A  DEMOKRÁCIA  VÉGNAPJAI

Szombaton,  a  Tusványoson  elmondott  Orbán – beszéddel  Magyarországon  végetért  a  demokrácia. Beköszöntött  a  Diktatúra, ami  régen  épült  már, látszottak  a  körvonalai  és  erőviszonyai,  csak  néhány  fogadott  és  fogadatlan prókátor erölködött  némi  politikai  haszonszerzés  reményében  bebizonyítani,  hogy  itt  bizony  még  működik  a demokrácia,  még  van  jogállam, egyszóval  még  nincs  diktatúra.

A  vasárnapi  Egyenes  Beszédben  viszont  Tamás  Gáspár  Miklós tőle  szokatlan  nyíltsággal  és  őszinteséggel  bevallotta: Tévedett  az  eddigi  megítélésben,  itt  már  /szombat  óta/  beköszöntött  a  totális  diktatúra  minden  velejáróval  együtt.

Megszületett  Orbanisztán,  vele  együtt a  Mindenhatóval  egy  szinten  álló  diktátorral.

Ezt  TGM-től  hallani meglepő  volt,  de  reménykeltő  fejleménynek  tartom. Ha  az  ország  egyik  legnagyobb  filozófusa  ezt  mondja, akkor  annak  van  alapja!

Az  is  alapul  szolgál,  hogy  a  román  államfő  azonnal  reagált a  beszédre:  „Nem  fogjuk  eltűrni,  hogy  bárki  kikényszerítse  a  székelyföld  autónómiáját”.

Ezek  után  két választásunk van:  Vagy  állva  halunk  meg,  vagy  alattvalóként.

De  Mi  élni  szeretnénk,  itt,  a  Kárpát-medencében,  mert  ez  a  Mi  Hazánk  is,  nem  csak  a  turulbaszületett  fidesz-maffia  tulajdona.

Ehhez  viszont  az  kell, hogy álljunk  ki  végre  a  saját  érdekünkbe,   EGYSÉGFRONTOT  ALKOTVA   Orbán  kétharmada ellen. ami  csak kozmetikázva  annyi,  mert  ha  hozzávesszük  a kárvallottak  seregét,  Orbánt  az  ország    NÉGYÖTÖDE    utálja,  mint  a  szart,  csak  bevallani  hovatartozását  nem meri,  mert  gyáva  hozzá.

De  ha azok, akiknek  megvan a  tudásuk  hozzá,  hogyan,  mivel  kell  felvilágosítani  a  tudatlan  népet  az  Igazságról, TGM-hez  hasonlóan  kiállnak  és  elmondják,  az   ARÁNY    egyből  a  feje  tetejére  áll,  és  Orbán  kétharmada  úgy  olvad  el,  mint  a tavalyi  hó.

De  ehhez  szükséges  egy  egységes   AKARAT,  egységes  kiállás  Orbán  hatalmának  korlátozásához,  majd  végső  megdöntéséhez.

Erre  az  utóbbi  időben  születtek    RECEPTEK. Bármelyiket  fogja  a  Nép  egy  kiválasztott  Vezető  mellett  követni,  Orbán  és  a  fidesz  megbuktatható. De  csak  akkor,  ha  elejétől  a  végéig  egy  az AKARAT  és  egy  a    VEZETŐ. Nincs  helye  az alkudozásnak,  minden  demokráciát  akaró pártnak, embernek  el  kell fogadni  a  „forgatókönyv”  minden  passzusát,  mert  csak  így  lehet  eredményt elérni.

Én  csak  egy  senki  vagyok  a  politika  színpadán,  de  a    SENKIKBŐL   van a  legtöbb: Ha  sikerül  Walakynek  elhitetni  a   SENKIKKEL,  hogy   VAN  REMÉNY  egy  szép, Új  Világ,  egy  boldogabb  Magyarország  megteremtésére,  van  esély  ennek  a  rablóbandának az  elzavarására, akkor  a  sok    SENKI    eme  nemes  cél  érdekében ha  képes  összefogni,  nagy  dolgok  születhetnek.

De  minden  további  csűrés-csavarás  helyett  hallgassátok  meg,  mit  mondott  TGM  az  Egyenes  Beszédben. Tanulságos!

http://www.atv.hu/belfold/20140728-tamas-gaspar-miklos

Ami  pedig  a  „recepteket”  illeti:  Kettőt  is  hoztam.  egyik  jobb,  mint  a  másik.  De  arra  mindenképpen  jó,  hogy  megtaláljuk  a  módját:  hogyan  lehet  a  Diktatúrából visszatérni  egy normális,  élhető  Magyarországba.

http://tuaregblog.blogspot.hu/2014/07/orban-megbuktatasanak-forgatokonyve.html

http://www.pupublogja.hu/2014/07/harmadik-honalapito.html?spref=fb

Nem  állítom,  hogy  csak  ez  a  két  recept  az  üdvözítő  Orbán  rendszerének  eltakarításához.  de  azt  igen,  hogy  ezek nélkül  a  „receptek”  nélkül  nem  jutunk  semmire  Orbán  diktatúrájával  szemben.

Nekem  teccik  mindkét  forma. Az  nem  teccik, hogy  a  Nép,  az  istenadta  még  ma  sem  hiszi  el, hogy  amit  eddig  csinált, /kezet  csókolt,  segget  nyalt/  az  nem  előreviszi  az  országot,  hanem  vissza  a  sötét  középkorba.

Mindkét  „recepthez”  volt  véleményem  is,  amit  akár  „használati  utasításként”  is  lehet értelmezni. ajánlom figyelmébe  mindenkinek,  akinek  a  HAZA  FOGALMA    jelent  még  valamit  a  születése  helyén  kívül.

Ha  csak  arra  gondolunk,  hogy    VOLTAK  PÉLDAKÉPEINK, akiket  tiszteltünk,  szerettünk, és  általuk  nőtt  bennünk  a    HAZASZERET. Amit  a  mai  generáció  már  nem  is  ismer, mert  ha   ELMEGY, /mert  módja  lesz  rá/soha  nem  tér  vissza, mert  az  ország  Vezetése  elvette  a  kedvét  attól,  hogy  hazájának  tartsa  azt  az  országot,  amely  elvette  tőle  a  megélhetés,  a  boldogulás,  az   ÉLET   lehetőségét.

Tegyük meg azt, amit a lelkiismeretünk  és a  szívünk  parancsol: Űzzük  el  ezt  a  rablóbandát Magyarországból, hogy hazájának érezhessék azok  a  kivándorlott  milliók  is,  akiket  a  szükség  az  ország  elhagyására  kényszerített.

Mi  lesz  veled,  egészségügy?

Egy  hét  nem  számít  hosszú  időnek  kórházban, de  arra  elég,  hogy  hű  képet  kapjunk  a  jelenlegi  viszonyokról. 

Mi  lesz  veled,  egészségügy?

Hogy  mi  lesz,  azt  csak  sejteni  lehet:  Csőd. Abból,  ami  már  van: Káosz. Mert  ahhoz  képest,  milyen  volt  még  akár  néhány  évvel  ezelőtt,  a  mai  helyzetre  egyetlen  megállapítás  a  jellemző:  Siralmas.

Pedig  a  Sátoraljaújhelyi  Erzsébet  Kórház  valamikor  az  élvonalhoz  tartozott. A  régi  szárnyakat újakkal  bővítették,  amelyek  mára  úgy  leamortizálódtak, hogy  azt  hinné  az  ember:  száz  éves,  holott  nem  több  25  évesnél. Igaz,  a  kórház  ma  is  „épül”,  de  az  új szárnyak  fényét  nagyban  lerontja  az  elhanyagolt  állapotban  levő  épületek  látványa  és  a  tapasztalható  közérzet.

A  végeredménnyel  kezdem:  egy  hét  kórházi  kezelés  után  ROSSZABB   állapotban  jöttünk  haza  a feleségemmel, mint  ahogy  bekerültünk. Minimum  egy  hét  kell  a  kórházi  „pihenés” kipihenésére.

Azt  az  elvet  vallom,  hogy egy  infúziós  kezelésre, ami a  mi  korosztályunknál már  szükségszerű rendszerességet  igényel, akkor  kell  bemenni,  amikor  még  képes az ember ellátni magát, nem „viszik”. Mert ha vinni kell, már nagy  a  baj. Előjegyzéssel  mentünk,  amikor  a  nyári  munkák  és  az  elfoglaltságaink  engedték. Ezzel  nem  is  volt  semmi  gond.

A  gond  a  tisztálkodásnál  volt. Erre az  egész  „osztályon”  alig  volt  lehetőség. A  közös  fürdőszobák /úgy  a  férfi mint  a  női  oldalon/ szinte  használhatatlanok  voltak. Volt  ugyan  EGY  használható  zuhany /a  három  használhatatlan  mellett/  de    VILÁGÍTÁS   ott  nem  volt. Kézmosási  lehetőség  sem. De  a  legnagyobb gond  a  betegek  felelőtlen  magatartásával  volt.

Régen,  amikor  még  a  pszichés  betegeket  egy  osztályon,  a  pszichiátrián  „ápolták”,  aminek népies  neve nemes  egyszerűséggel  bolondok  háza  volt, nem  volt  gond, mert a  könnyebb  eseteket,  akik  csak  bejártak,  ellátták  és  mehettek  dolgukra, a  „bentlakókat” pedig  szakszerűen  egymástól elválasztva egészségkárosodás  szerinti mértékben a megfelelő, /zárt/  osztályon kezelték.

Így  nem fordulhatott  elő, hogy a  nem  egyforma  súlyosságú  betegek  egymással  konfliktusba  keveredjenek.

Az  még  rendjén való hogy  a magatehetetlen betegeket  egy  kórterembe  csoportosítják  a könnyebb  ellátás  érdekében. Azt  viszont  nem  értem,  miért  nem  a  használható  részbe  rakják  az  önellátó  betegeket. Vagy  kell  a  hely  a  „kiválasztottak”  számára?

Az  orvosok  is  belefásultak  máraba  az áldatlan  állapotba,  hogy  Ék  gyógyítani  szeretnének,  csak  nincs  rá  fedezet. Ugyanis  az  egészségügyből  kivont  pénzek  qrvára  hiányoznak  a  gyógyszerellátásnál, a  segédeszközöknél. így  egyenesen  hálásak  azon  betegeknek,  akik  saját  gyógyszereik  használatával  mentesítik  a  kórházat  a  pluszköltségektől.

Hogy  az  infuziós  anyagokról  már  ne  is  beszéljek.  Az  NaCl  az  megvan. Mégsem  „palcedót”  kap  a  beteg,  mert  a  sóoldat  már  gyógyszernek  számít,  még  ha  hiányoznak  is  belőle  a  gyógyuláshoz  szükséges  egyéb  adalékok. Az  infúziós  tű  is  megér  egy  misét: Ember  legyen  a  talpén  az  a  nővér,  aki  úgy  tudja  összeszerelni,  hogy  ne  folyjék  ki  a  „lé”  fele. Nagy veszteség  nem  történik,  legfeljebb  a  „sóoldat” bizonyos  hányada  a  kórházi  lepedőknek  ad  külön színezetet,  némi  vérrel festve.

Külön szót  érdemel  maga  a  „szúrás”  minősége. ritka,  mint  a  fehér holló  az  a  nővér,  aki  100 %-os  biztonsággal találja  el,  hol  is  van  a  véna. Így  a  betegek  kezén  nem  ritka,  hogy  Naaagy  Magyarország  térképét  rajzolja  ki az  elfuserált  szúrások  sokasága.

Azt  sem  lehet szó  nélkül hagyni,  hogy  a  „nagyvizit”  alkalmával az  orvosok végigjárják  a  betegeket, „egy  szóra”  ha  megállnak egynél, az  már eredménynek számít. De  hogy  a  beteget tájékoztatnák,  hogy  mit  VÁRNAK   még tőle,  milyen  további  vizsgálatokra  számíthat,  arról  szó  nincs. Azt  is  csak  a  Zárójelentésből  tudtuk  meg,  hogy  menni  kell  CT  és  nyaki  ultrahang  vizsgálatra. amit  a  kutya  nem  közölt  velünk,  de  szerintem  szükség  sincs  rá. a  feleségem  rákérdett: Te  tudod,  minek  ez  nekünk?

-Hogyne  tudnám!  Ezért  a  kórház  pénzt  kap  az  Egészségbiztosítótól.   Persze  ez  csak  „feltevés”, de  nagy  a  valószínüsége. Különben  ha  szükség  lett  volna  rá, már  akkor  megejtik, amikor  bent voltunk.

Viszont  volt  a  feleségemnek  egy  gennyes  sebe,  ami  hétfön  kifakadt. mire orvoshoz  került  vele,  már   SZERDÁT  ÍRTUNK,   és  majdnem ráment  az  ujja,  de  a  szakszerű  beavatkozás  következtében  megúszta  egy  tetanusszal. Ha  nem  figyelek rá,  most  hiányozna a  bal  hüvelykujja. Jó,  ha  a  beteg  néha   SZÓL  a  saját  érdekében,  mert  helyette  más  nem  fog  „szólni”.

Mindent  egybevetve: Az  öt nap  zavartalanul,  de  eredmény  nélkül  telt  el. Ha  azt  nézem,  hogy az állapotunk  egy  fikarcnyival  sem  lett jobb, sőt  a  kedélyállapotunk  rosszabb  lett,  egy  hét  kellesz  a  kiheveréséhez.

De  ezért  nem  a  kórház,  még  csak  nem  is  az orvosok  és  nővérek,  de  a betegek  sem  a  felelősek.  A  „rendszer”,  az llam  a  hibás, aki  pénzt  von  ki  az  Egészségügyből,  aki  a  lehetetlen  körülményeket  létrehozza,  aki  a  betegek  kedélyét  nagyban  befolyásolja  a hazugság-politikájával,  hogy   JOBBAN  ÉLÜNK,    mint  valaha..

Hogy  ez  az  agymosás  mennyire  hat, arra  bizonyíték: egyik  szobatársamnak   kénytelen voltam  azt mondani:  Maga  annyira  „sötét”,  hogy  már  ki  se  lát  a  fejéből.  Meg  se  sértődött,  szerintem  fel  sem  fogta,  mit  mondtam.

Mi  lesz  veled,  egészségügy?

Szerintem  ugyanaz,  mint  az  oktatásüggyel. Csőd.

Mi  várható  a  hosszú, forró  nyár  után  ősszel?

A  nyár  a  politikában az  uborkaszezont  jelenti  többnyire. Ez  a  nyár  a  kivétel  ez  alól. A  két  választást  követő  baloldali  balfaszságok  következtében  mára  sikerült  úgy  szétszakítani  az  eddig  egységesnek  hitt tábort, hogy  ma  már  reménye  sem  látszik  annak,  hogy  az  őszi  választásokra  sikerül  egy  táborba  terelni  az  Orbánt  leváltani  akarók  seregeit.

Különböző  érdekcsoportok  különféle  akciókkal  elérték, hogy  semmilyen  szinten nincs  egységes  álláspont  sem  országos,  sem  helyi  szinteken  a tekintetben, kiben  látják  a  lehetőséget  leváltani  Orbán  maffiarendszerét?

Sikerült  úgy  összeugrasztani  a  baloldalt, hogy  mire  a  választás  ideje  elkövetkezik,  addigra  egyetlen  baloldali  jelölt nem marad  állva  a  Fidesz  jelöltjeivel  szemben. Egymást  írtjuk  a  baloldalon,  mialatt  Orbánék  a  hasukat  fogják  a  röhögéstől: Semmit  nem  kell  csinálniuk  a  győzelemért,  elintézzük  mi  magunkat.

Én  kihagytam  ugyan  néhány  hetet a  tájékozódásból,  de  elég  volt  néhány  írásba  beletekintenem,  hogy  megtudjam,  hogy  állunk  a  politikai  hadszintéren. Az  eredmény  lesujtó: Ilyen  mélyre  a  baloldal még  soha nem süllyedt  egymás  leamortizálása  terén.

Csak  két  esetet  veszek  górcső  alá: A  miskolci  polgármester-jelölt  ügyét és  a  DK  naggyűlésén  történt  provokációt. Na  és  természetesen  az  ehhez  kapcsolódó  írásokat,  ahol  ki – ki  vérmérséklete  és  céljai  szerint  ír  az  eseményekről  és  ebbe  a  teljes  baloldal  belead apait – anyait: egymást  ekézzük,  különös  tekintettel  kihegyezve  a  DK  és  Gyurcsány  erkölcsi  megsemmisítése  céljából.

Ez  a  forgatókönyv  egyvalakinek  kedvez:  A  Fidesznek  és  Orbánnak. Azt találom furcsának,  hogy  ezt  a  demokratikus  oldal egyes  szereplői  nem  veszik  észre,  nem  gondolkoznak  a  következményekről,  hanem  teljes  mellszélességgel  beállnak  a  sorba  Orbán  szekerét  tolni.

Csak  néhány  feltünési  viszketegségben  szenvedő  „alany”  és  néhány  mindenre  kapható  provokátor  szükséges  ahhoz, hogy  álljon  a  bál  baloldalon. Jó  pénzért  pedig  mindig  van  arra alkalmas  személy,  aki  megcsinálja  a  balhét.

Minden további  fejtegetés  helyett  néhány  írást  veszek segítségül  megmutatni: Hogy  állunk  a  politikai  hadszintéren  ma?

https://www.facebook.com/notes/%D0%B8%D1%88%D1%82%D0%B2%D0%B0%D0%BD-%D0%BD%D0%B0%D0%B4%D1%8C/viszl%C3%A1t-dk/10152302745638883?comment_id=10152321023288883&offset=0&total_comments=278¬if_t=note_reply

Talán  ez  volt  az  első szikra,  ami  elindította  a folyamatot.

„ Hogy mit csinál Hell Nagy István, az a magánügye. Hogy hányszor lép ki naponta? az a hangulatától függ. De hogy mindezt hogy teszi, az már vérlázító. Még a nevét is megváltoztatja! Orosz betükkel írja. Most, amikoor nem sikk orosznak lenni, hiszen aki Putyin barátja, az az EU ellensége. Ez Hellnél a feltünési viszketegség egyik legsúlyosabb tünete. Mert ha mindezt csendben teszi, semmi kifogás nem esne ellene. De így vannak "követői", pl a Gulyás márton féle provokáció. Mindezek a jelenségek egy célt szolgálnak: A DK, de mindenekelőtt Gyurcsány becsületébe való belegázolást. A Pásztor Albert ügy = Öszöd 2-vel. Ez is, az is a Fidesz szekerét tolja. Aki pedig ebben aktívan a provokátorok mellé áll, az egyenesen a DK és Gyurcsány ellehetetlenítésében vállal vezető szerepet. Nekik ajánlom olvasásra Nagypál Anikó kitűnő írását:”

http://www.hirhatar.hu/blogok/Mindenki_nyugodjon_le_a_picsaba__Szerintem_

Ez  már  Gulyás  Márton  színrelépése  utáni  történet.

De  hogy  vannak  még  jópáran,  akik  szeretnének  a  zavarosban  úgy  halászni,  hogy  nekik  jó  legyen., arra  legjobb  példát  Pupu  barátom  hozta.

http://www.hirhatar.hu/blogok/Setetseg

Ma  van  az  MSZP-ben  a  vezetőségválasztás. Csak  bízni  tudok  benne, hogy a  sok  kudarc  után  lesz  bátorságuk  szembenézni  a  problémákkal. Van  egy  reménykeltő  írás  is, Lendvai  Ildikótól.  A  Deák  Ferenc  kör,  az  MSZP-ből  kiszorult  és  kiszorítottak  véleményét  tolmácsolja. Megszívlelendő  a  teljes  baloldal  számára.

Ma  már  nem  áll  az  a  tétel, hogy  a  baloldal  vezető  ereje  az  MSZP  lenne. Van  három  közel  egyforma  erőt  felmutató  párt,  akikre  fel  lehetne  építeni  a  jövő  ellenzékét,  a  jövő  baloldal  vezető  erejét. Ma  már  a  DK  és  Gyurcsány  megkerülhetetlen  tényező. Ezt  szorgalmazzák  a  Deák  kör  tagjai:  Nyitást  a  DK  felé. Lendvai  Ildikó  írása  nagyonis  figyelemreméltó írás  minden  demokrata  számára. 

https://www.facebook.com/andrea.belak/posts/814067258626483?notif_t=close_friend_activity

Én  csak  egy  szürke  eminenciás  vagyok,  de  úgy  gondolom: A jövő  érdekében  meg  kéne  hallgatnunk  ezeket  a  véleményeket,  amiket a  különböző  blogírók  sugallnak  a  széleskörü  összefogás  és  a  társadalmi  béke  megteremtéséért.

Habár  nem  voltam  a  nyáron  mindig  mindenütt  ott,  ahol  a  politikát  csinálják,  de  fülem  van  hozzá,  hogy  meghalljam: Baj  van,  baj  lesz,  ha  nem  teszünk  valamit  az  orbáni  diktatúra  kialakulása  ellen.

Ahhoz  viszont, hogy  tehessünk  valamit, meg  kell erősítenünk  a  baloldal egységét. Ehhez  a  betett  írások  és  a  bennük  rejlő mondanivaló  elfogadása  kellő  erőt  adhat  a  baloldal  megerősödéséhez.

