AMI A NAPLÓBÓL kimaradt.     Nem nagy dolgok:-Apró történetek csupán,- amikre az ember nem emlékszik mindig: Csak „véletlenűl” jut néha eszébe: Ez is velem történt meg!     Ilyen egy LÁSZLÓ-tanyai nyaralás.     Nagyapa…

Darázsfészek     Volt az udvarunkban egy nagy eperfa. Nagyon fínom eper volt rajta. Nekem soha nem az kellett,- amit lentről is el lehetett érni: Ami „magasan volt”- mindig SZEBBNEK,- érettebnek tűnt! Ezért hát felmásztam,-és fenn…

Kapcsolatom Apámmal.   Ha csak azt mondom,- nem volt „felhőtlen”- nem járok messze az igazságtól. De ettől egy kicsit „rosszabb volt”. Hogy miért? Attól a majd hét évtől,- amit Egymástól távol töltöttünk el.   Mert azt soha nem tudtuk…

Úgy szép az élet,- ha zajlik...   Szeptemberben újra beültem az iskolapadba. A tanulás soha nem esett nehezemre:-Az órán megtanultam az anyagot. Otthon soha nem vettem elő a könyvet. Anyám sokszor kérdezte: -Neked soha nincs feladva semmi? -Dehogynem!-feleltem -De már az iskolában…

Ismerkedtem a világgal,  az emberekkel és állatokkal.  Meg a pénzzel.   Ezen a nyáron sokat csavarogtam a radványi erdőkben. Szedtem gombát, hazavittem, de a felét mindig ellökték,- mert „mérges volt”.Megtanultam,- hogy ami szép,- az nem biztos,- hogy jó…

AZ ÉREM MÁSIK OLDALA   -Amikor nem iskolában voltam-   A Mi utcánk a Ronyva -part közvetlen közelében volt. Ivaskó bácsiék kertjéből egyenesen oda lehetett menni. Én is sokat jártam a parton: -nyáron fürödtünk benne, télen korcsolyáztunk a jégen. De legtöbbet…

Iskolába jártam..   -de történt még egy-és más-   A tanítási év már szeptemberben kezdődött. Már nem volt olyan „új”,- és rendkívüli se. Anyám azért íratott a Papsori egyházi iskolába,- mert azt temélte: Ha már az „iparos szakmáknál”…

Nem akarok többé   „debreceni diák” lenni!         -Mondta Nyilas Misi a fegyelmi tárgyalás után-  Nem szeretnék se Szili László,-se Új Péter bőrében lenni! Mondtam…

Első iskolaévem -ami a próbaidőnek felelt meg.   Éjjel sokat gondolkodtam, hogy folytassam: Meg hogy ki írja. Megbeszéltem Magammal: Ezután nem kapkodjuk egymás szájából a szót! Közösen írjuk. Mi írjuk. -Tehát ÉN ÍROM!   Mikor a karácsony véget ért,addigra…

Ami a Naplóból kimaradt...   Átnéztem az eddigi bejegyzéseket,- és sok olyan részt nem említettem- ami fontos a későbbiek megértéséhez...   Azazhogy Ő nem említette...-A kisgyerek,- aki leírta emlékeit... Most Én korrigálom,- a „másik énje”,- aki mindent…

Az első békés karácsonyom a háborúban   A családunk élete megváltozott egy csapásra. Apám mindenhez értett,-ezért hívták ”ezermesternek”.A háború ugyan átvonult rajtunk,- de az orosz katonák továbbra is a házaknál voltak elszállásolva.   Nálunk is…

Kedves Olvasó!   Tudnod kell,- hogy a most következő részt nem én írom! (a „kisfiú”) Mert a „Vén Hülye”- állandóan közbeszól,- hogy NEM ÚGY VOLT! Ha annyira tudja,- írja meg ezt a részt Ő!   Én mosom kezeimet, (ennyit én is szoktam…

FELSZABADULÁSUNK - egy óvodás szemszögéből nézve   1944 októberét írjuk A háború lassan elért minket is. Nem Mi mentünk Oda, a HÁBORÚ ért el minket.Először csak aközvetett hatásai érződtek. A zsidó boltok kifosztása után alig lehetett valamit kapni a boltokban.…

