, mert győztem, hanem mert a Rendezők mindent megtettek

a sikeres lebonyolításért és ebből a szempontból mindenki elégedett volt.

Szuper volt a rendezés, zökkenőmentes maga a verseny, fínom a kaja.

Hogy el ne feledjem, a Valika sütötte sütemények emelték az ételek színvonalát,

el is fogytak egy szálig.

Hogy a saját élményeimről is szót ejtsek,

minden versenyt össze szoktam hangolni egy kis plusz játékkal,

nehogymá' kipihenten menjek a „főversenyre”..

Már csütörtökön elindultam a „hosszú hétvégére”

meglátogatni Bolyos Gabiékat egy „lőrinczi barátságos” versenyre,

amit pénteken a Goldban egy félkezes követett, amiről kering is a Világhálón Boldizsár Gabi barátom által hajnali fél háromkor feltett kép,

„Még mindig tart” címmel. Azért háromkor éppen Ő tett le

alkalmi szállásom kapujában, és mire „haraptam valamit”

meg bevettem a gyógyszereim, fél négykor „már” le is feküdtem.

Hogy aludni, az kicsit tulzás, mert öt órakor bekopogott a szállásadóm,

hogy ideje készülődnom, mert HATKOR indulnom kell.

Fél hatig még maradtam egy kicsit, gondolkodni azon: Hová is kell menni?

És mikor? Hogy elérjek oda, ahol Bartos Gabi felvesz és elvisz Monorra..

Természetesen Muzslai barátom házánál volt a találka.

Hogy egy kicsivel hamarabb értem oda, nem a véletlen műve volt:

El kellett jönni „hazulről”, mert a gazda bevásárolni ment,

így a „vendégnek” is menni kellett.

De hogy a Robi qrvára nem örült a korai megjelenésemnek, az fix:

Ugyanis Ő is épp ott volt előtte, ahol Én,

csak Ők mégtovább húzták a befejezést,

így Ő „csak” 6-kor került ágyba, így nem csoda,

hogy nem örült a nyoclórai ébresztésemnek..

Valamit a versenyről, hiszen nem akármilyen előzmények után kezdődött

és mégiscsak azért megy oda minden résztvevő, hogy győzni szeretne.

Ez a természet törvényei szerint mindenkinek nem adatik meg: Csak egynek!

Néhány parti „megér egy misét”, mert ebből is látszik:

Min múlik soxor az üdvösség.

Mindjárt az első körben volt egy ötlapos piros ultim,

amit ha partival nyerek, első vagyok, ha parti nélkül, csak második.

Az öt legnagyobb piros mellett lett 4 zöldem, K, F,9,8.

Bartos Gabi negyvenszáz ultit mondott és a két kis zöldet tette le.

Úgy számítottam, hogy Nála maradt a zöd ász.

Sajnos, nem jött be a számítás.

Csak a hetes maradt. Így Steklinél volt a három ütő zöld,

a hárok kis piros, aminek következtében nem hogy a partit,

de az ultit is elbuktam. Így lettem tökutolsó.

A hetedik fordulói részeredménynél már jól álltam, feljöttem a 4. helyre.

Előttem volt Bartos Gabi, Mészáros Karcsi és Stekli Gyuszi,

mind veszélyes és minden hájjal megkent profi játékosok.

Úgy indultam neki a folytatásnak, hogy

„nyerni kell ahhoz”, ha fel akarok állni a dobogóra.

Mészáros Karcsival meg Dienes Janival kerültem össze:

Két nem akármilyen játékos, pláne egy klubból: Kisvárdáról.

Tudtuk, hogy aki itt nyer, nagy lépést tesz előre!

Elég jól jött a lapom, vezettem is, de mindig „feljött” Dini,

mint a talajvíz, és félő volt, hogy az előny nem lesz elegendő,

mert akár egyetlen lap elég a fordításhoz. Karcsinak pechje volt:

Nem ment a lapja és mennél jobban erőlködött,

annál rosszabb lett az esélye. Volt egy lapom,

amivel eldönthettem a kör végeredményét, csak kérdés, bevállalom-e?

Mert lehet belőle nagy bukta is,- ha netán egy kézben van 4 piros.

A következő lapjaim voltak: Piros Á, F, 7. Tök: Á, K, A, 10, 8.

Zöld: Á, A. Makk: Á, 9. Ha „csak” pénzre játszok,

gondolkodás nélkül bemondom a piros ulti négy ászt.

De: Benne volt a lapomban esetleg több is, ezért elpasszoltam:

Hátha lesz rá „vevő” /letettem az ászok mellől a fölösleges két lapot/

Dini belenyúlt és ultit mondott. Karcsi negyvenszáz ultit „hazudott”..

Én piros négy ászt vállaltam be. /két makkot kapzam és tettem vissza./

Dini piros betlire nyúlt és vizzsatette a talont.

Én felvettem és piros ukti négy ászt licitáltam.

„Láttam” a lapomból” a felállást, és tudtam,

hogy kell lennie egy vagy két töknek Dininél ahhoz,

hogy meglegyen a betlije. Így a tök ásszal kezdtem és simán megvolt

mindkettű, annak ellenére, hogy Karcsinál volt a három piros és két tök.

A következőben Dajka Józsival és Solti Pistával hozott össze a sors:

Dajka sem kezdő, ebben a körben mégis elkövetett három szarvashibát,

aminek következtében a Soltit úgy „felcsinálta”,

hogy onnan már lelőni sem lehetett volna..

A legnevezesebb hibája „megér egy misét”.