Ajánlom  minden  demokráciát  akaró  ember  figyelmébe.

Napszúrás helyett...

Veszélyes évszak a nyár. Ilyenkor könnyen kap hőgutát az ember, és azt a maradék eszét is elveszti, ami még Lepsénynél megvolt, de mára elolvadt, mint a tavalyi hó.

Mivel lehetne mással magyarázni a sok baromságot,amit épelméjűnek látszó emberek követnek el nap mint nap a politikai uborkaszezon kellős közepén, unalmukban.

Csak két esetet ragadnék ki a sok közül.

1. Csoportszavazás arról a Tölgyesi Péter nevével fémjelzett közösségben, hogy van, vagy nincs helye ott Szabó Gábor /Tuereg/ írásainak?

2. Dési János írása a Népszavában a diktatúráról.

Két egyszerű ügy, mégis ok arra, hogy vihart kavarjon szélcsendben a biliben.

Miről van szó? Van, akinek van véleménye dolgokról, másoknak meg ez a vélemény qrvára nemteccik. És akkor a demokráciára hivatkozva gymást túllicitálva „osztják az észt” egy hülye kérdésben, amikor 100 más értelmes dolgot lehetne csinálni.

Nem igaz, hogy egy csoport Adminjai nem tudják eldönteni, Walaky írásai legyenek, vagy ne olvashatók a csoportban. Az más kérdés, hogy demokratikus-e csak azért eltávolítani írásokat, mert a csoport vezetőinek nem tetszik az író személye és mondanivalója. Ma még van szólás-szabadság. Nem kéne egymást basztatni a különböző vélemények miatt, mikor ott van a közös ellenség, aki azt szeretné: egyedül Ő maradjon, a többire meg nincs szükség. Nem az lenne az üdvözítő, ha összefogva együtt próbálnánk eredményt elérni az uralkodó elit felett? Kinek jó ez, ha egymásra lövünk, és nem marad municiónk a közös ellenfélre?

Az is megér egy misét, amikor az egy táborba tartozók kipécéznek egy célpontot, arra „lőnek”. Mint Dési János esetében. Miről is van szó? Désinek van véleménye a Diktatúráról, le is írja. Erre mindenki, aki amúgy baloldalinak vallja magát, ellene fordul és védi a diktátort, Orbánt. Csak azt nem értem: Aki tudományos alapon bebizonyította, hogy Orbán milyen úton jutott el a „nép fiától” a Cézárarcmásig, az miért nem szégyelli akkori önmagát ma meghazudtolva támadni Désit?

Én senki vagyok a nagy gondolkodókhoz és blogírókhoz képest. De nekem is van klubom, igaz, már a vezetését átadtam az utódomnak, de nem férne a pofámra meghazudtolni egykori önmagamat csak azért, hogy jobb színben fessem le magam a jelenleg regnáló hatalomnak és netán előnyöket szerezzek a politika útvesztőiben.

Nem hiszem, hogy van értelme akkor, amikor számtalan dologban kéne együttműködnünk a Fidesz diktatúra kialakulása ellen, érdemes egymást ölnünk csak azért, hogy bebizonyítsuk: ki az erősebb kutya a saját szemétdombunkon?

Itt a nyár, mindenkinek megvan a maga baja, mi mégis egymást basztatjuk a helyett, hogy közös erővel próbálnánk a Fideszt megállítani a diktatúra bebetonozásában. Mert ha már bevégeztetett a nagy mű, más dolgunk nem lesz, mint nyakunkba venni az igát, amit az alattvalók nyakába szántak. Szeretném életem utolsó éveit nyugalomban leélni egy demokratikus berendezkedésű Magyar Köztársaságban. Ehhez mindössze annyi kéne, hogy a demokrácia híveinek egy akaratot kéne képviselni: A jogállam, a szabadság és a demokrácia védelmét.

Ehhez pedig minden tisztességes ember munkájára szükség van.

Nem kéne egymást marni, van közös ellenég épp elég.

Mi lenne, ha összefognánk? A demokráciáért, a Köztársaságért!

A diktatúra kialakulása ellen.

Ez lenne a közös érdeke az ország minden demokráciáért aggódó emberének.

Amikor az ember rájön arra, hogy végesek a határai...

https://www.youtube.com/watch?v=86tUhIlbOMc

Ez a nóta ugrott be elsőnek, amikor vasárnap hajnali négykor

a partnereim már sokadszorra figyelmeztettek:

„Te következel, Szilárd!”

És valóban: Rám kellett várniuk, hogy végre teszek lapot vagy sem,

mert kettő már volt az asztalon, míg én már szinte ott se voltam,

„álmomban” már valahol messze jártam...

Hogy érthető legyek:

Én találtam ki a szombat délelőtt tíztől vasárnap hajnali ötig tartó

maratoni kártyapartit azon praktikus okból kifolyólag,

hogy ne kelljen még egyet aludni a hazaindulás előtt,

mert akkor az is előfordulhat, hogy lekésem a hatos vonatot.

Vajdácskára pedig hazajutni vasárnap busszal elég macerás dolog.

10.10-kor indul az egyetlen busz, amire nem kell sokat várni

és ami egészen „hazáig” visz.

Tehát az ötlet alapjában véve jó, csak a teljesítőképesség határait súrolja.

Azaz eddig súrolta, mára elérkezett ahhoz, hogy átlépje.

„Ami nem megy, nem szabad erőltetni” - mondja a közmondás is.

„Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka” - ennek is igaza van.

Ilyen szégyen még nem esett meg velem, hogy elszunyókáljak parti közben.

Éppen ezért sürgősen változtatni kell a rendszeren.

Na nem azon, hogy kevesebbet fogok kártyázni,

hanem azon, hogy az időbeosztást úgy korrigáljam,

legyen kártyapartner is, meg időm is egy kis pihenésre – hazaindulás előtt.

Ez tulajdonképpen mindenkinek jó lesz.

Hiszen a partnerek színe – java eddig sem tartott ki hajnali ötig,

már éjfélkor vagy két órakor „kereket oldottak”,

csak néhány igaz Barát maradt kényszerűségből 5 óráig,

hogy engem szórakoztassanak, míg itt nincs az idő az indulásra.

Csakhogy egyre nehezebb volt megfelelő partnereket toborozni

az ilyen „emberpróbáló” maratoni kártyacsatákra.

Mert aki minőséget is képvisel, az nem bírja a strapát.

Aki bírná, az meg nem biztos, hogy nekem megfelelő,

mert fáradtan, - „félpénzen” már én nem vagyok megfelelő partner.

Volt a múlt héten egy sikeres vajdácskai verseny, a „Barátság Ultiverseny”,

ahol a legjobb Barátaim meglátogattak és egy emlékezetes napot

töltöttünk el a Gólya -tavi vendéglőben az ultiszenvedélyünknek áldozva.

A hétvégén is ezek a Barátok tiszteltek meg azzal,

hogy most a Goldban csapjuk agyon az időt kedvenc játékunkkal.

Csakhogy ez a hétvége egész más alapról indult.

Máskor kipihenten érkeztem, most, a málnaszezon kellős közepén

na meg a foci VB is rátett egy lapáttal, hullafáradtan kezdtem.

Így nem csoda, hogy a végét már nem bírtam.

Még szerencse, hogy a vonat nem tudott elvinni, mert kivételesen Sátoraljaújhelyen kellett leszállnom, hiszen a feleségem

málnát vitt a piacra és engem ott vett fel.

Be kell látnom, nem vagyok már képes arra, amire még „tegnap”,

hiszen már benne vagyok a 77-ben, de ez nem „mese”, ez az igazság.

Vissza kell venni a tempóból, ha még szeretném

ezt az életmódot kis ideig megtartani.

Márpedig szeretném.

Azt is, hogy Pestre járjak,

meg azt is, hogy a Barátaim időnként felkeressenek otthonomban.

Én már sokat nem fogok változni.

Itt fogom az asztal mellett feldobni a talpam.

De addig, amíg vannak Barátaim, akik Pesten és Vajdácskán

ha netán úgy alakul, hogy „partyt rendezek”, ehhez partnerek,

addig szeretném ezt az életmódot folytatni.

Ehhez minden segítséget megkapok az én drága Aranykámtól,

aki belátta: Ez jelenti számomra az Életet.

Remélem, hogy az ígéretet, amit a múlt héten kaptam,

Barátaim be is tartják. „Találkozunk Vajdácskán ugyanitt négy év múlva”.

Ha másért nem, ezért érdemes visszavennem a tempóból,

hogy megérhessem a 80-at. Milyen szép lenne, ha négy év múlva

egy csomó Barát köszöntene itthon, a kertünk aljánál levő Gólya tónál

egy hangulatos ultiverseny alkalmával a születésnapomon.

Ez ma még az álom kategóriába tartozik,

és nem lenne belőle valóság, ha nem váltok takarékos üzemmódra.

Ezért szántam rá magam a következő lépésre:

Megalapítom a „Szilárd Baráti Ulti Klubot”.

Ehhez mindjárt alapul szolgál az a fajta játékstílus,

amit én vezettem be és amire rá szeretném szoktatni

a tisztességesen játszókat. A renonszmentes játékra.

Volt már Klubom itt a Facén is.

Bedöglött. De bízok benne, hogy ezt most sikerül beüzemelnem.

Nem kell hozzá sok ember, csak néhány segítőkész Barát.

Annyi meg van, amennyi egy szűk versenyhez elegendő:

Hat fővel már lehet egy hosszú estét tervezni.

Elképzelésem a következő:

Amikor jelenésem van Pesten,

utána a Goldban folytatjuk azokkal, akik

„emberszámba vesznek”, akiket Barátaimnak tudhatok,

akik hajlandók egy hosszú estét velem eltölteni

és akik az én igényeimnek megfelelő feltételek mellett

Partnerek ebben a szép játékban.

Vannak jelöltjeim, akikhez ragaszkodnék: Ők azok, akik eddig is kitartottak.

Levente Józsi, Bartos Gabi, Moskovits Sanyi, Vass Pali. Ők az „alap”.

És vannak, akikre számítok: Podruzsik Józsi, Fülöp Józsi, Sárközi Laci.

Ők a „Pesti Csapat”, akiktől azt várom, hogy további

megbízható partnereket hoznak a „Szilárd napok”

keretében rendezendő ultiversenyre,

ahol 5 X 24-es Verseny keretében megtoldjuk a napot.

Vannak jelöltjeim a vidékiek körében is. Tőlük azt várom, hogy ha Vajdácskán lesz esedékes megrendeznem, legyenek segítségemre a szervezésben.                   Mészáros Károly, Nagy István és Bágyi Imre. 

Várom a jelöltek visszaigazolását, hogy „benne vannak”,

és azt, hogy kit tudnak pluszban behozni a partiba.

Én benne vagyok. Nem vagyok semmi jónak elrontója,

ezért tervezek olyan távra, amire úgy vélem, még alkalmas vagyok.

Tehát: A Goldban rendezendő „különverseny” időpontja:

Szombatonként 6 órától maximum éjjel kettőig.

De ha az alapverseny végetér 11-re, aki akar, leléphet.

Ezt akár meg is beszélhetjük. Minden formációra vevő vagyok.

Utána „buli” formában maradhatunk.

A jelentkezőket a fentiek figyelembevétele mellett

szívesen látott Vendégként várom Klubomba.

Ami hamarosan meglesz, ha igény mutatkozik rá.

Baráti üdvözlettel: Szilárdbá'

A  Klub,  ahová  a  jelentkezéseket  várom.

https://www.facebook.com/groups/243153682551053/

Barátság Kupa ultiverseny

Vajdácska, 2014. június 14

Hosszas vajúdás után végre megszületett! Nehéz szülés volt, de megérte: Olyanra sikeredett, amilyennek megálmodtam.

Hogy miért volt „nehéz szülés”? Mert volt benne gubanc éppen elég!

Az eredeti időpontról el kellett tolni egy hónappal, és ez egy egészséges babának is nehézséget okoz, hátmég ennyi szenvedélyes kártyásnál, akik ráadásul makacsabbak az öszvérnél és a bőrükből sem tudnak kibújni, habár szeretnék a szebb arcukat mutatni mindig, de az alól a qrva „álarc” mögül mindig kilátszik a való: Az igazi Énjük.

Na persze ez nem mindenkire igaz! De akire igen, arra nagyonis.

Aki nincs képben, olvassa el a beharangozó blogom az összes hozzászólással, amiket „mellesleg” /két kivételtől eltekintve/ mind én követtem el.

http://szilardba.blog.hu/2014/05/18/baratsag_ultiverseny

De ha csak a két Névsort hasonlítjuk össze, abból is látszik: Milyen az, amikor az „Ember tervez, Isten végez”.

EGOISTA VAGYOK: Így magamon kezdem, elvégre ez biztos, hacsak....
1. Várszegi Szilárd /házigazda/
2. Kiss János /Sárospatak/

3. MÉSZÁROS KÁROLY /Kisvárda/
4. Bacskai Gyula /Kisvárda/ 
5. Szalai Antal /Kisvárda/
6. Nagy Béla ?? /Kisvárda/
7. Dienes János?? /Kisvárda/

8. NAGY ISTVÁN /Debrecen/
9. Török Imre /Debrecen/
10. Ladányi Zoltán /Debrecen/
11. ???????????? /Debrecen/
12. ???????????? /Debrecen/

13. MUZSLAI RÓBERT /Budapest/
14. Tar János /Budapest/
15. Lovász Gyula + Judit /Budapest/
16. Boldizsár Gábor /Budapest/
17. Szász Annamária /Budapest/
18. Fülöp József /Budapest/
19. Bágyi Imre /Szeged/
20. Solti István /Soltvadkert/
21. Pusztai Péter /Szolnok/
22. Janek József /Szolnok/

23. BARTOS GÁBOR /Budapest/
24. Bartos Gergely /Budapest/
24. Petrik Tamás /Budapest/
25. Berdó Levente /Budapest/
26. Festorazzó András /Budapest/

27. LEVENTE JÓZSEF /Budapest/
28. Vass Pál /Budapest/
29. Sárközi István /Budapest/
30. Moskovits Sándor /Szigetszentmiklós/
31. Podruzsik József /Szigetszentmiklós/
32 "Bébi" /Szigetszentmiklós/
33. Haklár Jeromos /Budapest/

1.     MUZSLAI RÓBERT /Budapest/

2.    Tar János /Budapest/

3.    Lovász Gyula + Judit /Budapest/
4.   Boldizsár Gábor /Budapest/

5.    Szász Annamária /Budapest/
 6.  Fülöp József /Budapest/
 7.    Bágyi Imre /Szeged/

8.    Kenderes  Ferenc /Szeged/

9.    Solti István /Soltvadkert/

10.  LEVENTE JÓZSEF /Budapest/
 11.  Vass Pál /Budapest/

12.   Sárközi István /Budapest/

13.              Moskovits Sándor /Szigetszentmiklós/

14.              Podruzsik József /Szigetszentmiklós/

15.              Frank   „Bébi” /Szigetszentmiklós/

16.              Mészáros Károly     Kisvárda

17.              Dr. szabó Imre         Kisvárda

18.             Nagy  István                         Debrecen

19.              Török  Imre                          Debrecen

20.            Nándi                                     Debrecen

21.              Gyuri                                      Debrecen

22.       Kiss János                             Sárospatak

23.      Várhomoki Ambrus          Sárospatak

24.      Várszegi Szilárd                 Vajdácska 

Tét  nélkül: Barátságból – kupáért:

 Haklár  Jeromos                            Budapest

Selmeczi  András                            Budapest

Fábián  Bála                                      Gyömrő

Hídvégi  József                                Gyömrő

Első „ránézésre” csak annyi látszik, hogy a tervezett 33 az már „csak 24”, de amíg sikerült „összeboronálni”, ki melyik asztalnál, főleg milyen néven játszik, abba egy óra is beletelt, nekem meg percenként kellett volna hívnom EGY EMBERT, hogy most van rá szükség a „kerek létszám” kialakításánál, vagy nincs?

Mert az Istennek sem akart összeállni a két „lista”. A főverseny résztvevői lecsökkentek 23 főre, mivel Kenderes Feri barátunkról kiderült, hogy Ő is csak a „Barátság” frakcióba kíván beszállni. Így Ők lettek öten, az meg köztudomású, hogy ötnek nehéz egy asztalnál helyt foglalni, ahol csak 4 szék van.

Hosszas fejtörés után Vass Pali barátom csatlakozott hozzájuk: Így Ők „elméletileg” megvoltak hatan, ami már alkalmas létszám 2 asztalnál való versenyzéshez. Nade mi lesz a főversennyel, két „hiányzóval”? Némi rábeszélés után két játékos vállalta a megmérettetést, visszajött Pali és Jeromos is átült, hogy kilegyen a létszám.

Végre egyórás késéssel elkezdődött! Az első „baki” az volt, hogy a számítógép 25 játékost „számolt”, valójában csak 24-en voltunk, de egy kósza „név” bentmaradt, így sikerült megzavarni az agyát a gépnek, ami a későbbiek során ütött vissza.

Maga a játék végig a sportszerűség keretein belül zajlott, csak egyszer „súrolta” a határait, de ez törvényszerü: A bőréből még a „barátság” kedvéért sem tud kibújni az, aki már megszokta a stílust. De a többség már megszokta és nem okozott csalódást senkinek ez a kis „incidens”. Hogy ez a Verseny nem hasonlítható össze semelyik másikkal, azt az asztalokon kitett helyi Szabályzat bizonyítja, amit mindenki tudomásul vett. Arra nem vennék mérget, hogy el is olvasta.

Barátság  Ultiverseny  Vajdácska

 Játék:  A  MUOE  és  az  Ultiszövetség  szabályai  szerint,

kiegészítve  a  „renonszra”  írt  javaslataimmal.

 Lebonyolítás: 5 X18  leosztás.

Díjazás:  Első  3  helyezett  kupát, Első  6  helyezett pénzdíjat  kap.

Szeretek ultizni. Szeretem az embereket, keresem a Barátokat. Kerülöm azokat, akik  versenyeken célul tűzik maguk elé, hogy a tisztességesen játszóktól elvegyék a játék örömét. Miattuk szokott balhé kitörni a Barátinak nevezett versenyeken is. Néhány fogalommal nem árt megismerkedni.

Renonsz: ha a játékos nem a szabályok szerint tesz lapot. Ez  lehet vétlen és  szándékos. A sportszerű játékos ha tévedett, maga jelenti be, ha más figyelmezteti rá, nem kér bizonyítási eljárást, elismeri és fizeti a következményeket. Ha az ellenérdekelt félnek kára származhat, /nem teljesül a csendes 100, 4 ász vagy ulti/ kérheti a renonsz korrigálását.  Ugyanez  a  helyzet Szándékos  renonsznál. kötelező korrigálnia és elviselni a várható + következményeket.

„Én még nem passzoltam”. Ha a bemondónak elfogy a türelme és kijátszik, joggal gondolta, senki nem akar licitálni. Nem  renonsz . Ha fel akarja venni a „gondolkodó”,  vegye  fel. Ezek a szabályok  éltek, amikor a „négyszines” ulti volt a domináns, és  voltak Kártyatermek. Színváltás: Gyakran  előfordul, hogy  az  induló  szín  után mást  hív a játékos és  a  csapdába  beleesik  valaki: Négyszínesnél  ilyenkor  „új  szín”  figyelmeztetéssel  éltek  a  játékosok. Nem  renonsz:  Mint  ahogy  az  sem, ha  nem  mondja  be  az  adu  színét.  Rákérdezünk. Vagy  20-at  jelent  40-100-nál. Nem  vesszük  komolyan Viszont  a  talon  felvétele  utáni  „Hová  készülsz?”  „Már  ennyi  az  idő”?  figyelemfelhívási  mondatokat sportszerűtlennek tartom. Egyszer  figyelmeztessük  Ismétlődés  esetén  nyugodtan  jelenthetünk  renonszot – lapelárulás  okán.

Sportszerűség. Részben pedagógus múltamból, részben sportvezetői tevékenységemből ragadt rám. Ezért vagyok olyan hülye, hogy sokadszorra is megpróbálom összeegyeztetni a szinte lehetetlent: egy asztalhoz ültetni a Barátnak számító ultisok minél nagyobb számát, de SPORTSZERŰ JÁTÉKRA BÍRNI azokat is, akiknek ez qrvára nehéz feladat.

Optimista vagyok: Eccer csak sikerülni fog! Voltak már próbálkozásaim több- kevesebb sikerrel. Most reménykedem. Azokat hívom és várom, akik el tudják fogadni a játékról alkotott elképzelésemet, és akik hozzám hasonlóan szeretik a TÉTRE menő játékot.

De szép lenne, ha  minden versenyen zökkenőmentesen, renonsz nélkül, baráti légkörben folyna ez a szép játék, ami egyébként HUNGARIKUM/ 

Voltam mindenütt, ahová jó versenyre hívtatok  Jogos elvárás részemről, hogy egyszer Ti is elgyertek hozzám. Szeretném a baráti gesztust viszonozni, amivel  fogadtatok. Ha  sikerül, remélem,  Barátaimnak maradandó emlék lesz  a Barátság Ultiverseny.