Nem akarom,- hogy elvigyék Őket!   Jártam tovább az óvodába..De már semmi nem volt úgy,- mint „azelőtt!”  Még otthon se! Nagymama új falvédőket hozatott,- mert a régiek elkoszolódtak. Amit kidobtunk,- cicák játszottak rajta gombolyaggal,-vagy hattyúk úsztak…

Sötét felhők az égen     Jártam szorgalmasan az óvodába. Csak  nem szerettem,amikor köszönni kellett! -Mert olyan hosszú volt! -Dícsértessék az Úr Jézus Krisztus! -Mindörökké! -volt a válasz,- és bosszantott hogy „Anyámnak” -csk ilyen rövidet kell…

DEPRESSZIÓS LETTEM!   Ugorgyunk! -mondta Pósalaki Úr Nyilas Misinek,-amikor olyat olvasott, ami nem érdekelte.   Ugorgyunk! -mondom Én,-mert egy olyan szakaszát akarom leírni az életemnek,- amit szeretnék elfelejteni,- de amit soha nem fogok:   HOGY LETTEM DEPRESSZIÓS…

„AMIKOR ÉN MÉG KIS SRÁC VOLTAM”   Anyám háromszor kisért el az óvodába. Az út 1 km. Lehetett,- és 2-x kellett átmenni az úttesten. Mindig megálltunk,-amikor át kellett menni:   -Mielőtt át akarsz menni,- mindig nézz szét,-nem jön-e valami jármű!…

Nemhivatalos beszámoló a sportulti november 8.-ai fordulójáról.   Helyszín: Gulliver étterem.   Jelenlevők: Bírók,- játékosok, (31 fő,-türelmetlenül várva azt a KETTŐT,- akik szokás szerint mindig elkésnek,- ezzel a verseny „minimum 1 órát csúszik!)…

Amikor kifejtem a véleményemet : -Magamról,- magamnak.  Vagy „csak Másról,- másnak”.   Van,- amikor már azt se todom,- „kiről,- kinek”.   Az éjjel azt „álmodtam:”-Én is ott voltam...A CSÚCSON! De mire „felébredtem,-…

Miből lesz az ember,- és mivé válik.   Néhányan regényt írnak,-mások "csak novellát"én naplót szeretnék az életemről...Nincs előre megírva.. Lehet, hogy "csak egy pillanatnyi elmezavar" adta az ötletet.Az is lehet,- nem is lesz "folytatása".Egy…

-Nagyapámtól hallottam   És elérkezett a NAGY NAP! Nem volt „felhőtlen öröm”- senkinek az „érdekeltek közül”. Ezt a „Fejezetet”-hallomásból,-innen onnan „szedtem össze”,- még a „tudatelőtti” -állapotban.   Az…

-Lassan járj,-tovább érsz!   -mondta Anyám,amikor másnap reggel felöltöztetett. Egész más ruhákat adott rám,-ebből gondoltam,-hogy ÚJ KORSZAK következik az életemben.   Ki gondolta volna akkor, az „első sikeres lépések után”, hogy az életben ennyi…

- Az első szó -   Ezt a címet adtam Naplóm következő fejezetének, -ami azért ennél jóval többet jelent.Legalábbis „számomra,”- de talán másokéra is...     Miután már úgy közlekedtem akadálytalanúl, hogy szinte már a lábam elé se kellett nézni,…

Javaslataim a VATTI- kupa szabályainak átalakításához.   Először voltam Tihanyban „egy baráti hétvégén”.Jól éreztem magam,-de nem a „legvégén”.Egyébként megfejtettem a „rejtélyt”,-hogy került a csizma az asztalra? Ehhez,-hogy más is…

HÁROM FÉLIDŐ A POKOLBAN   Előhang :„bolhából-elefánt”   Ezt az írást azoknak „ajánlom”, akik félreismernek a mai napig. Csak annyit akarok vele „igazolni:”-rosszat senkinek nem akartam soha. Arról meg nem tehetek,-hogy nekem „vannak…