Solti lapjai: Piros: Á, K, 9, 7. Tök: Á, F, 10, 8. Zöld: A. Makk: 9.

„Ránézésre” simám nyerhető ulti- esetleg partival. DE!

Van „elosztás” is a világon: Onnan nézve SIMÁN BUKOTT,

ha a Józsi el nem qrja..

A lapjaim: Piros: F, 8. Tök: K, A, 9, 7. Zöld: Á, 8. Makk: Á, K.

Solti a tök ásszal lezdett. Én másidikként nem szólhattam semmit,

hiszen „nem nyílt ki a lap” Dajka leütötte piros 10-zel és hússzal

megkontrázta a partit. Ha Ő ül elől, Nekem kontra ultim van!

Indult makkal, amit az ásszal beütöttem és a királyt hívtam.

Ebből világos lehetett MINDENKINEK, hogy nincs kisebb,

ha van, azzal jövök, hogy ne hajtsam be a 10-est, amit nem vágott ki.

Solti ütötte a 9-el, és kis tökkel folytatta.

Dajka ütött a piros alsóval és kihozta a harmadik makkot.

Szarvashiba! Akár kettő is, amivel emgem is meghajtott.

Így lett meg a Solti ultija, ami után „ment a lapja” és még

elkövetett két bakit Dajka. Minden partit Solti nyert utána,

Mi lett volna a „játék” Dajka részéről?

1. Vagy visszadobja a pirosat, hogy elkenhesse a két tizesét.

2. Vagy fordít a makk után. Mert ha van „harmadik”, azt tudnia illett volna.

Ez is mutatja, hogy egy „szarvashiba” mennyire megváltoztatja a játék képét!

Nem mindegy, hogy „Walaky” felír 8 pontot, vag LEÍR 40-et.

Mert az mindkettőnk kárára 72 pont különbséget jelent. És ez „csak” egy hiba..

Soha rosszabb versenyt nem kívánok Magamnak, de a társaimnak sem.

Habár a helyszín eldugott helyen volt „forgalomaltaraléssel” fűszerezve,

de a kaja és a rendezés feledtette az utazás kellemetlenségeit.

Ha jól tudom, azok sem töltötték „tétlenül” az estét,

akik már ott aludva „kipihenték a fáradalmakat”

mert az éjszakába nyúló kártyapartik mellett a „kisérő italok hatása”

ha nem is mindegyiken, de a főtitkár eredményén meglátszott..

Talán a citromdíj enyhítette a hatást.

Köszönöm mindenkinek, hogy ott lehettem és

élvezhettem a Házigazdák /Viziék/ vendégszeretertét.

Köszönöm a sportszerű játékot a társaknak és a sok gratulációt.

Egy „régi ultisnak” nem köszönöm a felém irányuló „jóindulatát”,

amit az Adatlapomra írt. De nem meradtam „adósa”.

Aki kíváncsi rá, nézzen be Hozzám, megtudhaja:

mi a véleményem a „régi” Főtitkárról...

Tévedések elkerülése végett a „sárospataki” Hajdu Imréről van szó..

„Főtitkárt” már elfogyasztott a Szövetség a fennállása óta jónéhányat.

Még egy „kupáról” nem szóltam: A Vándorserlegről,

amit még nem „láttam” de hazafelé eleget hallottam róla ahhoz,

hogy felcsigázza az érdeklődédemet: T

alán még Én is „megcélozhatnám”- ha addig kitart az egészségem.

Bartos Gabi barátom mesét róla: Legalább „kerti törpe” nagyságú

és igen jól mutatna otthon bárkinél, aki hazavihetné.

Ahhoz ugyanis el kell nyerni háromszor..

Erre Gabinak és Nekem van reális esélyünk.

Mi már kétszer szerepelünk abban a Névsorban, akik elnyerték már.

Neki több, hiszen még van „ideje”, nem annyi, mint nekem..

Remélem, nem hagyok ki senkit, ezért felsorolom,

kiknek a neve szerepel a Vándorserlegen.

Aki oda felkerül, az nem szokott „véletlen lenni”

a mögött van teljesítmény.

Tudomásom szerint volt egy verseny,

ami még a „történelem előtti időkből” szátmazik,

amit Stekli Gyula nyert meg. Ő még nem szerepel a kupán.

De ez éven már „majdnem” Ő is..

1. 2006 Várszegi Szilárd

2. 2007 Virág László

3. 2008 Pirisi János

4. 2009 Dienes János

5. 2010 Bartos Gábor

6. 2011 Bartos Gábor

7. 2012 Várszegi Szilárd

Még van egy kép, ami a verseny után „született” a kétszeres bajnokokról,

ahol Muzslazi Robival hárman vagyunk.

Hogy Ő Sportultiban nyerte, semmit nem von le az eredményéből, SŐT!

http://magyarultiszovetseg.hu/ketszeres-bajnokaink/

Mindenkinek még egyszer megköszönöm ezt a szép napot és a gratulációkat.

Gratulálok a helyezetteknek és bíztatom a hátul végzetteket,

hogy ez az a „sport” amiben gyakran megesik,

hogy elsőkből utolsók (is) lehetnek de fordítva is.

Viszont a „nagy számok tövénye alapján” aki a ranglistán tartósan

az első ötvenben benne tud lenni, azzal „számolni kell”, bármikor nyerhet..

Elnézést, ha „kicsit hosszúra” sikeredett, de ezt már megszokhattátok.

A legközelebbi Viszont látásra Kisvárdán!