Voltak a versenynek megható pillanatai: Részemről a Megnyitó beszéd és azt követő ajándékok és hozzászólások bizonyították, mégis szép az Élet, érdemes volt annyi energiát belefektetni, mert sokaknak a Barátság oda-vissza jelent még valamit. Fábián Béla gyömrői pólója, Boldizsár Gabi mini számítógépe vagy Muzslai Robi Barátsák-kupája meg a beszéde mind azt bizonyították: Valahol az ulti mélyen a Barátságról szól, és a játékosok annak ellenére, hogy a látszat sokszor csal, érző szívvel és lélekkel bíró igazi Emberként is tudnak Egymáshoz közeledni.

Ami nem a játékhoz tartozott, az emberi kapcsolatok ápolását jól szolgálta az a málna, amit a feleségem hozott kóstolóba, és amitől a hálás vendégek a „Családlátogatás” alkalmából megszabadították, megspórolva ezzel egy piaci utat. Ma már sokkal jobban érzi magát, hiszen annyi elismerést kapott a társaságtól a kertért és a kis házunk „rendjéért”, hogy azóta egy méterrel a föld felett közlekedik és a dícsérettől fel is szedett néhány kilót.

Van még min javítani, ha netán lenne még alkalmam hasonló versenyt rendezni a legkedvesebb Barátaimnak, amire ígéret van, hogy eljönnek: Négy év múlva. Akkor lennék 80 éves /ha megérem, és még mindig ilyen hülye leszek, hogy ennyire hiányoznak a Barátok, hogy idecsődítsem Őket az ország sok pontjáról/ Ha mégis, akkor biztosan jobban odafigyelnék, hogy ne legyen hideg a leves és az legyen az Étlapon, amit meg lehet rendelni – de ez most sem az én hibám volt, talán a helység gazdájának is van még mit tanulnia a vendéglátás szabályaiból. Legalább annyit, hogy ha vannak ígényes vendégek, legyen kellő számú figyelmes felszolgáló személyzet. Mert „egy fecske nem csinál nyarat”, pedig Attilának majdnem sikerült.

Hogy a vendégek jól érezték magukat, arra bizonyíték több is van. Az egyik: a számítógép ugyan megbolondult, „elvesztette” az összes bejegyzést, és amíg két profi helyrepofozta, addig mindenki talált magának megfelelő szórakozást. KÁRTYÁZTAK.

Akinek még nem volt elege az egész napos „gyűrődésből”, ottmaradtunk egy kis ráadás-partira. A szomorú az volt, hogy 7-kor „bezár a bazár”, de mi rávettük a tulajt, hogy a nyitvatartást hosszabbítsa meg legalább fél nyolcig. Na de micsoda dolog fél nyolckor „hazamenni”? - amikor Pesten mindig hajnali ötig kell „kitartani”? És különben is: ez a társaság még nem volt „családlátogatáson” Nálunk és a feleségem megsértődne, ha kihagynák!

Este nyolckor elhívtam Őket is, hogy ki ne maradjanak valami jóból. Szigetszentmiklós nem itt van a szomszédban, valahol szerettek volna megvacsorázni. Egy jó pörköltet. A feleségem /nem tudom, említettem-e már? / egy Skorpió, aki tud Angyalként is viselkedni. Felajánlotta, hogy megfőzi azt a pörköltet, csak maradjanak megnézni a bírtokot, de én is invitáltam Őket, hogy akkor belefér még két buli. Hiszen még alig játszottunk valamit.

A lakás átrendezése után a kis szobába összpontosítottam az asztalt a székekkel, a kísérő hölgynek felajánlottam a számítógépet szórakozásul mi meg nekiálltunk játszani. Némi célzóvíz elfogyasztása után egész jó hangulatban folyt a játék, számomra a megszokott módon: Tök utolsó lettem. Ami az egésznapos verseny folyamán már megszokott volt.

A feleségem este tízre reprezentálta a megrendelt csirkepörköltöt galuskával, amit jó étvággyal befalt a társaság és miután megnyalta mind a tíz újját, 11 órakor útnak indultak haza.

Habár tök utolsó lettem, mégis azt mondom: Megérte a fáradságot és a belefektetett munkát! Soha rosszabb versenyen ne vegyek részt.

Még a feleségem is elégedett volt most kivételesen, pedig Nála ez ritkaságszámba megy. De látta, hogy amikor nem vagyok itthon, „jó kezekben vagyok” a Barátoknál. Ahol szállásom van, ahol etetnek-itatnak, a „tenyerükön hordanak”, egyszóval nem hagynak az „út szélén” az „árokban”.

Köszönöm a Sorsnak, hogy megélhettem!

Köszönöm a Barátaimnak, hogy megtiszteltek a jelenlétükkel

És ha élek még, NÉGY ÉV MULVA szeretettel várlak Benneteket.

https://www.facebook.com/szilard.varszegi.5/media_set?set=a.652372774843831.1073741826.100002133440952&type=1

Ahol  élek,  ahol  "dolgozok"    és  ahová  szórakozni  jöttek  a  Barátaim.

Hogy mi lett a végeredménye a versenynek?

Az a Barátság és Sportszerűség szempontjából nem bír jelentőséggel.

Azért szomorú vagyok. Nem sikerült az utolsó helyet bebiztosítanom.

Aki kíváncsi, tekintsen bele.

http://preview.citromail.hu/attach_read2/xls/5/5b/5b9c56af488d47144618a96084faa608/5b9c56af488d47144618a96084faa608.html

Egy szép nyári délelőttön történt, hogy....

-hogy benéztem a Skypébe, mit ír egy régi barát, aki valaha klubunkban is megfordult, több néven is. A legismertebb a „Kanizsai Sáska”, amivel sikerült kivívnia több törzstagunk ellenszenvét egészen odáig, hogy kiutálták a klubból.

Én a mai napig tartom vele /is/ a kapcsolatot, van úgy, hogy egy éven kétszer is „megszólítjuk egymást”..Most derült ki, hogy a Facén is jelen van, aki kíváncsi, bekukkanthat hozzá ezen a linken.

https://www.facebook.com/laszlo.csak.9083

„Nem mind arany, ami fénylik”. Ez igaz.

De igaz az ellenkezője is: Nem mindenki „sz@r”, akiről azt gondoljuk.

Az alábbi írását ma küldte, annyira megtetszett, hogy közreadom.

Egy szép nyár eleji napra ébredt. A nap első sugarának simogatására nyitotta ki kecsesen szemét. Még nyújtózkodott egyet az ágyban, mielőtt beleugrott a fürdőkádba egy reggeli lazulásra. Teltek, múltak a percek, míg ő nyugodtan feküdt a pezsgő víz nyugtató karjában, de egyszer csak megszólal a telefon. Meztelen ment a telefonhoz, felemeli a kagylót és operába illő tehetséggel szól bele:

- haló... igen ... tízre ott leszek... gyógyszert kell fogyasztanom előtte?...

- rendben, akkor tízkor – majd visszarakta a kagylót és sietett készülődni a nagy találkozásra.

Sürgött-forgott, már egy óra is eltelt amikorra elkészült. Ekkor megállt a tükör előtt. Olvadt a tükör a gyönyörű nőies látványtól; göndör, tenger hullámos hajából egy fürt lógott mosolygó arcára. Még egy igazítás és máris útnak eredt. Amint kilépet az ajtón elfogta a szorongás, az izgalom letörölte arcáról a mosolyt, lába remegett, hangja megrekedt, csak a gondolat hasogatta, hogy vajon milyen lehet az első alkalom.

„Biztosan nagyon fáj”- gondolta, „rengeteg vér lesz”- folytatta magában.

Oh, szegény kislány, oly sárga színre váltott kreol bőre, mint a citrom. Elkeseredve érkezett tíz órára célállomása ajtajába. Felemelte remegő karját, hogy csöngessen, de alighogy sikerült neki. Kinyílt az ajtó és egy mély férfihang szólalt meg:

- búj beljebb

A kislány bizonytalan léptekkel haladt a szobába, ekkor ismételten megszólalt a mély férfihang:

- add a kabátod, majd dőlj oda hátra és lazíts

A kislány remegve levette kabátját és átadta a férfinak, majd beljebb ment a szobába. Libabőrösen dőlt hátra, vagy azért mert hűvös volt a szoba és rajta már csak egy csipkés felső volt, mely alighogy elfedte vérvörös melltartóját, vagy azért mert félt az első alkalomtól. Idegesen hátradőlt, majd rögtön, szemérmes lányhoz hasonlóan, kezével szoknyájához kapott, hogy kelletlen szemek elöl rejtve maradjon titka.

Ekkor oda lépett mellé a férfi, valamit kenegetve tenyerén és így szolt:

- nyisd szét

A kislány egész testével remegve szétnyitotta és a férfi oda nyúlt arra a helyre.

Szegény kislány! Alig tizenöt éves, nem csoda, hogy a félelem minden fajtája megnyilvánulni látszott rajta.

A férfi közelebb hajolt, elővette bütykös szerszámját és megközelítette azt a helyet

- ne félj! – szólalt meg – nem fog fájni – nyugtatta a kislányt.

Ekkor a férfi erőteljesen bedugta bütykös szerszámját. A kislány felnyögött, hirtelen erős fájdalmat érzett és elkezdett vérezni.

- na még egyszer – szólt a férfi

A kislány majd visított fájdalmában, két kezével szorosan megkapaszkodott a heverő kartámlájában és várta, hogy a férfi még egyszer bedugja a bütykös szerszámot.

- ne félj – nyugtatta a férfi – kérlek nyisd jobban szét, hogy könnyebben odaférjek.

A kislány szót fogadott, a férfi meg újra bedugta bütykös szerszámját. A kislány ekkor felvisított, hisz kibírhatatlan fájdalmat érzett, olyat, amilyent csak egy tizenöt éves kislány érezhet az első alkalommal.

- már kész is vagyunk – szólt a férfi.

A kislány remegve felállt, letörölte magáról a vért és lassú, bizonytalan léptekkel, könnyes szemmel elindult hazafele. Nem csoda, hogy sírt, remegett és jajongott fájdalmában, hisz csak tizenöt éves volt és életében először húzták ki a fogát.

Nosztalgia

Amikor  az  ember  régi  fényképeket,  relikviákat  nézeget,  tulajdonképpen  megnyitja  az  emlékezet  tárházát  és  elmereng  azon,  milyen  jó  is  volt  akkor,  amikor  még  fiatal,  erős,  bátor  és  szenvedélyes  volt. Aztán  belenéz  a  tükörbe,  és  sírni  volna  kedve:  „Hol  van  az  a  nyár,  hol  az  első  szerelem”..

https://www.youtube.com/watch?v=_8Vz6rsnJJk

Vannak  emlékek,  amelyek  az  ember  szívét  megdobogtatják. Amikor elmúlt  idők  helyszínén  járva  átéljük  a  régi  sikerek  élményét,  akkor  érezzük  azt,  hogy  addig,  amíg  a  szenvedély  ki  nem  hűl,  érdemes  élni,  mert  szép  az  élet.

Ma két kupát állítottam az asztalra és azon tűnődtem, melyikre  vagyok   büszkébb? Az  elsőre,  amit  még  2006  tavaszán  szereztem  Tiszabercelen,  az  első  hivatalos  „bemutatkozásom”  alkalmával,  vagy  az  utolsóra,  amit  tegnap  kaptam  ugyanott  a  Mausz  ultiversenyének  4.  selejtezőjének  I. helyezettjeként?

Azt  hiszem,  az  első  volt  a  nehezebb: Egy  új  rendszerű  versenyben  helyt  állni. Az  csak  egy  III. helyezést  eredményezett, de  azon  az  éven  ez  adta  meg  azt  a  lendületet  a  játékomnak,  ami  felrepített  egész  a  csúcsig: 2006-ban  országos  bajnok  lettem.  Így  arra vagyok  büszkébb.

Azóta  sok  víz  lefolyt  a  Dunán  és  sokfelé  rendeztek  ultiversenyt, de  ritka  az  a  hely,  ahol  még  nem  szerepeltem  volna. Ha  hívnak,  megyek.  Ha  nemhívnak,  akkor  is. Volt  részem  sikerekben  és  kudarcokban  egyaránt.

Az ulti játék, műveléséhez  szenvedélyes  szeretet  kell. Olyan,  mint  egy  szerelem,  annyi különbséggel, ezt nem  cseréli  le  az  ember  másra.  Vannak  elképzeléseim  is  erről a szép játékról,  magam  is  szoktam  versenyeket  rendezni,  ahol  úgy  játszunk,  hogy a barátság  és a  sportszerűség  ne  sérüljön. Júniusban  is  rendezek  egyet, ahol  az  alábbiak  egyfajta  erkölcsi  normaként  elvárhatók  a  résztvevőktől.

Barátság  ultiverseny

Ez a két fogalom messze esik egymástól. Már csak a  különböző  „érdekek”  miatt  is.  A barátság a szeretet megnyilvánulása, míg az  ultiverseny szórakozási forma, ahol azért versengenek a játékosok, hogy  eldöntsék:  az  adott  időszakban  ki  a  legjobb? 

A másik fontos dolog: A  sportszerűség, összeköti a két fogalom ellentétes  érdekeit. Olyan ez, mint a törvények és szabályok között az  írott  érvényessége,  amit mindig fölülír az íratlan, erkölcsi szabályok emberi,  „baráti”  légköre. Olyan  baráti  légkör, ahol az írott és íratlan szabályok egyszerre érvényesülnek, csak baráti  társaságban  alakul ki, ahol az Ember áll a játék középpontjában  és  a  sportszerűség  dominál.

Hogy kerülök ebbe a történetbe? Szeretek  ultizni.  Szeretem az embereket, keresem a Barátokat és kerülöm azokat, akik a versenyeken azt a célt tűzik maguk  elé,  hogy  a  tisztességesen  játszóktól  elvegyék  a  „játék  örömét”,  a  mindenáron  való nyerési kényszert kihasználva jogosulatlan előnyt harcoljanak ki maguknak. Miattuk  szokott  balhé kitörni még a  Barátinak nevezett versenyeken is. A  szabályok   szó szerinti  értelmezése  ok  lehet  a  baráti  légkör  megmérgezésére.

De  visszatérve  a  tegnapi  versenyre,  nekem  már  nem  volt  szükségem nagy  eredményre,  hiszen  egy  tisztes, közepes  eredménnyel  az  elődöntőbe  kerültem  volna. De  az  ember  mindig  szeret  nyerni, és  ha  a  körülmények  kedvezőek,  ki  is  használja  a  lehetőségeket.  Jól  indult  a  verseny  számomra.  az  első  körben  két  nagy  partit  sikerült  kifognom. Ez  megér  egy  misét,  elmesélem.

Többszöri licit után piros 40-100 ulti következett. 6 zöldem volt 7-es és király nélkül  és 4 tök: Ász, király, alsó, 7. Számítás  szerint a talonban  2  zöldet  kellett  kapnom.  Megkaptam.  Terített  betlit  mondtam.  Mivel  mindkét  játékosnál  két  színhiány  is  volt,  mindkettőtől  kontrát  kaptam.  Természetesen  rekontrával  nyertem  meg.

És  a  másik: Pirosból  Á, K, F 10, 7,  zöldből  K, F, 10, 8 és  egy  makk  alsóm  volt.

Terített betlit  mondott „B”. Benyúltam. Több esély volt:  Zöld  és még  egy  ásszal plafon, kis  zölddel  piros  20-100  ultimó, ha  van  zöldje  a  betlisnek.  Volt,  a  7-es. „C”  játékos  kontrázta  a  20-100-at, amit  rekontrával nyertem  meg.

A  két  megnyert  parti  pontértéke  160 + 144 =304! Ennyit  még  két  partiban  soha  nem kaszíroztam. Habár a későbbiekben korántsem ment minden  zökkenőmentesen, sikerült  10  pontot  elhullajtanom,  30   ponttal  végül  megnyernem  a  versenyt.

Jól  esett  ott  nyerni,  ahol  nyolc  évvel  ezelőtt  első  sikeremet  elértem  és  ahol  elindultam  ultis  pályafutásomon. Hogy  most  melyikre  vagyok  büszkébb?  A  2006-osra. Mert  azt  „ismeretlenül”  értem  el. Azóta  volt  sikerben  részem  sokszor,  ez  is  egy  a  sok  közül, remélem  nem  ez  volt  az  utolsó…

A versenyről  annyit:  Sportszerű  volt,  méltó  az  ulti  hagyományaihoz. Hogy  az  volt,  arra  bizonyíték: Az  asztaloknál  „döntőbíróra” nem volt  szükség. Még  ráadásul  maradtunk néhány  órát  baráti  játékra,  pusztán  a  játék  szeretetéért.

Soha  rosszabb  rendezést  és  rosszabb  szereplést  nem  kívánok  Barátaimnak,  de  magamnak  sem. Ha  a  Barátság  ultiversenyen  a  hangulatom  csak  félig  ilyen  jó  lenne,  elégedett  lennék,  hogy  ilyen  barátaim  vannak.

Gratulálok  berceli  barátaimnak  a  szevezéshez.

Bemutatkozok /ha még nem ismertek/

2006-ban léptem be a Net világába. Amit megtanultam a számítógépről, magam erejéből sikerült elsajátítanom. Számítógépi analfabétának számítok, de igyexem titkolni. Kezdetben egoizmusom vezérelt: Öregségemre nem szerettem volna magányosan a négy fal között megrohadni. Elég volt a három év, amit szeretnék elfelejteni az életemből, de ami része annak. Aki kíváncsi, olvassa el Naplóm idevonatkozó részletét. Mikor kinyílt a világ,rájöttem: „Nemcsak a húszéveseké a világ”, megtanultam „írni”, és el tudtam olvasni. Nem úgy, mint előző írásaimat, amit másnap nem tudtam kisilabizálni, mit akartam feljegyezni. Nem írtam levelet, vázlatot sem, pedig megkövetelték igazgatóim. Így „fekete bárány” lettem..A másik: Soha nem gondolkoztam azon, hogy kimondjam vagy sem, amit igaznak véltem: Kimondtam. Még ha soxor betört a fejem miatta, akkor is.

Angyal voltam a Kapcsolaton. Nem Gábrieles, Őrangyalos. Ha kihúzod a gyufát, megtapasztalod: Ördög is tudok lenni. Hal vagyok. De nem békés fajta, fogas süllőre hasonlítok. Jól kifogtam a párválasztást! Skorpióra sikerült szert tennem. Annak ellenére, hogy természetünkre a TŰZ és a VÍZ a jellemző, nagyobb kárt még nem tettünk egymásban, jól elvagyunk már 58. éve.

Az írás örömömre szolgált, még verssel is írtam. Első sikereimet a Figyelőnet Bemondójában értem el. Kettőt szeretnék bemutatni. Régi Barátaim ne figyeljenek ide: „Egy újszülöttnek minden vicc új”. Nem akarom, hogy linket kelljen bontogatni így „natúrban” ideteszem.

TÖRTÉNELMI VISSZAPILLANTÁS

Élt több ezer éve egy nép a távolban, Kaukázus tövében, a volt Őshazában.

Ahogy telt az idő, egyre többen lettek, Az Őshazában többé el sem fértek.

Elindultak tehát,Új Hazát keresni… egy akaraton volt ekkor még mindenki.

Etelközbe érve, fogadalmat téve… egy kupába csorgott 7 vezérnek vére.

Vérszerződéssel fogadták azt ott, közösen vívják majd a kemény harcot.

Seregük ezután egy kézben legyen, Így lett Árpád vezérből akkor Fejedelem.

Elvégezte Árpád, mit népe tőle kért, Elfoglalta Kárpátok véráztatta völgyét.

A munka nagy része Istvánra maradt: Letelepíteni népét. Nem volt kis falat!

Kalandozó népét házakba terelni, addig pogány népét kereszténnyé tenni.

A pogánylázadásokat keményen leverni.Új Hazát, új életet kellett teremteni.

 Országot épített István király nekünk, Méltán lett Ő a Mi első szentünk.

A Béke országunkat sokszor elkerülte, nálunk e helyzetet a belviszály szülte.

Mert nincs nagyobb ellenség: magyar a magyarnak,

Pláne, mikor egymást öli,s nem egyet akarnak.

Ilyenkor volt könnyű dolga töröknek, tatárnak,

Mert Uraink nem nézték érdekét Hazánknak.

Így volt ez majd ezer évig-nem voltunk szabadok:

Vívtunk mi ezalatt sok Szabadságharcot.

Most, amikor a Szabadság az ölünkbe hullott,

Most se tudtunk élni vele…- nem mirajtunk múlott.

Mert mi küldtünk sok-sok embert az Ország Házába,

Azért, hogy ő ott népének javát szolgálja.

Nem azért,hogy egymásnak „keresztbe tegyen”,

Hanem hogy népének szószólója legyen.

Ezért Mi most csak azt akarjuk,Az úton, min elindultunk, előre haladjunk. Ezért a pártharcot tegyék végre félre,Legyen országunkban végre béke,béke.

Régi az írás, talán 2007-es, de akár ma is írhattam volna.

Ez kicsit későbbi, 2008-as. A helyzet azóta sem változott.

Gyurcsány,- vagy Orbán. -egy magánvélemény-

Várszegi Szilárd vagyok, baloldali, de én nem szégyellem ezt bevallani.

Most "csak úgy" spontán beszélek, ha úgy tetszik, hangosan elmélkedek.

Mikor is volt nekem legjobb az ÉLET? Amikor születtem, mert még nem eszméltem.

Éltem már persze, bele a nagyvilágba, közben még mindig Anyám csecsét szoptam.

Kezdtem megérteni, mit jelent az otthon,ami körülvesz melegével és szeretetével olykor,

de hiányát is éreztem. Sajnos nagyon sokszor!

 Mert éltem én már a Horthy-korszakban.Hogy milyen volt az?-Nagyapámtól hallottam.

Fehér lovon érkezett meg Horthy a fővárosba,amerre jött, közben térdig vérben gázolva.

Így születtem bele abba a fehér terrorba, ami a kommunizmus eszméjét is kiírtotta.

Közben Hitler Világ ura akart lenni. Ezt pedig józanul nem akarhatta senki.

Ezért tört ki a II. Világháború, Ettől lett több millió ember szomorú.

Többszázezer magyar semmiért harcolva esett el hiába,

családja Őt a Don-kanyarból haza hiába várta.

Mi, kik itt maradtunk a háború poklában,

lapultunk bombázáskor pincékben, bunkerban.

Ami kárt a háború hozott az országnak, nekünk kellet bizony felépíteni! Senki másnak .

Megcsináltuk . Három évünkbe tellett, régi pénzünkkel már fizetni se lehetett...

Már elfelejtettétek, milyen volt a Pengő? A végén már adó, -meg a sok Bilpengő!

Fizetésedből tellett egy doboz gyufára, hogy rá tudj gyújtani egy cigarettára,

amit magadnak csavartál megtöltve "kapadohánnyal",

hisz cigarettára nem tellett: így nem tudtad mással.

Örültünk nagyon: Szabad választással új kormány alakult.

Csak azt nem gondoltuk, hogy ettől nem lesz jobb a sorsunk.

Testvériség,- egyenlőség! Nem kell más, csak munka!

Elérünk mi nyomban a szocializmusba. Ha kitartóak vagyunk, a kommunizmusba!

Kisöpörte padlásunk tisztára Rákosi elvtárs, beszolgáltatásra.

És szervezte a tsz-eket, -erőszakkal, -orosz mintára.

Így lett fehér terrorból vörös diktatúra. Egyik kutya,másik eb! A magyar ezt mondja.

De ezt a magyar nép sokáig nem tűrte! Ötvenhat a diktatúrát végleg elsöpörte!

Szabadságharcunkat Moszkva tétlenül nem nézte.

Forradalmunk elfojtotta, kegyetlenül leverte . Népünk a mai napig még ki sem heverte.

És jött újabb csalódás, a Kádár-korszak. Amit most mégis sokan visszasírnak.

Ha szegény teszi,- talán meg is értem. Akkor munkája volt,- s ehhez elég pénze.

A „legvidámabb barakkban” életét ilyen szinten élte,

ami elviselhető: „vasfüggöny mögött” életét így élte.

De amikor "vezéreink" közül az egyik azt a nótát fújja:

-„Milyen jó dolgunk volt nekünk a szocializmusban”!

Lassan kinyílik a "bicska" a zsebünkben:

Ilyen"okos" demagógiát Mi már nem veszünk be!

Csak azt nem kell,-magyarok,- elfelejteni:

Ezerkilencszáznyolcvankilencben Mi mentünk eldönteni,

hogy mit akar a magyar nemzet . És el is döntöttük!

Nem kell a szocializmus! Kapitalizmus kell nekünk!

E mellett "szavaztunk", népszavazással! Új rendszert akartunk, nem törődve mással.

Kormányok jobbról meg balról is jöttek, a népnek a sorsa egyre csak rosszabb lett.

Mert az átalakításhoz nem fogott ám senki! Pedig a nélkül nem működik semmi.

Amikor végre valaki reformokat csinálna, -az átalakításhoz bátran hozzányúlna,

az ellenzék -attól félve,- ha ez sikerülne, hatalomba soha többé Ő már nem kerülne.

 Ezért tesz meg mindent és mossa az agyát Orbán a sok birkának, aki hagyja magát .

Szaladnak is rögtön „Alkotmánybíróságra” És ha felteszik a kérdést „Népszavazásra:

Akarod, hogy ne fizess eztán majd semmiért ?És a Nép”szalad szavazni a „semmiért”,

amit a „Népszavazás” eredménye hozott neki.Úgy gondolja, "semmibe se kerül” -ez neki.

Csak arra nem jött rá a sok barom: Mindegy, a pénzedet melyik zsebből adod.

Mert azt az összeget bárhonnan adhatod, mindenképp azt a Te zsebedből adod.

Így azért fizetsz adót, -ami neked nem kell. Ezt „saját érdekedben” felfogni neked kell!

Hagyjunk tehát békét ennek a kormánynak!Felelősséget vállalni ezért most nekik kell!

Amit Öszödön elkúrt, hozza azt most helyre, országunk szekerét jó útra terelje.

Egyelőre adjunk Nekik még két évet. De ha megérdemli, adjunk még többet!

A népért akar dolgozni ma a Gyurcsány-kormány,

de nem hagyja élni se az ellenzék és Orbán.

Pedig választást eddig nem sikerült nyernie Orbánnak!

Véletlenül egyszer besikerült,- köszönhető Torgyánnak.

Amit meg is köszönt neki szívből, mikor kirúgta a miniszteri székből.

Emberek! Mielőtt bármit döntenétek, ezeket az emlékeket ne felejtsétek el!

És azóta? A helyzet változatlan. Na ezért alapítottam meg az első klubom. /Kivonat /

Szeretném, ha ez a Klub a Net világában a Béke Szigete lenne. Felkérem Admin-társaimat, hogy a maihoz hasonló esetekre figyeljenek oda. A klub zártsága mellett nem a politika harcterén akar vitézkedni, hanem a baráti szálak erősítése mellett az önbizalom megerősítését célozza. A harcot hagyjuk meg másik klubunknak, a BÉK-nek, ott vívjuk meg. Ide a magán- beszélgetéseinket, találkozóink szervezését hozzuk. Olyan témákat, amik nem tartoznak másra. A héten történtek megerősítenek: Jó úton járunk, különben nem akarnának olyan sokan letéríteni róla.

Sok sikert és eredményes együttműködést! HÚZZUNK BELE!

Ezt még én követtem el. Az idő elszállt fölöttem,a stafétabotot átadtam a következő generációnak. Az új Alapszabályban már az Ő munkájuk van benne . Igaz, néhányan lemaradtak, mások kidűltek a sorból, de mindig vannak újak,akik a helyükbe álljanak.

ALAPSZABÁLY

Andrea Mina, 2012. január 31., 17:28

Közösségünk zárt, Meghívóval vagy Kéréssel lehet bejutni. A meghívottat az Admin beengedi. A Kérést az előzmények és a személyes ismeretség alapján két  Admin elbírálja és dönt. Új tagoknak ajánlatos bemutatkozni. Vitasarok vagyunk, szerda este 7-kor tartunk vitanapot. Baloldali közösség lévén,aki ettől eltérő elvek mentén nyilatkozik, hszban sérti a baloldali eszméket és személyeket, kizárható. Észrevételeit Tagjaink jelezhetik. Vitafórumokat, a Népszinház  utcai DK Központban tartunk. A találkozók  költségeit  a  tagság  regisztrációs díj  formájában  a  DK  kasszájába,  500 Ft  hozzájárulást  fizet. Fehérasztalos ünnepi találkozón a Tag fedezi  a  ráeső  költséget.

A klub a Kapcsolaton szerveződött közösséggé. A Baloldali Értékvédők klubja  céljainkkal egyetértő emberek számára zártsága ellenére elérhető. Érdemi munka, baráti társalgás a  DKTK-ban folyik, a kipróbált embereket, személyes ismerősöket és aktív tagokat várjuk. Itt szervezzük programjainkat, neves politikusokat hívunk. A belső klubban elvárható, hogy a DK-val szembenálló, ellenséges  véleményeket nem toleráljuk, mi ugyanis a DK pártnak legalábbis szimpatizánsai vagyunk.

A MAG-klubba azokat az aktív, munkára fogható embereket tömörítjük,akik eddig is részt vettek a Klub életének alakításában, akikre a jövőben is számítani lehet. Ez a  Klub klubjaink Vezetőségét foglalja magában és  ellátja az  Admin  szerepét. Vannak kialakult szabályaink, amiket minden tagtól elvárunk.  Ilyen az idősebbekkel való szolidaritás és tiszteletadás kérdése. A tagok vállalták, korlátozzák magukat a DKTK területén, figyelembe veszik, hogy a Baloldali Értékvédők Klubjának a DKTK csupán részhalmaza. Ha mindenki érdeklődésére számot tartó linket szeretnének elposztolni, azt inkább a nagyobb merítést alkalmazó BÉK-ben teszik.

 Politikai vitakörként működünk, baloldali érzelmű emberekkel.  Aktuális kérdéseket vitatunk meg szerdánként 7-től végkimerülésig. Tagjaink lehetnek, akik a Demokrácia értékeit szeretnék megóvni az Orbán-banda garázdaságaitól, és nem ellenségesek a DK-val. Szólaljatok meg, hallassátok a hangokat, tegyetek érte, hogy eredménye legyen erőfeszítéseinknek. Építsünk hidat egymás között, aminek mentén barátságok születhetnek. Ennek lehetőségeit az élő Találkozók jelentik.

Tiszteletbeli elnökünk továbbra is ír aktualitásokkal foglalkozó blogokat. Akit érdekelnek írásai, olvassa blogjait, ezáltal megismerheti őt.http://Szilardba.blog.hu

Baráti üdvözlettel:  Belák Andrea klubvezető

Köszönöm  a  megtisztelő  bizalmat: Várszegi  Szilárd

Mint látjátok: Az élet megy tovább, a problémák ma is ugyanazok, mint voltak régen. Forog a kerék. Egyszer fent, egyszer lent. De hogy előre haladjunk, nem elég ölbetett kézzel várni: Mások kaparják ki a sült gesztenyét a parázsból.

A történelem ismétli önmagát. Ma is ott állunk, ahonnan elindultunk: az út elején. De visszafordulni nem éri meg: Hosszabb lenne „visszamenni”, de minek? A felemelkedés útja előttünk van, csak az úton végig kell menni a célig.

Szeretném hinni: Gyermekeinknek, unokáinknak jobb életük lesz. Ezért érdemes a mai generációnak is tenni a dolgát. Diófát sem azért ültetünk, hogy együnk róla. De boldogok leszünk, ha unokáink majdan áldani, nem átkozni fogják neveinket.

EURÓPA VÁLASZTOTT

Mielőtt a végeredményről beszélnénk, nézzük meg a nap eseményeit időrendben. Erre kitűnő kalauz Szabó Gábor /TUAREG/ blogja.

http://tuaregblog.blogspot.hu/2014/05/most-valasztas-napja.html

Ma Tuareg blogja fújta az ébresztőt. Mint mindig, most is egyetértettem vele. Sőt, képet "festettem" a falusi emberek EU-s választási hozzáállásárólAmi a részvételt illeti, egyenesen siralmas.

Most jöttünk haza a feleségemmel. Természetesen "Nekünk (is) nyóc"! De hogy ez falun hogy csapódik le? "Nekik nyóc!" - hogy ki fogja képviselni Őket. Nem is látni "mozgást", benne voltunk a TOP 10-ben. Semmin nem fogok csodálkozni. Azon pláne, aki ma se volt szavazni, HOLNAP már "szívni fog". Egyelőre a fogát, de lesz ez még lejjebb is.. Miben látom a bajok okát? Magyarember nem előre gondolkodik: "Vásár után okos a paraszt".. Ha majd megérti a minimálbéres, közhasznu munkás + aki csak segélyből él. MIT JELENT A CSALÁDI ADÓKEDVEZMÉNY neki, a pokolba küldené az egész Fidesz-bagázst - Orbánnal együtt! Hivatalos adat: 400000 család JÓL JÁR az adókedvezmény 20-25000 Ft-ra való emelésével. És mi lesz a többi KÉTMILLIÓ családdal:? Mire "csináljon" gyereket, ha nem kap SEMMIT?

A Fidesz minden alkalomra talál egy "mézesmadzagot", amit a tudatlanok, gondolkodni restek csak akkor vesznek észre, hogy a KÉSZ ÁTVERÉS SHOW vesztese lett, akikor már "eső után venné fel a köpönyeget".

Hogy miért ilyen nagy az érdektelenség? Talán épp azért, mert már annyira át lettek "baszva" - minden oldalról, hogy már el sem hiszik, akad még Párt, akik az Embereket nem ÁTVERNI, hanem SZOLGÁLNI akarják. Védeni az érdekeiket, akár a kormány ellenében, Brüsszelben.

Hát ezért kéne MA ELMENNI szavazni.
Hogy később legyen KI elzavarni Őket.

De hogy kire? Na ez a nem NEKEM NYÓC! - hozzáállás.
Mert akiben MA bízni lehet, az a DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ.
Őket pedig a NYOLCADIK LISTÁN találjátok.

Május 25.-én fontos kérdésekre kaptunk választ.

1. Hogy merre halad majd Európa szekere.

2. Ebben a sorban Mi, magyarok hol foglalunk helyet.

Az első kérdés sem egyszerű! A sokszínűség, a különböző igények összefésülése nem megy konfliktusok nélkül. Európa „boldogabbik felén” a választópolgárok igényt tartottak saját sorsuk alakításához, „felelős polgárként” nagy számban vettek részt a döntés meghozatalában. Addig az „elmaradt régiók”, akik haszonélvezői az uniós támogatásoknak, le se szarták a lehetőséget, hogy beleszólhatnak saját nemzetük, de a „közös haza” közös ügyeinek rendbetételébe.

„Magyarország jobban teljesít”! Még ebben is. A 30 % alatti részvételi arány mutatja, a „magyarembert” nem érdekli az Unió jövője, sem az, hogy képviselőink mit fognak „képviselni” Brüsszelben? Az emberek, vagy a Fidesz és Orbán érdekeit? Mert a KETTŐ messze nem ugyanaz. Kiderült, „Európa jobban teljesít”. Sereghajtók lettünk, Európa szégyene. Náci párt sehol nem került be. Nálunk igen, hála Orbán Viktor velük szemben tanúsított megengedő politikájának.

Az előzetes várakozással ellentétben voltak meglepetések. A közvélemény-kutatók egymásnak adták a „kilincset”, ki tud biztosabb „listát” jósolni a sorrendről. Egy kivételtől eltekintve a jóslat nem jött be. Ott sem találták el pontosan: Alábecsülték. A kormánypárt tarolt. Viszont a többiek esetében „fejreállt” a papírforma.

A TV és az internet mellett néztem végig a választást. Nem izgultam. Tudtam, hogy az elvégzett munka ha utóbb is, de mindig meghozza a gyümölcsét. Klubomban még egy „jóslatra” is vállalkoztam.

Az ATV-n már 10 órakor VÉGLEGES EREDMÉNYT kapunk. Remélem, lesz mire INNI.  kI NEM ÁLLHATOM AZ "ORBÁNFŐZTE" házi pájinkát, de ha MÁS NINCS, akár azzal is koccintok Arankával a GYŐZELEMRE. Akár egy, akár TÖBB mandátumunk lesz. Én azt saccolom: Kettő BIZTOS, de nem lehetetlen a három sem. 

A megérzésemre hagyatkoztam, ami eddig mindig jól működött. Most sem kellett csalódnom. A DK lett a nyertese a választásnak. Ha a "vidék" is felnőtt volna a feladathoz, ma a DK lenne a baloldal vezető ereje. Amit a Parlamenti választások előtt "jósoltam", Budapesten be is jött!

Hogy a Fidesz tarolt, az törvényszerű volt. Röviddel az "elcsalt" parlamenti választások után a falkaszellem meg a kishitűség azt eredményezte , hogy a "ténylegesen a Fideszre szavazók száma" megtöbbszöröződött azok számával, akik azt állították! "Ők is a Fideszre szavaztak!"

Ezt most bevállalták, csalni se kellett hozzá .Nagy az Isten állatkertje, minden fideszes barom elfér benne. Most lett nagy Orbán pofája! Akkora "lovat" kapott maga alá, hogy már segítség nélkül fel se tud rá ülni. De a békemenetes barmok "bakot tartanak", hogy fel tudjon kapaszkodni a TRÓNRA. Sokáig nem számol velük: "A mór megtette kötelességét, a mór mehet!" - A levesbe. Fácán helyett. Mert a "fácánvadászaton" is inkább csak "fogolyra" fognak lőni. Ez praktikusabb, KÉT LEGYET ütnek "egycsapásra".

Röhögőgörcsöt kaptam Orbán beszédén, amiben MEGKÖSZÖNTE. De mit is? hogy FOLYTATHATJÁK! Nem hagyott ki lényegeset, benne volt a MAGYAR FÖLD VÉDELME, Szabadságharc folytatása, a REZSICSÖKKENTÉS EREDMÉNYEINEK MEGVÉDÉSE. Viszont kihagyta a föld és trafikmutyi, az ezermilliárdos áfacsalások kivizsgálását. De mit érdeklik ezek a piszlicsári ügyek a HÍVŐKET, mikor a CÖF már szervezi a következő BÉKEMENETEKET?

Van sok minden,amiről megírom a véleményem, de azt külön blogban teszem meg. Akit érdekel, el fogja olvasni: Akit meg nem, arra is van közmondás, de ma ÜNNEPELEK, nem akarok olyan "csúnyát" mondani. Miért is ünnepelek? BEJÖTT A JÓSLATOM! A DK minden előzetes várakozást felülmúlt! A közvélemény-kutatók mérése csődöt mondott. Ez örömteli.

Hogy a JOBBIK országosan a MÁSODIK ERŐ tudott lenni, FÉLELMETES. Nekünk, magyaroknak is, de főleg Európának! Nem is lesz frakciójuk, amibe be tudnának ülni: Európa szélsőségeseinél a JOBBIK nem számít "partnernek".

Így mit értek el? A folyosón, a WC mellett lesz a "helyük"..  

És az MSZP? "A lejtőn nincs megállás".. Lesz ez még rosszabb is! Azt hitték, a Kormányváltók eredménye csak az Ő teljesítményük. Tévedtek! Elkéstek, nem kicsit: Elmaradt a hibák értékelése, a lemondás felajánlása, egyszóval ültek a babérjaikon és várták, hogy a sültgalamb a szájukba repül.

Ezt a DK teljesítette. A jövőben megkerülhetetlen lesz az Összefogás kérdéseiben. Nem "megtűrt vendég", hanem HÁZIGAZDA szerepben.

Hogy ez így legyen, sokat tett a Vezetés és a Tagság. Úgy gondolom, a jövő baloldali pártok "listája" nem alárendeltségi, hanem MELLÉRENDELŐI VISZONYBAN fognak a várható "helyekért" HARCBA SZÁLLNI.

Az őszi önkormányzati választásokon LESZ KERESNIVALÓNK.

És ha a Vidék is észhez tér, nem csak BUDAPESTEN.

Ezt már ma írtam hozzá. Azt hiszem "Ez jó mulatság, férfimunka volt!"
Mármint az egésznapos helyszíni közvetítés jóslatokkal fűszerezve elviselhetővé tette a várokozást: HOVÁ TART MAGYARORSZÁG?

Ez a "kérdés" mára már nem kérdés. FOLYTATJÁK országromboló tevékenységüket, sokkal nagyobb pofával, mint eddig tették.

Van viszont egy pozitív hozadéka a választásnak: Megmutatta, ki mennyit ér a "baloldalon".. Erre eddig nem volt lehetőség MÉRNI, hiszen a választási törvények kiherélése összefogási kényszer-helyzetbe hozta a baloldali ellenzéket, ahol az erőviszonyok mérésére nem volt lehetőség.

Az MSZP /nagy mellénnyel/ saját sikerének könyvelte el a Parlamenti választáson elért II. helyét. Nem is tett sokat érte, hogy ezt az egyéni megmérettetés időszakában be is bizonyítsa: Ő a VEZETŐ ERŐ.

Mára kiderült, ez csak "álom". Az igazi ERŐ a DK mellett áll. Ezért érdemes volt végignézni a "versenyt": A befektetett MUNKA meghozta gyümölcsét! Az MSZP elkésett még azzal a gesztussal is, hogy az Elnökség benyújtotta lemondását. Ezt már áprilisban meg kellett volna tennie. Akkor ma nem KÉT mandátummal kéne szégyenkezve magyarázni a "bizony hitványt". 

Csak gratulálni tudok az írásodhoz és a jóslataidhoz egyaránt. Hasonlókat jósoltam én is: Még a HÁRMAT sem tartottam kizártnak. Ez Budapest esetében igaznak is bizonyult, de a vidéki degeneráció elhülyített népe ráragadt a Fidesz MÉZESMADZAGJÁRA.

Ha egyszer a Vidék is felnő a feladathoz, sikerülni fog Orbánt fideszestől a pokolba kergetni. Abban az Összefogásban Gyurcsány fog "dirigálni" és az MSZP örülni fog, ha beállhat a sorba HÁTULRA, utolsónak. Örülök annak, hogy én is részese lehettem ennek a "helyszíni beszámolónak". Köszönöm!

Legyen a MAGYAR a Világnyelv!

Elvégre Mi Magyarok ott vagyunk mindenütt a Világban, ahol „szabadságharcosra”, vagy éppen a rend felforgatásához szükséges „gyanús alakokra” szükség van. Nincs olyan ország a Földön, ahol ha megáll egy bajbajutott magyar, ne lenne ott perceken belül egy segítőkész ember, aki tiszta magyarsággal megkérdezi: „Miben segíthetek”?

De ne szaladjunk ennyire előre! Nézzünk szét HAZAI TÁJAKON: Itthon bezzeg megdögölhet az ember az utcán fényes nappal, egy ember se fogja megkérdezni: „Miben segíthetek”? Mert itthon, az MÁS! Itt vannak, akik magyarok, vannak, akik „csak annak látszanak”, valójában idegenszívűek, hazaárulók vagy éppen „tetves zsidók, cigányok” vagy bármely más kisebbséghez tartozó, kiírtásra szánt népség, akiért nem kár, ha az utcán döglik meg. Hadd hulljon a férgese!

Ja, és vannak a „magyarabbak”, a „mi kutyánk kölykei”, akiknek elsőbbsége van mindenütt, de leginkább ott, ahol a KÖZ PÉNZÉT le lehet nyúlni. Mert Ők a „turulba születtek”, és nekik /Orbán Viktoron kívül/ nem parancsol senki, rájuk nem vonatkoznak a törvények, csak a jogosítványok, Ők mindent baj nélkül megúsznak, nekik Polt Péter a „keresztapjuk”, még a golyó sem fogja Őket, hiszen „Övék az Ország, a Hatalom és a Dicsőség”. Hogy „Mindörökké”, vagy nem, na ez az a fogas kérdés, aminek eldöntése az „alattvalók” hozzáállásától függ. Meddig akarják /képesek/ eltűrni /elviselni/ kormányunk és pártunk e neves személyekből álló MAFFIABANDÁJÁNAK ámokfutását?

Summa summárum: VILÁGNEMZET A MAGYAR! Hiszen ennyi „utazó” nincs egyetlen országban sem, akik „Bejárták a Föld minden zegzugát”... Marco Polo Kínát hódította meg, Benyovszky Móric Afrikát, de hogy az újabb korokat se hagyjuk ki, KGBéla Oroszországot. És akkor még nem beszéltünk a „hívatlan vendégekről”, akik szerte a világban OTT VANNAK, ahol „balhét” lehet csinálni, mert a fenanagy kaland-vágyukat már itthon nem tudják kielégíteni.

Persze nem újkeletű a kérdés: Már az 1848-as Szabadságharc külföldre szakadt „hazánkfiai” is végigszabadságharcolták az Újvilág összes szigetén harcukat, hogy megmutassák: Milyen a magyar virtus? A spanyol Szabadságharcban is ott voltak a kalandvágyó magyarok. De ezt akár meg is lehet érteni:A szabadság utáni vágy hajtotta Őket, amit itthon abban a korban qrvanehéz lett volna megvalósítani.

De nem csak a „jó emberek”, a ROSSZFIÚK és lányok is keresték a külföldön elérhető népszerűség lehetőségét. Csak néhány példát a sokból: A „Prágai Tavasz” eseményeire odalátogató fidesznyikek még ma is börtönben rohadnának, ha nincs Horn Gyula, aki megszánta Őket és „kiváltotta” a rabságból. De Eduardó Rózsa Flores mit akart Bolíviában?Hogy a „női nemről” is essen szó, Ciccolina is „magyar”, de nem hinném, hogy a „magyar név” tőle lenne híres.

Arról nem is beszélve, hogy nincs TUDOMÁNY, amelyben a vezető szerepet ne a „magyarok” vinnék. Ennyi Nobel díjasa /létszámarányban/ egy nemzetnek sincs! Mégis legtöbbjük „külhonban” lett elismert magyar.

De ki a magyar? Ez jó kérdés! Az, aki származásra nézve az, vagy aki tetteit tekintve? Nekem sokkal inkább „magyar” az, aki azt írja: „Nekem szülőhazám e lángoktól ölelt kis ország”. Mint az, aki halálba küldött százezreket.

De nézzük történelmi távlatokból. Szibinyáni Jank. Vagy Dugovics Titusz. Hogy Petrovics Sanyóról már ne is beszéljünk. Azt mondja „Walaky”: Kik ezek?

Ennyire nem ismerjük történelmi nagyjainkat? RADNÓTI, HUNYADI, PETŐFI neve tettei okán mélyen belevésődött a magyar történelem vagy irodalom lapjaiba. Ki figyel arra, hogy az egyik zsidó, a másik szláv vagy épp szerb volt? SENKI!

Ma mégis Horthy Miklós Magyarországát építi újra Orbán és a Fidesz. Az iskolai oktatásban pedig Vass Albert, Nyírő József, Prohászka Ottokár neve szerepel a „Nemzet büszkeségei” között. Náci bűnösök rehabilitálása folyik az „újnácik” aktív segédletével. De a legfontosabb elv, hogy a nagyar felelősséget a II. Világháborús bűnökért mindenáron a „birodalmi sas”-ra hárítsák, felmentve ezzel az „ártatlan” Gábriel arkangyalt a felelősség alól.

Csoda-e, ha ma a külföld demokráciát valló népe utálattal tekint a magyarok képviselőire? Egyáltalán nem, inkább törvényszerű. Meddig akarunk még Európa szégyenei lenni? Ma még tehetünk érte. Holnap már késő. Ha nem akarjuk, hogy a „magyar” Európaszerte persona non gratának minősüljön, olyan embereket küldjünk Európa Parlamentjébe, akik nem a saját boldogulásukért, hanem a haza javára akarnak ott dolgozni.

Azt hiszem, ennyi elvárható lenne minden hazáját szerető Embertől. Bízom benne, hogy a „haza nem eladó” és az emberi becsület „nem megvehető” egy tál lencséért.

Barátság ultiverseny

Ez a két fogalom messze esik egymástól. Már csak a különböző „érdekek” miatt is. A barátság a szeretet egyfajta megnyilvánulása, míg az ultiverseny az egy szórakozást űzők versengése, hogy eldöntsék: az adott időszakban ki a legjobb a versenyzők között?

Van egy másik fontos dolog: A sportszerűség, ami összeköti a két előbb említett fogalom ellentétes érdekeit. Olyan ez, mint a törvények és szabályok között az írott érvényessége, amit mindig fölülír az íratlan, erkölcsi szabályok emberi, „baráti” légköre. Olyan baráti légkör, ahol az írott és íratlan szabályok egyszerre érvényesülnek, csak baráti társaságban alakulhat ki, ahol az Ember áll a játék középpontjában és a sportszerűség dominál.

Hogy kerülök ebbe a történetbe, az külön megér egy misét. Szeretek ultizni. Szeretem az embereket, keresem a Barátokat és kerülöm azokat, akik a versenyeken azt a célt tűzik maguk elé, hogy a tisztességesen játszóktól elvegyék a „játék örömét”, a mindenáron való nyerési kényszert kihasználva jogosulatlan előnyt harcoljanak ki maguknak. Ezek miatt szokott balhé kitörni még a Barátinak nevezett versenyeken is. Néhány fogalommal nem árt megismerkedni, a szó szerinti értelmezése ok lehet a baráti légkör megmérgezésére.

RENONSZ, ha bármelyik játékos nem a szabályok szerint tesz lapot a játék folyamán. Ez a fajta cselekvés lehet vétlen és lehet szándékos.A sportszerű játékost az különbözteti meg a „másiktól”, hogy ha észreveszi, hogy tévedett, maga jelenti be, vagy ha más figyelmezteti rá, nem kér bizonyítási eljárást, elismeri és fizeti a következményeket.

Nade! Nem mindegy, mikor, milyen célból követ el bárki renonszot? Ha tévedett, /elnézte/ az vétlen. Az ellenérdekelt félnek kára származhat. /nem teljesül a csendes 100, 4 ász vagy ulti/ kérheti a renonsz korrigálását, ha időben észleli. Ha a renonszot szándékosan követi el bármelyik fél, hogy mentesüljön a következményektől és erre ígény mutatkozik az ellenérdekelt fél /felektől/, kötelező korrigálnia és elviselni a várható + következményeket.

Ez csak egy a sok közül, amivel a sportszerűtlen játékosok megkeseríteni próbálják a játékot sportszerűen játszó társaik életét. Ismerős fogalom ultis berkekben: én még nem passzoltam” című játék az idegekkel. Ezt akkor követik el aljas indokból, amikor semmi lapjuk nincs, mégis húzzák az időt egészen addig, míg a bemondónak elfogy a türelme és „kijátszik”, joggal érzékelte, hogy senki nem akar licitálni. A „renonszra játszó” ekkor dobja be a lapját, hogy „Ő még nem passzolt”.. Számtalan esetet tudnék említeni /és természetesen neveket/ akik ebből az aljas módszerből „élnek”, ezzel pótolják játékbani hiányosságaikat és ezzel kergetik őrületbe sportszerűen játszó ultistársaikat.

Ezek a szabályok nemrég még éltek. Amikor a „négyszines” /pankrációs/ ulti volt a domináns, és még voltak Kártyatermek, ahol a „kártyamester” szervezte a játékot, állította össze az asztalokat – érdeklődési és anyagi ígényeket figyelembe véve. Na ott az ilyen „játékosok” csak egyszer ülhettek asztalhoz: Először és UTOLJÁRA.

Életemet meghatározta a „játék szeretete” és a sportszerűség. Ez részben pedagógus múltamból, részben sportvezetői tevékenységemből ragadt rám. Ezért vagyok olyan hülye, hogy sokadszorra is megpróbálom összeegyeztetni a szinte lehetetlent: egy asztalhoz ültetni a számomra Barátnak számító ultisok minél nagyobb számát, de SPORTSZERŰ JÁTÉKRA BÍRNI azokat is, akiknek ez qrvára nehéz feladat.

Optimista vagyok: Eccer csak sikerülni fog! Voltak már próbálkozásaim több- kevesebb sikerrel, /leginkább a létszám sántított/ mert vagy az EGYIK, vagy a másik szempontot nem sikerült maradéktalanul megvalósítani. Most reménykedem, mert „csak” azokat hívom és várom, akik el tudják fogadni a JÁTÉKRÓL alkotott elképzelésemet, /de szép is lenne, ha mindenütt, minden versenyen zökkenőmentesen, RENONSZ nélkül, baráti légkörben folyna ez a szép játék, ami egyébként HUNGARIKUM/ - és akik hozzám hasonlóan szeretik a TÉTRE menő játékot.

Annyit tettem már az ulti asztalára, hogy véleményemmel is hozzájáruljak e szép játék jövőjének felvirágzásához. Azt gondolom: A sportszerűség térnyerése csak segítheti a játék népszerűségét, elsősorban a fiatalok körében. Ahhoz képest, hogy a sokat szidott Kádár-korszakban millióknak nyújtott szórakozást az ulti, most, felmenő rendszerben országos lefedettségben versenyek biztosítanak játéklehetőséget az ultizni kívánók számára, a rendszerben résztvevők száma nem éri el ORSZÁGOSAN az ezer főt!

Ez szomorú, mert ezt a sportot űzhetné a kispénzű embertől mindenki, aki megtalálja a számára megfelelő baráti kört, kulturált körülmények között kiélheti játékszenvedélyét a nélkül, hogy ennek káros kihatása lenne a családra vagy a társadalomra nézve.

Annyit kéne tenni az illetékeseknek, megfelelő versenyeket biztosítsanak minden igénynek és tartsák távol a versenyektől az oda nem illő bajkeverőket, akik tevékenysége elriasztja a játékot szeretők sokaságát. Ezért vágok neki /sok csalódás után/ újra meg újra egy BARÁTI ULTIVERSENY megszervezésének. De van más okom is rá.

Én már voltam mindenütt, ahol szerveztek nekem megfelelő minőségű versenyt az ország majdminden pontján. Jogos elvárás részemről, hogy legalább EGYSZER Ti is elgyertek hozzám, hogy nem kelljen fáradnom, hiszen már nem vagyok mai gyerek. És szeretném azt a baráti gesztust viszonozni, amivel bárhol jártam, fogadtatok.

Ha minden úgy sikerül, ahogy terveztem, akkor remélem, a hozzám látogató Barátaimnak maradandó emlékül fog szolgálni a Barátság Ultiverseny.

A hely, ahová várlak benneteket:

https://www.youtube.com/watch?v=nriG53Cnbsk

Szeretettel várok mindenkit, akit Barátomnak tekintek.

Helyünk a Világban. A Magyar Valóság a XXI. században.

Mostanában sokat gondolkodom, mit jelent „magyarnak” lenni ma Európában? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszoljuk, nem árt ismerni „gyökereinket”.

„Félázsiai származékok” vagyunk. Legalábbis Matolcsi szerint, aki még a „piros pöttyöt” is látni véli az újszülöttek fenekén, ami ezt támasztja alá. Ezzel nincs gond, hiszen valóban onnan jöttünk, most csak az a kérdés, merre tartunk?

Minden észérv azt diktálná, Nyugat az a hely, ahová a magyarság mindig vágyott, azt a színvonalat óhajtotta elérni, amit ott érzékeltünk és amit elöljáróink a rendszerváltáskor megígértek nekünk. E helyett megkaptuk a vad-kapitalizmust minden hibájával és velejárójával: A mélyszegénységgel együtt. Mára sikerült elérni, hogy a „legvidámabb barakk”-ból a négymillió koldus országa lettünk.

Ez még csak a kezdet! Alakul „Orbanisztán”, a XXI. századi modern feudális társadalom, ahol az egymilliónyi „kiválasztottat” kilencmillió alattvaló munkája vagy inkább rabszolgasorsa emeli a társadalom csúcsára jólétben, gazdagságban, míg „aki szegény, az a legszegényebb”, koldus-sorban tengeti életét, amíg éhen nem hal.

Ezt mindannyian tudjuk, akiknek még van sütnivalójuk. Ma inkább szemelvényekkel kívánom megmutatni: Hová vezet az út, amin a Nemzeti Együttműködés Kormánya elindult. Nem árulok zsákbamacskát: Szomorú kilátások várnak. És ezt sokan látják.

Mai írásom rendhagyó: Számomra értékesnek tartott íráshoz fűzöm személyes véleményem. Kíváncsi vagyok, vannak-e Emberek, akik hasonlóan vélekednek? Vagy a beletörődés úgy eluralkodott a társadalmon, hogy akár fát is lehet hasogatni a „zemberek” hátán, azt is eltűrik?Remélem, nem annyira szomorú a kép, mint amilyennek látszik. A remény hal meg utoljára. Bízom benne, hogy ez a mondás igaz, a Nép nem akar alattvalóként megrohadni egy velejéig romlott Orbanisztánban.

Ma már nem vagyok annyira aktív, ebben korom és egészségi állapotom meghatározó szerepet játszik, de én is úgy vagyok vele, mint József Attila:

Habár nem vagyok költő, de mondanivalójával 100 %-ban egyetértek.

„Én egész népemet fogom,

Nem középiskolás fokon,

Tani-tani”...

Andrea Belák állapota... A tegnapi nap nagy részét egy olyan társaságban töltöttem, ahol 70 év körüli, inkább idősebb asszonyok voltak ( én voltam az egyik legfiatalabb) talán a két vezető volt közel ötvenes. Hozzátartozik még az, hogy egy kis társaságot fogadtunk Fehérvárról, ők voltak 7-en, mi 11-en, egy öregúr is volt közöttünk.Nem politikáról volt szó. A Vigadó kiállítását néztük meg, a várost mutattuk nekik. Mégis: a teljes hangulaton az érződött: főleg a fehérváriak még csak nem is hallottak arról, mi folyik az országban.
Nem gondoltam innen Pestről, hogy ekkora nagy a baj. Valóban minden optimizmusomat elveszítettem. Én fogok szavazni, és a lelkiismeretem szerint. De, ha a DK-nak egyetlen jelöltje se jönne be, tudomásul venném. Az a hozzáállás a dolgokhoz, ahogy én látom a helyzetet, bizony, kuriózum. És most már az öregek is. Nemcsak a fiatalok.

Én: Azaz dehogy teccik, hogy már az öregek is. :( De az az "öregúr" nem én voltam. :)

Kerék-Bárczy Szabolcs állapota: A Pásztor István vajdasági magyar politikussal szembeni akció valóban szégyenletes és elítélendő. Sajnos hasonló megnyilvánulások szerte a világban (annak demokratikus részén is) előfordulnak. Repült már torta kancellár felé Németországban és talált el már cipő amerikai elnököt. Ezek kellemetlen velejárói a közéleti szereplésnek. (Nem jobbak a tisztességes politikusok lejáratására íródott cikkek, összefotosopolt képek, hazug röplapok. De el kell és el lehet viselni mindenkinek.)
A magyar (köztársasági) elnök mai sajtótájékoztatója, melyben a nemzet elleni támadásnak minősíti Pásztor gyalázását, akkor lenne üdvözlendő, ha Áder hasonló vehemenciával lépne fel az emberi méltóság megsértésére irányuló más, sokkal súlyosabb törekvésekkel szemben. Gárdavonulás, szkinhed parlamenti alelnökké emelése, Szabadság téri szobor és így tovább: mindezek jóval túlmutatnak a vajdasági politiust ért inzultuson. Ahogy a konkrét ügynél sokkal drámaibb az, hogy naponta ér megaláztatás, megbélyegzés embertársainkat azért, mert más a bőrszínük, mint a többségé, vagy másmilyen életformát választanak, mint a polgárok nagyobb része.
Áder ugyanolyan pávatáncot jár, mint Orbán és a kormány egésze. Magatartását egyáltalában nem hitelesíti az, hogy az őt tartó párt kétharmaddal rendelkezik a parlamentben. Az emberi méltóság tisztelete ugyanis nem politikai, hanem erkölcsi kérdés. A kétharmad viszont merő közjogi, vagy inkább hatalomtechnikai tény. A közjogi méltóságok erkölcsből máris megbuktak, pedig az új kormányzati ciklus még el sem kezdődött. Elég világos, hogy mire számíthatunk a következő években.

Amíg a jobboldali politikusok nem akarnak elhatárolódni a szélsőséges kilengésektől, ne várjanak TISZTELETET A MAGYAROKNAK sem Európától, sem mástól. Azt ki kell érdemelni! De nem "szabadságharccal", hanem az egységes törvények betartásával! Nem az a bűnös aki KÖPÖTT, hanem aki arra bíztatta az arra hajlamos tudatlan embereket!

http://propeller.hu/itthon/2922759-nem-akar-sarat-dobalni-de

http://tuaregblog.blogspot.hu/2014/05/tiszteltelek-es-kedveltelek-level.html

Gratulálok! Nem csak Gábornak a kitűnő elemzésért és korképért, hanem a hozzászólások realitásáért is. Ez az írás /így együtt/ a baloldal bukásának igazi okait tárja fel, amiből tanulni kéne MINDEN PÁRTNAK, civil szerveződéseknek egyaránt. Ezzel szemben nem ezt érzékelem: Kizárólag a "bűnbak-keresés" fázisában leledzik majdnem a teljes "bukott baloldal". Üdítő oázist csak a DK jelent: Ezeken a rendezvényeken a bizalom és a remény hatja át a résztvevők lelkét és szinte érezni a levegőben az egymás iránti elkötelezettség összetartó erejét! Számtalan nagy-gyűlésen vagy bármilyen eseményen meggyőződhettünk, akár személyesen is.

Egyetértek a gondolattal, hogy ha Bajnai a megfelelő színpadot és a megfelelő személyeket választja politikusi visszatérése alkalmával, ma Ő lenne Magyarország Miniszterelnöke. De nem ezt tette: "Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka". Vagy inkább a "tanácsadói" vitték rossz utakra.

Egy szó mint száz: Népszerűsége mára elvesztette hitelességét és tömegeit. Ma már csak egyet tehet: Megkeresi a hibát, /MAGÁBAN/ és ha nem képes újra felállni, félreáll.Vagy követi a DK példáját, megszabadul kerék-kötőitől és "tiszta lappal" újraépíti önmagát és pártját, megszabadítva magát a fölösleges ballasztoktól, akik a mélybe lehúzták. Van egy harmadik lehetősége is, ami a legmegfelelőbb lenne számára: Összefogni azzal a párttal és emberrel, akitől a legtöbb segítséget kapta és akitől bocsánatot kellene kérnie eddigi eltévelyedései miatt. De ehhez előbb túl kell esnie a szembenézéssel, ami qrvanehéz, de elengedhetetlen ahhoz, hogy hitelességét visszanyerje. Azok körében, akik bíztak, a két sikeres Miniszterelnök egyesíti tudását a HAZA ÉRDEKÉBEN.

Talán még nem késő belátnia, hogy az az út, amin eddig járt, ZSÁKUTCA! És azok a "barátai", akik eddig kijelölték útját, tudatosan rossz irányba terelték. Ha képes belátni tévedését, képes megváltoztatni Gyurcsányhoz való viszonyát, ketten Együtt lehetnek az Új Magyarország "új baloldalának" MEGHATÁROZÓ EREJE.

http://tuaregblog.blogspot.hu/2014/05/hat-ti-meg-kik-vagytok.html

Tetszik az érvelésed, Gábor!Én is azon töprengek soxor, miért nem jut el a kimondott igaz szó a fülekhez, vagy ha mégis eljut, a mondanivalóval szöges ellentétben van az, amit HALL az egyénEnnek sok oka lehetséges: A nem megfelelő kommunikáció, /amit tanulni kéne - akár a Fidesztől/, a tömegeket nem érdeklő "milliárdok", mert inkább TYÚKBAN érdekeltek, és a sok csalódás a politikai elitben - minden oldalról.Így nem csoda, ha kialakul "az egyik kutya, másik eb" hozzzáállás az egyszerű emberek gondolkodásában. Amit csak erősítenek a kipattant ügyek, úgy a simonfékékről, mint a rogánokról, hogy "minden szentnek maga felé hajlik a keze", és míg a világ világ lesz, "aki milliókat rabol, bírája lészen annak, kit a szükség garast rabolni kényszerített." 

Mennyivel egyszerűbb megérteni a sok ismeretlen fogalom helyett azt, hogy LOPNAK, CSALNAK, HAZUDNAK. Egyszóval TOLVAJOK. Ezt még a "marinénik" is fel tudják fogni.
Egyetértek Veled abban: STÍLUSVÁLTÁS KELL ahhoz, hogy az emberek megértsék, amit a politikai elit számára elfogadott része mondani akar a híveinek. Ezt a módszert a Fidesz évek óta gyakorolja - sajnos, eredménnyel!Ezt a MÓDSZERT kell a demokratikus ellenzék szószólóinak is bevetni ahhoz, hogy eljusson az "istenadta Nép tudatáig:"EZEK LOPNAK - CSALNAK - HAZUDNAK reggel, délben és este, sőt éjjel is, vagyis TOLVAJOK. Ezt a rövid "információt" még a legkevésbé tanult, iskolázatlan ember is megérti Minek akkor a sok duma, ami "süket fülekre lelve" nem vezet eredményre?

Folytasd a TANÍTÁST, Tuareg! Ismétlés a tudás anyja! Eccer csak benő a ma még az önmagát kereső ellenzéki politikusok feje lágya is.

http://www.hir24.hu/belfold/2014/05/10/gyurcsanyek-megbuktatjak-a-fideszt/

Ha Walaky képes rá, az a DK Gyurcsány Ferenc vezetésével! Amikor ez a tény tudatosul a magyar választópolgárok többségében, addig tart a Fidesz és Orbán ámokfutása!

http://tuaregblog.blogspot.hu/2014/05/viktor-bukott-nemzetvezeto.html

Na ugyan mi lenne? Kurvának jó volt '56-ban, a Világ azóta semmit nem változott..

http://www.veszpremtv.hu/hir/gyurcsany_ferenc_az_europai_eletrol-n4490.html

Ha minden magát baloldalinak valló párt és pártelnök annyit tett volna a közös ügy /Orbán leváltása/ érdekében az asztalra, mint Gyurcsány Ferenc, akkor ma egész MÁSRÓL szólna a fáma.

Kedves Barátaim, Olvasóim!Egy kérésem van csupán: Ha egyetértetek a tartalommal és fontosnak érzitek „szólni”, tegyétek meg. Ha másért nem, magatokért, hogy ne kelljen szégyenkeznetek a választás után, hogy nem tettetek meg mindent azért, hogy az általatok támogatott Párt nem került be az Európai Parlamentbe.

De van más oka is, hogy szóljatok. Az igaz szónak van vonzereje azok számára, akik ma még nem döntöttek a részvételt illetően. Segítsétek Őket a döntés meghozatalában.

Nyugat vagy Kelet? Ez a kérdés, válasszatok!

Régen érlelődik bennem a gondolat, hogy elmondjam a véleményem a választás eredményéről. Ezt már mindenki megtette, aki számít valamit a politika színpadán: Politikusok, elemzők, újságírók és egyszerű emberek, akiknek van mondanivalójuk.

Ha rövid akarok lenni, nagy kudarcnak ítélem meg. Le kellett volna vonni a konzekvenciát és feltárni a vereség okait. E helyett azt látom, hogy a pártok nem a saját portájukon sepregetnek, hanem a másikban keresik a bűnbakot. Ezzel a hozzáállással eredményt elérni nem lehet. Amíg mindegyik nem néz szembe önmaga múltjával és az elkövetett hibákkal, nem várható a széles néprétegek szimpátiájának elnyerése. Támogatottság nélkül pedig nincs esély a győzelemre.

Már elég idős vagyok ahhoz, hogy újabb négy évet szenteljek pártépítésre, ennyi időm lehet, hogy már nincs is. De ez csak az egyik oka, hogy az utóbbi időben passzív vagyok. Murphy törvénye szerint ami elromolhat, az el is fog romlani: Abban a korban vagyok, hogy sorban veszítem el a képességeim, már semmi nem műxik úgy, mint régen. Mozgás-korlátozott lettem, olvasni, írni már csak rövid ideig tudok, ha meg akarom hallgatni a híreket, „tolmács” kell a megértéshez. Egy szó, mint száz: Lejárt a szavatosságom.

Persze nem kezdek hozzá a saját szociális temetésemhez, szeretnék még egy élhető, szabad magyar köztársasságban élni, vagy legalább ebben meghalni. Ezért amíg látok reményt arra, hogy van értelme „szólni”, teszem a dolgom amit tudok segíteni. Ezért is írom ezt a blogom.

Mostanában azt tapasztalom, a baloldal a sebei nyalogatásával van elfoglalva és közben keresi a megoldás kulcsát. Ami tulajdonképpen ott van minden szavazópolgár kezében, csak nem élt vele és azt gondolom, most sem fog: A voksa. Hogy elmenjen szavazni és olyan pártra adja voksát, akiben megbízik, hogy az Ő ügyét fogja támogatni Brüsszelben az EU Parlamentjében.

Nem igaz, hogy épeszű ember nem tud választani a kínálatból olyan pártot, amelyik normális programot kínál, a szegények érdekeit kívánja szolgálni az oligarchák helyett. És amelyik már rendet rakott saját portáján, átláthatóvá tette működését és elkötelezte magát Európa mellett. Mert Mi ugyan Ázsiából jöttünk, de Európához tartozónak akartunk lenni mindig.

A történelmünk tele van kudarcokkal, amik hosszú távra meghatározták hazánk sorsát. Ha két lehetőségünk volt választani, mi mindig a rossz lóra tettünk. Voltak szép emlékeink is, de ezeket soha nem sikerült győzelemre vinni, vagy a hatalom vérbe fojtotta, vagy akadtak árulók, akik pénzért bármire kaphatók voltak.

Voltak hőseink és példaképeink, akiknek a becsületét a későbbi korok érdeküknek megfelelően meghamisították vagy kiforgatták. Ma itt állunk Európa közepén hamis példaképeket állítva a felnövő ifjúság elé és Európa nem érti: Hová akarunk tartozni? Mert a jelek szerint a „keletre nyitás” politikáját képviseli a kormány.

Sokat olvastam az utóbbi időben nekem tetsző blogokat és elemzéseket. Nem tudom, ki honnan tájékozódik, de ajánlani tudom azokat a blogírókat, akik nyíltan felvállalják véleményüket, attól függetlenül, tetszik vagy nem az olvasótáboruknak. Két nevet említenék, akikkel többnyire egyetértek, és akik úgy írják meg az igazságot, hogy nem mérlegelnek. Szabó Gábor „TUAREG” és PuPu blogjai mindig időszerű és aktuális témát vesznek górcső alá. Persze sokan mások is írnak jó írásokat, amiket érdemes elolvasni. „Aki keres, talál” mondja a közmondás is. Ahhoz, hogy az egyszerű ember tájékozódni tudjon a politika útvesztőjében, nem árt meghallgatni az arra hivatottak véleményét.

A TV, Rádió és a Net rengeteg anyagot szolgáltat a tájékozódáshoz.. Aki ebben ésszel válogat, nagy valószínűséggel rátalál az Igazságra is. Vannak ajánlásaim: A DK politikusainak különböző videói, különösen Gyurcsány Ferenc beszédei sokat segíthetnek az igazsághoz vezető út megtalálásában. Ha összevetjük a Fidesz és Orbán beszédeivel, rögtön kilóg a lóláb: Ki mond igazat és ki hazudik? Az öszödi beszéd óta eltelt már jó néhány év, ami arra elég volt, hogy aki akarta, megértette annak tartalmát és mondanivalóját. Aki ma is „kurcsányt” emlegeti, meg „libázik”, az soha nem fogja megérteni, ki van hasznára az országnak és ki, aki csak kárt okoz.

Nekünk, akik megtanultuk akár saját kárunkon, mi az Igazság, van még feladatunk: Meg kell ismertetnünk azokkal, akik még a „hitetlenek, kételkedők, távolmaradók” táborát erősítik. Azt a közel négymilliónyi bizonytalant kell megszólítani. És erre az EU Parlamenti választás jó lehetőség. Egyetértek Gyurcsány Ferenccel az alábbiakban: Ha az EU-s választáson nem sikerül átlépni a küszöböt, - nem sikerül jelöltet juttatni Brüsszelbe – lemond elnöki posztjáról. Világos beszéd. Annyit, mint a DK és külön Gyurcsány tett a sikerért, az összes többi nem tett! A DK-hoz hű szavazók, ha nem tartják KÖTELESSÉGÜKNEK támogatni vezetőiket, akkor ez a nép nem érdemli meg, hogy érte bárki kitegye a lelkét.

Szolidáris vagyok Gyurcsány Ferenccel. Ha most is kudarccal végződik a választás, én is szögre akasztom a politikai ambiciómat. Nincs újabb négy évem kivárni, hogy a Nép észheztérjen: Egye meg, amit főzött, de nélkülem.

Remélem, erre nem kerül sor. Nem szeretnék Orbanisztánban meghalni.

AZ ELMULT HÉT ÉRTÉKELÉSE egy közügyektől visszavonult volt klubvezető szemével

Kedves Barátaim!

A választási vereség – mint mindannyiunkat – engem is megviselt. Úgy gondolom,az ember nem hagyhatja félbe a munkát, amit felvállalt: A választott pártja támogatását. Valamennyien a Demokratikus Koalíció mellett tettük le voksunkat. Az első csatát elvesztettük: De hátra van még az EU-s Parlamenti és az Önkormányzati választás. A becsület azt kívánja, hogy kitartsunk elveink mellett és támogassuk Vezetőinket.

Az EU-s választás különleges lehetőséget ad a magyarországi erőviszonyok reális felmérésére. Ebbe nem tudott az orbáni teljhatalom belepiszkálni, ez nem belügy, itt az Unió jövője a tét és itt minden párt megmérettetheti támogatottságát a Fidesz aljas módon megváltoztatott választási rendszere nélkül.

Ezért bír különleges jelentőséggel a májusi választás. Ha az emberek kimondják véleményüket a magyarországi erőviszonyokról, a pártok valós támogatottságáról, kiderülhet az Igazság: Nem a Fidesz „nyerte” az országgyűlési választást, hanem az ellenzék BUKTA EL az előzetes csalások és átalakítások miatt.

Erről sok szó esett. TV-ben, fórumokon és naggyűléseken ezt elemezte mindenki. Mi is ezt tettük a 10.-ére szervezett Találkozónkon, ahol ugyanolyan képet kaptunk a helyzetről, mint bárhol az elemzéseken. A vereséget nem lehet csak vereségnek megélni. De az okok feltárása el kell hogy vezessen bennünket a jövő sikereihez.

Itt az ideje a szembenézésnek. Mi vezetett a totális vereséghez? Amíg ebben nem történik előrelépés, addig hiú reménynek tűnik a győzelemről álmodozni. A DK kampány-nyitóján Gyurcsány beszéde mutatta, hogy a DK vezetése szembenézett a problémákkal és hisz a jövőben. De erről hallgassátok meg a legilletékesebbet.

https://www.youtube.com/watch?v=Vyb4PliWBMM

10.-én volt a választás eredményéről való értékelő Találkozónk. Győzelmet vártunk, ezt szerettük volna ünnepelni. Vereség lett belőle. Ezt nincs ok ünnepelni, a hibákat, okokat megbeszélni a vereség lehet tanulság a jövőt illetően. „Rendhagyó módon” szeretnék beszámolni: A jelenlevők hozzászólásaival és az ott készült Albummal.

Előtte engedjétek meg nekem, hogy néhány sorban összegezzem a kialakult véleményem az ott elhangzottakról.Először is köszönet illeti azokat, akik ebben a feszült hangulatban vették a fáradságot és jelen voltak az eseményen.

Kökény Mihálynak és Bősz Anettnek különösen kijár a köszönet.

Hogy viseltük a vereséget? Ki-ki vérmérséklete szerint. Szeretném, ha a betett Albumban a Képek mellett fejtené ki a tisztelt társaság a véleményét – pro és kontra alapon. Őszintén mondva: Nem tanultuk még meg a Demokrácia alapszabályait. A „szólás-szabadságtól” az eltérő vélemények elfogadásáig.

https://www.facebook.com/media/set/?set=oa.445603415542677&type=1

A DKTK-ból kivettem néhány idevágó véleményt, ami hűen tükrözi a jelenlevők hangulatát. Őszintén mondom: Néha szégyelltem magam a megszólalók helyett.

József Pryma Köszönöm a sok munkát. Örülök, hogy ott lehettem. Ami a kereteket illeti, nehéz volt fegyelmeznem magam, mert páran hol egymással, hol a szót kapott hozzászólóval vitáztak..eltökélten figyelmen kívül hagyva a többieket. Nekik üzenem egy ős liberálist koppintva: Önnek egy szavával sem értek egyet, de minden erőmmel azon leszek, hogy elmondhassa azokat.../nem szó szerinti idézet/

Gabriella Kósa-Somogyi Andrea, te nagyon jó szervező vagy és egy lelkes ember, semmi pénzért nem váltanánk le téged, csak figyelj arra, hogy ne váljon parttalanná a beszélgetés, mert így nem hallottuk egymást. Pedig engem a te véleményed is érdekelt, mert mindig nagyon jókat is írsz, de nem hallottam a ricsajtól. Sőt végre egyszer én is szót kértem, még a kezem is felnyújtottam, de senki se vette észre a hangzavarban. Szóval legyél moderátor, annak az az előnye, hogy magadnak is adhatsz szót és akkor mindannyian mindannyiunkat hallani fogjuk. Egyébként nagyon jól éreztem magam, ez után a nem akármilyen választás után legalább egy kicsit kieresztettük a gőzt.

Éva Németh József Prymának üzenem, mielött elkezd fogadatlan prókátórként fegyelmezni, jobban kellene arra is figyelni amit nem ö, hanem más mond. Igy nem felénk kellett volna kiabálni, hogy a demokrata meghallgatja a mások véleményét, arra is oda kellett volna figyelnie miket mondott a - szerintem elhibázottan meghívott- Bősz Anett, A hölgy ugyanis -éppen a ti előzetes kérésetekre válaszolva - kifejtette hogy ö volt az aki kifejezetten azt tanácsolta Fodornak hogy ne szálljon be a DK-sokhoz, mert vezetőjük Gyurcsány Ferenc ,akivel a liberálisoknak nem szabad közösködni többek között azért sem mert vagyonát az állami szektor szétlopkodásával szerezte. Egyébként is a hosszas, közhelyekkel telitüzdelt mondanivalója nem adott semmiféle információt, amit megtetözött gyurcsányozással is, nem kivántuk tovább hallgatni ezért kértük, hogy fejezze be, ezt Andreának kellett volna közvetiteni, nem tette nyilván nem értett velünk egyet. Hála Istennek jött PuPu akitől végre normális gondolatokat hallottunk. Számomra elégtételül szolgált, hogy az ő véleménye is erősen eltért Bősz Anettől.

Éva Lovas Andrea! Nagyon jól szervezted meg és maradjál csak a mi Klubvezetőnk, na és ha nem úgy sikerült, ahogy ... de mi már olyanok vagyunk, hogy nem engedünk a 19-ből ... Engem nem lehet meggyőzni! Megettem a kenyerem javát és engem már nem lehet másról meggyőzni ... liberális vagyok a gyerekeimmel szemben, de általában konzervatív, ragaszkodom az eszméimhez ... attól vagyok demokrata, hogy le merek állni vitatkozni, de nem szeretem, ha az ellenkezőjéről akarnak meggyőzni, mint ami az álláspontom ... Na és ... Ez egy kötetlen beszélgetés volt, nem az iskolapadban ültünk, hogy nem szólhatunk bele mások polemizálásába ... de egy idő után elveszíti az ember a türelmét ... Egyébként is olyan vagyok, amilyen, és az is maradok ... Próbáltunk szóhoz jutni ... de a végén, mivel már gyerekek is vagyunk nem tudtunk igazodni a beszélgetés ... Nem jelentkeztünk?! Nem tettük fel a kezünket, amikor felszólított a tanítónéni ... miért kellett volna ?!

Katalin Rideg Demokraták között szabad egyetérteni és ellenvéleményen lenni. Feltéve,hogy mindenki kap lehetőséget annak kifejtésére. Ha nem, akkor marad a zúgolódás.A meghívott vendég joga szerintem nem írja felül a meghívók érzékenységét. Én a Dk tagja vagyok, és ebben a klubban DK tagok és szimpatizánsok vannak. Nem volt szerencsés a vendégnek több Gyurcsány ellenes kijelentése. Nevezett úr a DK elnöke, gyalázták már eleget az ellenfelei évek óta, ez a továbbiakban nem kívánatos senk részéről. Aki nem hallotta jól a kijelentéseket,szíveskedjen tájékozódni róla.Én voltam az egyik zúgolódó, aki ezt nem vette jó néven. Máskor és mástól sem fogadom el

Gothárd Lajos Csaba Szerintem a meghívott vendég joga nem ír felül semmiféle érzékenységet attól, ha kulturáltan meghallgatjuk. Ha nem ezt tesszük hogyan tudunk vitatkozni vele? A demokrata számomra azt jelenti, hogy empátiával van a másik ember iránt, hogy meg akarja ismerni a másikat, annak véleményét, nézeteit, mert érdekli a másik ember. Nagyon nem értettem egyet Bősz Anettnek a Gyurcsány vagyonosodásáról szóló szavaival. Nagyon nem. De nem volt alkalmam ezt megbeszélni ott a rendezvényünkön, mert egyszerűen a demokratikus vita lehetetlenné vált. Nem éreztem jól magam. Szégyenkeztem. Zavart, hogy a rövid italokra, a pogikra figyeltünk, miközben meghívott vendégeink beszéltek. Ennek részese voltam én is, nem vonom ki magam ebből. A javaslatom az, hogy többé ne szervezzünk klubrendezvényt kocsmában, étteremben, hanem a Népszínház utcában. Ez a stílus oda fog vezetni, hogy egyszer csak nem lesz senki, aki el akarna jönni hozzánk.

Szilárd Várszegi Politikusnak nem születik senki. Bele kell tanulni. Ez volt a kezdet. Lesz ez még jobb is, csak meg kel érezni az ízét. Egyes "naaagy-politikusok" tanulhatnának Tőled a lemondást illetően. De olyan könnyen nem szabadulsz...

Összegzésül: Minden kezdet nehéz! De bízom benne, hogy kellő megértéssel, toleranciával a jelenleg meglévő nézet-különbségek feloldhatók lesznek, és lesz folytatása a megkezdett munkának, aminek eredménye is volt. Ami kézzelfogható: hiszen megvan még a Klub, rajtunk, de inkább Rajtatok múlik, megmarad-e? Mert ebben én már sokat nem tudok segíteni. Az én időm lejárt, az utánam következő generációknak kell a megkezdett úron végigmenni.

Ehhez kívánok a klub tagjainak erőt, egészséget, TÜRELMET és toleranciát!

Tegnap  Olgánál  meghallgattam  Schiffert.  Kiütötte  nálam  a  biztosítékot!

Ekkora  barmot  még  nem  hordott  a  hátán  a  Föld!  Méghogy  fölösleges  cirkusz  a  holocaust  emlékmű  felállitása  körül  kialakult  baloldali  ellenállás.

Vagy  Fodor  Gábor "vallomása"  szintén  ott, hogy  majd   MEGBESZÉLIK,   kivel  áll  össze  az  az   EGY   "liberális",  aki  bejutott  /a  DK  segítségével!/  a  Parlamentbe.  EGYEDÜL    kivel  óhajtja  "megbeszélni",  kihez  álljon? Vagy    EGYEDÜL    jobban  tudja /frakció  nélkül/ képviselni  a  liberális  értékeket?  MEGÁLL  AZ  ESZEM!

Úgy  viselkednek,mint  a  bárcás  kurvák, akik alig  várják, hogy  megdugják  Őket, mégis  úgy  viselkednek,  mint  a  szűzjányok, akik  alig  várják  szüzességük  elvesztését, mégis  kéretik  magukat!

Nem én vagyok az első, az utolsó sem, akinek nem tetszik Schiffer hozzáállása. Erre itt egy hsz-om  a  témában.

Ez  itt  az  én  hazám

Emlékeztek? Fanyalogva fogadtuk mindannyian a hírt,  hogy  az  Összefogásnak, később  a  Kormányváltók névre átkeresztelt ellenzéknek ez lesz a kampánydala. Nem lett igazunk. Ez  a dal összehozta az ellenzéket. Én is ott voltam, hogy  megtapasztaljam: Milyen  eséllyel  indulunk neki a választásnak? Nagyobbal, mint  bárki  gondolta  volna!

Különösen a köztesként megszólaló kisemberek vallomása volt hatásos. Mindenki kiemelte  mondandójában, amit elvett tőle ez a rablóbanda. Sok ember ismert magára, amikor a sérelmek felsorolása  között az  Őt  értek  is elhangzottak. Ilyen  mosolygós,  elégedett  embereket már rég láttam ellenzéki tüntetésen. Legutóbb 2006-ban, a győzelem után volt  ilyen  hangulat. Van  még pár  nap, de  ha  mindenki  teszi  a  dolgát, győzni  fogunk.

Ezt várja a haza, ami nem lehet ellenzékben. Ezt várja az ötmilliónyi  megnyomorított  ember, aki nem szeretne Orbanisztánban megrohadni. Ezt  várják a  demokráciát  és  szabadságot szeretők, akik Nyugathoz kívánnak tartozni, mert mindig ez volt a vágyuk.

A Fidesz keze vasárnap az ellenzéki tüntetésbe is „betette  a  lábát”: Rémhírt  terjesztett, hogy ha nyer az  ellenzék, akkor Gyurcsány lesz a  Miniszterelnök. De a Nép  nem  ült  fel, és  nem  lett  belőle  nagyobb  zavar. Molnár Csaba  pedig  „helyére  tette”  a  dolgot.

Soha ilyen egységet nem mutatott az ellenzék öt pártja, mint vasárnap. Soha nem láttam ennyi bizakodó Embert ellenzéki tüntetésen. Egyesek szerint későn találtunk  egymásra. De  szerintem  soha  nincs  késő! Az  utolsó  benyomás  döntő  fontossággal  bír.

Kedves Barátaim! Akik ott voltatok és akik  csak  lélekben  lehettetek  jelen, láttátok  és hallottátok, mire  képes  az  egységes  akarat! Akik  nem  voltatok  jelen, nem  követtétek  nyomon az eseményeket,a mellékletből megtudhatjátok, mi a megoldás összes  bajunkra!

Bajnai  mondta:„Ugyan már nincs demokrácia, nincs  jogállam hazánkban  és  fortélyos  félelem  bénítja  az  embereket  cselekedeteikben, azért  maradt  egy  „talpalatnyi  föld”,  ahol  működik  a  demokrácia  intézménye! Az egy  négyzetméter, ami  a  szavazófülke  magányát  jelenti, még  a  demokrácia  utolsó  maradványa,  amit  nem  tudott  elvenni  a  Fidesz  az  emberektől. Ott  bátran  levethetik  magukról  a  félelem  bilincseit és  behúzhatják  az  X-et  a  megfelelő  helyre”. /ez  nem  szószerinti  idézet/

Kedves Választópolgárok! Merjük kimondani véleményünket április 6.-án:

Nem leszünk Orbán gyarmata! Sem  „alattvalója, seggnyalója  se  csókosa!”

Válasszuk  a  Szabadságot,  a  Demokráciát  jelentő  Kormányváltó  erők  képviselőit! Zavarjuk  el  ezt  a  rablóbandát  keletre, Mi  meg  maradjunk  Nyugaton!

Az  alábbi  összefoglalót  az  5.  számú  Választókerület  DK-s  képviselőjelöltjétől, Majoros  László  barátomtól  kaptam, amit  változatlan  formában megosztok  veletek.

Ebből  mindent  megtudhattok,  amit  március 30.-án  az  Opera  előtt  levők  személyesen  megtapasztaltak. Még  nincs  veszve  semmi, még  él  a  remény, még  működik  a  demokrácia. Hogy  mi  lesz  április  6.-án?  Az  rajtunk, Választópolgárokon  múlik.

Húzzunk  bele!

Osszátok  mindenkinek, akiről  azt  gondoljátok: Érdemes  vele  szót  érteni!

Fantasztikusan jól szervezett, látványos, érzelem dús és a közös akaratot kifejező nagygyűlést tartottunk az Operától az Oktogonig csodaszép tavaszi időben.Volt szabadság kórus, a megsértett, megnyomorított trafikosok, rokkantak, földművesek, pedagógusok képviselői szóltak hozzánk, majd a közös lista első öt helyezettje mondott beszédet. 

Gyurcsány hozta a szokásos formáját, Mesterházy egyre profibb, a legnagyobb meglepetést Bajnai okozta. Úgy beszélt, mint eddig még soha! 

Nagy volt a média érdeklődése, kötélpályás kamerától drónig minden technikai újdonságot felvonultattak.  Kisebb incidensektől és az agresszív HírTV-sek próbálkozásaitól eltekintve békés tüntetés volt. Zúgott az Orbán takarodj! És a tömeg piros-fehér-zöld papírlapokkal hatalmas nemzeti színű zászlót rajzolt, mert EZ ITT A MI HAZÁNK!. 

Sátoraljaújhely-Sárospatak-Ricse 50 kormányváltójával szemben ugyanez a busz előző nap a békemenetre mindössze 17 tüntetőt vitt. Ezzel a számaránnyal 6.-án is kiegyezünk! 

A program felvétele: https://www.facebook.com/egyuttkorszakvaltok/app_472195666227055

Célegyenesben az ország

Csak még az a kérdés, ki mit lát a célnál?

Az Orbanisztánt jelölő táblát, vagy a Magyar Köztársaságot akarja elérni?

Mert ez nagyon nem mindegy.

Lelki szemeim előtt felrémlik István, a király tavaly nyári előadása Alföldi Róbert rendezésében, ahol az országot a Szent Korona ketrecként körbezártnak jelképezte, ahonnan nincs menekvés, „Itt élned, halnod kell”!

A másik út, amit választhatunk, egy szabad ország, Magyar Köztársaság, ahol Alkotmány van alaptörvény helyett, Sajtószabadság uralkodik, ahol az Élethez való jog elsőbbséget élvez a magántulajdon védelme előtt és a kötelességek teljesítése nélkül senki nem szerezhet jogot más életét érintő kérdésekben.

A tavasz a megújulást jelenti. Ez a tavasz az emberek öntudatra ébredésének időszaka. 25 év távlatóból nézve éppen itt lenne az ideje. A szocializmus semmittevéséből nehéz volt a kapitalizmus létért való harcaiba beleszokni. Sokaknak nem sikerült, lemaradtak, reménytelen helyzetbe kerültek. Mára az olló úgy szétnyílt, hogy fényévnyi távolságba került a gazdag a szegénytől és a felzárkózásra a minimális remény sem maradt meg.

Ha Orbanisztánt választjuk, maradunk az ötmillió koldus országával szemben az egymillió „Kiválasztott” országa, ahol az alattvalók kezet csókolnak uraiknak és engedelmesen dolgoznak éhbérért a gyarapodásük érdekében.

Ha a Magyar Köztársaságot választjuk, minden megváltozik. Nem a régi, korrupt rendszert választjuk ujra, hanem a Jövő Magyarországjára adjuk a voksunkat. Ami messze nem ugyanaz, mint ami volt az „elmultnyócévben”.

Azóta sok víz folyt le a Kárpát-medencében. Sokan, sokféleképpen értékelték a Rendszerváltás eredményeit. Voltak, akik bevallották tévedéseiket és új célokat tűztek ki maguk elé.Mások görcsösen ragaszkodnak téveszméikhez és képtelenek igazat mondani,annyira beleszoktak a hazudozásba, hogy csak véletlenül mondanak igazat, ha már elfelejtik előző napi mondókáikat.

Könnyű a választópolgárok helyzete annak megítélésében, ki mond igazat és ki hazudik. Csak az eszét kell használnia és időnként a pénztárcáján ellenőrizni a hazugságok reálértéket. Ha azt tapasztalja, rezsicsökkentés történt, de kevesebb marad a pénztárcájában, mint annak előtte, nem kell hozzá nagy ész rájönni, hogy a „Kész Átverés Show” áldozata lett.

Ma olyan piszlicsáré ügyekről folyik vita, aminek az ország gazdasági életére nincs befolyása és olyanolról tereli el a figyelmet, ami akár ÖTVEN ÉVRE függővé teszi az országot energia-gazdálkodás tekintetében. Ilyen Paks ügye.

Mégis simon Gábor rongyos 240 milliójáról szól a fáma az ezermilliárdos áfacsalások helyett és Suchlag 50 milliója borzolja a kedélyeket, nem pedig Mészáros Lőrinc vagyonosodása, hogy a többiről már szó se essék.

Ha nem csal a hatodik érzékem, azt súgja: Suchlag 50  millióját a Fidesz adta AZÉRT, hogy éppen most jelenjen meg az a kompromittáló KÖNYV, amit nem is a volt MSZP-s politikus írt, hanem valamelyik Fidesz-műhelyben találták ki, csak azért, hogy ALAPOT SZOLGÁLTASSANAK azoknak a hazugságoknak, amiket eddig összehordtak a hazugság-kampányukban. Ez nekik bőven megér ötven millát.

Tudjuk, a Fidesznek nincsenek gátlásaik: A cél érdekében minden aljasságra képesek. A választás a bekódolt választási csalások tömkelegét teszi lehetővé Ilyen viszonyok mellet csodának kell történnie, hogy ne a Fidesz nyerjen.

Mégis bizakodó vagyok. Az nem lehet, hogy ne értse meg az a hétmillió állampolgár, hogy itt nem a PÁRTOKRÓL, hanem a magyar emberek életéről van szó. Le kell vetni a félelem bilincseit legalább arra a 10 percre, amíg a szavazófülke magányában döntünk hazánk sorsáról hosszú távra. El kell gondolkoznunk azon, áldani, vagy átkozni fogják unokáink neveinket? És azt a „talpalatnyi földet”, amit a szavazófülke képvisel, még a Demokrácia földjének tudhatjuk. Azt még nem vette birtokbe egyetlen oligarcha sem. Az a Miénk is, és szívünk szerint dönthetünk a Haza sorsa fölött.

Használjuk ki az utolsó lehetősséget. Ha most elqrjuk, többé nem lesz lehetőségünk ezt a rablóbandát elzavarni. Győzzük le a félelmünket, és bátran tegyük X-ünket a Kormányváltást felvállaló mai ellenzéki „ötökre”.

Ha ezt tesszük, nem érhet majd vád az utókor részéről, hogy nem mertünk nagyot tenni. Erre kötelez minket a gyerekeink, unokáink iránti szeretet. A Hazaszeretetet már ne is említsük.

Április 6.-án HÚZZUK BE azt az X-et oda, ahová kell. Az eszünkre hallgassunk, ne hagyjuk magunkat befolyásolni a Fidesz hazugságaival, a rezsicsökkentéssel és hogy MAGYARORSZÁG JOBBAN TELJESÍT.

Ilyen mélyen a rendszerváltás óta nem voltunk. A bányászbéka a bizonyíték!

Még Sas József kabaréjának címe is ezt sugallja: FELETTÜNK A BÉKA.

Hát én immár kit válasszak?

2014 a Nagy Választás éve. Nem azért nagy, mert annyira felemelő lenne, hanem azért, mert hosszú időre meghatározza a sorsunk.

Könnyű dolguk van a madaraknak, azoknak elég „párt” választani, szemben az emberekkel, akiknek a mai zavaros helyzetben még pártot is kell ahhoz, hogy boldogan élhessenek, míg meg nem halnak.

https://www.youtube.com/watch?v=zWxk6BFvMOs

Ehhez a súlyos döntéshez szeretnék némi kapaszkodót adni: A két lehetséges esély közül melyiket válasszuk?

Orbánt? Vele Orbanisztánt, vagy az Összefogást, egy új Magyarországot, ahol lehetőség nyílik a szegénynek is az életre?

Az Évértékelőkből összevágott videó segít a kérdés megválaszolásában. Csak figyelmesen kell hallgatni. Orbán minden kérdésére megkapjuk a választ Gyurcsánytól. Ami nem kis teljesítmény, hiszen Orbán vasárnap szólt híveihez, míg Gyurcsány már szombaton tudta a választ. Ennek két magyarázata lehet: Vagy ennyire ismeri ellenfele minden gondolatát, vagy az Apró villában tartott szeánszok alkalmával megidézik a Fidesz szellemét, amiből minden titkot meg lehet fejteni.

Ezért fél Orbán úgy Gyurcsánytól, mint ördög a tömjénfüsttől: hiszen minden titkát előre tudja!

Ezért kell jól meggondolnunk: Kit válasszunk? Mert azzal kell együtt élnünk és halnunk, ha már élni nem lesz lehetőségünk.

http://propeller.hu/itthon/2875418-orban-venuszrol-gyurcsany-marsrol-jott?fb_action_ids=592299660851143&fb_action_types=og.recommends&fb_source=aggregation&fb_aggregation_id=288381481237582

Remélem, a magyar nép lesz annyira bölcs, hogy ezt a történelmi lehetőséget nem qrja el, mint eddig valamennyit történelme során.

Na  most  akkor  mi  legyen...

Választás  előtt  az  ország: Merre  induljon  el?

A  XXI.  századi  Európa  irányába,  ahová  I.  Szent  István  óta             tartozni  szeretnénk,  de  eddig  soha  nem  adatott  meg  nekünk.

Vagy menjünk  vissza  oda,  ahonnan  jöttünk? Ezekre  a  kérdésekre  keresi  a  választ  a  magyar emberek  sokasága fent  és  lent. Erre  adott vagy  nem választ  a  hétvége  két  Évértékelője,  amit  nagy  érdeklődéssel  várt  a  nagyérdemű  közönség,  de  okosabb  nem  lett  tőle.

Nekem  elöljáróban Erdős Virág  verse  adta  meg  az  alaphangot. A költő nem akárki: A magyarországi cigányság kiemelkedő gondolkodója, aki  a  nyers  valóság  megírásával  írta  be  nevét  a  költészet  aranykönyvébe. 2012-ben  ezzel  a  versével  lett  az  Év  Költője.

De  ezt  a  versét  akár  írhatta  volna  ma  is, hiszen  ennyire  beletalálni  akarva  sem  tudott  volna  a kialakulóban  levő  választási  harc  várható  véres valóságába, aminek vesztese /mint mindig/ az  „alattvalók”  lesznek.

És  ez  nem  korlátozódik  faji,  vallási  különbségekre, sem  a „másságra”.

Itt  mindenki  érintett  lesz,  aki  nem  az  Ő  kutyájuk  kölyke.

Erre  utal  a  Holokauszt  Emlékév  kapcsán  a  Mazsihisz  reakciója  a Szabadság-téren  felállítandó Német  Megszállást  szimbolizáló  emlékmű  felállítása  kapcsán. Ahol  a  Birodalmi  sas  készül  lecsapni  a  szeplőtlen  Gábriel  arkangyalra. Ami  nem  más,  mint  Horthy-rendszer  bűneinek  feloldozása  a  felelősség  alól. Mintha  a  rezsim  ártatlan  lenne  600 ezer  magyar  zsidó  halálában.

Erdős Virág  időszerű  verse  és  a  Mazsihisz  reakciója  megér  annyit, hogy  elgondolkozzunk  rajta:

na  most  akkor  nagyokosok  mondjátok  meg  mi  legyen...

http://www.litera.hu/hirek/az-ev-verse-erdos-virag-na-most-akkor

http://www.hir24.hu/belfold/2014/02/15/oriasi-csalodast-okozott-orban-a-zsidosagnak/

És   itt  van  a  két  évértékelő  beszéd  a  XXI.  század  két  meghatározó  politikusától. Mert  bármit  lehet  állítani  mindkettőről,  csak  azt  nem:  Nem  tudják  csatasorba  állítani  híveiket. Hogy  milyen  eredménnyel?

Na ez lesz az a „kérdés”, ami hosszú távra meghatározza  hazánk  sorsát.

Vagy  ez  a  mi  hitünk  valósággá  válik,

vagy  győz  a  gonosz, s elveszünk  egy  szálig.

Akinek van füle a hallásra és van  szíve  az  érzésre,  az  el  tudja  dönteni,  kinek  higgyen? Akire  rákenték  a  hazugságot, vagy  aki  csak  azt  tud?

http://www.atv.hu/belfold/20140217-gyurcsany-evertekeloje-minden-rekordot-megdontott

http://www.hir24.hu/belfold/2014/02/16/orban-valaszolhat-a-legazemberezesre/#a3

Válaszút előtt az ország: Menjünk  tovább  azon  az  úton,  amin  ezer  éve  járunk, de még mindig nem értünk oda? Hogy miért, az megér egy misét.

Vagy  hallgassunk  arra,  aki  kiadta  a  jelszót:  „Nyergelj, fordulj”!

Ez  a  jelszó  1848-ban  nagyon is  időszerű  volt.  De  ma?

Hát  ez  a  kérdés,  kedves  Barátaim!

Egy  nyugati  típusú  szabad  Köztársaságot  akarunk,

vagy  egy  keleti  széllel  érkező  Orbanisztánt?

Én  az  előző  mellé  teszem  a  voksom.

2014 április 6 Itt a LÉT A TÉT

Senkit ne tévesszen meg a szlogen: Nem a VV celebektől vettem kölcsön a címet. Mindössze azt gondolom, hogy a választás egyuttal hosszú távra eldönti az ország sorsát.

Már eddig is tele van a történelmünk sötét korokkal, amik túléléséhez a felsőbb hatalmak segítségét kértük, de soha nem kaptuk meg.

Pedig Nemzeti Imáink és Szózataink mind ezt célozták. Eddig hiába. Itt nem segít az ima, ha tettekkel nem járulunk hozzá közös ügyeink sikeréhez.

„Isten áldd meg a magyart jókedvvel, bőséggel...” /Kölcsey/

Eredménye? Se jókedv, se bőség. Azaz a felső tízezer milliók veritéke árán uralkodik az alattvalóin, akiktől szeretne megszabadulni, mert csak nyügnek érzi magán a mélyszegénységben élőket.

„Hazádnak rendületlenül légy híve, óh magyar Ez bölcsőd, majd sírod is, mely ápol s eltakar” /Vörösmarty/

Ez a haza már nem a Miénk, csak azoké, akik beleszülettek a Turulba és magyarabbak a magyarnál. Sírod is lesz, ha szociálisan gondoskodsz róla, kaparjanak el a hozzátartozóid.

„Forr a világ bús tengere óh magyar. Ádáz Erynnis lelke uralkodik. S a Föld lakóit vérbe mártott tőre dühös viadalra készti” /Berzsenyi – Kodály/

Ez a helyzet különösen igaz hazánkra nézve. Hogy mikor kezdődött? Egészen pontosan 2002-ben, amikor a Fidesz elvesztette a választást és másnap már „illegitim” lett a megválasztott Medgyessy-kormány.

A helyzet azóta fokozódott. Mára minden gondolkodó ember számára világossá vált, hogy a katasztrófa, az államcsőd felé halad az ország, hála Orbán és a Fidesz dilettáns politikájának.

Hogy mégsincs kormányváltó hangulat? Ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Beérett a Fidesz agymosása. Sikerült az egyszerű embereket hazugságokkal és hazug jelszavakkal teljesen elhülyíteni. Akit nem, az fél, hogy még rosszabb lesz. Megfenyegették, ha nem a Fideszre szavaz, munkája sem lesz.

Klubunkban heti rendszerességgel tartunk vitaesteket arról, miként lehetne úgy felvenni a harcot a Fidesz hazugságaival, hogy eredménye a választáson megmutatkozzon?

http://nepszava.hu/cikk/1010377-gyurcsany-orban-vagyoni-helyzete-atlathatatlan

http://www.atv.hu/videok/video-20140210-atv-newsroom-2014-02-09

http://nol.hu/belfold/simon_uj_vagyonnyilatkozatot_keszitett__de_ebbol_sem_derul_ki_a_lenyeg?ref=sso

A betett témák nagyonis valós helyzetet ágrázolnak. Csakhogy a Fidesz szavazótábora VAK, SÜKET, és még homokba is dugja a fejét, nehogy meglásson vagy halljon valami olyat, ami rontaná Nemzeti Büszkeségünk tekintélyét! Ők így imádják, ahogy van: Ilyen dilettánsnak, kicsit nagyon hülyének és beképzeltnek.

Mert így PONT OLYAN, mint amilyennek a HÍVŐK szeretnék látni. Hogy a világ másképp látja, az az agymosottakat nem érdekli: Ők hisznek. És nem gondolkodnak. Csak TESZNEK. Az ország érdekei ellen. Ha sikerülne Őket "felhomályosítani", Orbán és tsai nimbusza a béka segge alá kerülne.

Ez nem lehetetlen, de qrva sok energiát igényel: MEGTANÍTANI AZ ANALFABÉTÁT OLVASNI. Vagy még ennél is többet: Megtanítani a HÍVŐT gondolkodni.

Hát valahogy így állunk hozzá ahhoz a munkához, amit önként vállaltunk az ügy érdekében. De az internet nem jut el mindenkihez és nem pótolja a személyes jelenlétet. Ezért gondoljuk azt, hogy baráti Találkozókon erősítsük egymásban a Hitet, hogy képesek vagyunk „szél ellen” megvívni a REZSIHARCOT és bemutatni, mennyivel rosszabb a helyzet ma, mint volt az „elmultnyócévben”.

„Magyarország jobban teljesít!”

Csak az nem mindegy, miben. Hülyeségben biztosan világelsők vagyunk. Ezért vágtunk bele rögtön a választás után egy Találkozó szervezésébe. Hogy ne veszítsük el a hitet, ha vesztünk. Amire van esély. De győzni szeretnénk. A Mi korosztályunknak nincs további 4 éve a túlélésre.

Nem muszáj. Csak lehet. És akár nyerünk, akár vesztünk, EGY LESZ AZ UTUNK a többiekkel. kormányozni, vagy ELLENZÉKBEN KÉPVISELNI A nép ügyét. A Fidesz ellenében. Ez pedig elég OK ARRA, hogy szót ejtsünk róla.

Úgy gondolom, hogy az a „munka”, amit hosszú évek során belefektettünk a baloldali értékek védelmébe, az Összefogásba, nem veszhet kárba azért, mert sokunkat bánt az,hogy nem mindenütt a legmegfelelőbb ember fogja képviselni színeinket.

Ezen változtatni nem tudunk, ezen nem szabad agyalnunk,

ezt kéri tőlünk a pártunk és Gyurcsány Ferenc is.

Fogadjuk meg a tanácsát és tegyük a dolgunk.

Ha belehúzunk, eredménye is lehet. Akkor kezdjünk hozzá idejében. Erre a Találkozó a legjobb alkalom lesz. Más nem fogja helyettünk a munkát elvégezni.

Hol az olló komámasszony?

Ezt a gyermekjátékot a Fidesz négyévi regnálása óta tökélyre fejlesztette. Na nem a gyerekeknek, a saját klientúrájának gyarapodása érdekében.

Hogy mélyebben megértsük a lényegét, két írást ajánlok olvasásra azoknak, akiknek még vannak kételyeik a felől, hová tűntek el a közbeszerzést megkerülő pályázatokból a készpénzek és hol landoltak?

Az egyik hosszabb lélekzetű, alaposan átgondolt leleplező írás, a másik könnyen emészthető, szellemesen tálalt szórakoztató mű PuPu módra.

Mindkettőt érdemes elolvasni! Már csak azért, hogy megértsük: Milyen módon nyulja le a Fidesz az ország pénzét és milyen hazugságokkal hírdeti a SEMMIT, a „rezsicsökkentést”, aminek eredményeként a KIVÁLASZTOTTAK pénztárcája szemérmetlenül vastagra duzzadt.

http://www.pupublogja.hu/2014/01/repuloter.html

http://index.hu/gazdasag/2014/01/27/mol/?utm_source=facebook&utm_medium=share&utm_campaign=action_ids%3D10201601892789417&fb_action_types=og.recommends&fb_source=o

Hogy mindebből mi a tanulság?

Talán a legkézenfekvőbb az, hogy „Kutyából nem lesz szalonna”..

De az se rossz, hogy „Rablóból lesz a legjobb pandúr”.

Mára szinte minden szinten „kilátszik a lóláb”.

Már nem „ellenségünk” az orosz, hanem SZÖVETSÉGESÜNK,

az Európai Unió ellen vívott REZSIHARCBAN.

A történelem ismétli önmagát! 1998-ban, amikor a kétfordulós választás első fordulója után az MSZP – SZDSZ 4 %-kal vezetett, a Fidesz „lefektette” a Kisgazdákat és megynyerte a választást. Az már egy másik történet, hogy utána szőröstől-bőröstől megette, majd kiköpte Őket. Azért az is megérne egy misét, mit csinált ez alatt Horn Gyula és Kuncze Gábor? Nem vették észre a csapdát, amit a Fidesz állított: És míg Ők ketten elvitték a szavazatok 60 %-át, a Fidesz meg a NEGYVENET, ezzel megfordították az eredményt!

Pedig akkor végérvényesen le lehetett volna írni a Fideszt, csak a 24. órában vissza kellett volna lépniük Egymás javára.

Ma sokkal nagyobb a csapda, a demokratikus oldal megtalálta az egyetlen megoldást a sikerhez: Az összefogást. Ami ugyan lehetne szélesebb körű, de hogy nem az, ezt nem lehet a benne szereplők számlájára írni.

Minden esetre van remény Orbánék maffiakormányának leváltására.

Ha mégsem sikerül, az a demokráciát óhajtó sokaság hibája lesz.

Most nem azt kell nézni, ki teccik és ki nem, hanem a közös célért egységbe tömörülve mindent megtenni a győzelemért.

Ez az ország nem biztos, hogy kibír még négy évnyi diktatúrát.

Márpedig az lesz, ha nyernek Orbánék. Még ha ma még nincs is.

Ez a kérdés, VALASSZUNK!

Demokráciában akarunk ÉLNI, vagy diktatúrában HALNI.

Csatát  nyertünk!  De  hol  van  még  a  háború  vége…

Az ellenzéki összefogás címet viselő össznépi játék  24.órájában  megszületett,  amire a  választópolgár már  évek  óta  vágyott: A demokrácia  visszaállításában  érdekelt felek szembenéztek a tényekkel, /Orbán választási  csapdájával/ és magukhoz tértek: Nincs  más  választásunk,  vagy  együtt  győzünk,  vagy  együtt  vesztünk!

De nézzük sorban a szereplőket: Miért is  nem akarták  a  teljeskörű  összefogást jóval hamarabb? Egyszerű  a  magyarázat:  Önös  érdekből. Mára  beigazolódott, amit évszázados tapasztalat támaszt alá: „Egyedül  nem  megy”!

Most,  amikor  örömtüzeket  kéne  gyújtani, hogy  csatát nyert a  demokratikus oldal, elsősorban saját maga felett, mégsincs eufólikus hangulat: A nép úgy  érzi: Nem  azt  kapta,  amire  vágyott!Pedig  ha felidézzük  a multat,  ezt  vártuk,  ezt kértük, egyre hangosabban és türelmetlenül. Most megkaptuk és fanyalgunk. Csak azt nem értem, min? Hiszen az arra érdemesek mind tt vannak a „listán”, a szavazópolgár meg bátran odateheti  a  voksát,  mert  az  öt  név  között  biztosan megtalálja  a  neki  tetszőt.

Akkor  most  mi  ok van  a kesergésre? Bajnai, aki a  színrelépésekor „rossz színpadot” választott, mégis  megtette  a lépést: „Nyissuk újra a lezárt megállapodást”. Jó oka volt rá.Pártja zuhanórepülésben volt és ha nem látja meg  idejekorán a veszélyt,akár  a  süllyesztőbe  is  kerülhetett  volna.

Az MSZP nagy öregjei,akiknek már  lapot sem osztottak, figyelmeztették a  vezetőket: „Gyurcsány  már a szobában  van”.Lendvai  Ildikónak ez a mondata elinditója  lettaz  enyhülésnek és megértésnek. A DK és Gyurcsány nélkül nincs  remény a győzelemre. Mesterházy hajlott a megegyezésre, ami bizonyítja: Ha későn, de meghallotta a Nép Hangját, amit október 23.-án elég hangosan kinyílvánított:„Összefogást  akarunk”!

Az  Összefogásért,  az  Egy  lista, Egy  miniszterelnök-jelölt,  egy  képviselő  neve  a  közös listán  Gyurcsány  Ferenc  tett  a  legtöbbet. Akkor fogadta  el  a  csatlakozást, amikor a  többi  résztvevő  is elfogadta  ezt   forgatókönyvet. Annak csak örülni  lehet, hogy a liberálisok  Fodor Gábor nevével  ott  vannak  a  listán, ez eredmény, hogy az elmult  évek egyik sikeres  politikusa egyéni helyet  kapott, amit nagy valószínüséggel meg  is  nyerhet. Kuncze Gáborral csak  nyert  az  összefogás  csapata.

Szabó Timea neve vonzó sokaknak. Lehet(ne) más a politika, ha nem  Schiffer András vezetné a  pártot. Az Együtthöz csatlakozókben, van kurázsi sokszínűségük moatt.

Sajnálatos, hogy Schmuk Andor kivonta pártját az összefogásból. Ha  tovább  bővül a paletta, /Bokros is jelezte részvételi szándékát/ van remény a győzelemre. Ma csak a  siker kapujában állunk.Ha megértjük az összefogás szükségszerűségét, a benne levő  erő jentőségét, megynyerhetjük a Háborút  Orbán magyar  seregével szemben. Nincs helye pesszimista hangoknak. Ezt vártuk, megkaptuk, örüljünk! Tegyük  a dolgunkat! A neheze  csak ez után következik. Orbán mindent meg fog tenni, /eddig  is  megtett/ hatalma  megtartásáért. Ne  legyünk  szégyenlősek! Ha  háború, akkor legyen  harc! Amíg  Orbán  nimbuszát  meg  nem  törjük,  amíg  hívei  szemében  Ő  a  Mindenható, addig nehéz lesz legyőzni! Nem  Orbán szobrát, magát  Orbánt  kell „ledönteni”  a  piedesztálról, ahová a fülkeforradalomban a hazugságokkal félrevezetett nép emelte.

2014  április 6.-a  mérföldkő lesz  hazánk  történelmében. Vagy  Európát, vagy  Ázsiát  választjuk. Ha Európához szeretnénk tartozni, nincs  más választásunk: A  nehezen  megszületett Összefogás listájára  kell  tennünk  voksunkat!  Akárki  is  képviseli azon  egyénileg  az  Összefogás  eszméjét!Ezt  várja  tőlünk  az  utókor,  hogy  egy  élhető  európai  országot  hagyjunk  örökül unokáinknak.

Ezaz írás a Galamuszrólazt  bizonyítja:  Itt  az  idő  a  cselekvésre! Ha  ezt  is  elqrjuk, utódaink  soha  nem  fogják megbocsájtani tévedésünket!

http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/351166_nyilt_level_valamennyi_magat_demokratikusnak_vallo?fb_action_ids=576551572414944&fb_action_types=og.likes&fb_source=other_multiline&action_object_map=%5B215659895284623%5D&action_type_map=%5B%22og.likes%22%5D&action_ref_map=%5B%5D

Erdős  Virág  verse  a  társadamat  feszítő  kérdések  elé  tart  tükröt:  Érdemes  belenézni.

Erdős Virág

Na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki legeljen penne ágyon rozmaringos mellfilét, ki pecázza kukából a halolajos kiflijét,
kinek legyen friss levegőn tartózkodni ideje, kinek teljen karcinogén cuccokkal a tüdeje,  ki rágja a Cafe Picard mascarponés pitéjét, 
ki mossa a Szentiványi nagyságosék bidéjét, kinek kelljen éjjel-nappal folyton-folyvást igyekezni, 
kit lehessen kapásból és szemtől-szembe letegezni, ki ne jusson ötről hatra, kinek fussa futópadra, Pulára meg Balira, kit vegyenek palira, 
kinek legyen hobbija a népi magyar hagyomány, kinek jusson másfél bála angol-pólya adomány,
kinek bocskor, rámás csizma, cifra mente, kacagány, kinek jusson, mér' is jutna, szar se jusson, ha cigány,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki rakja ki carrarai márvánnyal a klotyóját, kinek pakoltassák ki a pénztárnál a motyóját,
ki zúzzon ki Rómába, hogy láthassa a piétát, ki nyomassa ezerrel a déligyümölcs-diétát, ki merengjen el egy régi, feudális szokáson, kit érjenek kapitális tévedésből lopáson,
kinek legyen ad abszurdum reklamálni mersze, ki merjen a jogaiért kiállni, na persze,
kinek legyen dilije a kuszkusz meg a falafel, ki próbálja nem feladni, végül mégis adja fel,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki költözzön proli szagtól fuldokolva Budára, ki költse egy komplett pesti panel árát dudára, ki ápolja klinikán az egészséges körmét, ki válasszon rövid utat, ki pedig a görbét, 
ki lásson a Hun West Travel irodával világot, ki álmodjon zöld fű közé piros, fehér virágot,
ki ültessen minden kerti törpe mellé tuját is, ki adja az ártatlant, de hogyha kell, a buját is,
ki rendeljen ülőbútort magának a neten,  kik lakjanak egyetlenegy félszobába' heten,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki utazzon még a világ végére is kocsival,  ki tudjon le minden bajt egy odavetett bocsival, 
ki vegye a nyakába egy papucsér' a plázát, kinek vigye el a bank a vakolatlan házát,
kinek legyen párnája a hugyos-sáros aszfalt, ki foglaljon négy személyre, ablak mellé asztalt, 
kinek legyen jelszava a részvét és a szeretet, kinek kelljen beszerezni tüdőszűrő-leletet, 
ki kerüljön révületbe Csaba testvér szent szavától, ki keljen ki magából egy utastársa testszagától,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki járkáljon házastársi javallatra botoxra, kit vigyenek akarata ellenére detoxra,
kinek kelljen másnap délig étlen-szomjan kibírni, kit lenne szép most azonnal puszta kézzel kinyírni, kinek hozzon télapócska sárgarézzel teli zsákot, ki hordja ki lábon hol a tüdőgyuszit, hol a rákot,
kinek legyen igénye a könyvre meg a mozira, ki próbáljon belógni egy kulturáltabb slozira, 
kinek kelljen nap mint nap a Vágóhídig bliccelni, kinek legyen -- láthatólag -- kedve most is viccelni,

na most akkor  mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

kinek legyen névre szóló szekrénye a Gelázsban, ki aludjon álmában egy jó kis fűtött garázsban,
ki nevezze komenista fertőnek a Dagályt, kinek sértsen már a puszta létezése szabályt,
ki akarja hóban-fagyban kivárni a sorát, kinek kelljen tele szájjal dicsérni a borát,
ki hurcolja fel-alá az interspáros batyuját, ki átkozza el a saját sose látott anyuját, 
ki feküdjön hol itt, hol ott, mint a kilőtt állat, ki rándítson haladtában szemlesütve vállat,

na most akkor  mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

ki csinálja új kecóját trendire és takarosra, ki próbáljon mindenáron bejutni a fapadosra,
ki locsoljon François Voyer konyakot a kivire, ki gondoljon tehetetlen haraggal a gyivire, 
ki tegye le egyik percről másikra a piát, ki próbálja kivenni a lelencből a fiát, 
ki lomizzon kisbiciklit, dínókat meg törpöket, ki ugassa le az undok, játszótéri kölköket, 
ki lássa a sajátját a más ölében csicsikálni, ki próbálja magát minden karácsonykor kicsinálni,

na most akkor mondjátok meg nagyokosok, mi legyen, ki ne legyen miközülünk maholnap és ki legyen,

kinek legyen tiszta sor, hogy haladás vagy haza, kinek legyen úgy, hogy többé ne mehessen haza,
kit várjon a boldogság kék tengerén egy bárka, kit viszont a vácrátóti köztemető árka, 
kinek jusson éppen elég hely az isten tenyerén, Budafokon, Budaligeten és Mátra-terenyén, Békésbe' és Hevesbe', s ki menjen a levesbe.

Felszállt a füst

2014 január 14.-e mérföldkő az ellenzéki összefogás történetében. Sokmillió választópolgár aggódva várta az eredményt: Milyen lesz a füst színe? Fehér füst szállt fel a tárgyalóterem kéményéből, jelezve: a tárgyalófelek kompromisszom-készségről és bölcs belátásról tettek tanubizonyságot, amikor a Megegyezést előbbre tartották önös érdekeik előtérbe helyezésénél.

Ez nem jelenti azt, hogy a választópolgár hátradőlhet, mert már „sinen van” az Orbán-kormány leváltásának forgatókönyve. Ez még csak a kezdet, ami örömre ad okot, de nem elégedettségre. A neheze ez után következik. Összefésülni azt a sokszínű érdeket és módot, ahogy a szereplők a kormányváltást elképzelik.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=574111562679262&set=a.175110892579333.40426.169599166463839

Az alap megvan hozzá! Az összefogásban érdekeltek a legtöbbet kihozták a megállapodásból. A lista első öt helyén ott van értéksorrendben az öt tárgyaló párt első számú Vezetője, ami azt eredményezi, hogy az Összefogást támogató szimpatizánsok mindegyike a listán megtalálja a neki szimpatikus Nevet, akire bátran voksolhat. Ma ez a legtöbb, amit el lehetett érni.

És a tárgyaló felek, - ha nehezen is, - de elérték:

1. Mesterházy Attila MSZP

2. Bajnai Gordon Együtt

3. Gyurcsány Ferenc Demokrazikus Koalíció

4. Fodor Gábor Liberális Párt

5. Szabó Timea Párbeszéd Magyarországért

A Lista bővült: Kuncze Gábor a DK színeiben indul és a további szereplők előtt is nyitva áll az ajtó! Amennyiben támogatni óhajtják, megtehetik.

Sajnálatos, a Szocdemek és a Szema nem kíván részt venni az összefogásban. Hogy az LMP Schifferrel nem vesz részt, az várható. Nem a baloldalt, Orbán támogatják, amit számtalan tettükkel bizonyítottak már eddig is. /Sukoró/

Mától kezdve új időszámítás kezdődik: Az Orbán-rezsim leváltásának időszaka. Ami nagyfoku megértést, türelmet és teljeskörü együttműködést vár el minden olyan választópolgártól, aki Orbánék leváltásában szerepet kíván játszani.

Mától Együtt, Egymásért a jelszó!

Ezt vártuk, ezt kértük és ma EZT KAPTUK Vezetőinktől.

Éljünk a lehetőséggel, és a győzelem elérhető lesz.

De csak ha a FELADATRA koncentrálunk!

Emlékeztünk

Alig fejeződött be az elmult év, ki se hevertem a kunszentmiklósi 24 órás maratoni ultiverseny fáradalmait, és méris itt volt a 2014-es év első versenye, amelyik egy szomorú történet szereplőinek állít örök emléket.

Nyolcadik éve, hogy megrendezésre kerül Hauer Ferenc és Nagy László emlékére Kisvárdán az év első versenye. Ők ketten úgy is lehet nondani, az ulti hősi halottai. Szegedre menet szenvedtek halálos balesetet, az országos elődöntő így már nélkülük zajlott le. Négyen ültek a kicsiban: Pajic Zvezdán és Szalai Antal túlélték, Ők minden éven együtt emlékeznek az ultistársadalom tagjaival elhunyt társaikra.

https://www.youtube.com/watch?v=Z5SQ3_Pg3og&list=RDnUItP6RlhJA

A verseny megható pillanatokkal kezdősött. A rendezők egy Demjén – összeállítással és azóta meghalt barátaink nevének felsorolásával adták meg az alaphangot. Maga a verseny végig sportszerű keretek között zajlott, bíróra mindössze két esetben volt szükség, ott se renonsz miatt, mindössze a szabályok ismeretének hiányossága volt az ok.

Először kértek fel zsürinek, tekintettel arra, hogy én voltam a címvédő. Azt hiszem, intézkedéseimmel mindenki egyetértett. De hogy senki nem próféta a hazájában, arra bizonyíték: Volt egy renonsz is, ami pont velem és a másik zsüritaggal szemben született. Így nem volt ok kit megkérdezni, mi a teendő. Elintéztük az asztalnál. A renonsznak az a következménye, hogy ha megvalósul, azt nem lehet korrigálni. Márpedig egy asztalra letett lapot nem lehet másikra cserélni, mert elnézte bárki.

Más a baráti játék, versenyen kívül: Ott nem szoktunk szigorú renonszra játszani. De a hivatalos versenyeken nincs pardon. Egy sportszerű játékos ha téveszt, maga jelenti be. Na ez a különbség a játékosok között.

A szereplésemet illetően pocsékul indult a verseny. Az első körben, az első osztásnál kiosztottam Ladányi Zoli barátomnak egy piros ulti terített durkmarsot. Ez maga 96 pont különbség a javára, 12 leosztásban lehetetlen befogni. Utolsó lettem az asztalnál. Azt hittem, „erőnyerő” leszek, de tévedtem. Volt még két tőlem is jobban elvert versenyző. A 3. fordulóig már hat pont veszteségem volt, Zoli pedig repülőrajtot vett: A 7.-ig minden kört megynyert.

Nekem a 4.-től a 9.-ig volt egy nyerő sorozatom, és mivel Zoli a nyolcadikban betlizett, a 9.-ben csak 2. lett, az utolsó fordulóra sikerült kiegyenlítenem, mindketten 30 ponttal ültünk asztalhoz. Addigra már nekem volt előnyösebb a helyzet, mert Ft-ban jobban álltam. Ha egyenlően végzünk, én nyerek: Akármelyik helyen végzünk az asztalnál. Én az első, Ő a második asztalnál játszott. Nekem nem, neki sikerült. Gratulálok Neki.

Azért „bírói szemmel” van egy megjegyzésem:

A másik asztalon még folyt a verseny, mi már befejeztük. Zoli volt az élen 37 ponttal. Veres Pista második -11, míg a harmadiknak -26 pontja volt. Ő piros betlit mondott. Ladányi nem, Veres megkontrázta. A bemondó rekontrázott. Ha nyer, ezzel Ladányit leszorítja az első helyről. Veres részéről ez felelőtlen kontra volt, ami erkölcsileg sem helyes. Mondom ezt annak ellenére, hogy abban az esetben én lettem volna összetettben az első.

Mindent egybevetve egy jólsikerült, jól szervezett, jó hangulatú versennyel megkezdtük az Új Évet. Kívánom, hogy az év többi versenyein is ehhez hasonló szellemben folyjon a pontvadászat. Mindenkinek sikerekben gazdag Boldog Új Évet Kívánok.